Be kell vallanom magamnak: megint kizökkentem. Már hetek óta tart ez a szakasz, hogy újra nehezen tudom csak élvezni a szexet. A rossztól azért szerencsére messze vagyok, de egyre nagyobb a csalódottság bennem, amiért nem megy, nem okoznak gyönyört ugyanazok az érintések, mozdulatok.

Össze vagyok zavarodva. Miközben mesterien játszom a pasimon, s tökéletesen az ujjaim köré tudom csavarni, s a csillagokba juttatni őt, addig én lent maradok a földön. Nem színlelek, nem verem át, nem teszek úgy, mintha hatalmas kéjt élnék át, de nem is mondom el neki, mi zajlik le bennem. Igaz, nem hülye, valószínűleg nagyon is sejti… De inkább nem beszélek róla, mert nem akarom, hogy még inkább bekússzon a probléma a valóságba azáltal, hogy még ő is ezzel foglalkozik. Kettőn közül legalább az egyikünk legyen jelen…

Tudom, nagyrészt az történik, hogy nem tudok kilábalni a nyavalyás gombás fertőzésből, ami durván tönkre vágja a libidómat: hiába kényeztet hosszan, szinte semmit sem érzek meg belőle. Teljes kitolás. Öngerjesztő folyamat: minél kevesebb finomságot kap a puncim, annál kevésbé lesz éhes, mígnem teljesen elfelejti, hogy valaha szeretett enni. Eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem megint megszokásból szexelni. Nem azért fekszem le pasival, mert vágyom rá, hanem, mert úgy szoktuk.

Igazából már december közepe óta tart ez az állapot kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy legalább arra az időre elmúlt, amíg R-rel voltunk, viszont ez egyben teljesen össze is zavart. Azon a hétvégén az történt, hogy pasi „bemelegített” engem, majd a reggeli együttlét után toppant be váratlanul R. Imádtam az együttlétünket, gyakorlatilag egyfolytában a gyönyörök tengerén úsztam, amivel viszont sajnos jó magasra fel is tettem a lécet. A következő napokban annyira belemerültem az álmodozásba, annyiszor újraéltem képzeletben, hogy bennem van a farka, hogy a saját pasimmal – akivel imádok szexelni – is csak úgy tudtam együtt lenni, ha R farkát is odaképzeltem.

Azóta sajnos már a múltba veszett R farka, már felidézni sem tudom igazán. Egyszerűen nem éhes a puncim. Alszik, s köszöni, nem szeretne felébredni. Utálom ezt! Utálom a kudarcokat, hogy az agyam szexelni akar pasival, de a gombák elutasítják. Utálom, hogy emiatt feszültség költözik belém, ami a kapcsolatunkra is hat. Bár még nem volt belőle konfliktus mostanában, de rettegek, hogy ideér a baj. Hogy frusztrált leszek és kiborulok. Hogy nem bírom tovább az egyoldalúságot.

Azt érzem, teljesítenem kell. Nem akarok pasinak csalódást okozni: tudom, hogy egy kis bestiát akar, arra van szüksége. Persze egy csodálatos, megértő ember, akinek az is elfogadható, ha aznap nem fér bele nekem a szex, de mégsem tudok nemet mondani. Félek, hogyha ma nemet mondok, akkor holnap így fogok tenni, s ebből tendencia lesz. Közben ő is aggódik:
– Ugye bébi, ha gyerekünk lesz, akkor is kívánni fogsz?
– Szeretném, ha így lenne. Nagyon szeretném. – válaszolom, mert megígérni azt nem tudom. Főleg ezekkel az árnyakkal a háttérben. S közben tényleg rettegek, hogy újra kiveszik belőlem a tűz.

– Lilikém, ne feledd, a libidó nem egy állandó dolog! – mondta Hoppál Bori. – Az nem lesz mindig egyforma. Hol nagyon kívánod majd a pasit, hol kevésbé. Ez így normális.
– Hjajh… Tudom… De miért kell, hogy ilyen hosszan tartson egy hullámvölgy és miért ilyen nehéz kimászni belőle? – panaszkodok kimerülten.
– Így fogsz megerősödni. – mondja erre a józan eszem. – Ha megtanulod, begyakorlod, hogy kell kimászni a gödörből, akkor később sérthetetlen leszel. Tudom, hogy képes vagy rá, hisz számtalanszor bizonyítottad már! Úgyhogy hajrá! Szedd össze magad, menj el annyi nőgyógyászhoz, amennyi szükséges, s nemhogy újra a régi leszel, de még annál is jobb! Egy még újabb, még dögösebb Lili! De nem is csak dögös: merthogy a gyönyör-nyújtásból már csillagos ötösre vizsgáztál – hanem egy olyan vadmacska, aki fogadni is tudja a kényeztetést. Láttad a barátnőd a múltkor ahogy elélvezett dugás közben, most már bizonyítékod is van arra, hogy ez lehetséges, úgyhogy hajrá! Tudom, hogy neked is sikerülni fog ez nemsokára. Nem azért, hogy ez legyen a célod, ezért küzdj, mert tudjuk, nem ez a lényeg, de akkor is érzem, tudom, hogy már nagyon közel jársz ehhez az állapothoz!