Tag Archive for: nem_megy

Óvszerrel nem megy

Meg kell állni, elővenni a gumit, kicsomagolni. Mindig béna vagyok a feltépésében. Elkezdem felhúzni, totál szerencsétlennek érzem magam, pedig már sokszor csináltam. Egyáltalán nem érzem szexinek, amit csinálok. Kiveszi a kezemből, befejezi a felgörgetést, én pedig még kisebbre zsugorodom, mert ez a mozdulat azt kommunikálja nekem: ügyetlen vagyok, nem jól csináltam.

Mindketten megakadtunk, nehezen zökkenünk vissza. A farka megpuhul, a puncim kiszárad. Elkezdem szopni, de fúj, annyira borzasztó azt a poros ízű gumit szopni! Erőt veszek magamon.

Hiába nyálaztam be, még mindig száraznak érzem, mikor a puncimhoz ér. Most rajtam a sor: minden síkosítást nekem kell biztosítani.

A pasik sokszor mondják, nem megy nekik óvszerrel. (Korábbi írásom itt.) Nem éreznek semmit. Mások örülnek, hogy így tovább bírják.

Én sokáig nem éreztem semmi különbséget a hüvelyemben. Ugyanolyan nehéz volt élvezni a behatolást gumival, mint nélküle. Csukott szemmel meg sem tudtam volna mondani, van-e óvszer a puncimban.

Sokat fejlődtem, egyre tudatosabb a puncim. Egyre több mindent tudok érezni és élvezni. Ezek közé tartozik az óvszer is: elkezdtem érezni a redőit, az anyagát a hüvelyemmel. És elkezdek oda jutni, hogy én se szeressem az óvszert.

Mintha valami bűntudat társulna ahhoz, hogy óvszert húzok a pasira. Mintha ketrecbe zárnám, kényszeríteném. Mintha ráerőszakolnám. Mintha azt mondanám: védenem kell magam tőled, veszélyt jelentesz számomra. Nincs benne szeretet-érzés.

Az óvszer pénzbe kerül és hulladékot teremt. Pazarlás-érzetet kelt.

Szeretem a csupasz farkát érezni magamban. A síkos, meztelen péniszt. Szeretem, hogy bármikor belém dughatja akár csak egy kicsit is, s nem kell előkészülni.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Ez a mítosz az orgazmusról évekre tönkrevágta a szexuális életemet

Millió film és könyv sugallja: az igazi szex az, mikor a pár egyszerre élvez el behatolás közben. Évekre megkeserítette számomra a szexet ez a mítosz.

Polilili blogja – Nehéz volt megtanulni, hogy nem csak az a szex édes, ami közös orgazmussal végződik. Hosszú út vezetett odáig, hogy megértsem, ez nem olyan egyszerű.

Sok nő nem tud még elélvezni hüvelyi orgazmussal, és ez egyáltalán nem jelenti, hogy valami baj van velük. Szerintem ez a legtöbbeknél csupán tanulás kérdése, hisz nekem hosszú évek után végre kezd kialakulni ez a képességem.

Folytatás a Blikkben.

/Szerző:

Felmenjek hozzá?

Alighogy leírtam, egyéjszakás kalandra vágyom, már jött is az északi herceg fehér dzsippel. Bár indulás előtt megfogadtam, én ilyen egzotikus helyen nem bocsátkozom kalandokba, 2 hét után csak érintéshiányom lett. Egy afrikai buliban találtam magam, ahol 10 pasiból 8 rám volt állva… Azt mondják, amellett, hogy gyönyörű vagyok, még van csípőm is (nem úgy, mint a többi fehérnek), sőt nyitott vagyok és tudok táncolni. Amikor már egész este ezt hajtogatták, kezdtem elhinni, hogy tényleg jó csaj vagyok…

De nekem egyikük sem tetszett igazán…

Végül az északi herceg győzött, aki európai módjára elkapott hátulról a táncparketten, s pár perc múlva már csókolóztunk. És újra bevillant: én még nem állok készen erre. Hiába vágytam az érintésre, s hiába volt zseniális a technikája, én nem tudta elmerülni benne. Valahogy olyan volt, minthogyha az agyammal, s nem a testemmel csókolóztam volna… Tudom, hogy az a csókot sokkal, sokkal jobban is élvezhettem volna!

Nem tudom, mi volt a probléma, mert nagyon szép pasi és a társaságát is szeretem. Talán az lehetett az oka, hogy már egy ideje nem voltam senkivel, s időbe telik, mire újra felébred a tűz a testemben. Lehet, ez volt az első gyufa a tűzre, de az is lehet, hogy nem tetszett eléggé. Hogy igazából nem vágytam rá, nem működött a kémia, csak nem vettem észre. Lehet, hogy még meg kell tanulnom észrevenni, ki az, aki tetszik, s ki az, akire vágyom is. Vagy csak nem tudtam ellazulni még ebben az idegen kultúrában. Talán óvatos voltam…

Az érintését sokkal jobban élveztem. Imádtam, ahogy a csípőm, a mellem simogatta! Főleg a mellem.

Szerencsére nem volt erőszakos. Mosolyogva mondtam neki:
– Sajnálom, de én most nem fogok hazamenni veled. Ma nem. – s ő elfogadta, bár azért még kicsit unszolt.
– Az is lehet, hogy csak 20 percre jössz fel. Vagy 10-re. Nem, a 10 nem elég, maradjunk a 20-nál. – nevetgélt, én pedig sajnáltam, mert éreztem, hogy felhúztam. És amúgy is tudtam, hogy aznap este nagyon be akart csajozni.
– Nem, most nem fogok.
– Jó, de tudnod kell, hogy bármikor készen állsz, én készen állok! Bármikor hívhatsz! Nagyon jó csaj vagy, tudod, de nem csak azért, mert szép vagy, hanem mert megérted, hogy egy ember vágyhat egyszerre több emberre is, és tudom, hogy csajozhatok tovább ma este.
– Igen, ez így van.  – mondtam mosolyogva és őszintén folytattam – Kívánom, hogy sikerüljön találnod valakit, akit haza is tudsz vinni! – És boldog voltam, hogy ilyen szépen tudtam nemet mondani, s nem vetettem magam bele olyanba, amit nem szerettem volna.

Az igazán érdekes fordulat az volt a történetben, hogy éjjel arra ébredtem, hogy orgazmusom van. Azt álmodtam, hogy önkielégítéssel fejezem be az éjszakát. Tisztán éreztem, ahogy összehúzódnak az izmok a hüvelyemben, ami nagyon ritka.

Ezek szerint még sem volt hibernálásban a testem…

/Szerző:

Egy éjszakás kalandra vágyom

Teljesen misztikusak számomra azok a történetek, melyben a csajok egyéjszakás kalandokat gyűjtenek. Még mindig annyira távolinak érzem magamtól, hogy igazán élvezni tudjam a szexet egy idegennel, hogy nehezemre esik elhinni, hogy megy ez másoknak. Nem morális problémám van vele, egyszerűen csak nem értem, nem tudom elképzelni.

Általában nem vágyom egyéjszakás kalandra. Nem kívánom. Ennek ellenére mégis meg szokott történni. Ilyenkor a pasi addig nyomul, míg sarokba nem szorít. Végül inkább győz a megfelelési kényszer és elmegyek vele annak ellenére, hogy a testem nem kívánja.

De olyan is van, hogy a testem nagyon is kívánja, csak valahol a vágy blokkolódik a testemben. Ha bárki leellenőrzi, kiderül, hogy a puncim ugyan nedves, de a testem érzéketlen. Nem érzem izgatónak az érintéseket. Mindeközben pedig üvölt a sziréna a fejemben:
– Segítség! Itt szex lesz! Mindenki fedezékbe, vész közeledik! Rácsokat, redőnyöket lehúzni! – és bezárkózom.

Milliószor előfordult ez még olyan helyzetekben is, mikor tetszett a pasi. Nagyon is odavoltam érte, mégis beparáztam. Kihátráltam a már forró helyzetből, s ezzel sokszor mindent elrontottam. Másnap pedig vonyítva nyalogattam a sebeimet és haragudtam saját magamra, amiért ilyen béna voltam.

Egyszerűen nem tudtam átadni magam a kalandnak. Leblokkoltam.

Csodálattal hallgatom a barátnők beszámolóit jól sikerült egyéjszakás kalandokról. Szeretnék én is olyan lenni, mint ők! Szeretném én is nagyon vágyni a szexet, nagyon vágyni egy idegent és vadul letépni a ruháit. Szeretnék vágyni erre, de még nem megy…

Vajon mi a titkuk?

A kép forrása itt.

/Szerző:

Számít a méret? Tényleg ez a lényeg?

Kezdek átállni arra az álláspontra, hogy igenis számít a pénisz mérete.
Nem azt mondom ezzel, hogy ez az egyetlen lényeges dolog, vagy ez a legfontosabb, de hazugság lenne azt állítanom, hogy nem számít a méret. Hazudnék, ha azt mondanám: „Nem számít mekkora a farkad, Bébi”.
Miért?
Más élményt nyújt.

A kisebb farok komfortosabb. Nincs az a helyzet, amikor fájdalmas lenne a behatolás – merthogy még bőven akadnak olyan helyzetek, amikor a puncim csak nehezen adja be a derekát, nehezen nyílik meg a pasi előtt. Szorosan és szárazan összezár, míg én fel nem engedek, el nem lazulok, fel nem oldom a bennem levő blokkokat. A kisebb méret itt előnyösebb, s emiatt tudtam sokat fejlődni Laci mellett is. Nem tudott fájdalmat okozni. Bátran mondhattam neki bármikor:
– Igen, drága, bármikor megdughatsz. – Nyugodt szívvel súgtam ezt a fülébe, mert tudtam, tényleg nem lehet belőle sérülés: sem fizikai, sem lelki.

Vele más pozíciókat élvezek, mint a nagyobb szerszámú pasikkal.

Nála azt imádom, ha kutya-pózban dönget meg jó alaposan hátulról, illetve azokat a pozíciókat, amikor össze van zárva a lábam. Úgy tud kitölteni. Ha viszont kitárom a lábam, már alig érzem, hogy bennem van. Hát még lovagolva… Hiszem, hogy a punci-tudatosságom fejlődésével ez változni fog, ezt is meg tudom tanulni, de most még nem tartok ott. Alig érzek valamit, ha rajta ülök.

Nem számít a méret?

A kép forrása itt.

A nagy farok viszont könnyen okoz fájdalmat. Neki aztán sokat kell dolgozni a bemelegítésemen, hogy ne érezzem azt: szakad a puncim. A popsimba pedig egyelőre teljesen esélytelen, hogy bejusson fájdalom okozása nélkül. De amikor a csípőm alá tett egy párnát és a lábamat magasba emelve dugott meg, miközben előttem térdelt… Ó! Olyan jó mélyen bennem volt! S amikor elkezdtem kitapasztalni a rajta való lovaglást… Olyan jól kitöltött…

Újra visszakalandozott a fantáziám Lacihoz…
– Meg akarlak dugni még elalvás előtt. – kérlel. Én pedig titokban fáradtan sóhajtok, de engedem, mert szeretem őt.
– Jó, dugj meg, drága! – Bár egyáltalán nem volt kedvem hozzá, amikor belém hatol a komfortos farkával, felnyögök. Szép lassan, de egyből, gond nélkül magamba fogadom, miközben oldalt fekve a kispárnámat szorongatom, s elmosolyodok. Tényleg bármikor megdughat. És szeretem, hogy meg is teszi. Édes, mézédes, mikor bennem van a pénisze…

Számít a méret, mert máshogy kell fordulni hozzá. Máshogy jó vele.

Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!

Szeretném megtudni, milyenek a magyar átlagok!
péniszméretek kutatás

A péniszméretekről…

/Szerző:

Amikor nem kell a két pasi…

Van az a nap, amikor nem kell két fasz. Ádámot és Tomit is imádom, hát még az ágyban. Tomi ráadásul már hónapok óta nem mutatta ki a vonzalmát irántam, hiába találkoztunk vele, elmaradtak a jó kis csoportszex események. Most pedig, amikor már előre látszott, hogy újra működhet a dolog, hirtelen nekem ment el a kedvem.

Nagyon fura volt. Tudom, hogy imádok vele szexelni, nagyon szeretem a farkát. Sőt, már azt is, amikor csak úgy egy fél méterre van tőlem ruhában. Vonz, mint a mágnes. De most nem így volt. Hiába közeledett, amíg ő egy lépést tett felém, én úgy léptem kettőt Ádám felé. Mikor megcsókolt, én szaladtam ki Ádám karjaiba. Zuhanyozni kezdtünk hármasban, s rövidesen Ádám otthagyott minket, hogy visszamenjen a szaunába, én pedig azon törtem a fejem, hogy szabadulok meg a helyzettől…

Nem Tomival volt a gond, egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá. Érdekes ez az egész, hogy míg egyszer vágyom egy pasira, máskor ugyanaz a pasi nem akarom, hogy hozzám érjen. Különös, milyen változó tud lenni a vonzalom. Ami részben jó is: nem kell egyből pánikba esnem, ha épp nem vágyom arra a pasira, akire „kéne”, vagy szeretnék, hisz ez nem végleges.

Nem volt kedvem a szexhez sem, hát még a csoportszexhez. Kimerült voltam és csak arra vágytam, meghitten odabújhassak Ádámhoz. De nem mondtam ki. Nem fejeztem ki, mit akarok, csak hagytam magam. De vajon miért?

Pedig Ádám előtte megkérdezte:
– Ha lesz rá lehetőség, lenne kedved hozzá, hogy mindketten megdugjunk?
– Igen. Most úgy gondolom, igen. – tettem hozzá, mert azt már kitapasztaltam, nem tudhatom, mihez lesz kedvem, csak azt tudhatom, most mit akarok.
És úgy is lett, ahogy gondoltam: mikor megkérdezte, még szerettem volna, ám mikor oda jutottunk, pont nem vágytam a szexre.

Sajnos még mindig nem tartok ott, hogy ezt kommunikáljam is. Nem azért, mert bárki is szigorú lenne velem. Nem is értem igazából, miért teszem. Tudom, hogy mondhatok nemet. Tudom, hogy nem kötelességem. Tudom, hogy ettől még szeretni fognak és azt is tudom, hogy nem szegek ezzel ígéretet, hisz nem is tettem ígéretet…

Lehet, hogy egyszerűen csak eszembe sem jut, hogy nemet mondjak. Olyan mélyen gyökerezik bennem a hiedelem, miszerint meg kell adnom a pasinak, amit akar, hogy ezt sok idő kigyomlálni. Helyette inkább úgy látom: inkább kibírom, hamar túl leszünk rajta. Őt (őket) boldoggá teszem, míg nekem problémát, sérülést nem okoz… – hiszem, vagy legalább is remélem. Pedig ez nem teljesen igaz. Egyrészt azért, mert Tomi nagyon is átlátott a szitán, s utána gyötörte hosszan a lelkiismeret-furdalás (pedig semmit sem erőltetett rám, az én döntésem is volt), másrészt azért mégis csak sérülök lelkileg az ilyen alkalmakkor. Hajlamos vagyok ostorozni magam azért, amiért nem vágytam rá eléggé, vagy nem voltam eléggé jelen a játékban. Reménykedek, hogy majd mindjárt belejövök és „menni fog”, de ez nem mindig jön el. Akarom akarni, de az akarás megöli a vágyat.

Mondhattam volna nemet a helyzetre, de nem fogok haragudni magamra, amiért nem tettem. Inkább csak hátrébb lépek kettőt, s érdeklődéssel szemlélem:
– Nahát, milyen érdekes, Lili. Ez még nem megy. De majd fog, ha odáig jutsz a tanulásban. Eljön majd az idő, mikor kitapasztalod, mikor akarod a szexet, mikor lehet még felkelteni a vágyat benned, s mikor reménytelen, s érdemes inkább megállót fújni. Ügyes vagy, figyeld csak tovább magad, s tanulni fogsz belőle!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Jól meglovagoltam

Csillogó szemekkel gondoltam vissza legutóbbi szeretkezéseinkre. Huncutul mosolyogtam, s imitáltam neki a videochat-ben:
– Így ülnék Rád legszívesebben, s jól meglovagolnálak most is!

Imádtam. Pedig korábban is ismertem már a pozíciót, tudtam, próbáltam is már több pasival, de valahogy nem működött. Leginkább talán azért, mert nem voltam kész arra, hogy megragadjam a gyeplót. Fogalmam sem volt, mit akarok, nem tudtam, merre mozogjak. Tudom, tudom, „kísérletezhetek, s majd rájövök”, de nem így volt. Annyira befrusztráltam magam, hogy ettől képtelen lettem volna élvezni a dolgot.

Valahogy nem is éreztem helyesnek az egészet. Olvastam már, hogy sok nő azért produkál pl. megerőszakolós fantáziákat, mert úgy „legálissá” válik, ami egyébként „tilos”, amit anyáink sokáig tiltottak: akarni a szexet, átélni a testünk nyújtotta gyönyört. Ha a férfi teszi meg velünk, az más, „arról nem tehetek”, „én csak engedelmeskedek”, vagy „nincs más választásom”. De ha én vagyok a nyeregben, az már teljesen máshogy fest: akkor benne van az is, hogy én akarom, én csinálom. Nincs mentségem.

Talán most született meg bennem az engedély arra, hogy szexelhessek. Kezdem tényleg megengedni magamnak az élvezetet…

Nem is értem már, hogy jött, de egyszer csak fel akartam huppanni rá. Az biztos, hogy én találtam ki és én kértem. Ráültem, a farka jó mélyen bennem, és elkezdtem ringatózni előre-hátra, amire aztán még a gumimatrac is rásegített egy lapáttal (igen, nem tudok lejönni a sátor-témáról). Irányítani akartam. Én akartam meghatározni, mit csináljon bennem a farka. És sikerült is!

Tudom, tudom, sokan mondják, a lovaglás milyen klassz a lányoknak, hisz így még a csiklónkat is tudjuk izgatni, ahogy a pasi alhasához dörgöljük. Persze, csakhogy ez azoknál tud működni, akik megengedik maguknak az élvezetet. Akik nem blokkolják be magukban a saját érintés érzését. Márpedig ez egyfajta saját magamnak okozott gyönyör, ami eddig szuper tilos volt az én világomban. De most kezd elbizonytalanodni az „őrség”. Kezd lejárni az őröknek adott parancs, s most tanácstalanul topognak a kapuban, s nem értik, mit tegyenek:
– Most beengedjük a gyönyört az agyba, vagy sem? – kérdik egymástól, de a válasz még nem érkezik.

Többször is meglovagoltam. Szép nagy, vastag farka van, ami terpeszben is jól kitölt. Hozzá pedig viszonylag keskeny csípője, amit könnyen átérek. Jól megülhető. Olyannyira, hogy egészen közel jártam ahhoz, hogy elélvezzek vele együtt…

A kép forrása itt.

/Szerző:

Hallgatózó

Kiskoromból emlékszem, mennyire rosszul érintett szüleim papírvékony fala. Rendszeresen nehezen aludtam el, úgyhogy hallgathattam anyu nyögdécseléseit, sóhajtozását. Borzasztóan éreztem magam. Bűntudatom volt, amiért meghallom, de leginkább valahogy az volt az érzésem, hogy valami nem jó dolog történik. Szerintem tudtam, hogy szexelnek, s már tudtam, hogy ez alapvetően egy élvezetes dolog, de valahogy mégis az volt az érzésem, hogy anyu ezt nem élvezi, hogy ő egy áldozat ebben a helyzetben, s csak aláveti magát a férfi akaratának.

Bár még nem sokat tudtunk erről beszélni vele, azért az már kiderült, hogy rosszul gondoltam, igenis szeretett apuval szexelni. Mégis ez a rossz érzés azóta sem tudott megszűnni bennem.

Kb. 20 éves lehettem, amikor egy nyaraláson a faház papírvékony falán áthallatszott a barátaink nyögdécselése. Anna kimondottan hangos volt, jól kieresztette a hangját. Egyértelmű volt, hogy ez most nekik nagyon jó, mégis utáltam hallgatni. Valószínűleg azért, mert kihangosította a frusztrációmat: „ez nekem sosem ment”. Tanúja lehettem annak, ahogy teljesen elveszti a fejét a csaj, imádja, a csúcsra jut – birtokában volt annak, amire én annyira vágytam, de sehogy sem tudtam megszerezni.

A változás az elmúlt egy évben következett be – persze az után, hogy a szexuális életem is elkezdett a helyére kerülni, s elkezdtem tényleg élvezni a szexet. Élőben nézhettem végig, ahogy a barátaim szeretkeznek, s hirtelen megdöbbentem, mert azt vettem észre, a szégyen, az irigység, a bűntudat helyét átvette az öröm. Boldogan és megelégedetten gyönyörködtem bennük. Kívül tudtam helyezkedni a történéseken, s érdeklődve figyeltem: „Nahát, ők így csinálják. Mi meg máshogy.  Milyen érdekes.”

Nemrég fesztiválon voltunk, sátoroztunk. Már épp aludtunk volna el, mikor a szomszéd sátorban elkezdett huncutkodni egy pár, én pedig azon kaptam magam, hogy gyönyörködve hallgatom őket. Találgattuk, mi történhet, s közben mosolyogtunk. Komolyan csalódott voltam, mikor hallottam, hogy a csaj elélvezett: sajnáltam, hogy vége a szép hangjátéknak, de aztán szerencsére jött még két kör a végén ütemes csattogással. Kétszeresen boldog voltam. Boldog, mert tetszett, amit hallok és boldog, mert tudtam, mekkora változások mentek végbe bennem, s mekkora köveket engedtem el a szívemről.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szex a sátorban

17 évesen elvihettem a pasimat is a családi nyaralásra. A szüleim annyira jó fejek voltak, hogy még külön sátrat is kaptunk – persze az övék mellett, hogy mindenki egy kupacban legyen. Emlékszem, tiszta szextábor volt. Folyton állt a farka és szexelni akart délelőtt, délután és este is.

Borzalmas volt. Nem élveztem a szexet. Akkor még nem feküdtünk le egymással az én kérésemre, így csak tapi és orális szex volt: azaz ő próbált örömet szerezni nekem, ami nem sikerült a sok blokkom miatt, ő viszont folyamatosan igényelte, hogy ki legyen verve a farka, amit nem intézett el egyedül, így nekem kellett…

Folyamatosan hisztizett, gyakorlatilag nem lehetett visszautasítani. Amúgy is bármi miatt képes volt megsértődni, ezért aztán kerültem a további konfliktusok keltését, s szépen addig simogattam a farkát, vagy dörzsöltem hozzá a testem (talán le is szoptam, már nem emlékszem), míg újra szabaddá nem váltam a kényszer-szex alól.

Mindezt a hatalmas WC-papír-halom szimbolizálta, mely egyre lepte el a sátrunk belterét: azzal töröltük le gyakori ejakulációja végtermékét. Rettegtem, hogy a szüleim rájönnek, mi történik bent, vagy meglátják ezt a halmot. Nem mintha, nem sejtették volna, s nem, mintha tiltva lett volna bármi is, de én szégyelltem. Szégyelltem, mert úgy éreztem, valami rosszat, bűnöset, illegálisat teszek.

Összerezzentem, mikor Tomi a WC-papír gurigáért nyúlt most a sátorban: felrémlettek a régi emlékek. Aztán lesöpörtem magamról, hisz most nem ez történt. Most jót szexeltünk, igazán jót, amit nem szabad átírni egy rossz emlékkel. Büszke voltam magamra, hogy sikerült lerázni ezeket a régi képeket magamról, s vissza tudtam repíteni magam a jelenbe, ahol mosolyogva néztem végig, ahogy jelenlegi pasim a farkát törölgeti.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A lány, aki nem szereti a szexet

Egy nagyon fontos tanítást kaptam egy új baráttól. Nem szabad azonosítanom magam a gondolataimmal, vagy azokkal a mintákkal, amik sűrűn megtörténnek velem. Lili nem egyenlő a lánnyal, aki nem szereti a szexet, vagy aki nem tud szexelni. Nem. Vannak azok a helyzetek, napok, percek, amikor nem megy, nehéz, vagy éppen nem kívánom, de ettől még nem kell ezzel azonosítanom magam, hisz ugyanakkor meg vannak azok a helyzetek, napok, percek, amikor vágyom, bizsergek, akarom, alig várom.

Sajnos hajlamos vagyok ezt elfelejteni. Hajlamos vagyok megfelejtkezni arról, hogy hol ilyen, hol olyan vagyok. Elsiklok afelett a tény felett, hogy attól még, hogy tegnap mi történt, tegnap hogyan reagáltam Laci közeledésre, nem tudhatom, holnap hogy fogok reagálni. Mit ahogy azt sem tudhatom, hogy hogy fog legközelebb közelíteni hozzám, vagy egyáltalán fog-e közelíteni hozzám. Nem tudhatom, mit hoz a következő perc.

Hajlamos vagyok alapból leírni magam. Újra, meg újra elképzelem a rosszat, a nehéz pillanatokat és előre repítem az időben. Már előre tudom, hogy úgyis az fog történni, holott ez butaság.

Le kell söpörnöm az előítéleteket az asztalról, méghozzá leginkább a saját magamról szőtteket. Friss szemmel kell tekintenem a jelenbe, megnézni, most mi van és annak megfelelően cselekedni, érezni.

Mert mi van most? Itthon vagyok egyedül, nyugiban. Pihengetek. Nincs pasi a környezetemben, nincs szex. Eszembe sem kéne jutnia a szexnek, de én újra, meg újra előrángatom a témát.
– Mindig akarnod kéne a szexet! – mondom saját magamnak türelmetlenül.
– De hisz most nincs is veled pasi. Nincs itt, aki felizgathatna. Épp gyenge vagy, fáj a fejed is. Miért kéne, hogy akard most? És ha akarnád, az miért lenne jobb? Hisz úgysem kapnád meg. Vagy ha meg nekiállnál önkielégíteni, akkor azért haragudnál magadra, mert nem haladsz a dolgaiddal. Állj már le ezzel a folyamatos önelégedetlenséggel! Semmi sem írja elő, hogy neked bármikor is akarni kéne a szexet. Sőt, szeretned sem kell, mint ahogy az epret sem kell szeretnie mindenkinek. Persze, vitathatatlan, hogy jó, ha szereted, de ha nem, akkor is rendben van. Megbocsátja a világ, sőt, akár meg is értheti. Rengeteg rossz tapasztalatod van, sok nehéz élmény nyomja a szíved, s ezek alapján tök oké, hogy tartasz tőle. Nyugodj meg, Lili, minden rendben van! Nem vagy rossz ember, nem vagy rossz szerető, nem vagy rossz társ. A szerelmeid elégedettek veled és imádnak. Őszintén nem érzik, hogy keveset adnál, s ezt mondták is. Hát akkor halld meg! Rendben vagy, a világ elégedett veled, sőt csodálnak, hogy folyamatosan dogozol azért, hogy fejlődj. Mondják, hát hidd el! Mondd te is magadnak!
– Igazad van. Megpróbálom… – mondom magamnak. – Lili. Rendben vagy. Nem kevés az, amit a srácoknak adsz, rengeteget kényezteted őket és ezt imádják. Nekik elég az, amennyire bele tudod magad tenni egy szexuális aktusba. Sőt, ha jobban belegondolsz, neked is elég. Nekem is elég. Pont elég szexet adok magamnak (sőt, inkább kicsit túl is hajszolom magam). Nem kell többet akarni. Lehet, de nem kell.

A kép forrása itt.

/Szerző: