Tag Archive for: nem_megy

Reggel van, épp felébredtünk. Magamhoz képest elég éber vagyok, nem olyan kómás, mint szoktam lenni, de azért azt nem állítanám, hogy vágyom a szexre. De legalább nem olyan nehezek a végtagjaim, mint amit akkor szoktam érezni, mikor egyszer-egyszer azt kéri Ákos, simogassam meg a farkát reggel. Olyankor mintha ólomból lenne mindenem, nehéz összeszednem magam.

Ákos felém fordul, simogatni, csókolgatni kezd. A HPV miatt most nincs orális szex, így cirógat, ujjazgat, amit amúgy nem nagyon szoktunk vele csinálni valamiért.

Mindent a HPV-ről!

Készítettem egy hosszabb leírást a HPV-ről, amit egy orvos-szakértő is átnézett. Ha többet szeretnél megtudni erről a vírusról, szívesen elküldöm neked e-mailben. Ha szeretnéd, add meg elérhetőséged itt. Ezzel egyben feliratkozol a hírlevelemre is.

* Kötelező mezők.

Nehezen izgulok fel, mint ahogy nehezen is szokott beindulni a szervezetem reggel, hisz alapból legalább 2 óra, mire úgy érzem, ébren vagyok.

A kép forrása itt.

– Nem igaz! Megint ugyanez történik, hogy ő itt kényeztet, strapálja magát, te pedig nem is élvezed. – Kiabálok már megint saját magammal. – Nem igaz, hogy nem vagy képes élvezni! – kapcsol be a régi hang. Újra a régi lemez forog a fejemben, amit én pörgetek. Csakhogy most észbe kapok:
– De hisz nem is én kértem, hogy simogasson! Ő akar engem kényeztetni. Én nem köteleződtem el erre az aktusra, én nem ígértem, hogy élvezni fogom. Azt sem ígértem, hogy orgazmusom lesz.
– Ez igaz. – Értek egyet saját magammal.
– Remélhetem, hogy élvezni fogom, remélhetem, hogy ő is ügyes lesz és én is el tudok lazulni, át tudom adni magam az érzéseknek, de ha nem, akkor sincs semmi. Nem kell nekem ezt élveznem.  Nem kell elélveznem sem.

Persze közben azért türelmetlen voltam, vártam, hogy mikor jön már az orgazmus…
– Nyugi! – mondtam magamnak újra. – Csak figyelj oda, mi történik veled! Nem kell elélvezned. Sőt, minél tovább csinál valamit, amit élvezel, annál jobb. Miért akarod, hogy vége legyen ennek? Inkább csak figyelj.

Kicsit megnyugodtam.
– És nincs semmi akkor sem, ha most nem élvezed annyira. Senki sem fog haragudni rád, senki sem lesz csalódott. Hisz ismered Ákost, ő aztán tényleg meg tud birkózni azzal, ha nem volt orgazmusod, vagy leállítod.

Miközben Ákos ujjazgatott, tényleg ezeket mondogattam magamnak és segített. Mosolyogtam belül és igen, büszke voltam a fejlődésemre.

Az első próbálkozásom elég szerencsétlenre sikeredett. A chat másik oldalán egy nálam jóval fiatalabb suhanc ült: egyik kézzel gépelt, a másikkal a farkát simogatta. Futólag ismertem csak, nem is értem, hogy keveredett el ebbe az irányba a beszélgetés…

Alapvetően nem lett volna probléma azzal, hogy egy ismeretlennel huncutságokat írunk egymásnak és közben kellemesen elmaszturbálgatunk az otthonunkban. Csakhogy dolgoztak bennem a hiedelmek: „jó kislány ilyet nem tesz”, „idegennel nem szabad!”, „érzelmek nélkül ne legyen szex”…

És hát úgy általában a maszturbálás sem ment…

Miért?

Még nem tudom pontosan, de az egyik téveszmém az volt, hogy „az igazi szex a behatolással történik”. Márpedig a legtöbb lány inkább csak csiklóizgatással tud elmenni. Én még azzal sem tudtam (hisz azt hittem, az nem „igazi szex”). Ujjazgatni próbáltam magam, de úgy még kevésbé ment.

A cikk folytatása a Blikkben.

Újra elbőgtem magam szeretkezés után. Többször is. Nem is igazán tudom, miért. Csalódottságot, kimerültséget éreztem. Azt hittem, már kipipáltam, már “megy a szex“, innentől most már mindig jó lesz, de most mégsem habos minden. Finom, finom, de nem isteni.
– Márpedig én a világ legfinomabb süteményét akartam! – toporzékolok az egyszerű keksz felett.
– De hát ez is ízlik, nem? Jó volt, látszott rajtad, hogy élvezed!
– Igen, tudom, de… – hüppögök én, a mindig elégedetlen. Sosem lesz elég jó.
– Itt az ideje, hogy az apróbb sikereid is megünnepeld, ahogy azt már annyiszor megbeszéltük!

Igen, valóban jó volt a szex Lacival. A kedvenc zuhanyzós játékunkat játszottuk: ő a csiklómat spricceli, miközben szépen lassan kihúzza a gésa golyókat. Én pedig az újonnan felfedezett izmaimmal játszottam: addig tartottam őket befeszítve, amíg csak bírtam. Isteni volt. Még a gondolataimat is sikerült kikapcsolnom.

Egészen hamar elélveztem, Laci pedig folytatta.

Valószínűleg két-háromszor is elélveztem. Nem vagyok benne biztos, mert nem tudtam egyértelműen eldönteni, orgazmusom volt-e. Ezen persze felhúztam magam, pedig örülhetnék is egyszerűen annak, milyen jó volt.

Volt az a pont, amikor már annyira kimerültek az idegpályáim, hogy csak zsibbadtan feküdtem a kádban. Boldog is lehettem volna, ha nem parázok már előre “ki tudja min”. Feszült voltam, stresszes és teljesítményközpontú. El akartam érni legalább 3 orgazmust. Be akartam számolni róluk. Ki akartam őket tapintani.

Vissza az elejére. Újra le kell ülnöm és megtanítani magamnak, hogy ez nem teljesítménytúra. Nem kell legalább akkorát élveznem, mint ő. Nem kell egyszerre elmennünk. Egyáltalán nem is kell orgazmus. Semmi sem kell. Csak élvezni kéne. Ellazulni, örömet okozni egymásnak és magunknak.

A kép forrása itt.

Már azt hittem, hogy minden rendben velem, mikor Jay-el olyan istenieket szeretkeztünk. Semmi sem kavargott a fejemben, nem paráztam attól, hogy majd nem fogom élvezni, ahogy belém hatol, vagy hogy elmegy majd a kedvem az egésztől. Egyszerűen nem izgattam magam, csak élveztem az együttlétet.

Azt hittem, ezzel kifújt a blog, minden problémám megoldódott.

Aztán hazajöttem.

Minden összezavarodott. Illetve én, mert a srácok semmiben sem változtak, csak én léptem vissza rémülten három lépést. Talán megszédített a magasság, ahova jutottam. Hirtelen lenéztem a szikláról, s rájöttem: én nem is tudok hegyet mászni. Pedig tudok, nyilvánvalóan tudok, hisz ott állok a sziklán.

Ahelyett hogy sajnálom és/vagy hibáztatom magam, ünnepelhetnék is: megcsináltam! Egyszer már fent voltam egy igazán magas csúcson!

Itt az ideje, hogy elhiggyem: képes vagyok rá. Ha már volt, hogy sikerült, akkor ezután is menni fog.
– Lilikém, nézz szépen magadba, s meríts onnan. Mi az, ami ott működött? Miben volt más az a szituáció, amikor olyan szépen át tudtad adni magad a gyönyörnek? – kérdezem magamtól.
– Nagyon sok minden volt más. Nem kaptam elég érintést, folyamatosan vágytam rá. Meleg volt az idő. És nem volt stressz, teljesen nyugodt voltam.
– Szuper! Na és mit tudnál most megtenni, hogy hasonló állapotba kerülj? – coacholom saját magam.
– Nem kéne előre rettegnem attól, hogy szex lesz. Ránézek a szerelmemre és már összerezzenek, mint akit bántanak. Pedig nem bántott, csak én magam. Méghozzá már előre büntetem magam…

A kép forrása itt.

Nehéz volt tinédzserként. Számtalan romantikus történet élt a fejemben, alig vártam, hogy nekem is legyen szerelmem, aki szeret, átölel, akihez tartozhatok. Szex? Az eszembe sem jutott.

Ugyanazt a tinimagazint járattam, mint az osztálytársaim, ugyanazokat mondták nekem is, mint a kortársaimnak: „Ne add oda magad akárkinek!” „Várd ki a megfelelő pillanatot!” Én pedig jó kislányként vártam szorgalmasan. Csakhogy azt sosem mondták meg, mi a megfelelő pillanat.

Emlékszem, az első srác, akivel csókolóztam, teljesen feltüzelt. Egyáltalán nem voltam belé szerelmes, tudtam, de imádtam csókolózni vele. Egyik délután úszás után addig csókolt, míg lekerült rólam a melltartó is. Imádtam, ahogy a mellbimbómat csókolta. Bár nem tudtam, milyen is az, éreztem, hogy benedvesedek, s vágytam a farkára.

Folytatás a Blikkben.

A kép forrása itt.

Összevesztünk, s azóta nem tudom őt kívánni. De nem hogy nem kívánom: számtalanszor egyenesen taszít a teste annak a pasinak, aki eddig mágnesként vonzott.

Egyre jobban látszik: haragtartó vagyok. Ha egyszer valakire megharagszom, nagyon nehezen keveredek ki belőle. Hiába követett el egy kis apróságot csupán, én onnantól listázni fogom a hibáit és a rossz tulajdonságait: az agyam kitartóan keresi az bizonyítékokat arra, hogy tényleg rossz ember az, aki engem „bántott”. A jótettei felett pedig szorgosan elsiklik a figyelmem…

Imádtam a testét, a mellkasához bújni. Imádtam a farkát verni, nyalni, magamban érezni. Feltüzelt a csókja.

Sosem volt elég belőle, mindig hiányzott az érintése. Kifogásoltam, hogy nem csókol, nem ölel eleget.

Most fordult a kocka: míg ő jön, ölel, szorít, csókol, nem akar elengedni, én tartom a távolságot. Idegesít, befeszülök, nem akarom, hogy közelítsen! Olyan érzésem van, mintha megerőszakolnának…

Ismerős az érzés, most már rájöttem. Volt egy időszak, amikor a fejembe vettem, hogy ahogy apu átölel, vagy megpuszil, az nem helyes. Pedig tudtam, hogy sosem úgy érintett ő, az eszem tudta, hogy ezt nem erotikus érintésnek szánja, de én képtelen voltam másképp fogadni. Mindig is imádtam hozzá bújni, hogy megöleljen, megpuszilgasson, de ebben az időszakban kirázott a hideg, ha pl. a nyakamhoz ért. Most hasonlót érzek Gergővel…

Szegénykének mondom, hogy ne közelítsen, várja meg, amíg én indulok felé, de marha nehezen megy neki. Nehezen tud nem megszeretgetni. Márpedig ezzel csak azt éri el, hogy újra befeszülök, kieresztem a tüskéimet és kezdhetjük elölről. Újra meg kell szelídíteni.

Olyan vagyok, mint a barátságtalan kiskutya, aki elfelejtette, hogy azzal a vendéggel egyszer már összebarátkozott, s most újra nem engedi közel magához, ugat. De ha a vendég leül, s ignorál, én szépen el fogok kezdeni közelíteni hozzá, míg végül az ölében kötök ki.

Egyszer-egyszer már sikerült felengednem. Már bele tudtam merülni egy-egy csókba rövid időre, míg újra fel nem bukkant a kisördög a fejemben:
– De hisz már megint nyomul! Jaj, nem igaz, hogy nem tudja megérteni, hogy most ne közelítsen! – tiltakozik, s én újra befeszülök, újra a problémákra kezdek fókuszálni ahelyett, hogy élvezném a közelségét.

Nem tudom, mennyi idő, mire elengedem ezt a buta görcsöt…

A kép forrása itt.

Sosem tudtam, mi a jó válasz, pedig többször is teszteltem. Volt, hogy kétségbeesésből tettem, ami azt hiszem, leszögezhető: nem éppen jó döntés.

Még huszonévesen kezdődött a kálváriám és jó hosszú ideig tartott. Ez akkor volt még, amikor a legrosszabb állapotban voltam és a legkevésbé tudtam élvezni az együttlétet.

Tudtam, hogy nem lesz jó? – Jó kérdés…

Kétségbe voltam esve, mert már mióta nem volt párom és nagyon vágytam rá, hogy legyen. Ezért aztán bárki, aki megtetszett, abba elkezdtem tíz körömmel kapaszkodni. Ha pedig fel is hívott magához a buliból, ahol a parketten smárolni kezdtünk, én repültem.

-Le akartam vele feküdni? Nem. Akkor miért tettem?

Folytatás a Blikk.hu-n.

Mindig is nagyon szabálykövető voltam. Párkapcsolatokban és szexualitásban egyaránt. Csakhogy nem nagyon tanítják sehol ezeket, és a szabályokat sem igazán szokás lefektetni, hacsak nem egy nagyon tudatos kapcsolatról van szó. De az én első párkapcsolatom egyáltalán nem ilyen volt.

16 éves voltam, amikor összejöttünk, és nagyon szerettem. Azaz könnyen lehet, hogy nem is őt szerettem annyira, mint amennyire azt a tudatot, hogy tartozom valakihez. 16 évesen már elég nagyok voltunk ahhoz, hogy szexuális életünk legyen – gondolták sokan a sulinkból. Mivel köztudott volt, hogy már fél éve járunk, de még mindig nem feküdtünk le egymással, a kortársaink elkezdték azt szajkózni, hogy a szex mennyire klassz dolog, ki kellene próbálni.

Folytatás a She.hu-n.

A kép forrása itt.

Bevallom, az előző bejegyzésemben nem teljesen mondtam igazat. Nem szex után bőgtem el magam, hanem már közben. Gyakorlatilag végigzokogtam az egészet.

Tele voltam feszültséggel, minden fájt. Elválás, gyász, új élet mind a vállamat nyomta. Nagyot beszélgettünk Ádámmal, pityeregtem is egy kört, majd a végén megszólalt:
– Azt hiszem, tudom, mi hiányzik neked! Hogy jól meg legyél baszva! Mit gondolsz?
– Nem tudom… – hebegtem.
– Hát, ha nem tudod, majd én kitalálom helyetted.
– Jó, próbáljuk meg.

Elkezdett dugni, de én nem tudtam kikapcsolni a bánatom. Mindenfelé cikáztak a gondolataim, s egyszer csak azon kaptam magam: nem érzek gyönyört. Ezen aztán befeszültem, s onnantól egyre rosszabb lett. Némán hüppögtem, miközben hátulról dugott. Azt hittem, el tudtam titkolni, mégis mikor vége lett, megszólalt:
– Bébi, te pityeregsz?

Miután átbeszéltük, hogy ez nem gond, megkértem, nyaljon ki.

Ott ébredt fel bennem aztán az igazi fájdalomspirál! Viszonylag hamar elkezdtem élvezni, amit a nyelvével tett, de csak tovább sírtam. Szerencsére emlékeztem még arra, amit a jóni masszázsról is hallottam: ha a jó érzések valamit felszakítanak a hölgyben, könnyen lehet, hogy végigzokogja az egész alkalmat. Szerencse, hogy ezt tudtam, mert így legalább ezért nem kezdtem el hibáztatni magam, hanem megértettem, hogy „ez normális”.

Márpedig, ha ez normális, akkor át is adhattam magam neki! Úgy döntöttem, ez most gyógyít, s hagytam, az történjen meg velem, ami meg akar történni.

Össze-vissza szánkóztak a gondolataim, közben két csodálatos orgazmust éltem át, s zokogtam tovább. A csúcson egyszerre kavargott bennem kacagás és sírás. Megfoghatatlan élmény volt.

Mennyi olyan alkalomra emlékszem, mikor szex után elbőgtem magam! Folyamatosan fokozódott bennem a feszültség, mert nem úgy élveztem, ahogy szerettem volna, s mert nem azt a figyelmet adtam a partneremnek, amit szerettem volna: azaz a saját magamnak saját magam által támasztott elvárásaimnak nem tudtam megfelelni. A végén pedig, amikor konstatáltam: most már nincs tovább, tényleg „elbuktam”, nem bírtam tovább, s elbőgtem magam.

Mindig utáltam magam érte! Nem elég, hogy „nem voltam elég jó”, de a végén még a hangulatot is tönkrevágom azzal, hogy elbőgöm magam, s rettegek, hogy ezzel lelkiismeret-furdalást, rossz érzést keltek a másikban. Félek, hogy azt fogja gondolni, „nem volt elég jó nekem”, „bántott”, ami aztán hosszú távon odáig fog vezetni, hogy már nem fog kívánni, nem mer közelíteni hozzám, vagy elhagy.

Most újra megtörtént, hogy Ádámmal elbőgtem magam.
– Úgy sajnálom! Nem akartam, hogy tudd, hogy sírok! – hebegtem neki.
– Ó Bébi, ez nem számít! Ha tudnád, mennyi csaj zokogott már nekem szex után!
– Igen… De így elrontottam a hangulatot…
– Nem, nem rontottál el semmit. Tudom, hogy nem miattam sírsz, ez nem rólam szól, s ezért nem veszem magamra. Tudom, hogy nem én vagyok a probléma forrása, csak jelen voltam, mikor ez benned dolgozott.

Imádtam őt ezért, de magamat továbbra is utáltam. Nem akarok szétesni! Nem akarom többet bántani magam! Nem akarom, hogy ezek a problémák még jelen legyenek az életemben! Erős akarok lenni, vagy még inkább laza! Nem akarom ilyen komolyan venni az együttléteket!

A kép forrása itt.