Tag Archive for: nem_megy

Az orgazmuskényszerről

– Nekem nincs akkora farkam. – mondta pasi a haverjának.
– Lehet, viszont sok örömet okozol vele. – válaszolt a srác.
– Magamnak igen. A többi pedig a csajok dolga.

Imádom, ahogy pasi gondolkodik az orgazmusról és imádom, hogy végre egyre több olyan ember jelenik meg a szexuális életemben, aki nem parázza túl, hogy én mennyire élveztem a dolgot.

Nehéz ezt nem félreérthetően megfogalmazni.

Nem az van, hogy ignoráns, önző farkakkal (és puncikkal) találkozom! Szó sincs róla. Imádnak gyönyört adni, kényeztetni, de ezt anélkül teszik, hogy „értékeljék bárki teljesítményét”.

Hányszor átéltem már:
– Milyen volt, bébi?
– Jóóóó… – hebegtem elhalóan, miközben utáltam, hogy nem ugrottam meg azt a szintet, amit szerettem volna. (Értsd: nem volt akkora orgazmusom, nem éreztem „eléggé” az érintéseket, nem gerjedtem be „eléggé”, nem habzsoltam az élvezeteket.)
Közben a fickó bealudt. Mikor újra magához tért, elnézést kért:
– Sajnálom, hogy nem volt olyan eget rengető ez az alkalom!

A legutóbbi ilyennél kiakadtam. Kiakadtam, de közben örültem is a felismerésnek: nem akarok beszélni róla! Ez a faja értékelés nem építő! Nem kell mindig őszintének lenni, nem kell belekeverni a pasit a kusza gondolataimba. Nem akarok még egy olyan első szexet, ami után bőgve ismerem be, hogy én nem vagyok rendben, én nem tudom úgy élvezni a szexet. Ez az én magánügyem, amit nem kell és nem is egészséges megosztani a másikkal: főleg, ha az illetőnek nincs rendben az önbizalma. Hirtelen ráébredtem, hogy imádom, hogy pasi nem szokta megkérdezni, hogy éreztem magam!
– Az a Te dolgod, Bébi, hogy érzed magad. – mondja, miközben természetesen nagyon odafigyel rám, s minden tőle telhetőt megtesz.

Nagy felszabadulás vele lenni. Azt mondja, eltartott egy ideig, de megtanulta, hogy akkor a legjobb a szex, ha a saját érzéseire figyel, nem a nőére és ez nagyon félreérthetően hangzik, de igaza van. Számtalanszor nekem szegezte Bori a kérdést:
– Kinek az életét éled ilyenkor? – s ez tökéletesen igaz volt a szexuális életemre. Ahelyett, hogy átéltem volna a saját gyönyörömet, s hagytam volna, hogy ebben osztozzon velem a partnerem is, én azon igyekeztem, hogy ne okozzak csalódást. Én szerettem volna boldoggá tenni a másikat, holott mindenki csakis saját magát tudja boldoggá tenni. A boldogság egy tudatállapot, amit csak én magam tudok megadni magamnak.

Boldog vagyok, hogy megadattak nekem végre olyan partnerek, akik birtokában vannak ennek a bölcsességnek. Akik rendben vannak magukkal annyira, hogy nem az én orgazmusom mértéke alapján értékelik magukat, hanem engedik, hogy annyira legyek jelen a helyzetben, amennyire éppen tudok, s nem éreztetik velem érezem mellettük, hogy én most

  • béna voltam,
  • nem értékeltem eléggé az igyekezetüket,
  • nem adtam eleget magamnak,
  • nem voltam képes valamire,
  • fájdalmat okoztam nekik azzal, hogy azt érzik mellettem, nem elég jók az ágyban, pedig nem miattuk, hanem a gondolataim miatt nem volt jó,
  • romboltam az önbizalmukat.

Szexinek tudom érezni magam mellettük úgy is, ha épp nem élvezek és tudom úgy szeretni az együttlétet, hogy nem élveztem el, nem éltem meg olyan gyönyöröket, amiket előre kitűztem magamnak. Lelkiismeret-furdalás nélkül tudok velük lenni.

girl-1031309_640.jpg

Fotó: Unsplash @ Pixabay

/Szerző:

Önmagam egy szexi kis ribanc tükrében, avagy kihez érdemes magamat hasonlítani

D egy szexi kis ribanc a szó legpozitívabb értelmében. (Lásd a „The Ethical Slut” c. könyvben.) Gyönyörű az arca, a haja, a mellei, a popsija, mindene, és imádja a szexet. Úgy imádja a szexet, ahogy én is szeretném. Ő is egyfajta példakép lett, akit csodálatos volt nézni, látni (és persze érinteni is), de ugyanakkor nehéz is, mert hatalmasnak éreztem a kontrasztot kettőnk között.

Tudom, hogy ez nem verseny. Mi emberek mégis nehezen tudjuk nem összehasonlítani magunkat másokkal. Szerencsére abba a hibába legalább nem estem bele, hogy a testünket vessem össze: egy pillanatig sem éreztem kevésbé szépnek, vagy kívánatosnak magam. Nem paráztam, hogy pici a mellem, nem elég feszes a popsim, vagy lapos a hasam, míg az ő alakja tökéletes: ez nem érdekelt. Az viszont igen, hogy míg egyszerre nyaltak minket (és imádom, ha nyalnak), ő folyamatosan nyöszörgött, el tudott merülni, veszni az élvezetek tengerében, én viszont teljesen éber maradtam és nem működtem.

Akartam élvezni, görcsösen kapaszkodtam, de nem ment.
– Na tessék, már az sem megy, hogy kinyaljanak! – sóhajtottam kiábrándultan. – Itt a pasi, akire annyira vágytam, ráadásul ő is őrülten kíván engem, annyira igyekszik, hogy még a szája is teljesen belezsibbadt, én meg nem tudok jelen lenni.

Nagy eredmény, hogy nem kezdtem el utálni magam, vagy legalább is nem nagyon. Megállapítottam, hogy nem tudok ellazulni és kész. Végig velük voltam, részese maradtam a játéknak, s bár a kéj nagyon sokszor elmaradt, vagy messze nem volt olyan intenzív, ahogy én azt meg szerettem volna élni, nem estem kétségbe.

– Igen, Lilikém, ez most nem nehezen megy. MOST. De majd máskor fog. Ez nem kudarc, egyszerűen valami hiányzik neked most, amit valamikor talán felfedezünk, mi lehet. Még sok minden dolgozik benned, amiket idő megemészteni. Igen, ügyes vagy, adj magadnak időt erre!

Az egész társaság nagyon tapasztalt volt, ráadásul közös múltjuk is elég sűrű. Ők nem szeptemberben kezdték, már sok mindent megtanultak magukkal kapcsolatban, amiket Te még nem csak most fogsz. Teljesen jogos, hogy Te nehezen engeded el magad egy ilyen helyzetben! Először is beteg voltál, amit még kicsit érzel magadon. Ott van veled ez a szexi kis ribanc, aki mellett a legtöbb nő varangynak érezné magát. (Te mégis Istennő tudtál maradni.) Ott a pasi is, aki felkavart, s aki miatt lámpalázas voltál, s ott van pasid, akivel kapcsolatban pedig féltél, hogy nem fogsz tudni elég figyelmet adni neki, s féltetted a szerelmeteket.

Mindezen nehezítő tényezők ellenére Te csodálatosan teljesítettél, ha már ragaszkodsz hozzá, hogy a teljesítményt nézzük. Te is mondtad már másoknak, hogy ne egyből a megugorhatatlanra törekedjenek, hanem a saját szintjükhöz képest elérhető következő lépcsőfokot keressék: hát most engedd meg magadnak Te is, hogy teljesíthető célokat tűzz ki magadnak, ha már mindenáron értékelni akarod a teljesítményedet. És hát akkor már veregessük is meg a vállad azokért, amikben fejlődést látunk! Nézzük csak végig!

  • Régen egy ilyen helyzetben tutira elbőgted volna magad a csalódottságtól. Most ugyanúgy igyekeztél, mint akkor, de nem estél kétségbe. Elfogadtad, hogy most nem ment annyira jól, mint máskor. Ráadásul maratoni időtávon tartottad magadban a lelket!
  • Nem hajszoltad az orgazmust. Szerencsére a többiek is voltak annyira érettek, hogy ők sem hajtottak valami felé, amire pillanatnyilag nem voltál képes. Nem faggattak, nem értékeltek, nem tettek semmit szóvá.
  • Te sem pakoltál magadra túl nagy felelősséget: a saját életedet élted és nem kizárólag mások boldogságával foglalkoztál.
  • Igen, megértetted, hogy pillanatnyilag nem vagy erre képes, de ettől még jó ott lenni. Orgazmus nélkül is lehet jó a szex. Ügyesen megfogtad azokat a pillanatokat, amiket nagyon élveztél, s amikor a te gyönyöröd távol maradt, akkor is tudtál gyönyörködni mások élvezetében.
  • Nem érezted rosszul magad. Ezek a csodálatos emberek nyilván nem bántottak volna egyébként sem, de még Te sem bántottad magad. Ez nagy haladás! Sem Te, sem a gondolataid nem gyötörtek.
  • Volt az a pillanat, amikor belenéztél a tükörbe és gyönyörűnek láttad magad!
  • Tudtál gyönyörködni egy másik kis ribancban.
  • Átlépted a határaidat és olyan kéjben részesítettél egy másik nőt, amitől féltél, hogy nem vagy rá képes!
  • Gyönyörűen tartottad Te is az egyensúlyt a szereplők között, figyeltél mindenkire, akire figyelned kellett, s ez nem gátolt abban, hogy „jelen legyél”.
  • Tudtál örülni minden szereplőnek. Amellett, hogy másik pasi borzasztóan izgatott és vágytál rá, mikor pasi is belépett a helyzetbe, őszintén tudtál neki is örülni, de nem zökkentett ki. Képes voltál kétfelé figyelni. (Sőt, sokszor három felé!)
  • Türelmetlen kis ribanc voltál! Meg tudtad élni, hogy vágysz egy pasira, élvezted ezt az érzést és érezted, ahogy nedvesedik a puncid. Bár úgy tűnhetett, ki is gúnyoltak emiatt, Te nem vetted magadra, holott még nagyon új volt ez a helyzet neked, ami érthető módon bizonytalanságot okozott neked.
  • Tudtad fogadni pasi és D biztatását, mikor azt mondták, nyugodtan élvezd a helyzetet, élvezd másikpasi farkát.
  • Még mindig sok olyan helyzet volt, amikor másikpasival titokban érintettétek meg egymást, s mikor más is belépett a térbe, szétrebbentetek, de ez már kevésbé volt miattad, mint miatta. Egyre jobban meg tudtad engedni magadnak, hogy vele is legyél, ami nagy felszabadulás!
  • Számtalan helyzetben voltál sokkal lazább, mint korábban!
  • Tök szerelmes tudtál maradni pasiba, nem zavarodtál össze. Ez nagy lépés a poliamoria terén!

Fotó: Artem Labunsky, Unsplash

/Szerző:

Most már megengedem magamnak az élvezetet!

Hatalmas áttörés volt az életemben, mikor először átéltem az orgazmust ahogy a pasim kinyalt. Az is, amikor először éreztem, hogy igazán élvezem, ahogy bennem van a pénisze. Ezek addig mind nem mentek. Hirtelen egy új világ, az érzékek és a kéj birodalmának kapuja tárult fel előttem.

Felragyogtam és mosolyogva bújtam oda a pasihoz: végre megtörtént, amire annyi ideje vágytam! Amiről mindvégig tudtam, hogy létezik, csak nem találtam a bejáratot.

Felidéztem az első orális élményemet. A pasi lelkesen látott neki felfedezni a puncimat: ő is akkor csinált ilyet életében először. Visszaemlékezve egészen ügyes volt, csak én nem voltam kész rá. Egy lomos, hideg, barátságtalan szobában voltunk és az egészet bűnösnek éreztem. Élveztem, azaz élveztem volna, ha megengedtem volna magamnak az élvezetet.

Első kötélmászós élményem 7 évesen: bár gyakorlatilag a legbénább voltam az osztályban, én voltam az első, akinek sikerült felmásznia a tetejére. Szorgalmasan szorítottam kis combjaimmal a kötelet, amitől elöntött a kéj. Úgy értem fel a „csúcsra”, mármint a kötél tetejére, hogy tudtam: valami olyasmi sikerült most nekem, ami addig még senki másnak. Csakhogy a kéj érzete befeketítette az egész élményt: azt hittem, ez valami bűnös dolog, ilyet nem szabadna csinálnom magamnak. Szeretném egyszer megtudni, miért gondoltam ezt. Onnantól nem ment a kötélmászás soha többet…

Egy felnőtt bácsi, valaki, akit a bizalmamba fogadtam, egészen pici koromban megkóstolta a puncimat. Éreztem, hogy ez finom, jó érzés és tudtam, hogy ilyet nem szabad csinálni.

Ezek mind olyan helyzetek, ahol nem engedtem meg magamnak, hogy élvezzek. És ez a minta ismétlődött egészen napjainkig még akkor is, amikor igazából élvezni akartam, mikor már tudtam, hogy szexuális gyönyört át szabad élni, de akkor sem ment.

A szexuális kivirágzásom során egyszer csak felismertem, hogy ahelyett, hogy megélném a pillanat adta gyönyört és igyekeznék ezt elnyújtani, magamat hajszolom az állítólagos orgazmus felé. A változás akkor történhetett meg, mikor megértettem: pasim tényleg imádja bármeddig nyalni a puncimat, nem kell magamat siettetni, hanem nyugodtan benne lehetek az élvezetek örvényében addig, amíg csak akarok. Hirtelen elmaradt az az éles érzés, amit akkor éreztem, mikor először nyalták meg a csiklómat: amikor a kéjt éles fájdalommá formálta át az agyam.

Most már el tudok élvezni az orális szextől, de a behatolásnál még az is sokszor nehézséget okoz, hogy érezzem az élvezetet. A testem reagál ugyan, fel vagyok izgulva, nedves a puncim, a péniszt könnyen befogadom, de az érzés nem jut el az agyamig – valahol történik egy blokk. Tudom, hogy egyszer-egyszer már képes voltam rá, hogy imádtam, ahogy ki-be csúszik bennem a pénisz, és mikor vége lett, s elélvezett, már nem megkönnyebbülést éreztem, hanem hiányérzetet: többet akartam. Nem a „megadom neki az élvezetet” állapotban voltam, hanem élveztem a farkát. Élveztem a szexet!

Mi történt akkor, amit most nem tudok meglépni?

Lehet, hogy ebben a helyzetben sem engedem meg magamnak az élvezetet. Csak tudnám, hogyan lehet ezen változtatni… Az is lehet, hogy még mindig görcsösen kapaszkodom a régi képekhez, amikor nem tudtam élvezni a behatolást és ezzel összefügg az is, hogy nem a jelenben vagyok. Nem magammal foglalkozom. Kergetem az orgazmust, sürgetem magam. Nem azért érek magamhoz, mert az esik jól, hanem mert görcsösen azt akarom, hogy jó legyen nekem. S mi a jó? Hát az orgazmus!

Volt egy-egy bizonyos helyzet, póz, ami csodálatos volt. Amit nagyon élveztem, s amit görcsösen igyekszem újra átélni, de másodszor már nem megy. Miért? Mert akarom, görcsösen akarom és nem kívánom. Nem a vágy vezérel, hanem a feladat: újra meg kell élni a gyönyört. Miért? Mert mindenki ezt teszi. Mert ez a normális. Ez a jó. Akkor leszek sikeres a saját szememben, ha tudom élvezni a szexet. Csakhogy én nem sikeres akarok lenni, hanem boldog. Boldog pedig úgy tudok lenni, ha nem ostorozom magam folyamatosan. Ha végre abbahagyom saját magam hibáztatását, amiért nem megy.

Mikor volt, mikor utoljára kívántam a szexet? Egész rég. Pedig 1-2 hónapja még lelkendeztem azon, hogy nem bírok magammal, fészkelődök, vágyom a pasim érintésére, s alig bírom ki, hogy hazaérjünk, s rávethessem magam. Tudom, hogy képes vagyok erre, s hogy így boldog tudok lenni. Csakhogy ezt valahol elveszítettem, s mióta elveszítettem, újra haragszom magamra emiatt. Haragszom, hogy nem megy. Haragszom, hogy nem tudom megadni sem magamnak, sem a pasimnak az örömöt úgy, ahogy én szeretném.

– Lilikém, hát akkor hagyd abba a saját magad hibáztatását! Minden rendben van. Egy csodálatos, szexi kis macska vagy, aki bátor, kíváncsi, kísérletező, nyitott, gyorsan tanul, tehetséges, ügyes, képes gyönyört adni és kapni. Tudod, hogy meg tudod csinálni! Igen, vannak azok az helyzetek (pl. egy hüvelygombás fertőzés), amikor nem megy, de ez teljesen rendben van. Ezért se haragudj magadra, nem te okoztad magadnak a betegséget, viszont tudod, hogy el fog múlni, s akkor majd szépen, újra, ügyesen kinyitod magad. Ne gondolkozz, csak érezz. Nem számít, mi volt tegnap, akkor hogy ment, mert az már elmúlt. Akkor sem számít, ha rosszul ment: hisz ma mehet jobban, s akkor sem, ha csúcs volt: ma nem kell ugyanazt produkálnod. Annyira élvezd, amennyire éppen tudod, s örülj annak, amit épp aznap adtál magadnak. Te magadnak. Mert pasi akarhat bármilyen jót is, ha te nem engeded meg magadnak a gyönyört.

4134273176_275086431d_o.jpg

Fotó: Gerard Fritz @ FlickR

/Szerző:

A cirógatás, amitől visszaállt a lelki békém

Kiderült, hogy újra szexuális frusztráció gyötört. Írás közben már sejtettem, hogy igazából nekem nem oké nekem, hogy csak pasi kapja a kényeztetést, míg én vakarózok a hüvelygomba miatt. Ugyan szegény közelített, simogatott, csókolt volna, de én nem tudtam azt elfogadni. Valami nem stimmelt nálam. Egyfolytában csak arra tudtam gondolni, hogy most nem lehet „Igazi Szex”. Nem lehet nyalás, nem lehet dugni.
– De hát könyörgöm, attól még csókolózni lehet! Cirógatni lehet! – fogta a fejét az agyam.

Mindig ilyen voltam. Már a csóktól pánikba estem, hogy akkor itt most szex lesz. Bekapcsolt egy automatizmus a fejemben, ami egészen addig nem kapcsolt ki, amíg a pasi el nem jutott a csúcsra. Onnantól viszont aztán lelkesen simogattam a drágát és vágytam a további érintésekre. Onnantól, hogy „biztonságban voltam”, már nagyon vágytam a másikra.

Most sem történt másképp. Pasit a csúcsra simogattam (őt sem lehet leszopni, hisz kapott kicsit a fertőzésemből), majd azt éreztem, most én jövök. Én is kérek gyengédséget! Szóvá is tettem: kértem, cirógassa, puszilgassa a hátam. Közben fortyogott bennem a szexuális frusztráció, mikor egyszer-egyszer abbahagyta:
– Nem igazság! Mindig olyan gyorsan ráun! Nem igaz, hogy nem képes tovább csinálni, amikor tudja, hogy annyira imádom! Szemétláda!

Haragudtam rá, ahogy haragudtam rá gyakorlatilag az egész héten. Pedig szegényke semmi rosszat nem csinált. Mégis azt éreztem, teljesen más szemmel néztem rá, mint korábban. Mintha igazából nem is szeretném, pedig tudtam, hogy ez nem igaz, hogy ez csak egy becsapós helyzet. Az igazi probléma az volt, hogy megborult a lelki békém, ami aztán szerencsére az újabb kérésemmel sikerült kicsit helyreállítani: hosszasan csókolgatta, húzogatta, cirógatta a mellbimbóim, majd vad csókolózásba kezdtünk, amiben szintén mertem végre irányítani: megragadtam a tarkóját, s magamhoz láncoltam, ahogy ő szokott engem.

Jelentem, az akció sikeres volt: sikerült újra elvesznem az érintéseiben és a csókjában. Újra szerelmes tudok lenni, elszállt a harag.

/Szerző:

Mesteri kéjnő

Mindig azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok jó az ágyban. Hogy is lehettem volna, hisz ha nem élvezem, akkor nem is tudok úgy lelkesedni, s az nyilván érezhető a teljesítményemen is.

Sokáig nem is simogattam a partneremet, inkább befogadó voltam. Bár volt, hogy én adtam, de az valamennyire „kényszer” szagú volt: nem azért cirógattam, kényeztettem, mert annyira vágytam arra, hogy megérintsem, hanem mert szerettem és jót akartam. Nem okozott örömöt az érintés. Érdekes módon viszont, ha már megvolt az aktus, a pasi elélvezett, belelendültem: cirógattam rendületlenül. Miért? Mert elmúlt a tétje. Már nem kellett attól parázni, hogy szex lesz belőle, hisz már túl voltunk rajta.

Még most is megvan kicsit ez: sokkal lelkesebben cirógatom pasit az orgazmusa után. Még mindig van bennem egy kis félsz a kudarctól, de már sokat fejlődtem.

Most például eljutottunk olyan helyzetekig, ahol úgy „egyoldalú” a szex, hogy nem engem nyalnak ki, hanem pasi a befogadó, s közben még élvezem is a kényeztetést! Aktuális hüvelygombámnak köszönhetően most azt mondtam: „Ácsi, a puncim most tilos!”. Viszont pasi olyan, akinek lételeme a szexualitás, s ezt kivételesen (korábbi pasikhoz képest) benne még imádom is és szeretem is, sőt nem akarom elveszíteni ezt a tulajdonságát, hisz nagy hasznomra van. Szóval motivált vagyok arra, hogy összekapjam magam. S hát kiderült, hogy tökéletesen el tudom varázsolni őt úgy is, ha fogok egy kis olajat, s addig masszírozom, cirógatom vele a farkát, meg a végbélnyílását, míg el nem élvez. Imádta!

kéjnő

Fotó: Yohann LIBOT, Unsplash

Belelendültem. Jelentem, határozottan izgalmassá kezdett válni a hüvelygombás időszak: új távlatok nyílnak meg előttem! A következő alkalommal seggbe kúrt. Teljesen beleéltem magam! Élveztem is (bár azért így az orgazmus közelébe sem tudok még eljutni), de legfőképp azt élvezem, ahogy gyönyörhöz juttathatom. Ráadásul olyan mesterien használtam a tőle tanult frázisokat („A te kis ribancocskád vagyok, aki imádja, ha belenyomod a faszodat.”), hogy teljesen elalélt, s kitüntetett a „Mesteri Kéjnő” titulussal. Bevallom, sokat jelent ez nekem. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen boszorkányosan tudtam bánni egy pasival.

Mindennek köszönhetően igazán lelkesen vágtam bele a következő masszázs-akcióba. Persze ebben az is benne van a megnövekedett önbizalmam mellett is, hogy megkönnyebbültem: nem kell elszenvednem a behatolást ahhoz, hogy a pasit a „megérdemelt” és „számára szükséges” örömökhöz juttassam. Igen, igaz az, hogy még mindig nehezen mondok nemet. Bár ennek most pasival örülök is, mert rengeteg fejlődéshez juttat az, hogy bevállalom ezeket a helyzeteket. Míg régen valamiért ilyenkor megragadtam a kudarcélmény mély bugyraiban, addig most lehetőségek tárházát nyitja meg ugyanaz a típusú bizakodó bátorságom. Bárcsak régen is így megjutalmazódott volna a reményteli komfortzóna-feszegetésem…

/Szerző:

Rémület a rémülettől – ördögi kör, ahogy nem működök a szexben

Tavaly beleszerettem egy pasiba. Rajongtam érte. Csodálatos ember, szerettem benne mindent. Csakhogy én párkapcsolatban éltem, monogám kapcsolatban, így nem szabadott romantikus kapcsolatba kerülnöm vele.

Ő is teljesen odavolt értem. Rajongott értem. Vonzottuk egymást, mint két mágnes. Neki felesége volt és két gyereke. Nagyokat sóhajtott, hogy nem lehetünk együtt.

Fura érzések kavarogtak bennem. Nem volt igazán bűntudatom. Kíváncsi voltam rá, vonzott. Szerintem bármilyen érintés következett volna, nem tiltakoztam volna. Viszont amíg én bátortalan voltam, s csak nagyon óvatosan közeledtem felé, addig neki viszonylag nagy volt az önuralma. Így végül a két-három találkozásunk mérlege sok forró ölelés, áramütésszerű érintések, egymásba fonódó tekintetek és libabőr lett. No meg egy majdnem-csók, ami túl veszélyes lett volna, így kitértem előle.

Talán még sosem volt akkora hatással rám senkinek az érintése, vagy közelsége, mint az övé. Izzott a levegő. Egy idő után megengedtem magamnak, hogy elképzeljem, milyen lenne együtt. Elképzeltem a titkos randit a sötét folyóparton, ahol megcsókol. Attól viszont konkrétan pánikba estem, ha belegondoltam, hogy a szexig jutunk. Tudom, hogy ő kívánt, nagyon kívánt. Mondta is és éreztem már abból is, ahogy a hátamat simogatta. Engem viszont a frász kerülgetett attól, hogy szembesülök a farkával, pedig tutira nagyon türelmes és gyengéd lehet.

Mitől féltem? Jó kérdés… Talán leginkább a kudarctól. Attól, hogy nem fogom tudni élvezni, s ezzel mindent elrontok. Elveszítem, holott nem is volt az enyém sosem. Vágytam, hogy megérintsem (még ha tilos is volt, meg is érintettem sokszor), mégis az ennél magasabb fokú intimitás megrémisztett. Mármint az rémisztett meg, ahogy elképzeltem ezt a lehetőséget – ha tényleg történt volna valami köztünk, lehet, simán ment volna. Aztán már az rémisztett meg, hogy mindez megrémisztett. Éreztem, hogy ez így nagyon nincs rendben, hogy ezt most már tényleg helyre kell rakni a fejemben, mert ha azt a pasit sem kívánom, aki ennyire vonz, aki ilyen áramütést tud nekem okozni, az már tényleg nagy bajt jelez.

Ő volt az, akivel elkezdtem fantáziálni. Először jött a folyóparti csók. Milliószor elképzeltem. Aztán, mivel éreztem, hogy az nagyon nincs rendben, hogy rettegek a szextől, magamra kényszerítettem azt a képet, ahogy valahol egy eldugott hotelszobában fekszünk egymással szemben, s összeér a térdünk. Igyekeztem fokozatosan haladni, s olyan képeket választani, amik megnyugtatnak. Itt még csak feküdtünk, egymást érintettük és mélyeket beszélgettünk. Aztán, mikor megállapodtunk a pasimmal, hogy poliamorok leszünk, jött a felismerés: így akár az is előfordulhatna, hogy vele legyek legálisan, a pasim tudta mellett. Sőt, bár pasi nem lenne rá nyitott, de a fantáziámban akár együtt lehetek vele és pasival is. Ez a gondolatsor aztán nagyon megmosolyogtatott. Hazafelé tekertem, erről álmodoztam, majd otthon magam elé képzeltem ezt a szerelmemet amint kinyal a kanapén. Ez volt az első sikeres önkielégítésem, amiről már írtam is.

9066229959_ce07896313_b.jpg

Fotó: Loredana Lavino @ FlickR

/Szerző:

A kutyapóz

Évekig utáltam a kutyapózt. Egy-két próbálkozás után nem is hagytam magam többet. Úgy éreztem, alárendelt vagyok benne, mintha megaláznának, fölém kerekednének. Mintha erőszak lenne benne, meg erőfölény.

Onnan kezdődött a szexuális életem boldog szakasza, mikor megcsaltam a pasimat. Azazhogy megcsaltam volna (vagy hát ki mit vesz megcsalásnak), de annyira beparáztam a másik pasival, hogy nem ment, s végül a simogatásnál tovább nem jutottunk. Viszont emiatt aztán elkezdtem gondolkodni, hogy valami tényleg nagyon nincs rendben, hisz rettentően vártam a találkozást ezzel a pasival, s még annál is jobban leblokkoltam vele, mint ahogy szoktam. Így aztán elkezdtem befelé figyelni, dolgozni magamon, s mire hazatértem egy hét múlva a pasimhoz, addigra sokkal felszabadultabb lettem. De ezt egyszer még részletesebben is kifejtem egyszer.

Photo by Cassidy Kelley on Unsplash

Lényeg a lényeg, hazatértem a pasimhoz és a karjaiba vetettem magam. Nem bűnbánatból, hanem mert kívántam. Életemben talán először volt, hogy úgy igazán kívántam bárkit is, s nagy ajándék volt, hogy ezt vele élhettem meg. Az ölében ülve csókolóztunk a konyhában, s nem bírtuk abbahagyni. Még sosem éltem meg ilyen fokú szenvedélyt, csodálatos volt. S az érzés másnap sem csillapodott: a kanapén estünk egymásnak. (Addig sosem fordult elő, hogy két egymást követő nap szexeltünk volna.) Feltérdeltem az ülő részre, a karomat a háttámlán nyugtattam, s ő hátulról dugott meg. Ott már szó sem volt megalázásról meg uralkodásról (ó, hogy távol állt tőle mindez amúgy is!) – csak tomboló szenvedélyről. És csodás volt! Imádtam!

Új pasival aztán már sokkal lelkesebb voltam, mikor négykézlábra parancsolt. Meglepődtem, mikor arra kért, üljek rá kicsit a sarkamra, üljek bele a farkába – egyrészt, mert nem így képzeltem a pózt (addig kb. csak a misszionárius pózhoz volt szerencsém), másrészt azon, hogy mennyire élveztem. Nagyon-nagyon-nagyon. És ott aztán tényleg vérszemet kaptam. Addig inkább csak mentem pasi után, hagytam, hogy vezessen, de ez az alkalom, ez a póz meghozta azt az életembe, hogy én is akarjam a szexet, vágyjak rá, várjam a következő alkalmat.

/Szerző:

A tisztességtelen ajánlat? – Szex két pasival

– Örülnék, ha megdughatnálak Tibi barátommal.
Ezzel a számomra nem is olyan meglepő mondatta fogadott pasi, majd hozzátette:
– Persze, csak ha mindketten szeretnétek.

Ti mit szólnátok, ha ezzel fordul hozzátok a párotok?

Én úgy vettem, ez nem kérdés és nem is válaszoltam semmit. Még sosem láttam Tibit, így úgy voltam vele, hogy erre most nem tudok mit reagálni. Azt már amúgy is tudta pasi, hogy nyitott vagyok a csoportszexre. Aha, csakhogy azt még nem mondtam el neki, hogy továbbra is van bennem egy kis félelem: Félelem a többi fasztól. Félelem, ami újra visszatért hozzám, s ha most arra gondolok, hogy más pasival legyek, beparázok: nem fog menni. „Ha lányról lenne szó, könnyebb lenne” – jár a fejemben.
– Ugyan már Lilikém! Hisz szereted a pasid farkát! Nem az van, hogy bár sokáig bírja, mégis sajnálod, mikor vége az aktusnak? Hát most itt a lehetőség a folytatásra! – mondja az Agyam.
– Igen… De… De pasi akkor majd az arcomba fogja tolni a farkát, miközben a másik engem kúr…
– Igen, és?
– És ez ijesztő.
– Mert amúgy zavar, ha le kell szopnod?
– Nem. Szeretek neki örömet okozni. De akkor is félelmetes.
– De ha eddig nem volt rossz, akkor most miért lenne az? Gondolj bele, az ujját is szereted szopogatni baszás közben!

Hjaj… Fura érzés, hogy ez az opció itt lebeg a fejemben, s így, ezzel a gondolattal fogok bemutatkozni Tibinek. Tibinek, aki szintén tisztában van ezzel a lehetőséggel, egyrészt mert azok alapján, amiket hallottam róla, ez magától is eszébe jut, másrészt pasi is tutira szóba hozta már ezt.

– Ne csináld már, Lili! – szól közbe az Agyam. – Múltkor egy másik barátját harangozta be ugyanígy, s mi volt?
– Tök aranyos volt mindenki. Semmi sem volt kötelező. – ismerem be.
– Így van. És mi játszódott le benned?
– Hát… G és a nője is tök aranyosak voltak. Cukik. Beszélgettünk, G egy tök ártatlan bizalom játékot játszott pasival és velem (tipikus tréninges játék), majd odabújt a hátamhoz. És nagyon jól esett. Több nem is történt, csak összegabalyodva ültünk a kanapén négyen, ruhában.
– És mit éreztél?
– Ó, nagyon is tetszett G. Még most is érzem, hogy vonzódtam hozzá.

Mindeközben egy közös barátnő ujjongva várta a lehetőséget, hisz ő már egy ideje arról fantáziál, hogy nem csak pasi és Tibi, de még pluszban az ő pasija is megkúrja. Három pasi! Egy igazi kis felszabadult ribanc! Őszintén szólva irigylem is ezért a felszabadultságáért.

Sőt, őszintén szólva én is fantáziáltam már arról, hogy két pasival vagyok…

Fotó: Freestocks.org @ Pexels

/Szerző:

A kikényszerített szex

16 évesen végül sikerült összeakadnom egy olyan sráccal, aki nagyon nem bírt a farkával. Bár imádtuk egymást, és tombolt a szerelem, de volt egy hatalmas, feloldhatatlan ellentét köztünk: ő állandóan szexelni akart, én pedig sosem.

Hisztizett sok minden miatt, de talán a legtöbbet a szexuális vágyainak kielégületlensége miatt. Orgazmust akart, s nem bírta elviselni, ha nem kapta meg. Úgy adta elő, hogy ez valami borzasztó elviselhetetlen dolog, ami konkrét fájdalmat okoz. Kihisztizte, kikényszerítette a szexet. Én pedig rendszeresen megadtam neki, holott egy porcikám sem kívánta. Azért is, mert nem akartam, hogy szenvedjen a szerelmem, meg azért is, mert így legalább nyugtom volt. Így kezeltem a konfliktust. Volt is hozzá egy közös módszerünk, ami a legkevésbé volt kellemetlen nekem: ráfeküdtem teljes testtel, s addig dörgölőztem a farkához, míg el nem élvezett. (Hogy csodálkoztam később, hogy a következő pasiknak ez nem jött be.)

Évekbe telt és külső segítségre volt szükség ahhoz, hogy megbocsássak nem csak neki, de magamnak is. 

Neki azért, mert valahol úgy gondoltam rá, mint aki megerőszakolt. Pedig nem, hisz egyrészt én engedtem, én nem mondtam nemet, másrészt behatolás sem történt. Inkább lelki erőszak volt. Tisztán emlékszem az első alkalomra, mikor csókolózás közben a farkára tette a kezem. Vonakodtam, nem akartam. De hát mégiscsak a szerelmem kérte…

Ahogy utólag Borival átbeszéltük, rájöttem, hogy ő csak egy szerencsétlen kamasz volt, aki nem tudott mit kezdeni a testével és a vágyaival. Úgy kezelte a helyzetet, ahogy tudta. Nagyon is szeretett és rengeteg áldozatot hozott értem. Például, miután kértem, hogy inkább ne feküdjünk le egymással, csak érintések legyenek, ő belement, s így volt ez további hónapokig. Tényleg nem tudott leállni, nem lehetett vele félbehagyni az együttlétet, pontot kellett tenni mindig az i-re, de közben tudom, én is tudok frusztrált lenni a szex hiánya miatt, pedig az én vágyam valószínűleg még meg sem közelíti az övét.

Igen, évekig haragudtam rá, sőt még most is kicsit. (Jót tett, hogy ezt most újra leírtam.) De legjobban magamra haragudtam, mert hagytam magam. Mert nem mondtam nemet. Mert nem szerettem magam eléggé, nem törődtem magammal eléggé. Hagytam, hogy elbasszam a szexualitásomat évekre egy olyan pasi mellett, akit igazából sosem kívántam. Nem tiszteltem a saját testem, nem adtam időt magamnak. – Ilyeneket vágtam a saját fejemhez…

Közben pedig ott volt ez a 16-18 éves Lili, aki elképesztő boldog volt, hogy végre megkapta, amit annyira rég óta vágyott: egy kapcsolatot. Volt egy pasija, akihez tartozhatott. Aki szerette, akiről álmodozhatott, hogy egyszer majd feleségül veszi és a pasi osztotta az álmait. Fiatal volt, naiv és tapasztalatlan. Burokban élt.

Lili világ életében konfliktuskerülő volt. Nem bírta elviselni, ha rászóltak, ha azt érezte, csalódást okoz másoknak. Még idegenektől sem tudtam elviselni, ha nem az elvárásaiknak megfelelően cselekedett,

Évekig rágódott pl. azon, hogy a buszvezető bácsi egyszer rászólt, amiért nem köszönte meg neki, hogy megvárta Lilit a busz, mikor szaladt utána, pedig szegény Lili megköszönte, csak nem elég hangosan.

Pláne nem azoktól, akiket a legjobban szeretett. Így aztán a legkézenfekvőbb az volt, ha mindig jó kislány volt. És ezekben a helyzetekben, mikor a szerelme hisztizett, úgy tudott jó kislány lenni és elkerülni a hisztit, ha megadta a srácnak azt, amire vágyott. Megcsinálta a házi feladatot, még ha nem is szerette azt a tantárgyat.

Lili az akkori tudása szerinti legjobb megoldást választotta. Nagyon igyekezett. És működött, amit választott: a hisztinek vége lett, a szerelme boldog volt, ő pedig továbbra is megkapta a kapcsolatot, amit akart. Honnan tudhatta volna, hogy ennek következményei lesznek? Nem tudhatta, hogy ezzel hosszú évekre kiöli magából a vágyat. Az eredmény az lett, hogy a a szexet szorosan összeláncoltam a fejemben a következő asszociációkkal:

  • A pasiknak erre szüksége van. Az én pasimnak is, akit imádok. És én a pasimnak a legjobbat akarom.
  • A rendes párok szexelnek. Hetente legalább egyszer.
  • Szex nélkül nincs párkapcsolat. Ergo ha nem szexelünk, a kapcsolat sem működhet.
  • Ez nekem nem megy.
  • Gyorsan túl leszünk rajta.
  • Jaj ne! Már megint egy álló farok. Megint szexelni kell, ami megint kudarc élményhez vezet.

1858377949_56be825250_o.jpg

A kép forrása itt.

Szegény Lili nagyon félreértette a család, a média és a társadalom felé sugárzott üzeneteit. És nem volt kivel beszélgessen erről. Nem volt, ki segítse, ki feloldja benne ezeket a gátakat. Többek között nem volt honnan megtudnia, hogy ha sem az első csóknál, sem a követekzőknél nem volt meg a kémia a pasival, akkor nem fog menni a szex. És ha ezt a „vágy nélkül belemegyünk a szexbe” gyakorlatsort két éven keresztül rögzíti magában úgy, hogy előtte szinte még csak pozitív szexuális élménye sem volt, akkor ennek az lesz a hatása, hogy stabilan előjönnek a fenti asszociációk azok mellett is, akikhez már nagyon is vonzódik! És szerencsétlenségükre ezek az újabb srácok még szintén túl tapasztalatlanok és éretlenek ahhoz, hogy segíteni tudnának Lilinek megoldani a problémáit, pedig ők is nagyon szerették volna.

Szegény 16-18 éves Lili semmiről sem tehetett. Így aztán szépen megsimogattam a fejét, átöleltem, zokogtam egyet a vállán, s talán megbocsátottunk egymásnak.

/Szerző:

Vettem egy vibrátort

Boritól indultam haza, akivel 4 kérdésezni szoktam (egyfajta terápia), s nagyon fel voltam dobva. (Hozzá kell tenni, hogy főleg a szexualitásomon szoktunk együtt dolgozni.) Szóval fel voltam dobva, éreztem az erőt, a lendületet, a pozitív energiákat, s akkor bevillant: már rég óta akartam venni egy vibrátort, hát most itt a lehetőség. Irány a bolt!

Dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy milyen bátor lettem hirtelen. Huncutul vigyorogtam a buszon: „van egy titkom!” – mondták a szemeim.

Mindehhez tudni kell, hogy nekem nem ment az önkielégítés, nem kívántam, magamtól eszembe sem jutott volna csinálni, s csak azért próbálkoztam néha, mert azt javasolták, ettől nekem jobb lesz, s hát úgy azért nehéz igazán élvezni, hogy nem belülről fakad a vágy, hanem egyfajta házi feladatot teljesítek. Izzadstságszagú volt nagyon és teljesítményorientált. Plusz biztos társul a maszturbálás gondolata mellé valamiféle bűntudat is, hogy ez nem helyes, de eddig még nem sikerült leásnom a tudatalattimba. Szóval így érthető, hogy eddig még nem volt ilyesfajta játékszerem.

Na de majd most! Nagyon huncutnak éreztem magam.

Rémlett, hogy egyszer láttam egy szexboltot a busz vonalán – gyorsan rákerestem a neten, s megnyugodtam: úgy fest, létezik, sőt, diszkréciót ígérnek. „Remek, ez jó lesz!” – gondoltam.

Csempézett lépcsőn haladtam le a pincehelyiségbe, s egy kis, szűk boltba érkeztem, ahol színes dobozok sorakoztak a polcokon. Az eladó egy határozottan nem szexi ötvenes, pocakos férfi, aki az RTL Klubot nézte épp. Fel se nézett a TV-ből.

Körbenéztem, s zavarba hozott a kínálat. Azt sem tudtam, mit keresek. Elkezdtem egy polcot vizsgálgatni, egy dobozt le is emeltem, s pár perc után rádöbbentem, én bizony az anális játékszereket vizsgálom.
– Hohóóóó! – hőköltem vissza.
– Ez így nem fog menni! Muszáj lesz segítséget kérned, Lilikém. Vagy meg is futamodhatsz, de azt úgysem fogsz. Itt ez a férfi, szólítsd le, kérdezz! – súgta a vadmacska énem.
– Öööö… Jó napot! Segítséget szeretnék kérni. – szólítottam meg az urat, aki ezzel átváltozott csodatevő jó tündérré. Kikapcsolta a TV-t, rám mosolygott, s a legtermészetesebb kedvességgel válaszolta:
– Természetesen! Miben segíthetek?
– Vibrátort szeretnék venni… De fogalmam sincs milyet… ööö… milyet érdemes… nem is tudom, mit keresek… nagyon tapasztalatlan vagyok… – hebegtem.

És tényleg segített. Kisétált a pult mögül, s kedvesen végigböngészte velem a teljes vibrátor kínálatot. Értelemszerűen fogalma sem volt, mi a jó, hisz nem nő, pláne az én ízlésemet nem ismerheti, de nagyon türelmes és segítőkész volt, s nekem pont erre volt szükségem. Meg a megerősítő hozzáállására, hogy nem vagyok gáz, meg béna. Kedélyesen mesélt arról, hogy ezt a fajtát is szokták szeretni a hölgy vásárlók, meg azt is… Ezt sokan veszik… stb.

Mivel akkor még nem szerettem a faszt, ezért élethűt semmiképp sem akartam. Azaz a bőrszínűek és az élethűen megmunkáltak kiestek. Valami vicces, élénk szín, az jöhet. Nagy? Neeeem! Az ijesztő. Kizártuk azokat is. Inkább valami barátságosabb, kisebb méret legyen. Végül a csillámló rózsaszín, pillangós csiklóizgató kiegészítővel rendelkező apróság győzött meg, ami több féle rezgést is tud, s egy forgó gyöngysort is beleépítettek. Boldogan fizettem ki.

Izgatottan próbáltam ki itthon, s egész kellemes élmény volt. Csíptem a textúráját, a tapintását, a ruganyosságát. Mivel elemet nem találtam hozzá, ezért csak úgy magában játszadoztam vele első este és egész jó barátság kezdett kialakulni köztünk. Másnapra lett elem is, azonban gyorsan rájöttem, hogy ez nekem (még?) nem pálya. A rezgés valahogy nagyon mű volt… Ez pedig szintén a fent említett helytelenség érzéssel társult bennem valamiért… Még dolgozunk ezen is. Szóval rezgés kikapcs.

Egyszer még az akkori pasival is elővettük közösen, miután ő már kifáradt, s lelkesen játszadozott vele a puncimban. Az volt az utolsó boldog együttlétünk a vibrátorral: utána valami megváltozott az érzéseimben. Eltávolodtam tőle… Néhányszor még próbálkoztam vele, de valamiért nem működött már. Kikapcsolt bennem a vágy, bezártak a receptoraim, az agyam blokkolta a kéjérzetet.

Most így állunk. Ott lapul a fiókban, s várja a sorát. Pasi nagyon is kielégítő tud lenni, így nem kerül elő a rózsaszín kis barátom, de talán lassan (vagy nem is olyan lassan) eljön az az idő, mikor annyira rákapok a szex ízére, hogy tényleg azért fogok magamhoz nyúlni, mert azt kívánom.

Fotó: Wikimedia Commons

/Szerző: