Tag Archive for: nem_megy

A szeretkezés, amiben elvesztettem az eszem

Bencével egyre jobb a szex. Sőt, visszaszívom. Bencével csodálatos a szex. Igaz, hogy az orgazmusig még nem nagyon jutottam el vele, de egyre izgalmasabb mélységekig jutok el, és igen, kimondhatom, hogy imádok szeretkezni vele. Legutóbb konkrétan már azt éreztem: oké, most végeztünk, de egy-két óra múlva szeretném folytatni.

Ilyen eddig még csak Jay-el volt talán. Azt a bizonyos eszméletlen, „elvesztem az eszem” szexet még csak vele éltem át eddig, és most erősen közelítünk ehhez.

Miért izgalmas ez? Azért, mert nekem korábban nagyon nehezemre esett elmerülni a szexben. Valószínűleg az történt, hogy ilyenkor erősen tiltakozott a tudatom az ellen, hogy ezt a „bűnös dolgot” élvezzem és ezért nem is hagyta, hogy megéljem a kéjt. Mindenfelé jártak a gondolataim, bevásárláson, munkán, korábbi beszélgetéseken, csak az ágyban nem.

Bencével is ilyesmi volt az első alkalom. Bár iszonyatosan vágytam rá, végül a nagy esemény előtt csak ráparáztam. Nem is tudom, mi járt a fejemben, ami leblokkolt, mert nem gondoltam, hogy ne szabadna lefeküdnöm vele. És kívántam is, de nagyon. Talán a sok rossz emlék, a sok csalódás indítja el ilyenkor bennem az óvatosságot, ami lekapcsolta a testem.

eszmeletlen_szex.jpgFotó: StockSnap @ Pixabay

Minden alkalommal egyre nagyobb biztonságban érzem magam vele, és emiatt egyre jobban is tudom élvezni az együttléteket. Nem csak az van, hogy egyre inkább megtanuljuk, mit szeret a másik, hanem az is, hogy egyre jobban felbátorodik a testem, és így még inkább át tudom adni magam az érzéseknek.

Ahogy bennem van, ahogy kitölt, már csak arra tudok gondolni, hogy mennyire imádom a farkát, az érintését, a csókját, a hangját… Figyelem, hogy mozdul és hogy reagál a testem az ő mozdulataira. Aztán egyszer-egyszer csak elakad a lélegzetem is és elveszek a mélységben…

Még nem tudok elélvezni vele. Valami elakadás mindig beüt a csúcs előtt, pedig számtalanszor nagyon közel jártam már hozzá. De érzem, ez is hamarosan el fog jönni. Addig pedig igyekszem megengedni magamnak, hogy ne legyen orgazmusom, mert az semmi jóra nem vezet, ha emiatt frusztrálom magam.

Nyugi, Lili. Minden rendben. Isteni érezni a testét, csodálatos örömöket élsz át vele. Majd jön az orgazmus is. Türelem!

Tényleg határozottan állíthatom, hogy 34 éves koromra megszerettem a szexet. Nem mindenkivel, de van, akivel imádom. Mesélni fogok arról, hogy hogyan jutottam el idáig október 18-ai előadásomon. Itt találsz róla részleteket.

Addig is egy ízelítő a történetemből: Nők Lapja Café riport velem.

megszerettem_2017_10_18.jpg

/Szerző:

Csak az agyam kívánta?

Nem múlt még el a blokk, ami esetenként meggátolja, hogy a puncim felébredjen és elkezdjen vágyni. Gyakori első alkalmas probléma ez nálam: teljesen rá vagyok kattanva az új pasira, szikrázik a bőrünk, amikor egymáshoz érünk, nem tudok betelni a csókjával, majd egyszer csak, amikor a bezárul mögöttünk az ajtó és megnyílik a lehetőség a szex előtt, nálam mintha elvágnák az egészet.

Olyan, mintha csak nyaktól felfelé kívánnám a férfit, a puncim meg, mintha ott sem lenne. Vagy még inkább úgy tesz, mintha ott sem lenne és észre sem vette volna, hogy itt most helyzet közeleg. Mintha a befordult volna a sarok felé és befogta volna a fülét. Mint a gyerek, akik nem akar tudomást venni a körülötte történő dolgokról.

Megfogadtam, hogy mostantól amennyire csak tudok, figyelni fogok a puncimra: ő mit szeretne, mire vágyik és mire nem, de úgy fest, ezt még gyakorolni kell. De nem fogom hibáztatni magam emiatt, tudtam, hogy ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra.

Szóval az történt, hogy teljesen rákattantam Botondra az első randin. Már az első pillanattól azt éreztem, hogy meg akarom érinteni, bele akarok túrni a hajába, hozzá akarok bújni. Nem az első ilyen alkalom, hogy ezt érzem valakivel első találkozáskor, mint ahogy az sem, hogy ezzel (?) a pasit teljesen bevadítom és néhány óra múlva azon kapjuk magunkat, hogy vadul smárolunk az utcán, a mozgólépcsőn, bárhol és megy az „illetlen” tapizás.

Ez mind tök jó, csakhogy nálam az történik, hogy én ennyire vágyom, és kész: csak vad csókolózásra és tapizásra. Eszembe sem jut, hogy felmenjünk bárkinek a lakására, hisz én nem szexre vágyom, hanem vég nélküli smárolásra. Csakhogy ez nem találkozik a pasi igényeivel, akit ezzel brutálisan felizgatok: ő bizony dugni akar. És itt nincs kompromisszum sajnos…

Sok esetben az történt, hogy belementem abba, amit ő akart. Átadtam magam az ő vágyának, hisz odavoltam érte. Csak azt nem vettem észre, hogy a puncim egyáltalán nem volt oda érte. Fogalmam sincs, miért. Talán lassan melegszik, nehezen épül fel benne a bizalom.

Most is hasonló történt. Vadul smároltunk Botonddal, és észre sem vettem, hogy közben a puncim elbújt az idegen elől a szekrénybe, mint az ijedős kisgyerek. Nem tiltakozott. Csak amikor már a bugyimban volt az új pasi, akkor csodálkoztam el: hisz a puncim nem reagál. Nincs gyönyör.

hiding-1209131_640.jpg Fotó: Free-Photos @ Pixabay

– Biztos csak még egymásra kell hangolódnunk. Biztos amiatt nem élvezem annyira, mert nem úgy csinálja, ahogy megszoktam. Biztos ezt még meg kell tanulnom élvezni. – soroltam magamnak az elméleteket.
– Egy lófaszt! – mondhatta volna a puncim, de nem mondta. – Egyszerűen nem vagyok felizgulva. Én ezt nem kértem, hagyjatok engem ki a ti dolgotokból. – duzzogott.
Lehet, hogy én sem szentelek neki elég figyelmet, de az is tény, hogy ő sem őszinte velem.

Szerencsére kis idő múlva észbe kaptam. Nem időben, de legalább megtörtént. Botond pedig úriember volt, mikor elhúzódtam az érintésétől és nem erőltette.

Van az a pasi, akinek hiába mondom sajnos, hogy „nem most, de egy másik alkalommal szívesen”. Van, aki nem keres többet ezek után, lemond rólam. Pedig úgy fest, a puncimnak türelemre van szüksége és félek, még egy második randi sem lesz elég neki arra, hogy megnyíljon, hiába tetszik nekem annyira Botond. Remélem, nem fog lemondani rólam, ha esetleg másodszor is stoptáblát mutatok neki!

Tudom, hogy megtévesztő a viselkedésem, mert úgy néz ki, mintha ott helyben le akarnám tépni róla a ruhákat, de sajnos egyelőre ez van, amíg meg nem tanulunk egymással kommunikálni én és a puncim. És amíg fel nem szabadítja magát a puncim és megtanul nem rettegni a szextől.

Kicsit olyannak érzem magam, mint egy tinilány, aki most kezd csak rákapni a csókolózás ízére.

/Szerző:

Kinek esik rosszabbul a „nem”?

– Milyen volt az éjszaka Lacival? – kérdezte Ádám üzenetben.
– Jó volt. És nagyon örülök, mert azon a ponton, ahol nemet kellett mondanom, nemet tudtam mondani.
– Ez jó, de szegény Laci. – felelte Ádám és én teljesen kikeltem magamból.

– De azt hittem, szexelni hívod. – írta pár sorral később, amikorra már amúgy is teljesen felpaprikáztam magam. Ez volt igazán olaj a tűzre!

Mi az, hogy szegény Laci?!? Arra volt szükségem, hogy nemet mondjak. Egyrészt minden jogom megvan megálljt parancsolni, másrészt pedig, ha nekem arra volt szükségem, hogy „megálljt parancsoljak”, akkor nem lehet, hogy épp én vagyok a „szegény”?

pexels-photo-147430.jpeg Fotó: Tim Gouw @ Pexels

Kiakadtam, mert azt éreztem, hogy anélkül, hogy bármi fogalma is lenne arról, mi történt igazából, egyből Laci védelmére kelt.

Persze, „szegény Laci„. Biztos neki is nehéz volt, ezt nem vitatom el tőle, de nézzük meg az én oldalam:

Éppen lelkesen dugott, amikor egy mozdulat rosszul sült el, és megütött valamit a hüvelyemben. Fájt. De nem akartam még abbahagyni a szexelést (főleg Laci miatt), ezért megkértem, váltsunk pózt, hogy én irányíthassak.

Már ez hihetetlen előrelépés volt, hogy mertem jelezni, hogy fájdalmat okozott, és konstruktív megoldással álltam elő. Ünnepeltem magam, hogy végre eljutottam idáig és merek kommunikálni!

Ráültem, elkezdtem lovagolni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a puncim kedve elment az egésztől. Én pedig (ügyes Lili!), mivel megfogadtam, hogy figyelni fogok a puncim igényeire (lásd a múltkori bejegyzésem), kedvesen elmagyaráztam Lacinak, hogy ez most nem fog menni és folytattam kézzel.

Csakhogy Laci nem bírt leállni, kérlelt, hagy simogassa a puncim közben.
– Ne haragudj, de nem. A puncim most nem kér érintést. – mondtam neki, de ő tovább kérlelt. Kérlelt és kérlelt, nyomult, nem fogadott el nemet, amitől én egyre jobban befeszültem. A végére annyira kiakadtam attól, hogy nem fogadja el a döntésem, hogy leültem mellé, és közöltem:
– Most akkor már totál elvetted a kedvem mindentől, úgyhogy fejezd be magadnak, ha akarod. – ő pedig békésen kiverte a farkát. Úgy tűnt, ez neki nem esett rosszul, nem fájt, nem okozott frusztrációt. Én viszont megharagudtam rá.

Mellette pedig örültem, hogy ilyen ügyesen képviseltem végre az érdekeim, és nem csináltam végig csak azért, mert a „másiknak már megígértem”. (Amikor igazából soha semmit nem is ígértem meg. Sosem volt kimondva, hogy „addig dughatsz, míg el nem élvezel”.)

Napokig tartott, mire valamennyire sikerült megbocsátanom Ádámnak. (Igen, a megbocsátással nehézségeim vannak.) Végül az segített, hogy megpróbáltam elképzelni, mi lehet az oka annak, hogy rendszeresen Laci védelmére kel. A megoldást persze nem tudhatom, de segített empatikusnak lenni és megnyugodni az, hogy elképzeltem a különböző lehetőségeket: például azt, hogy (érthető módon) utálja azt, ha beleéli magát abba, hogy lesz szex és a csaj visszalép. Lehetséges, az üzenetem felidézett benne egy ilyen régi frusztráló élményt, ami egyből szolidáris érzelmeket indított meg benne Lacival szemben.

Valószínűleg mindkét srácnak elképesztő nehéz átérezni azt, amikor igenis nemre van szükségem. Mint ahogy én sem tudom, milyen érzés az álló farok, úgy nem tudhatják ők sem, milyen, amikor a punci bezárkózik.

Témába vág Kékes Rékával készített videóbeszélgetésem:

 És igen! Elkészült a YouTube csatornám, ne felejts el feliratkozni rá, hogy értesítést kapj a következő videókról!

Persze, ha már itt tartunk, elgondolkodhatnék azon is, én mi a francnak húztam fel magam Ádám reakcióján ennyire. Nálam milyen gombot nyomott meg? Akár kedvesen meg is magyarázhattam volna neki, hogy „ne aggód, nem esett bántódása Lacinak”.

/Szerző:

Ezért jobb a csikló, mint a pénisz

Ez a videó azt mondja, olyan, mintha nekünk, nőknek is péniszünk lenne – csak egy kicsit jobb. A csikló ugyanis hasonlóan működik, mint a férfiak szerszáma: izgalom hatására ő is megnő. Szabad szemmel csak a „csúcsát” látni, két 10-10 cm hosszú szára mélyen bent rejtőzik a testünkben.

Jobb nekünk, nőknek, mint a pasiknak, ugyanis minket nem hoz zavarba az erekciónk nyilvános helyen. Attól sem kell tartanunk, hogy kellemetlen helyzetbe kerülünk, ha „lekonyul”, mert úgysem látszik.

Hohó! Itt álljunk meg egy szóra! Nem olyan biztos, hogy jó ez! Egy átlagos képességű pasi ugyanis észre sem veszi, ha a párja nincs eléggé felizgulva. Márpedig sok nő – engem beleértve – hagyja, hogy megdugják akkor is, amikor nem kívánja igazán a szexet. Ez pedig egy veszélyes játszma.

klitorisz.jpg

Míg a pasik sok esetben szégyent éreznek, ha nem tudják harci készültségbe hozni szerszámukat, addig én ezt jól tudom leplezni… Sokszor hagytam, hogy így is legyen szex, viszont ezzel csak halmoztam a sérüléseket, amiket a szexben éltem meg. Személytelen reszelésnek tűnt a szex, amiben én „nem vagyok képes normálisan részt venni”. Én éreztem magam hibásnak (tévesen, hisz senki sem tehet arról, ha nem vágyik épp a másikra), emiatt áldozat szerepbe helyeztem magam, amivel egyre csak rontottam a saját helyzetem.

Ha viszont jeleztem volna, hogy most nem állok készen a szeretkezésre, akkor a visszautasítás miatt éreztem volna szarul magam…

Lehet, mégis csak könnyebb a pénisszel: ott csak akkor van szex, ha tényleg akarják…

Szerencsére nem kell összehasonlítani, mert ez nem verseny. Mindkét nemnek lehet nehéz, amit fontos figyelembe venni és megértően kezelni.

És ugyanígy mindkét nem vágya csodálatos: akkor is, ha látszik és akkor is, ha titokban nyilvánul meg. Oltári butaság, amikor fiúkat kicsúfolnak az erekciójuk miatt… Mégis mi szégyellni való van azon?!

/Szerző:

Én tehetek róla, ha rossz a szex. Vagy mégsem?

Négy negatív mantrát, azaz négy olyan gondolatot említ Haas Gyuri legutóbbi videó interjúnkban, ami garantáltan a boldogságunk és a felhőtlen szexuális életünk útjába állhat:

Nem vagyok fontos,
nem vagyok elég jó,
nem vagyok szerethető,
én vagyok a hibás.

Utóbbit úgy is nevezte Gyuri, „a bűntudat gomb”, amire én hevesen bólogattam. Igen, a négy mondat közül ez, amit a legjobban ismerek.

„Az, hogy nem volt felhőtlen a szex, hogy nem élveztem el, hogy nem nedvesedtem, mind az én hibám!” – büntettem magam hosszú évekig teljesen igazságtalanul.

black-and-white-person-woman-girl.jpg Fotó: Unsplash @ Pexels

Eljött az idő, hogy bocsánatot kérjek magamtól!

Nem, nem az én hibám, hogy nem voltam felkészülve a szexre 16 évesen. Nem tehetek róla, hogy nem értő kezekkel nyúltak hozzám. Nem az történt, hogy az én bénaságom miatt nem kapcsolt be bennem a vágy, amikor közeledett felém az adott udvarló, nem én voltam a selejtes, hanem egyszerűen nem volt meg a kémia köztünk. Ő pedig igenis túl mohó volt, nem figyelt oda rám, nem vette észre, hogy én még nem tartok ott.

Nem én vagyok a hibás, hogy nehezen ment a szex. A média, a kultúránk millió olyan képpel, téves eszmével bombázott évekig, ami miatt nem csoda, hogy ott tartottam, ahol. Én tényleg mindent elkövettem, kerestem a lehetőségeket a fejlődésre. Nem tehetek róla, hogy harminc múltam, mire megtaláltam a megfelelő módszereket!

Nem tehetek arról sem, ha épp nem kívánom a szexet. Ez teljesen normális és jogomban is áll nemet mondani.

Ha nincs orgazmusom, azért sem szabad magamat hibáztatni. Vagy az izgatás nem megfelelő, vagy a testem nem áll rá készen. Tudom, hogy lehetséges fejleszteni az orgazmus-készségemet, de az is teljesen rendben van, ahol most tartok.

Persze, van olyan, hogy tévedtem, hogy valamit másképp kellett volna csinálnom, de itt az ideje, hogy leálljak azzal, hogy csak és kizárólag magamat tegyem felelőssé mindenért. Igenis ér haragudni és másokat is hibáztatni!

– Lili, elnézést kérek, nagyon türelmetlen voltam veled. – mondom magamnak a tükör előtt. – Tudom, hogy mindent megtettél, ami adott pillanatban tőled telt. Te csak jót akartál. Szeretlek és ígérem, ezentúl jobban oda fogok figyelni rád. – Azaz magamra.

A videót, ahol még sok izgalmas tanítást ad Haas Gyuri, ide kattintva éred el:

haas.jpg

További videó interjúkkal érkezem a Facebook oldalamon minden csütörtökön.

/Szerző:

Ölelj rövidebben!

„Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz” – állítja Virginia Satir amerikai pszichológus. Más cikk napi 14-et, harmadik 7-et mond, van aki pedig 20 másodpercre esküszik.

Doris Wolf szerint „Az érintés hiánya sokkal súlyosabb lelki zavarokat okoz, mint a szex hiánya.”

Egyvalamiben azonban mind egyetértenek: az ölelés fontos, építő, tápláló. Megnyugvást ad, önbizalmat épít. Én is imádom – többnyire. De olyan is van, hogy túl sok!

Egyre többet mozgok olyan közösségekben, ahol a hosszú, mély ölelések divatosak köszönésképp és egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy igyekszem kimenekülni belőlük.

pexels-photo-215482.jpeg Fotó: Unsplash @ Pexels

Nem nagyon van választásom, általában alapértelmezett, hogy így köszöntenek mindenkit. Imádnak ölelkezni és az igazság az, hogy én is nagyon bújós vagyok, mégis ezeknek a nagyon kedves érintések túl sokak úgy hirtelen, „bemelegítés nélkül”. Ő átszellemül, teljesen beleolvad a karjaimba és talán fel sem tűnik neki, hogy én közben tök hülyén érzem magam, hogy szinte már türelmetlenül az órámat szemlélem.

– Tényleg ennyire béna lennék, hogy egy nyomorult ölelésbe sem tudom beleengedni magam? – bírálom saját magamat. – Tényleg ennyire nem férek a bőrömbe, nem tudok lenyugodni? Mégis hova sietek?

Szeretek öleléssel köszönni, de az csak egy rövid ölelés legyen! Mondjuk 5 másodperc.

Egy mély beszélgetés, egy egész estés önismereti program, egy nagy zokogás után, vagy egy párkapcsolatban, legjobb barátnővel, szülő-gyerek viszonyban számomra ott a helye a hosszú, végtelennek tűnő ölelésnek is, de szívemhez kevésbé közel állókkal úgy érzem, egy ponton túl már elszipkázzák az energiámat.

Itt az ideje, hogy megismerjem jobban a határaimat. Figyelnem kell, mit mond a testem. Amikor azt súgja, elég, akkor meg kell tisztelnem magam azzal, hogy véget vetek azoknak az érintéseknek, amik már nem töltenek, hanem inkább elvonják az energiáimat. „Köszönöm a kedves ölelést, de nekem most 5 másodperc elég volt.”

A bejegyzést Horváth Milánnal folytatott interjúm inspirálta, amit a Facebookon tekinthetsz meg.

wp_20170525_18_31_25_rich_2.jpg

Fotó: Gilján János

Milán az Érintés Fesztivál kitalálója. A fesztiválról bővebben itt.

/Szerző:

Dugni akarok

Ákossal már hetek óta alig van szex és én kezdek teljesen beleőrülni. Félreértés ne essék, nem azért, mert ki vagyok éhezve. Én akarom, hogy dugjunk, nem pedig vágyom rá.

„Bébi, az van, hogy te agyból csábítasz.” – világosított fel a minap Ákos és igaza van. Nem azért izgatom, nem azért huncutkodok vele, mert vágyom rá, hanem mert még mindig az a hiedelmem, hogy egy kapcsolatban kell, hogy legyen szex. Azt hiszem, hogy nekem az a dolgom, hogy őt izgassam. Azt hiszem, ha majd izgatom, attól esetleg én is felizgulok. Azt hiszem, csak úgy fogok kelleni, ha állandóan a farkát akarom. Azt hiszem, csak úgy vagyok jó, ha imádom a farkát, ha imádom a szexet.

A kép forrása itt. Sophie Dituri @ FlickR

***

Megtörtént az elképzelhetetlen: Ákos libidója elment téli álmot aludni, én pedig nem tudtam ezt kezelni.

Nem az volt a baj, hogy nem szexelünk. Nem hiányzott a szex. Inkább az volt a bajom saját magammal, hogy nem hiányzik a szex. Utáltam magam amiatt, hogy nem vágyom rá. Mert vágynom kellene. Az a helyénvaló.

Ákos persze a nagy bölcsességével mondogatta, hogy ez így rendben van, majd vissza fogunk térni a rendes kerékvágásba, amikor újra állni fog a farka, de én türelmetlen voltam, nem bírtam magammal. Csak piszkáltam folyamatosan, hogy szexeljünk már, ami odáig fajult, hogy már kezdtem bántani szavakkal is.
„Nem igaz, hogy nem vagy képes megdugni!” – mondtam ki kis híján.

***

Azt hiszem, újra megfejtettem valamit. Azért jó nekem Ákossal, mert mellette nem élem meg azt, hogy bár akarom, de nem megy. Mellette kevesebb a lehetőségem az önostorozásra. Már nagyon jól kitapasztalta, hogyan tud mindenképpen orgazmust csinálni nekem, amivel már gyakorlatilag megfelelek a saját elvárásaimnak. Orgazmus pipa. Emellett pedig elég gyakran akarja a testiséget ahhoz, hogy amiatt se vádoljam magam, hogy nem adok elég szexet. Nincs időm arra, hogy észrevegyem, nem kívántam meg, mert már rajtam van.

De most ott fekszünk egymás mellett és én tombolok. Nem dugunk, és így már nem érzem magam elég szexinek, elég nőnek. Nem érzem, hogy ellenállhatatlan vagyok, nem érzem, hogy egy vadmacska vagyok az ágyban. Ő máskor ezeket olyan jól el tudja hitetni velem, ami gyógyít. Most viszont megvonták a gyógyszerem és hoppon maradtam.

/Szerző:

Ő akart kényeztetni…

Reggel van, épp felébredtünk. Magamhoz képest elég éber vagyok, nem olyan kómás, mint szoktam lenni, de azért azt nem állítanám, hogy vágyom a szexre. De legalább nem olyan nehezek a végtagjaim, mint amit akkor szoktam érezni, mikor egyszer-egyszer azt kéri Ákos, simogassam meg a farkát reggel. Olyankor mintha ólomból lenne mindenem, nehéz összeszednem magam.

Ákos felém fordul, simogatni, csókolgatni kezd. A HPV miatt most nincs orális szex, így cirógat, ujjazgat, amit amúgy nem nagyon szoktunk vele csinálni valamiért.

Mindent a HPV-ről!

Készítettem egy hosszabb leírást a HPV-ről, amit egy orvos-szakértő is átnézett. Ha többet szeretnél megtudni erről a vírusról, szívesen elküldöm neked e-mailben. Ha szeretnéd, add meg elérhetőséged itt. Ezzel egyben feliratkozol a hírlevelemre is.

* Kötelező mezők.

Nehezen izgulok fel, mint ahogy nehezen is szokott beindulni a szervezetem reggel, hisz alapból legalább 2 óra, mire úgy érzem, ébren vagyok.

A kép forrása itt.

– Nem igaz! Megint ugyanez történik, hogy ő itt kényeztet, strapálja magát, te pedig nem is élvezed. – Kiabálok már megint saját magammal. – Nem igaz, hogy nem vagy képes élvezni! – kapcsol be a régi hang. Újra a régi lemez forog a fejemben, amit én pörgetek. Csakhogy most észbe kapok:
– De hisz nem is én kértem, hogy simogasson! Ő akar engem kényeztetni. Én nem köteleződtem el erre az aktusra, én nem ígértem, hogy élvezni fogom. Azt sem ígértem, hogy orgazmusom lesz.
– Ez igaz. – Értek egyet saját magammal.
– Remélhetem, hogy élvezni fogom, remélhetem, hogy ő is ügyes lesz és én is el tudok lazulni, át tudom adni magam az érzéseknek, de ha nem, akkor sincs semmi. Nem kell nekem ezt élveznem.  Nem kell elélveznem sem.

Persze közben azért türelmetlen voltam, vártam, hogy mikor jön már az orgazmus…
– Nyugi! – mondtam magamnak újra. – Csak figyelj oda, mi történik veled! Nem kell elélvezned. Sőt, minél tovább csinál valamit, amit élvezel, annál jobb. Miért akarod, hogy vége legyen ennek? Inkább csak figyelj.

Kicsit megnyugodtam.
– És nincs semmi akkor sem, ha most nem élvezed annyira. Senki sem fog haragudni rád, senki sem lesz csalódott. Hisz ismered Ákost, ő aztán tényleg meg tud birkózni azzal, ha nem volt orgazmusod, vagy leállítod.

Miközben Ákos ujjazgatott, tényleg ezeket mondogattam magamnak és segített. Mosolyogtam belül és igen, büszke voltam a fejlődésemre.

/Szerző:

Kipróbáltam a szexchat-et

Az első próbálkozásom elég szerencsétlenre sikeredett. A chat másik oldalán egy nálam jóval fiatalabb suhanc ült: egyik kézzel gépelt, a másikkal a farkát simogatta. Futólag ismertem csak, nem is értem, hogy keveredett el ebbe az irányba a beszélgetés…

Alapvetően nem lett volna probléma azzal, hogy egy ismeretlennel huncutságokat írunk egymásnak és közben kellemesen elmaszturbálgatunk az otthonunkban. Csakhogy dolgoztak bennem a hiedelmek: „jó kislány ilyet nem tesz”, „idegennel nem szabad!”, „érzelmek nélkül ne legyen szex”…

És hát úgy általában a maszturbálás sem ment…

Miért?

Még nem tudom pontosan, de az egyik téveszmém az volt, hogy „az igazi szex a behatolással történik”. Márpedig a legtöbb lány inkább csak csiklóizgatással tud elmenni. Én még azzal sem tudtam (hisz azt hittem, az nem „igazi szex”). Ujjazgatni próbáltam magam, de úgy még kevésbé ment.

A cikk folytatása a Blikkben.

/Szerző:

Igenis jó volt a szex!

Újra elbőgtem magam szeretkezés után. Többször is. Nem is igazán tudom, miért. Csalódottságot, kimerültséget éreztem. Azt hittem, már kipipáltam, már „megy a szex„, innentől most már mindig jó lesz, de most mégsem habos minden. Finom, finom, de nem isteni.
– Márpedig én a világ legfinomabb süteményét akartam! – toporzékolok az egyszerű keksz felett.
– De hát ez is ízlik, nem? Jó volt, látszott rajtad, hogy élvezed!
– Igen, tudom, de… – hüppögök én, a mindig elégedetlen. Sosem lesz elég jó.
– Itt az ideje, hogy az apróbb sikereid is megünnepeld, ahogy azt már annyiszor megbeszéltük!

Igen, valóban jó volt a szex Lacival. A kedvenc zuhanyzós játékunkat játszottuk: ő a csiklómat spricceli, miközben szépen lassan kihúzza a gésa golyókat. Én pedig az újonnan felfedezett izmaimmal játszottam: addig tartottam őket befeszítve, amíg csak bírtam. Isteni volt. Még a gondolataimat is sikerült kikapcsolnom.

Egészen hamar elélveztem, Laci pedig folytatta.

Valószínűleg két-háromszor is elélveztem. Nem vagyok benne biztos, mert nem tudtam egyértelműen eldönteni, orgazmusom volt-e. Ezen persze felhúztam magam, pedig örülhetnék is egyszerűen annak, milyen jó volt.

Volt az a pont, amikor már annyira kimerültek az idegpályáim, hogy csak zsibbadtan feküdtem a kádban. Boldog is lehettem volna, ha nem parázok már előre „ki tudja min”. Feszült voltam, stresszes és teljesítményközpontú. El akartam érni legalább 3 orgazmust. Be akartam számolni róluk. Ki akartam őket tapintani.

Vissza az elejére. Újra le kell ülnöm és megtanítani magamnak, hogy ez nem teljesítménytúra. Nem kell legalább akkorát élveznem, mint ő. Nem kell egyszerre elmennünk. Egyáltalán nem is kell orgazmus. Semmi sem kell. Csak élvezni kéne. Ellazulni, örömet okozni egymásnak és magunknak.

A kép forrása itt.

/Szerző: