Tag Archive for: önkielégítés

Sextoy – bűn használni?

Meghozta a postás a legújabb játékszerem, a Womanizer csiklóizgatót. Vegyes érzelmek kerülgetnek…

Akarom én ezt? Félek tőle. Nem azért, mert bármi erkölcsi ellenérzésem lenne vele: egyszerűen félek, hogy nem fog menni vele a játék. Ha a saját kezeim kényeztetésének olyan nehezen adom át magam, mi lesz egy géppel?

Szeretném szeretni. Őszintén szeretném. A vibrátorom is anno azért vettem, hogy jó legyen nekem. Én akartam magamnak, nem volt benne megfelelési kényszer. Egyfajta taneszköznek szántam, de hosszú ideig az agyam nem engedett: nem volt hajlandó átadni a testem a gyönyörnek. Azóta pedig nem próbáltam.

Most itt a lehetőség, és én inkább félek, mint izgatott vagyok. Úgy érzem magam, mint akit egy kísérletnek vetnek alá.

– Legalább Árpival kéne kipróbálni – gondolom magamban. – De mi van, ha nem lesz kedve? Mi van, ha fel sem ajánlja, hogy játsszunk vele? Én akkor is ki akarom próbálni ma este. Akkor álljak neki egyedül? És ha egyedül, akkor csináljam titokban? Vagy kérjem meg, hogy ne jöjjön be? Vagy csak egyszerűen ne mondjak semmit? Esetleg hívjam, hogy nézze?

Teljesen össze vagyok zavarodva, mi a helyes és mi nem.

Azt értem én, hogy semmi rossz nincs az ilyen játékszerekben. Nincs vele erkölcsi probléma. Azt is tudom, hogy számtalan barátom áradozott már a kedvenc szex-kütyüjéről. Teljes szívemmel elhiszem nekik, hogy ez jó dolog. Csak attól félek, én nem vagyok még rá kész.

img_20170321_115427.jpg

Tutira van még bennem mélyen elásva egy nagy adag bűntudat azzal kapcsolatban, hogy a maszturbálással, vagy egy ilyen játékszerrel kvázi megcsalom a pasimat. Pedig poliamorként ennek semmi értelme: nem is tudom megcsalni őt, hisz nyitott a kapcsolatunk. Talán olyan ez, mintha egyszerre minden férfit megcsalnék, ami szintén marhaság. Ha ezzel felébresztem a libidómat, azzal csak még jobb lesz a partnereimnek.

Megvártam Árpit a doboz kibontásával.
– Akkor kipróbáljuk este együtt, Cica? – kérdezi és én félig megkönnyebbülök. Igen, vele akarom kipróbálni, mert az mindig jó, ha fogja a kezem és együtt ugrunk fejest. Szeretem, mikor kezdeményez, mert segít. És ezzel egyúttal áldását is adta a gépre. Már csak anyámnak kéne azt mondania: „ügyes vagy kislányom, csak így tovább”!

Bekapcsoltam és elkezdett berregni. Izgi. Bár még nem vagyok kibékülve a gépi rezgetéssel (a vibrátort is inkább kikapcsolva szeretem használni), de mégis, mikor beledugom az ujjam, akaratlanul elkezd bizseregni a puncim. Aztán Árpi kíváncsian közelebb lép és nevetve belenyomja a farkát. Milyen egyszerű ez neki…

Milyen jó lenne, ha legalább annyira nem agyalnék ezen, mint pl. azon, hogy megmossam-e a fogam, mikor itthon van a lakótársam. Teljesen normális fogkefét dugni a számba. Nem kell izgulni, hogy rám nyitnak, rajtakapnak. Nem kell engedélyt kérni. Gyerekként még meg is dicsérnek érte, felnőttként már normális. Szeretnék így lenni a sextoy-okkal is.

/Szerző:

Édes videószex

Nem mindig sült el rosszul a cyberszex – távkapcsolatban volt, hogy kimondottan élveztem.

Laci és én elég távol laktunk egymástól, így leggyakrabban Messanger-en találkoztunk. Órákat beszélgettünk videón! És persze bőven akadt olyan is, hogy annyira hiányozni kezdtem neki, hogy közben magához nyúlt.

Eleinte furcsállottam, de aztán kezdtem megszokni. Vagy eltűrtem?

A kép forrása itt. (Art DiNo @ FlickR)

Mindenféle vegyes érzelmek keveredtek bennem, miközben az eszem ezt mondta:

„Milyen jó neki, hogy ő ilyen gondtalanul tudja szeretni magát! De jó lenne, ha nekem is így menne, hogy gyönyört adjak magamnak…”

Bár különösebben nem esett jól nézni, de inkább igyekeztem örülni az örömének.

Egy új románc kapcsán történt (azok mindig felizgatnak!), hogy egy igazán jót szexeltünk úgy, hogy közben külön kontinensen voltunk.

A cikk folytatását a Blikkben találod. Klikk ide.

/Szerző:

Kipróbáltam a szexchat-et

Az első próbálkozásom elég szerencsétlenre sikeredett. A chat másik oldalán egy nálam jóval fiatalabb suhanc ült: egyik kézzel gépelt, a másikkal a farkát simogatta. Futólag ismertem csak, nem is értem, hogy keveredett el ebbe az irányba a beszélgetés…

Alapvetően nem lett volna probléma azzal, hogy egy ismeretlennel huncutságokat írunk egymásnak és közben kellemesen elmaszturbálgatunk az otthonunkban. Csakhogy dolgoztak bennem a hiedelmek: „jó kislány ilyet nem tesz”, „idegennel nem szabad!”, „érzelmek nélkül ne legyen szex”…

És hát úgy általában a maszturbálás sem ment…

Miért?

Még nem tudom pontosan, de az egyik téveszmém az volt, hogy „az igazi szex a behatolással történik”. Márpedig a legtöbb lány inkább csak csiklóizgatással tud elmenni. Én még azzal sem tudtam (hisz azt hittem, az nem „igazi szex”). Ujjazgatni próbáltam magam, de úgy még kevésbé ment.

A cikk folytatása a Blikkben.

/Szerző:

Örülj, hogy magadhoz nyúltál!

Elalvás előtt Kevinről álmodoztam és közben felizgultam.
– Magamhoz kéne nyúlnom, hisz most kívánom a szexet és nincs kivel megélni. – mondtam magamnak.
– De hisz megígérted magadnak, hogy nem fogsz önkielégíteni, hogy ne okozz magadnak több csalódást! – válaszoltam.
– Igen, igazad van, nem teszem. Inkább dédelgetem ezt az érzést, és nem rontom el egy kudarccal.
– Ugye? Egyébként vágysz te igazából arra, hogy magadnak okozz gyönyört?
– Nem, egyáltalán nem. Én arra vágyom, hogy vele csókolózzak vadul… Hogy felfedezzem az ismeretlent.
– És ezt tudod helyettesíteni a saját kezeiddel?
– Nem.
– Akkor meg minek akarsz önkielégíteni?
– Hát, csak gondoltam, ha már úgyis felizgultam, hátha most sikerülne.
– Nem semmi, hogy még mindig itt tartunk! Felejtsd már el végre: nem KELL önkielégítened. Lehet. Ha erre vágysz.

Nem bírtam aludni, vagy ha igen, nedves, leszbikus álmok bukkantak fel a képzeletemben és reggelre még jobban bizsergett a puncim.

Elhessegettem az esti beszélgetést és mégis csak magamhoz nyúltam. Túlzottan kíváncsi voltam: mi lenne, ha most… Közel egy éve lehetett, hogy hasonlót éltem át Ákossal, s akkor működött.

Közel egy év után sikerült újra elélveznem a saját ujjaimtól. Egyik kezemmel izgattam a csiklóm, másikkal a hüvelyembe nyúltam és jutott még egy ujj a végbélnyílásomhoz is. Persze egyszerre két dolgot nem tudtam csinálni: vagy az egyik kezem mozgattam, vagy a másikat, de így is ment. Nem zökkentem ki, nem rémültem meg. Sőt, ami új és meglepő volt: sokkal nyitottabb volt a figyelmem. Nem csak úgy simogattam „ott valamit”, hanem figyeltem, mit érzek az ujjaimmal, milyen felületre, milyen testrészekre tapintottam rá. Jártam már a saját vaginámban, de meg nem tudtam volna mondani, milyen különböző felületeket lehet ott kitapintani. Valahogy nem is figyeltem oda, mi van ott. Elkezdtem látni a puncim: milyen részekből áll, s azoknak milyen a tapintása, felülete, alakja, mérete.

Talán ez volt az, ami lefoglalt annyira, hogy ne jusson időm megijedni.

Elélveztem. És megnyugodtam kicsit. Legalább is a következő találkozóig.

***

pexels-photo-65121.jpeg

Fotó: Unsplash @ Pexels

– Igazságtalan vagy! – feddem meg magam! – Ha már annyira akartál elélvezni maszturbációtól, akkor most tessék ezt szépen megünnepelni! Veregesd meg a vállad és örülj neki. Látom, milyen vagy magaddal! Haragszol, ha valami nem megy, de nem örülsz, nem dicsérsz, ha valami végre sikerül.
– Jó, de igazából nem is tudom, hogy ez most jó volt-e nekem. Annyira nem is volt jó. – keresem a mentségeket, mert valahogy tényleg nem tudok örülni.
– Tipikus…
– Nem tudom, hogy kéne örülni, hogy tudnám megünnepelni.
– Hmm… Lássuk csak. – szólal meg a bennem élő coach. – Fel tudsz idézni magadban valami olyan emléket, amikor nagyon büszke voltál magadra?
– Persze, rengetegszer van ilyen.
– Ilyenkor mit szoktál érezni?
– Vigyorgok és elújságolom mindenkinek, mi történt.
– És most van, akinek el tudnád ezt újságolni?
– Tulajdonképpen van… Például Ákosnak, Ádámnak… Akár még Kevinnek is. – és máris mosolygok, ahogy elképzelem a szituációt.

/Szerző:

Az első együttlét előtt

Ismét megtetszett egy új pasi, ismét egy fekete bőrű. Egy napja újra a libabőr futkos rajtam és folyton elkalandoznak a gondolataim. Liftezik a gyomrom.

Rájöttem, hogy szeretem ezt a kezdeti lelkesedést. Szeretem, hogy bár már elég egyértelmű, hogy tetszünk egymásnak, még nagyon óvatosak vagyunk. Teljesen kitölti a tudatom, hogy ő ott van velem egy térben. Már attól izgalomba jövök, hogy ránézhetek. Szeretem ezt a bizsergést és várakozást.

Ilyenkor, amíg még nem történt semmi, még színtisztán bennem van a vágy. Még nem harap ki belőle darabokat a félelem, amit a konkrét aktus vészes közelsége szokott okozni. Olyankor bekapcsolnak a fékek, felvillannak régi, nehéz emlékek és ráülnek a jelenre. Elrontják a pillanatot, megrémülök és már nem is bírom átadni magam a történéseknek. A csók, amire annyira vágytam, egyszer csak gépiessé válik, nem merülök el benne.

A kép forrása itt.

Most félve nézzük egymást, majd lesütjük a szemünk. Séta közben egymáshoz koccan a vállunk, az asztal alatt összeér a térdünk és egyikünk sem húzódik el. Imádom ezt a feszültséget, ahogy drukkolok: „ne húzódjon el!”, közben pedig másra már nem is tudok figyelni. Nyelek egyet és visszatérek a beszélgetéshez, azaz csak próbálnék. Rájövök, fogalmam sincs, miről beszélt eddig. Nem azért, mert nem érdekes, amit mond, hanem mert képtelen voltam fókuszálni.

Szikrázik a levegő.

Búcsúzáskor sóvárgás. Megöleljük egymást, s az ölelés valahogy sosem akar véget érni. Hirtelen rádöbbenek: ő is szorít, ő sem enged és megnyugszom, hogy akkor tutira tetszem neki én is. De mégsem nyugszom meg, hisz valahol mégis csak akkor tudok megnyugodni és feszültség nélkül a szemébe nézni, ha már lefeküdtünk egymással.

Észrevetted már, hogy az első együttlét hogy feloldja a feszengést? (Vagy talán inkább a 2., 3. együttlét.)

Elköszöntünk és én egyszerre éreztem, hogy repülök, vigyorgok és szomorú vagyok. Sajnáltam, hogy el kellett búcsúzni, bántam, hogy nem jutottunk tovább. Közben pedig izgatott vagyok és várom, vágyom a folytatást.

Ábrándozok és egyre jobban felizgulok. Elképzelem, ahogy az ölelés végén forrón megcsókol, én pedig a karjaiba hullok. Forog velem ez a kép egész éjjel olyannyira, hogy reggel végül megtörténik, ami nem szokott megtörténni: magamhoz nyúlok.

/Szerző:

Hogy szexelnek a többiek?

– Wow, a többi fekete férfi is ilyen sokáig bírja? – kérdeztem Eric-től.

– Fogalmam sincs.

Eltátottam a számat. Ezek szerint ő nem beszélget a haverokkal szexről. Hozzáteszem, én sem tettem 31 éves koromig, de mindig azt hittem, legalább a srácok kitárgyalják ezt!

Meg is látszott a tapasztalatlanságán, s ez elszomorított, hisz rájöttem: csak annyit tud a szexről, amit magától kitalált, vagy amit a barátnőitől tanult. Ahol internet és TV sincs, ott pornó sincs, ha pedig sem a haverokkal nem osztják meg a tapasztalataikat, sem a szülőktől nem tanulnak erről, akkor mégis honnan tennék?

Folytatás a Blikkben…

 

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szabad nem maszturbálni

Még mindig nem önkielégítettem annak ellenére, hogy gyakorlatilag folyamatosan fel vagyok izgulva. Te jó ég, hogy vágyom, hogy jól megdugjon újra! De nincs itt, így este benyálaztam az ujjaim, s elkezdtem simogatni a puncim. Egy percen belül abba is hagytam, mert éreztem, hogy ez teljesen reménytelen. A tudatom még mindig nem engedi, hogy a saját kezemmel kényeztessem magam, pedig reméltem, hogy ezt már meghaladtam, hisz legutóbb már eljutottam oda, hogy élvezzem, ahogy a saját csiklómat izgatom, miközben dugnak. Még annak ellenére is élveztem, hogy nem voltam benne biztos, Jay-nek ez nem esik rosszul.

Még mindig nem megy az önkielégítés, de ez lehet, nem is baj. Semmi sem írja elő, hogy csinálnom kéne. Amit szeretek: elképzelni, hogy bennem van a farka, hogy lefog, vagy hogy nyal. Befeszítem az intim izmaimat és elmerülök az érzésben anélkül, hogy magamhoz érnék, vagy eljutnék az orgazmusig. Elveszek benne egy-egy kósza pillanatra, s élvezem, hogy senki sem tudja a titkom. Főleg, mikor még bugyi sincs rajtam.

Miért ne lehetne ez is elég? Ha én csak erre vágyom? Itt az ideje, hogy megengedjem magamnak, hogy ne önkielégítsek.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Felmenjek hozzá?

Alighogy leírtam, egyéjszakás kalandra vágyom, már jött is az északi herceg fehér dzsippel. Bár indulás előtt megfogadtam, én ilyen egzotikus helyen nem bocsátkozom kalandokba, 2 hét után csak érintéshiányom lett. Egy afrikai buliban találtam magam, ahol 10 pasiból 8 rám volt állva… Azt mondják, amellett, hogy gyönyörű vagyok, még van csípőm is (nem úgy, mint a többi fehérnek), sőt nyitott vagyok és tudok táncolni. Amikor már egész este ezt hajtogatták, kezdtem elhinni, hogy tényleg jó csaj vagyok…

De nekem egyikük sem tetszett igazán…

Végül az északi herceg győzött, aki európai módjára elkapott hátulról a táncparketten, s pár perc múlva már csókolóztunk. És újra bevillant: én még nem állok készen erre. Hiába vágytam az érintésre, s hiába volt zseniális a technikája, én nem tudta elmerülni benne. Valahogy olyan volt, minthogyha az agyammal, s nem a testemmel csókolóztam volna… Tudom, hogy az a csókot sokkal, sokkal jobban is élvezhettem volna!

Nem tudom, mi volt a probléma, mert nagyon szép pasi és a társaságát is szeretem. Talán az lehetett az oka, hogy már egy ideje nem voltam senkivel, s időbe telik, mire újra felébred a tűz a testemben. Lehet, ez volt az első gyufa a tűzre, de az is lehet, hogy nem tetszett eléggé. Hogy igazából nem vágytam rá, nem működött a kémia, csak nem vettem észre. Lehet, hogy még meg kell tanulnom észrevenni, ki az, aki tetszik, s ki az, akire vágyom is. Vagy csak nem tudtam ellazulni még ebben az idegen kultúrában. Talán óvatos voltam…

Az érintését sokkal jobban élveztem. Imádtam, ahogy a csípőm, a mellem simogatta! Főleg a mellem.

Szerencsére nem volt erőszakos. Mosolyogva mondtam neki:
– Sajnálom, de én most nem fogok hazamenni veled. Ma nem. – s ő elfogadta, bár azért még kicsit unszolt.
– Az is lehet, hogy csak 20 percre jössz fel. Vagy 10-re. Nem, a 10 nem elég, maradjunk a 20-nál. – nevetgélt, én pedig sajnáltam, mert éreztem, hogy felhúztam. És amúgy is tudtam, hogy aznap este nagyon be akart csajozni.
– Nem, most nem fogok.
– Jó, de tudnod kell, hogy bármikor készen állsz, én készen állok! Bármikor hívhatsz! Nagyon jó csaj vagy, tudod, de nem csak azért, mert szép vagy, hanem mert megérted, hogy egy ember vágyhat egyszerre több emberre is, és tudom, hogy csajozhatok tovább ma este.
– Igen, ez így van.  – mondtam mosolyogva és őszintén folytattam – Kívánom, hogy sikerüljön találnod valakit, akit haza is tudsz vinni! – És boldog voltam, hogy ilyen szépen tudtam nemet mondani, s nem vetettem magam bele olyanba, amit nem szerettem volna.

Az igazán érdekes fordulat az volt a történetben, hogy éjjel arra ébredtem, hogy orgazmusom van. Azt álmodtam, hogy önkielégítéssel fejezem be az éjszakát. Tisztán éreztem, ahogy összehúzódnak az izmok a hüvelyemben, ami nagyon ritka.

Ezek szerint még sem volt hibernálásban a testem…

/Szerző:

Punciszünet

Szabadságra mentem, s vele szabadságra engedtem a puncim is. Pihenő van. Hagytam megnőni rajta a szőrt is, s úgy képzelem, most pár hétig hozzá sem fogok érni sem én, sem más. Pihentetni fogom a szexualitásom.

Kételkednek benne a többiek. Áron be is rakatott pár óvszert a csomagomba, hátha mégis összekavarodnék egy egzotikus csődörrel (utazóblogom itt), de én valahogy nem hiszek ebben. Szerintem igenis van az a tudatállapot, amikor a szex nem is kerül elő. Nem azért, mert elfojtok bármit, vagy visszafogom magam, hanem mert nincs rá szükségem.

Egyébként is hiszem, hogy én még mindig az a lány vagyok, akinek alapjáraton nincs szüksége szexre. Többnyire persze jó, ha van szex, de nem jelent problémát, ha kimarad néhány hétre, hónapra, évre. Sőt! Még meg is nyugszom: egyel kevesebb probléma. Megszűnnek a szexszel kapcsolatos elvárások, amiket én magam támasztok magammal szemben. Ha nem próbálom, nem is érhet kudarc. Könnyebb szex nélkül.

Ezzel persze nem megfutamodni akarok. Akarom a további fejlődést, hisz az elmúlt egy évben rengeteget változtam, nagyon jó irányba, de most talán mégis jobb egy kis pihenőt adni magamnak. Majd folytatom, ha hazaértem, addig pedig máshova helyezem a fókuszt.

Kivéve persze, ha jön egy szexi csődör, vagy ha kiderül, hogy már változtam annyit, hogy mikor újra beszélek valamelyik pasimmal, elkezd bizseregni a puncim, s nem bírom majd ki, hogy magamhoz nyúljak… Jó kis teszt lesz ez, hogy eljutottam-e már oda, hogy vágyjak az önkielégítésre.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Játék a kéjes vízsugárral

Átállította a zuhanyfejet, hogy egy sugárból spricceljen, s úgy lőtt a csiklómra. Hiszed, vagy sem, én még ilyet nem nagyon csináltam magamtól. Felszisszentem, nagyon intenzív, erős érzés kerített hatalmába.

Nem vagyok hülye, nem az van, hogy még sosem jutott eszembe magamtól, hogy zuhannyal maszturbáljak. Két bökkenő volt a dologban: egyrészt frusztrál a vízpazarlás, másrészt nem vonzott az önkielégítés. Most gyorsan mérlegeltem, s úgy döntöttem, egy kicsit szemet hunyok inkább az elfolyó víz felett egy másik célért: éreztem, egy újabb áttörés következhet a szexuális fejlődésemben, ha most ezt elnézem.

Széthúztam neki a puncimat, lenéztem én is. Ez volt az egyik első alkalom, hogy láttam a puncim szex közben. Megértettem, hogy kell húznom, hogy jobban előbújjon a csiklóm. Az ilyen megértések hozzá szoktak adni ahhoz, hogy jobban érezzem, s ezáltal élvezzem, ami velem történik. Nem az, ha folyamatosan nézem, de ha legalább egyszer meglátom, mi történik. Így most tudatosodott bennem az is, amit évekig csináltam: amikor erős inger érte a puncimat, elhúzódtam. Akkor is, ha az jó érzés volt! De most úgy döntöttem, szembenézek a vízsugárral és állni fogom!

Elfeküdtem a kádban, ő lőtt kitartóan és én elvesztem. Dobáltam a fejem, kapkodtam a levegőt, alig bírtam az erős ingerekkel. Kértem, hogy ujjazzon közben, biztattam a nyögéseimmel, ő pedig csodálattal folytatta. Sosem láthatott még ilyennek, mert még sosem éltem át ilyet. Nem tapasztaltam még ilyen érzéseket. Meg kellett állnom lihegni, alig bírtam szuflával. Azt éreztem, a szívem kiugrik, az idegrendszerem kiég. Egyszerre imádtam, égetett, perzselt. Nehéz volt, de jó. Olyan, mint, mikor csípik a mellbimbómat: egyszerre jó és fájdalmas.

Nem tudtam elélvezni, de most tényleg nem érdekelt. Boldog voltam, hogy egy újabb falat döntöttem le, méghozzá páros lábbal. Erősnek éreztem magam, boldog voltam és reményekkel teli: vajon mi minden történhet még, amit sosem éltem át?

Dugni is isteni volt utána: most aztán jól fel volt rá készítve a puncim. Imádtam. Persze az elkeseredettség azért ott volt a végén, mikor ő elélvezett nélkülem, főleg, hogy újra rá is világított a szokott kérdésével:
– Te hol jártál?
Majdnem elsírtam magam. Igen, próbáltam besöpörni a szőnyeg alá a csalódottságom, hogy még mindig nem tudtam vele elélvezni, de ő felhajtotta a szőnyeg csücskét… Ó, bárcsak ne tenné! Bárcsak ne felejtené el, hogy ezt már többször megbeszéltük: nem jó, ha rákérdez!

De azért örülök. Mérföldkő volt ez az éjszaka, s határ a csillagos ég.

A kép forrása itt.

/Szerző: