Tag Archive for: önkielégítés

Az egyik reggel arra ébredtem, hogy meztelenül elnyúlva fekszem az ágyon, a kánikula miatt a takaró letúrva az ágyról, és én a testemet cirógatom. Mostanában egész rászoktam erre: egyre többet simogatom saját magam. Nem maszturbálok, egyszerűen csak kényeztetem a testem: a karom, a csípőm…

Nem volt ez mindig így! Mostanában döbbentem csak rá, mennyire ódzkodtam mindig attól, hogy saját magamat kényeztessem, holott nincs abban semmi rossz, semmi bűnös.

spring-648481_640.jpg Fotó: Pezibear @ Pixabay

Talán ott kezdődött, amikor kisiskolás osztálytársaim azt játszották, hogy egymás könyökhajlatát cirógatták. Nem voltam hajlandó beállni közéjük, azt éreztem, ezt nem szabad, csúnya dolog. Pedig mennyire igazuk volt: ártatlan testi örömöt adtak maguknak. Ügyesek voltak!

Én a partvonalról néztem őket és masszívan rosszul éreztem magam: azért, amit ők csinálnak és azért is, amiből kimaradok.

És tudom, nem vagyok ezzel egyedül! Tudom, hogy sok-sok gyerek fejébe ugyanúgy belekúszott, hogy csúnya dolog magunkat kényeztetni, ami odáig vezetett, hogy eltávolodtak saját testüktől. Ahelyett, hogy dicsőítették volna a testüket azért, mert ilyen örömöket ad nekik, inkább bírálni kezdték. És persze ez kihatással van az önszereteten, önbizalmon kívül a szexualitásra is. Többek között azt is eredményezi, hogy nők bűnösnek érzik, ha magukat is izgatják szex közben. És persze férfiak ugyanígy…

“Ha meg akartam érinteni magam, miközben a partneremmel voltam, zavarba jöttem. Szerettem volna, de úgy éreztem, ez nem helyénvaló.” – Forrás itt.

Felnőtt koromban sem tudtam megengedni magamnak a testi örömöket jó sokáig. De most eljött az idő! Mostantól fogadom saját magamnak, hogy nem csak a pasimnak hagyom, hogy cirógasson, kényeztessen, szeresse a testem, hanem én magam is meg fogom tenni ugyanezt magamért!

Semmi rossz sincs abban, ahogy magamat simogatom! Sőt, ha a férfiak megvakarhatják a töküket nyilvános helyen, akkor én is nyugodtan megtehetem, hogy végigsimítom a mellem, vagy kedvesen a puncimra teszem a kezem.

És szex közben is szabad ugyanezt. Igen, szabad izgatni a saját csiklóm, miközben hátulról dugnak: nem követek el ezzel semmi rosszat. Sőt, legtöbb esetben még a pasit is felizgatja!

Sosem szerettem őt. Sőt, ha igazán őszinte vagyok, haragudtam rá. Sosem teljesítette a feléje támasztott elvárásokat. Akartam, hogy szeresse, ha simogatják, hogy rajongjon a férfiakért és az egekbe repítsen engem. Csakhogy ezt sosem tette meg. Nem engedelmeskedett.

Nézhetnénk fordítva is persze: én sem hallgattam meg sosem, én sem engedelmeskedtem neki. Ő bizsergett, én pedig csúnyán csöndre intettem még gyerekkoromban:

– Kussolj! Ez csúnya dolog! Ilyet nem szabad éreznünk! – és ezzel elfojtottam magamban minden gyönyört.

Ádám segített először, hogy meghalljam a puncim hangját: közvetített, mit tapasztalt, elmondta, mit csinált épp az én vaginám. Tolmácsolt köztünk addig, míg elkezdtem én is odafigyelni és érteni. Elkezdtem érezni.

De szeretni még nem szerettem.

orchid-1553589_640.jpg

Fotó: Freeimages9 @ Pixabay

Aztán jött egy másik lány. Anna csodálatos, vonz, mint egy mágnes és nagy szerencsémre még közel is enged magához. Feltüzel, az egész testemmel és lelkemmel vágyom rá. Lehunyom a szemem és őt látom magam előtt. Ő érint és őt kényeztetem. Mivel azonban őt még sosem láttam, érintettem, ízleltem olyan közelről, magamból táplálom a fantáziámat.

Rá gondolok, de egyben magamra is. Egyszerre vonzódom hozzá és saját magamhoz is. Általa a saját puncim is csodálatossá válik.

Olyannyira belevesztem a vele való szeretkezés képébe, hogy mikor a puncimhoz érek, rádöbbenek: szeretem őt. Hosszú-hosszú évek munkáját követően eljutok oda, hogy szeretettel gondolok a saját puncimra. Édesnek, nedvesnek, puhának, gyönyört adónak látom. Ellenségből szerető lesz.

Kaptam egy kütyüt, ami a szívogatás érzést imitálja. Rezegve szeret. Lelkesen barátkozom vele most már hetek óta. Ő, a Womanizer.

20170419_161951_2.jpg

Saját fotó.

Miután kipróbáltuk közösen, elkezdtem egymagamban is játszadozni vele.

Egyszerre idegenkedek tőle és vonzódom hozzá.
– Milyen már az, hogy egy géppel szexelek? – vitatkozom saját magammal.
– Hogyhogy milyen? Nem az számít, hogy gyönyört okozz magadnak? Nem ez a cél?
– De, de azért ez mégsem az igazi… Nem érzem normálisnak.
– Most úgy beszélsz, mintha valaha is szeretted volna a „normális” megoldásokat. Mindig is jó voltál abban, hogy megtaláld a saját utad. Ne az szóljon belőled, hogy ez elfogadott-e a társadalom által, hanem, úgy nézz rá, hogy csak azt kérdezed: „Ez most nekem való, vagy sem? Szeretem-e vagy sem?” De akkor tényleg csak erre keresd a választ!
– Ez jó ötlet, de nagyon nehéznek tűnik…
– Egyébként meg még csak azt sem tudjuk, hogy elfogadja-e az ilyen kütyüket a társadalom, hisz nem beszélünk róluk! Az egyetlen eset, amikor nyíltan szóba kerülhetnek, az, amikor poénból veszünk egy ilyet a leánybúcsúra.

Így hát barátkozunk.

Kíváncsi vagyok rá, és valamiért bízom benne, hogy majd csodákat tud művelni velem. Hiszem, hogy segíteni fog rajtam és új kapukat nyit meg.

A Womanizer pedig meg is tette az első lépéseket a felszabadításomra. Valami mélyen gyökerező ellenérzés kapcsán még mindig csak nehezen tudom megérinteni a saját puncim, így ez a kis berregő drága segítségemre lehet az önkielégítésben azzal, hogy kicselezi a tudatom.

„Ez nem én voltam!” – teszem fel a kezeimet ártatlanul pislogva.

Egész jól megy vele a maszturbálás. Nem ütöttem még ki magam eszméletvesztésig, de kis orgazmusokat már találtam úgy, hogy míg ő a csiklómon berregett, én a hüvelybemenetem és/vagy a popsimat izgattam óvatosan. Ez pedig már volt annyira sokféle érzet egyszerre, hogy ne jusson kapacitásom a parázásra. Csak kapkodta a fejét az agyam és elfelejtett megálljt parancsolni.

A képen én vagyok. Bár felhőtlennek tűnik a mosolyom, izgultam, milyen lesz először találkozni az új játékszerrel.

Bevallom, sokszor még mindig nehezemre esik irányítani a partnerem. Persze tudom, hogy legtöbben jól vennék, de én továbbra is rettegek attól, hogy megbántom, ha megkérem, “ne úgy” csinálja.

Marc, csokibőrű afrikai lovagom úgy látszik, hogy nincs hozzászokva, hogy a nő is lehet aktív az ágyban. Örülök, hogy végre eljutottam odáig, hogy merem a saját csiklómat izgatni behatolás közben, de úgy fest, ő ezt nem tudja hova tenni. Az az érzésem, ő ezt úgy értelmezi: nem elég, amit csinál, nem elég jó az ágyban. Mintha sértené a férfiasságát. De én úgy döntöttem, nem érdekel a dolog, akkor is csinálni fogom, mert semmi rossz nincs abban, hogy örömet okozok magamnak. Itt az ideje, hogy ő is eltanulja tőlem. Tudom, hogy az ő kultúrájában a pasik között sem dívik a maszturbálás.

Hát még, mikor meglovagolom! Megemel, és elkezd alulról pumpálni. Csak egészen rövid ideig hagyja, hogy úgy mozogjak rajta, ahogy nekem jó. Majdnem elsírtam magam, mikor a csúcs előtt szakított meg. Mintha kivették volna a kezemből a fagyit…

Fotó: Stokpic @ Pexels

Nem merek visszajelzést adni neki, mert úgy érzem beleroskadna…

Lehet, valami olyasmi játékot kéne vele is játszani, mint amit a Tudatos Szex Alapítvány alaptanfolyamán csináltunk.

Ott az volt a feladat, hogy a partner alkarját kellett simogatni, majd visszajelzést adtunk egymásnak arról, milyen lenne a tökéletes mozdulat. Szoktathatnánk Marc-kal is egymást egy ilyen ártatlan gyakorlaton keresztül az őszinte és érthető kommunikációhoz és nem utolsó sorban ahhoz is, hogy képesek legyünk megfogalmazni a saját igényeinket. Mert az bizony nem infó, hogy

Nekem minden tetszik, amit csinálsz!

A tanfolyamon bizonyos partnereimnél tapasztaltak alapján nem vártam meg, míg a játszótársam is ugyanezzel jön: egyből elkezdtem eldöntendő kérdésekkel bombázni:
“Hogy esik jobban? Ha finomabban, vagy erősebben érek hozzád? Inkább egy ujjal, vagy teljes tenyérrel cirógassalak? Lassan, vagy gyorsan tetszik jobban?” stb.

A fordítottja is vicces volt persze, mert halvány lövésem sem volt róla, mi esne jól. Aztán, mikor azt hittem, valami tetszene és azt elkezdte csinálni, egy kis idő után már mégsem esett jól. Például dörzsölt. Csakhogy ezt ott a játék folyamatában nem tudtam világosan az értésére adni  (csak igen és nem szavakat használhattam). Végül azzal az érdekes tanulsággal zártam a játékot, hogy egyrészt elképzelésem sincs, mi esne jól (ezt mondjuk már tudtam), illetve a legjobban azt szeretem, ha változatosság és meglepetések folyamatos sorozata van. De nem úgy, hogy a ritmusból kiesve össze-vissza csinál mindent, hanem szépen felépítve, egy-egy mozdulatsort végigvezetve.

Hány olyan történetet hallani, mikor a lány a zuhanyzóval kényezteti magát. Klasszikus maszturbálási módszer, amit én sosem próbáltam ki.

Miért?

Egyrészt valahogy eszembe sem jutott maszturbálni. És a vizet sem szerettem feleslegesen folyatni. Pedig azért én is tudtam, hogy édesen tud simogatni az a vízsugár.

Tomi viszont nem teketóriázott, mikor együtt fürödtünk múltkor. A kádban ülve a legerősebb fókuszált vízsugár-funkciót választotta a zuhanyrózsán és már lőtt is a lábam közé. A legerősebbel! Mit ne mondjak, erre egyáltalán nem volt felkészülve a csiklóm!

A kép forrása: Pixabay.

Nem bírtam állni az intenzív ingert! Valami ilyesmit érezhetett az a pasi is, akit életében először én szoptam le: csak rángatózott és visszavonulót fújt néhány másodperc után. Túl jó volt, túlfeszültek az idegpályái a szupererős ingertől. Sőt, ha jól emlékszem, az első nyalás-élményeim is ilyesmik voltak: bár jó érzés volt, mégis el kellett rántanom a csiklóm a nyelve útjából.

A cikk folytatása a Blikkben. Kattints ide!

Meghozta a postás a legújabb játékszerem, a Womanizer csiklóizgatót. Vegyes érzelmek kerülgetnek…

Akarom én ezt? Félek tőle. Nem azért, mert bármi erkölcsi ellenérzésem lenne vele: egyszerűen félek, hogy nem fog menni vele a játék. Ha a saját kezeim kényeztetésének olyan nehezen adom át magam, mi lesz egy géppel?

Szeretném szeretni. Őszintén szeretném. A vibrátorom is anno azért vettem, hogy jó legyen nekem. Én akartam magamnak, nem volt benne megfelelési kényszer. Egyfajta taneszköznek szántam, de hosszú ideig az agyam nem engedett: nem volt hajlandó átadni a testem a gyönyörnek. Azóta pedig nem próbáltam.

Most itt a lehetőség, és én inkább félek, mint izgatott vagyok. Úgy érzem magam, mint akit egy kísérletnek vetnek alá.

– Legalább Árpival kéne kipróbálni – gondolom magamban. – De mi van, ha nem lesz kedve? Mi van, ha fel sem ajánlja, hogy játsszunk vele? Én akkor is ki akarom próbálni ma este. Akkor álljak neki egyedül? És ha egyedül, akkor csináljam titokban? Vagy kérjem meg, hogy ne jöjjön be? Vagy csak egyszerűen ne mondjak semmit? Esetleg hívjam, hogy nézze?

Teljesen össze vagyok zavarodva, mi a helyes és mi nem.

Azt értem én, hogy semmi rossz nincs az ilyen játékszerekben. Nincs vele erkölcsi probléma. Azt is tudom, hogy számtalan barátom áradozott már a kedvenc szex-kütyüjéről. Teljes szívemmel elhiszem nekik, hogy ez jó dolog. Csak attól félek, én nem vagyok még rá kész.

img_20170321_115427.jpg

Tutira van még bennem mélyen elásva egy nagy adag bűntudat azzal kapcsolatban, hogy a maszturbálással, vagy egy ilyen játékszerrel kvázi megcsalom a pasimat. Pedig poliamorként ennek semmi értelme: nem is tudom megcsalni őt, hisz nyitott a kapcsolatunk. Talán olyan ez, mintha egyszerre minden férfit megcsalnék, ami szintén marhaság. Ha ezzel felébresztem a libidómat, azzal csak még jobb lesz a partnereimnek.

Megvártam Árpit a doboz kibontásával.
– Akkor kipróbáljuk este együtt, Cica? – kérdezi és én félig megkönnyebbülök. Igen, vele akarom kipróbálni, mert az mindig jó, ha fogja a kezem és együtt ugrunk fejest. Szeretem, mikor kezdeményez, mert segít. És ezzel egyúttal áldását is adta a gépre. Már csak anyámnak kéne azt mondania: “ügyes vagy kislányom, csak így tovább”!

Bekapcsoltam és elkezdett berregni. Izgi. Bár még nem vagyok kibékülve a gépi rezgetéssel (a vibrátort is inkább kikapcsolva szeretem használni), de mégis, mikor beledugom az ujjam, akaratlanul elkezd bizseregni a puncim. Aztán Árpi kíváncsian közelebb lép és nevetve belenyomja a farkát. Milyen egyszerű ez neki…

Milyen jó lenne, ha legalább annyira nem agyalnék ezen, mint pl. azon, hogy megmossam-e a fogam, mikor itthon van a lakótársam. Teljesen normális fogkefét dugni a számba. Nem kell izgulni, hogy rám nyitnak, rajtakapnak. Nem kell engedélyt kérni. Gyerekként még meg is dicsérnek érte, felnőttként már normális. Szeretnék így lenni a sextoy-okkal is.

Nem mindig sült el rosszul a cyberszex – távkapcsolatban volt, hogy kimondottan élveztem.

Laci és én elég távol laktunk egymástól, így leggyakrabban Messanger-en találkoztunk. Órákat beszélgettünk videón! És persze bőven akadt olyan is, hogy annyira hiányozni kezdtem neki, hogy közben magához nyúlt.

Eleinte furcsállottam, de aztán kezdtem megszokni. Vagy eltűrtem?

A kép forrása itt. (Art DiNo @ FlickR)

Mindenféle vegyes érzelmek keveredtek bennem, miközben az eszem ezt mondta:

„Milyen jó neki, hogy ő ilyen gondtalanul tudja szeretni magát! De jó lenne, ha nekem is így menne, hogy gyönyört adjak magamnak…”

Bár különösebben nem esett jól nézni, de inkább igyekeztem örülni az örömének.

Egy új románc kapcsán történt (azok mindig felizgatnak!), hogy egy igazán jót szexeltünk úgy, hogy közben külön kontinensen voltunk.

A cikk folytatását a Blikkben találod. Klikk ide.

Az első próbálkozásom elég szerencsétlenre sikeredett. A chat másik oldalán egy nálam jóval fiatalabb suhanc ült: egyik kézzel gépelt, a másikkal a farkát simogatta. Futólag ismertem csak, nem is értem, hogy keveredett el ebbe az irányba a beszélgetés…

Alapvetően nem lett volna probléma azzal, hogy egy ismeretlennel huncutságokat írunk egymásnak és közben kellemesen elmaszturbálgatunk az otthonunkban. Csakhogy dolgoztak bennem a hiedelmek: „jó kislány ilyet nem tesz”, „idegennel nem szabad!”, „érzelmek nélkül ne legyen szex”…

És hát úgy általában a maszturbálás sem ment…

Miért?

Még nem tudom pontosan, de az egyik téveszmém az volt, hogy „az igazi szex a behatolással történik”. Márpedig a legtöbb lány inkább csak csiklóizgatással tud elmenni. Én még azzal sem tudtam (hisz azt hittem, az nem „igazi szex”). Ujjazgatni próbáltam magam, de úgy még kevésbé ment.

A cikk folytatása a Blikkben.

Elalvás előtt Kevinről álmodoztam és közben felizgultam.
– Magamhoz kéne nyúlnom, hisz most kívánom a szexet és nincs kivel megélni. – mondtam magamnak.
– De hisz megígérted magadnak, hogy nem fogsz önkielégíteni, hogy ne okozz magadnak több csalódást! – válaszoltam.
– Igen, igazad van, nem teszem. Inkább dédelgetem ezt az érzést, és nem rontom el egy kudarccal.
– Ugye? Egyébként vágysz te igazából arra, hogy magadnak okozz gyönyört?
– Nem, egyáltalán nem. Én arra vágyom, hogy vele csókolózzak vadul… Hogy felfedezzem az ismeretlent.
– És ezt tudod helyettesíteni a saját kezeiddel?
– Nem.
– Akkor meg minek akarsz önkielégíteni?
– Hát, csak gondoltam, ha már úgyis felizgultam, hátha most sikerülne.
– Nem semmi, hogy még mindig itt tartunk! Felejtsd már el végre: nem KELL önkielégítened. Lehet. Ha erre vágysz.

Nem bírtam aludni, vagy ha igen, nedves, leszbikus álmok bukkantak fel a képzeletemben és reggelre még jobban bizsergett a puncim.

Elhessegettem az esti beszélgetést és mégis csak magamhoz nyúltam. Túlzottan kíváncsi voltam: mi lenne, ha most… Közel egy éve lehetett, hogy hasonlót éltem át Ákossal, s akkor működött.

Közel egy év után sikerült újra elélveznem a saját ujjaimtól. Egyik kezemmel izgattam a csiklóm, másikkal a hüvelyembe nyúltam és jutott még egy ujj a végbélnyílásomhoz is. Persze egyszerre két dolgot nem tudtam csinálni: vagy az egyik kezem mozgattam, vagy a másikat, de így is ment. Nem zökkentem ki, nem rémültem meg. Sőt, ami új és meglepő volt: sokkal nyitottabb volt a figyelmem. Nem csak úgy simogattam “ott valamit”, hanem figyeltem, mit érzek az ujjaimmal, milyen felületre, milyen testrészekre tapintottam rá. Jártam már a saját vaginámban, de meg nem tudtam volna mondani, milyen különböző felületeket lehet ott kitapintani. Valahogy nem is figyeltem oda, mi van ott. Elkezdtem látni a puncim: milyen részekből áll, s azoknak milyen a tapintása, felülete, alakja, mérete.

Talán ez volt az, ami lefoglalt annyira, hogy ne jusson időm megijedni.

Elélveztem. És megnyugodtam kicsit. Legalább is a következő találkozóig.

***

pexels-photo-65121.jpeg

Fotó: Unsplash @ Pexels

– Igazságtalan vagy! – feddem meg magam! – Ha már annyira akartál elélvezni maszturbációtól, akkor most tessék ezt szépen megünnepelni! Veregesd meg a vállad és örülj neki. Látom, milyen vagy magaddal! Haragszol, ha valami nem megy, de nem örülsz, nem dicsérsz, ha valami végre sikerül.
– Jó, de igazából nem is tudom, hogy ez most jó volt-e nekem. Annyira nem is volt jó. – keresem a mentségeket, mert valahogy tényleg nem tudok örülni.
– Tipikus…
– Nem tudom, hogy kéne örülni, hogy tudnám megünnepelni.
– Hmm… Lássuk csak. – szólal meg a bennem élő coach. – Fel tudsz idézni magadban valami olyan emléket, amikor nagyon büszke voltál magadra?
– Persze, rengetegszer van ilyen.
– Ilyenkor mit szoktál érezni?
– Vigyorgok és elújságolom mindenkinek, mi történt.
– És most van, akinek el tudnád ezt újságolni?
– Tulajdonképpen van… Például Ákosnak, Ádámnak… Akár még Kevinnek is. – és máris mosolygok, ahogy elképzelem a szituációt.

Ismét megtetszett egy új pasi, ismét egy fekete bőrű. Egy napja újra a libabőr futkos rajtam és folyton elkalandoznak a gondolataim. Liftezik a gyomrom.

Rájöttem, hogy szeretem ezt a kezdeti lelkesedést. Szeretem, hogy bár már elég egyértelmű, hogy tetszünk egymásnak, még nagyon óvatosak vagyunk. Teljesen kitölti a tudatom, hogy ő ott van velem egy térben. Már attól izgalomba jövök, hogy ránézhetek. Szeretem ezt a bizsergést és várakozást.

Ilyenkor, amíg még nem történt semmi, még színtisztán bennem van a vágy. Még nem harap ki belőle darabokat a félelem, amit a konkrét aktus vészes közelsége szokott okozni. Olyankor bekapcsolnak a fékek, felvillannak régi, nehéz emlékek és ráülnek a jelenre. Elrontják a pillanatot, megrémülök és már nem is bírom átadni magam a történéseknek. A csók, amire annyira vágytam, egyszer csak gépiessé válik, nem merülök el benne.

A kép forrása itt.

Most félve nézzük egymást, majd lesütjük a szemünk. Séta közben egymáshoz koccan a vállunk, az asztal alatt összeér a térdünk és egyikünk sem húzódik el. Imádom ezt a feszültséget, ahogy drukkolok: “ne húzódjon el!”, közben pedig másra már nem is tudok figyelni. Nyelek egyet és visszatérek a beszélgetéshez, azaz csak próbálnék. Rájövök, fogalmam sincs, miről beszélt eddig. Nem azért, mert nem érdekes, amit mond, hanem mert képtelen voltam fókuszálni.

Szikrázik a levegő.

Búcsúzáskor sóvárgás. Megöleljük egymást, s az ölelés valahogy sosem akar véget érni. Hirtelen rádöbbenek: ő is szorít, ő sem enged és megnyugszom, hogy akkor tutira tetszem neki én is. De mégsem nyugszom meg, hisz valahol mégis csak akkor tudok megnyugodni és feszültség nélkül a szemébe nézni, ha már lefeküdtünk egymással.

Észrevetted már, hogy az első együttlét hogy feloldja a feszengést? (Vagy talán inkább a 2., 3. együttlét.)

Elköszöntünk és én egyszerre éreztem, hogy repülök, vigyorgok és szomorú vagyok. Sajnáltam, hogy el kellett búcsúzni, bántam, hogy nem jutottunk tovább. Közben pedig izgatott vagyok és várom, vágyom a folytatást.

Ábrándozok és egyre jobban felizgulok. Elképzelem, ahogy az ölelés végén forrón megcsókol, én pedig a karjaiba hullok. Forog velem ez a kép egész éjjel olyannyira, hogy reggel végül megtörténik, ami nem szokott megtörténni: magamhoz nyúlok.