Tag Archive for: poliamoria

Vajon meddig lesz ilyen libidóm?

Ugyan nincs még gyerekünk, de sokat beszélünk arról, ha majd lesz. Sok sztorit hallunk arról, hogy kisgyerekes pároknál nincs kedv, vagy lehetőség szexuális életet élni.
– Ugye Bébi, ha majd lesz gyerekünk, ugyanúgy fogunk szexelni? – kérdezi pasi, akinek nagyon fontos a szex, gyakorlatilag állandóan / bármikor kanos.
– Én nagyon szeretném, ha így lenne. – feleltem. Megígérni nem tudtam, de szerencsére a szándék is elég volt neki. Igazából még az elkövetkező hónapokkal kapcsolatban sem mernék ígéretet tenni. Nem ismerem még eléggé az új önmagamat, a kibontakozó libidómat.

Olvastam pont egy cikket arról, mennyire fontos egy kapcsolatban az intimitás, a háromlábú széknek ez egy lába a kapcsolatban, ami ha kiesik, borul a szék. Nagyont dugtunk az éjszaka, boldogan pihegtem pasi mellkasán, majd mosolyogva felé fordultam:
– Édes, ha megtörténne a jövőben, hogy rendszeresen nemet mondok a szexre, kérlek, emlékeztess rá, mennyivel boldogabb voltam, mikor ilyen jókat szexeltünk!

Gyakorlatilag szeptember óta van, hogy kívánom a szexet, de sokszor hullámzik. Most is volt egy hullámvölgy, valószínűleg főleg a hüvelygomba miatt, amiből mostanra újra szépen sikerült kitornásznom magam. Nagyon büszke vagyok magamra, mert most ezt teljesen magamtól, terpáia és külső segítség nélkül sikerült megtenni, úgyhogy sokkal bizakodóbb vagyok, hogy nem lesz gond.

Egyre kevésbé félek. Mitől? Tudom, hogy tudom élvezni a szexet, képes vagyok rá, hisz volt már rá több példa is. De hajlamos vagyok ezt elfelejteni, visszaesni abba a mély gödörbe, amiben évekig voltam. Tudom, hogy kimásztam már onnan mostanra többször is, de fogalmam sincs, hogy csináltam, mit kell tennem ahhoz, hogy kizárjam a félelmeim, az elvárásaim és a jelenbe kerüljek. Nem tudatos, amit teszek, s ezért attól tartok, nem fog újra sikerülni, s bent maradok a gödörben.

Évekig tudtam létezni szex nélkül, s valószínűleg képes lennék erre továbbra is. Csakhogy közben kiderült: szex-szel sokkal jobb nekem. Boldogabb vagyok, kiegyensúlyozottabb. Igen, érzem a párkapcsolatunkon is: mikor jó a szex, pasit egyre szebbnek látom, becsülöm, tisztelem, csodálom. Ha viszont épp akadozik a libidóm, hirtelen feszültebb leszek, elkezdem nagyítóval keresni benne a hibákat, s hát ha keresem, találok is. Emiatt is éreztem, nagyon igaza van annak a cikknek: Résen kell majd lenni. Akkor is, ha majd egy csöppség kéredzkedik be mellénk az ágyba, akkor is, ha vékony lesz a hálónk fala, ha fáradtak leszünk, vagy ha már kezdünk ráunni egymásra. Nagyon kell majd figyelni, hogy ne aludjon ki a láng.

Most boldogság van. Mióta ismerem, kb. 3 alkalommal találkoztunk úgy, hogy aznap nem szexeltünk. Mondják, hogy ez változni fog, ha már rég óta együtt leszünk, nem leszünk ennyire aktívak. Nehezen hiszem, hogy pasival ez előfordulhat, ő olyan típus, aki mindig akarja a szexet. A kérdés az, hogy én milyen típus vagyok – ahhoz még túl új a szexualitásom, hogy erről nyilatkozni tudjak. Ami eddig történt, az bíztató, s bár tartok attól, hogy nem fogom tudni mindig tartani vele a tempót, egyelőre ez a félelem alaptalannak tűnik. Kívánom, akarom őt, mindig fel tud izgatni és nem azért vagyok vele az ágyban, mert úgy gondolom, „ezt kell tennie a pároknak, ez a normális”, „a pasiknak ez kell, szükségük van rá”, „így tud csak működni egy párkapcsolat”, hanem mert vele akarok lenni. Mert élvezem. És ez hatalmas dolog!

De inákbb nem parázok, hanem visszatérek a jelenbe, ahol jó lenni. Különben is, ha így haladok, nem lesz mitől tartani.

/Szerző:

Önmagam egy szexi kis ribanc tükrében, avagy kihez érdemes magamat hasonlítani

D egy szexi kis ribanc a szó legpozitívabb értelmében. (Lásd a „The Ethical Slut” c. könyvben.) Gyönyörű az arca, a haja, a mellei, a popsija, mindene, és imádja a szexet. Úgy imádja a szexet, ahogy én is szeretném. Ő is egyfajta példakép lett, akit csodálatos volt nézni, látni (és persze érinteni is), de ugyanakkor nehéz is, mert hatalmasnak éreztem a kontrasztot kettőnk között.

Tudom, hogy ez nem verseny. Mi emberek mégis nehezen tudjuk nem összehasonlítani magunkat másokkal. Szerencsére abba a hibába legalább nem estem bele, hogy a testünket vessem össze: egy pillanatig sem éreztem kevésbé szépnek, vagy kívánatosnak magam. Nem paráztam, hogy pici a mellem, nem elég feszes a popsim, vagy lapos a hasam, míg az ő alakja tökéletes: ez nem érdekelt. Az viszont igen, hogy míg egyszerre nyaltak minket (és imádom, ha nyalnak), ő folyamatosan nyöszörgött, el tudott merülni, veszni az élvezetek tengerében, én viszont teljesen éber maradtam és nem működtem.

Akartam élvezni, görcsösen kapaszkodtam, de nem ment.
– Na tessék, már az sem megy, hogy kinyaljanak! – sóhajtottam kiábrándultan. – Itt a pasi, akire annyira vágytam, ráadásul ő is őrülten kíván engem, annyira igyekszik, hogy még a szája is teljesen belezsibbadt, én meg nem tudok jelen lenni.

Nagy eredmény, hogy nem kezdtem el utálni magam, vagy legalább is nem nagyon. Megállapítottam, hogy nem tudok ellazulni és kész. Végig velük voltam, részese maradtam a játéknak, s bár a kéj nagyon sokszor elmaradt, vagy messze nem volt olyan intenzív, ahogy én azt meg szerettem volna élni, nem estem kétségbe.

– Igen, Lilikém, ez most nem nehezen megy. MOST. De majd máskor fog. Ez nem kudarc, egyszerűen valami hiányzik neked most, amit valamikor talán felfedezünk, mi lehet. Még sok minden dolgozik benned, amiket idő megemészteni. Igen, ügyes vagy, adj magadnak időt erre!

Az egész társaság nagyon tapasztalt volt, ráadásul közös múltjuk is elég sűrű. Ők nem szeptemberben kezdték, már sok mindent megtanultak magukkal kapcsolatban, amiket Te még nem csak most fogsz. Teljesen jogos, hogy Te nehezen engeded el magad egy ilyen helyzetben! Először is beteg voltál, amit még kicsit érzel magadon. Ott van veled ez a szexi kis ribanc, aki mellett a legtöbb nő varangynak érezné magát. (Te mégis Istennő tudtál maradni.) Ott a pasi is, aki felkavart, s aki miatt lámpalázas voltál, s ott van pasid, akivel kapcsolatban pedig féltél, hogy nem fogsz tudni elég figyelmet adni neki, s féltetted a szerelmeteket.

Mindezen nehezítő tényezők ellenére Te csodálatosan teljesítettél, ha már ragaszkodsz hozzá, hogy a teljesítményt nézzük. Te is mondtad már másoknak, hogy ne egyből a megugorhatatlanra törekedjenek, hanem a saját szintjükhöz képest elérhető következő lépcsőfokot keressék: hát most engedd meg magadnak Te is, hogy teljesíthető célokat tűzz ki magadnak, ha már mindenáron értékelni akarod a teljesítményedet. És hát akkor már veregessük is meg a vállad azokért, amikben fejlődést látunk! Nézzük csak végig!

  • Régen egy ilyen helyzetben tutira elbőgted volna magad a csalódottságtól. Most ugyanúgy igyekeztél, mint akkor, de nem estél kétségbe. Elfogadtad, hogy most nem ment annyira jól, mint máskor. Ráadásul maratoni időtávon tartottad magadban a lelket!
  • Nem hajszoltad az orgazmust. Szerencsére a többiek is voltak annyira érettek, hogy ők sem hajtottak valami felé, amire pillanatnyilag nem voltál képes. Nem faggattak, nem értékeltek, nem tettek semmit szóvá.
  • Te sem pakoltál magadra túl nagy felelősséget: a saját életedet élted és nem kizárólag mások boldogságával foglalkoztál.
  • Igen, megértetted, hogy pillanatnyilag nem vagy erre képes, de ettől még jó ott lenni. Orgazmus nélkül is lehet jó a szex. Ügyesen megfogtad azokat a pillanatokat, amiket nagyon élveztél, s amikor a te gyönyöröd távol maradt, akkor is tudtál gyönyörködni mások élvezetében.
  • Nem érezted rosszul magad. Ezek a csodálatos emberek nyilván nem bántottak volna egyébként sem, de még Te sem bántottad magad. Ez nagy haladás! Sem Te, sem a gondolataid nem gyötörtek.
  • Volt az a pillanat, amikor belenéztél a tükörbe és gyönyörűnek láttad magad!
  • Tudtál gyönyörködni egy másik kis ribancban.
  • Átlépted a határaidat és olyan kéjben részesítettél egy másik nőt, amitől féltél, hogy nem vagy rá képes!
  • Gyönyörűen tartottad Te is az egyensúlyt a szereplők között, figyeltél mindenkire, akire figyelned kellett, s ez nem gátolt abban, hogy „jelen legyél”.
  • Tudtál örülni minden szereplőnek. Amellett, hogy másik pasi borzasztóan izgatott és vágytál rá, mikor pasi is belépett a helyzetbe, őszintén tudtál neki is örülni, de nem zökkentett ki. Képes voltál kétfelé figyelni. (Sőt, sokszor három felé!)
  • Türelmetlen kis ribanc voltál! Meg tudtad élni, hogy vágysz egy pasira, élvezted ezt az érzést és érezted, ahogy nedvesedik a puncid. Bár úgy tűnhetett, ki is gúnyoltak emiatt, Te nem vetted magadra, holott még nagyon új volt ez a helyzet neked, ami érthető módon bizonytalanságot okozott neked.
  • Tudtad fogadni pasi és D biztatását, mikor azt mondták, nyugodtan élvezd a helyzetet, élvezd másikpasi farkát.
  • Még mindig sok olyan helyzet volt, amikor másikpasival titokban érintettétek meg egymást, s mikor más is belépett a térbe, szétrebbentetek, de ez már kevésbé volt miattad, mint miatta. Egyre jobban meg tudtad engedni magadnak, hogy vele is legyél, ami nagy felszabadulás!
  • Számtalan helyzetben voltál sokkal lazább, mint korábban!
  • Tök szerelmes tudtál maradni pasiba, nem zavarodtál össze. Ez nagy lépés a poliamoria terén!

Fotó: Artem Labunsky, Unsplash

/Szerző:

Orgiára készülök

Egy aggódó barátnő felvetette a kérdést, vajon mennyire fenntartható / egészséges ennyire gyakran átlépni a saját határaimat. A kérdés jó, s bizony tényleg el kéne gondolkodnom rajta, mi a jó nekem. Mindez azért is nagyon aktuális, mert újfent egy orgia vár, amire ha már igent mondtam, fel kéne készülni lelkileg. Mindemellett pedig el kell gondolkodnom azon, a jelen lelkiállapotom és felkészültségem mellett vajon milyen gyakran vállalhatok be orgiákat, s mindezt pasi felé is kommunikálnom kell.

Elsőként fókuszáljunk a közelgő orgiára, amitől félek.
– Mitől félsz? – kereste, kutatta az agyam az észérveket.
– Nem tudom…
– Na, de mégis?
– Helyes ez? – pislogtam félénken.
– Kinek helyes? Kinek akarsz megfelelni?
– Magamnak kéne… – ismertem be, miközben felötlött, hogy bár az ország jelentős része ezt erkölcstelennek tartaná, úgy gondolom, nincs igazuk és nem tudják, miről maradnak le. Mármint az a szűk réteg, amelyik egyáltalán érzelmileg kész lenne rá…
– Na és számodra ez helyes?
– Hát… A legtöbb csoportos szexet imádtam…
– És most? Ez miért lenne másképp?
– Legutóbb úgy összezavarodtam, mikor G-vel voltunk. Borzasztó nehéz volt egyensúlyozni a két pasi között és ráadásul még érzelmeket is elkezdtem táplálni G irányába, amivel nem tudom, mihez kezdjek.
– De hisz ezt már megbeszéltétek pasival, nem?
– De. Azt mondta, ő csak örül, ha szeretem azokat, akiket ő is nagyon szeret. Még akkor is, ha abból szerelem lesz. És szerinte G párja is így lenne vele. Csak olyan nehéz ezt megengedni magamnak, még ha poliamor is akarok lenni. Mennyire ironikus, hogy én akartam annyira, s most mégis az a fura helyzet áll fenn, hogy magamnak nehezebb megengedni, hogy mást is szeressek, mint a partneremnek…
– Na és azt leszámítva, hogy lelkiismeret-furdalásod volt több dolog miatt is, hogy érezted magad legutóbb?
– Csodálatos volt az érintések kavalkádja! Imádtam, ahogy pasi vezetett, katalizálta az eseményeket! És tisztán emlékszem G első érintéseire is! Ami azért is izgi, mert az ilyen részleteket könnyen elfelejtem. De rá nagyon is emlékszem! Hát még arra, ahogy összerezzent az érintéseimre és hogy mennyire imádtam a farkát és a mellbimbóját kényeztetni!
– És amikor punciskodtál? – pasi mondja ezt, mikor szexre-hívogatóan billegek. Imádom, mikor ezt mondja!
– Ó, igen! Imádtam előttük billegni és fogadni az elismerő bókjaikat, meg a csodálatukat!
– Szóval?
– Nem is tudom… Mi van, ha ez nem én vagyok?
– Mert ki vagy te? – kérdezett vissza az agyam. – Hisz annyi féle tudsz lenni! Tök más nő vagy most és más voltál egy éve. Most egy nagy változás közepén vagy. Így inkább az a kérdés, kivé akarsz válni? Mindig is arra vágytál, hogy tudd élvezni a szexet!
– Ez igaz.
– Örülnöd kéne inkább, hogy ez a korszak végre elérkezett az életedbe, s nem a vélt, buta erkölcsök miatt meghátrálni, hanem azt követni, ami tényleg jó neked!

5459082776_79ff6eec3c_b.jpg

Fotó: Juan Antonio F. Segal @ FlickR

/Szerző:

Ha nő van nővel, akkor ki lesz a férfi?

Hármas randink volt: egy barátnőm (T), pasim és én találkoztunk gyakorlatilag szexelni. Már lebeszéltük előre, hogy T itt alszik. Fura ez az egész, nem igazán tudom még hova tenni azt, ami hármunk között kialakul – igaz nem is kell feltétlenül besorolni a dolgot. Többek között ezt adja a poliamoria: nem kell kategorizálni és skatulyákba rakni a kapcsolatokat, egyszerűen csak megéljük. Így hát köztünk most szerintem az van, hogy nagyon jó barátnők vagyunk már egy ideje, imádunk nagyokat beszélgetni, s egy alkalommal nagyon jót szexeltünk hármasban-négyesben, amit azóta egybehangzóan meg akartunk ismételni.

T-vel az ominózus hármasozás óta nem beszéltem gyakorlatilag, csak chat-en. Én valahol éreztem, hogy nem lesz gond, fogjuk tudni ezt kezelni, nem fog a barátságunk rovására menni az eset (az sem, hogy ezt a bejegyzést is olvassa T), de biztosra mégsem mehettem, így azért bőven volt benne rizikó, hogy fog-e valaki sérülni az új randi során. Nem tudom, ő hogyan tekint rám-ránk, de ami még érdekesebb, hogy én sem tudom, hogyan tekintek rá: kim ő nekem, vagy kim szeretném, hogy legyen, merthogy bármennyire is nem kell, mégsem tudok leszakadni a kategorizálásról és definiálásról. Azt tudom, hogy nagyon fontos a barátsága számomra, hogy imádok beszélgetni vele, sokat tanulunk egymástól, egymás mellett fejlődünk. Azt is, hogy gyönyörűnek találom a testét, ami vonz és inspirál. Szeretem megérinteni, játszani vele. Mégis arra a meglepő felismerésre jutottam (jutottunk):

Szenvedélyesen csókolóztunk hármasban, simogattuk egymást. T külön kérte a hármas csókot, mert a nagyon izgatta. Azonban mikor pasi kettesben hagyott minket a „folytassátok csak” felkiáltással, mi megakadtunk. Megpróbáltuk, majd borzasztóan zavarba jöttünk. Valahogy már nem tűnt olyan őszintének a szenvedély, hirtelen nem tudtunk mit kezdeni egymással. Ott álltam vele szemben, csókoltam, de nem ment. Borzasztó magasnak éreztem magam mellette (pedig szerintem egy magasak vagyunk) és nem túl szépnek. Nem találtam a helyem, nem értettem a szerepem. Nem tudtam nőként viselkedni, hisz nem egy pasi állt velem szemben, de pasiként sem tudtam, mert az meg nem vonzott. Teljesen belezavarodtam. Ami addig tök természetesenek tűnt, hirtelen zavarbaejtő lett. Nem tudtam, hogy érintsem, hogy csókoljam, hol csókoljam.

Amikor pasi visszatért hozzánk, minden gördülékenyen folyt tovább. Újra átkapcsoltam abba az üzemmódba, hogy T-vel játszom többet, mint pasival. Izgatott, hogy érinthettem a testét, simogathattam a melleit, megmárthattam az ujjam a puncijában. Nagyon érdekelt a teste, vonzott, hogy játsszak vele – mégis ez csakis úgy működött, hogy pasi is ott volt, s gyönyörködött bennünk.

Mit akar ez jelenteni? Hogy csak pasi előtt produkáltuk magunkat? Nem hiszem, hisz mágnesként vonzott a melle, a hasa, a combja, a puncija, a nyaka, a finom, puha bőre… Nem érzem bűnösnek, hogy nővel vagyok. Inkább ott lehet az igazság, hogy pasim jelenlétében értettem a szerepem, nő tudtam maradni, hisz volt velünk egy pasi.

Borzasztóak ezek a keretek és skatulyák.

14931264744_eb1d0b859b_o.jpg

Fotó: Katerina Ko @ FlickR

Szeretnél többet megtudni a biszexualitásról? Hallgasd meg ezt az ingyenes felvételt egy korábbi beszélgetős estemről!

Biszex vágyak (előadásfelvétel)

Vannak, akik heteroként élik az életük (akár boldog kapcsolatban), de közben érzik, hogy a saját nemük is vonzza őket. Bevallom, én is így vagyok vele: imádom a szerelmem, mégis vannak lányok, akik nagyon vonzanak, és izgat, hogy kipróbáljam, milyen lenne velük. De mit szólna a párom? Hogyan hatna ez a kapcsolatunkra? Egyáltalán hogyan közelítsek a saját nememhez? Mikor számítok egyáltalán biszexnek? Számtalan ehhez hasonló kérdés mozgott (mozog) bennem.
Ha téged is megérintettek a soraim, hallgass bele az erről a témáról tartott beszélgetésünkbe!

Érdekel a hangfelvétel!
/Szerző:

Én vagyok a prűd?

Látogatóban jártunk egy konzervatív(nak gondolt), vallásos társaságnál, akiket ezer éve ismertem már. Izgultam, mi lesz, mennyit áruljunk el magunkból pasival, mennyire mutassuk meg valódi önmagunkat. Úgy éreztem, nem lehetek velük őszinte, nem mesélhetek arról a sok változásról, ami lezajlott bennem.

Nem vagyok hiteles. Arról papolok itt is és sok barátom előtt, hogy a szexnek nem kéne tabunak lenni, most pedig titkolózok. Sót! Ráébredtem, valószínűleg én magam is teremtem a tabukat magam körül. Az esti iszogatáskor a konzervatívnak gondolt ötvenes pár volt az, aki elkezdett poénkodni azon, hogy a feleség hogy öleli az én pasimat, vagy én hogy melegítettem fel a hideg templomban a férjet egy öleléssel. Ők hangosan nevettek míg mi, a hű, de liberális pár kényelmetlenül fészkelődtünk. Kérdem én: mit csodálkozom én azon, hogy nem beszélgetett velem eddig a kutya sem a szexről?!? Könyörgöm, ha azt látja, hogy elpirulok és lesütöm a szemem, akkor miért merné folytatni?

Bevállaltunk egy tesztet: elmeséltük neki, mennyire odavagyok a hakát táncoló férfiakért. Lejátszottunk nekik egy youtube videót mondván, hogy mi inkább az esküvőnkön inkább majd ilyet szeretnénk a klasszikus keringő helyett. És mi történt? Lelkesen elkezdték tervezgetni, hogy majd beszállnak pap barátunkkal a táncba!

Jó kis lecke volt. Nem érdemes nagyon félni az őszinteségtől. Hisz tudjuk, hisszük, hogy minden, amit teszünk az jó. Jó a testünknek, jó a kapcsolatunknak, jó a környezetünknek. És ha ezt őszintén, boldogan, hitelesen osztjuk meg a szeretteinkkel, abból nagy baj nem lehet. Butaság. Naná, hogy lehet. Lehet, ha ezzel (főleg a poliamoriával) valakinek nagyon belegázolunk a világképébe, s ezzel a saját világát érzi megtámadva. Volt már ilyen. Ezért aztán ki kellene találni valami jó kis könnyű, tapogatózó kérdést, amivel kiderül, befogadó hallgatóságról van-e szó, vagy inkább maradjunk a vágott verziónál…

11047076106_d2400a4135_o.jpg Fotó: www.audio-luci-store.it @ FlickR

/Szerző:

Érzések csoportszex után

Teljesen megzuhantam a két pasival szexelős hétvégét követően. Úgy éreztem, túlságosan a gázra tapostunk a poliamoria irányába, s kicsit beleszédültem a tempóba. Bár az egész 4 napot imádtam, azért kimerültem a száguldásban. Egyrészt totál izomlázam is volt, másrészt lelkileg is leszívott.

Mi történt? (Előzmények itt.) Gyakorlatilag 4 napig szexelgettünk pasimmal, egy nagyon kedves barátjával és még egy párral. Néha ettünk, s egyszer-egyszer elmentünk valami programra, de többnyire csak keféltünk. Már a második nap alig bírtam mozogni.

Arra jöttem rá, hogy úgy éreztem magam ezután az intenzív 4 nap után, mint az első randink után pasival. Akkor is tisztában voltam vele, hogy minden, ami történt, az jó volt nekem. Semmivel sem ártottam sem magamnak, sem másnak. Igen, a keresztény kultúrkörben erkölcstelennek számít, amit akkor megéltem, de vajon igaza van-e a kultúránknak? Mégis mi rossz van abban, ha szexuális örömeket élünk át már az első randin? Miért ne lehetne? Nem tudtam erre érvet hozni, mégis mocskosnak éreztem magam. Az eszem tudta, hogy jól döntöttem, de valami mélyen belül bántott.
– Ne hülyéskedj, Lili! Mégis mi bajod van? – szállt szembe velem az agyam. – Hisz élvezted a szexet! Végre élvezted! Örülnöd kéne, ki kéne ugranod a bőrödből! Ráadásul mennyire klassz pasi! Bölcs, helyén van a szíve. Nincs ebben semmi rossz!
– Igen, de… – hebegtem. – Valami akkor sincs rendben… Valami miatt szomorú vagyok. Valami miatt nem érzem jól magam a bőrömben.
– Ne aggódj! – simogatta meg a fejem. – Ez az egész szokatlan volt neked. Sok új inger ért, ami miatt normális, hogy össze vagy zavarodva. De minden rendben lesz. Jó kezekben vagy. Ha pedig mégsem, bármikor tovább tudsz lépni.
– Az igaz.
– Na látod!
– Holnap találkozni akar velem, de nekem semmi kedvem hozzá…
– Tudom, de menj el mégis. Nézd meg magadnak ezt a pasit újra, miután kialudtad magad, s utána meglátod. Nem kell most eldönteni semmit. Beszélj vele, légy hozzá őszinte. Mondd el neki, hogy ez neked mind új és gyors.
– Igen. És azt is meg akarom mondani, hogy nem volt OK, hogy óvszer nélkül hatolt belém. Furdal emiatt a lelkiismeret. Hülye voltam, hogy hagytam, ami miatt most haragszom magamra. Nem tudhatom, egészséges-e.
– Látod! Megy ez. Hisz tudod, milyen nyitott pasi! Nyugodtan lehetsz vele őszinte, meg fog hallgatni és meg fog érteni. Biztosra veszem, hogy együttműködő lesz.

És így is volt. Beültünk egy kávéra és mindent elmondtam neki, minden bizonytalanságom, s meg is nyugodtam tőle. Megtapasztaltam, hogy nem csak meghallgat, de vannak hasznos válaszai is, megért és türelmes. De nem túl türelmes, nem vonul vissza, hanem marad továbbra is olyan szexuálisan túlfűtött, ami előre lendít minket. A következő randira már lelkesen indultam el.

Valami hasonlót éreztem a mostani hétvége után is. Nem akartam látni őt, sőt, nem akartam szexelni! Nem kívántam, nem vágytam rá. Egyedül akartam lenni, begubózni. A poli barátnőmet akartam, aki majd megért, de nem tudtunk találkozni. Egyedül éreztem magam. Tudom, ez ellentmondásos, de ellentmondásosak is voltak az érzéseim. Egyszerre voltam szerelmes és taszítottak a történtek. Imádtam, hogy annyira felszabadult tudtam lenni, hogy otthon voltam a testemben, mégis szégyelltem magam fogalmam sincs, mi miatt.

– Mégis mi bánt? – kérdezte chat-en poli barátnőm.
– Nem tudom igazán… Talán az, hogy kicsit belezúgtam Tibibe, s miközben ő ott volt, mint érdekes új ember, pasim a háttérbe szorult. Már kevésbé volt izgalmas és ez megijesztett. Nem akarom elveszíteni.
– De hát ez teljesen normális, hogy az új izgalmasabb. – mondta a pasim később, mikor mindent elmeséltem neki. Mármint mindent, ami tudatos volt, amiről tudtam én magam is. – Nagyon fontos nekem Tibi, én csak örülök, ha Te is megszereted azt, akit én is szeretek. Pláne, hogy ebből csak még több csoportszex származhat, ami nekem is jó. Nagyon izgató volt nézni, ahogy a farkát szoptad. Nagyon klassz kis ribancocska vagy!

Elmosolyodtam. Imádom, hogy ilyen.

Tudom, hogy a poliamoria jó nekem, illetve jó nekünk. Tudom, hogy szabad szeretnem mást, tudom, hogy bármikor lehetek őszinte, mégis azt történt ebben a szokatlan helyzetben, hogy elkezdtem titkolózni, „hazudozni”. Inkább csak akkor érintettem Tibit, mikor pasim épp nem arra nézett. Mikor pasi megfordult, szétrebbentünk. Az eszem tudta, hogy semmi okunk így viselkedni, hogy pasi örül, ha szeretjük egymást, szívesen nézi, ahogy mással vagyok, mélyen belül mégis annyira dolgoztak bennem a gyerekkorom óta tanult minták, hogy azt éreztem, amit teszek, az bűnös. Attól féltem, ezzel bántom pasit.

És most jöttem rá! Ördögi kör. Nem akarom bántani pasit, ezért hazudok. A hazugságtól rosszul érzem magam, bűntudatom lesz, ami miatt elkezdem utálni azt a helyzetet, amiben vagyok, s ezáltal kihátrálhatok a kapcsolatból, amivel mégis bántom őt. Helyette viszont ha őszinte vagyok, s engedem, hogy megéljem, ami nekem jó és neki is örömet okoz, azzal csak tovább virágzik az a gyönyörűség, ami köztünk van!

Bár már beszéltünk erről pasival többször is, azt hiszem, még egy párszor el kell majd mondania nekem, hogy ez mind tényleg OK neki. Sokat segít, hogy eddig már pár nyitott ismerősnek eldicsekedett vele, mennyire szimpatikus volt nekem Tibi.

5832660048_55f8b0935b_b.jpg

Fotó: Harsha K R @ FlickR

/Szerző:

A szex hangjai – megtanultam beszélni!

Mindig kuka voltam az ágyban, de nem csak én, hanem az összes pasim ugyanígy. Azt még értem, hogy én miért nem nyögdécseltem, miért nem éreztem a belső késztetést, hisz nem igazán élveztem, ami velem történt, nem tudtam elmerülni a gyönyörben, de pasiknál ez nem így volt. Ők nagyon is élvezték.

Expasinak aztán próbáltam többször is jelezni félősen amire szépen lassan rájöttem: hogy engem izgatnak a hangok! Szeretem hallani, ahogy élvez. Nyögjön, morogjon, kértem, de nem adta be a derekát. Amikor valamit imádtam, igyekeztem kiengedni a hangom, nyögni, lihegni, de nem sikerült meghozni a kedvét a hangoskodáshoz..

Persze beszélni sem tudtunk a szexről… Nem tudtam elmondani, mi a jó nekem: arra fogtam, hogy én sem igazán tudom. De őszintén megvallva ez nem volt teljesen igaz. Ma is azon kaptam magam, hogy vágyom arra, hogy nyalás közben meg is ujjazzon pasi, mégsem merem kimondani. Nehogy azt higgye, nem jó, amit csinál! Hogy nem elég, amit ad. Mindezt annak ellenére nem mondom ki, hogy mindig is szerettem, ha a pasi súg, s megmondja, mit szeretne: most lassabban, most erősebben, most nyálazd meg… Bármi! Hisz örömet akarok okozni neki, jó, ha mondja, mi akkor éppen a legjobb! Akkor ezt magamra miért nem tudom vonatkoztatni? Pláne, ha még kérdezik is!

Miért hiszem azt, hogy olyan jó lennék abban, hogy tudom telepatikusan kommunikálni, mit akarok? Mert teljes erőből ezt teszem…
– Feljebb, feljebb! Szívogasd a csiklómat! – gondolom jó hangosan, de ki már nem hallatszik. Aztán amikor pasi véletlen pont beletrafál, akkor megerősítve érzem magam, s büszkén húzom ki magam: – Az én pasim a legkisebb rezdülésem is megérti! – Csak azt vagyok hajlamos elfelejteni, hogy előtte mennyi ideig nem az történt, ami nekem a legjobb lett volna, s még fel is húztam magam rajta számtalanszor: – Nem igaz, hogy nem képes a csiklómat izgatni!

Mindezek után még lelkiismeret furdalásom is van magammal szemben, hogy nem kommunikáltam, amit akartam. Megfutamodtam.
– Persze, de úgysem tudod, igazából, mi a jó neked! – mondta a lelkiismeretem. – Hagyd csak rá, jobban jársz!

Aztán jött az új pasi, aki már a csókolózás közben szexin morgott. Hát még az ágyban! Emiatt történhetett meg, hogy már az első randin annyira feszegettem a határaimat: imádtam a hangját!

Számomra rengeteget hozzátesznek a szexhez a hangok. A morgás, a hörgés, a nyögés nagyon szexi és segít fókuszálni, a jelenben tartani. Én is jobban el tudok lazulni, bele tudok felejtkezni, ha nyögök, lihegek, nyöszörgök. Jobban átélem. De beszélünk is: tudtam, hogy ez pasit izgatja, hát úgy voltam vele, nyitottan állok a dologhoz, s meglátjuk, rám hogy hat. Feszegettem kicsit a komfortzónám határait, s egyszer csak arra eszméltem, zavar, hogy csöndben van, így én kezdtem beszélni hozzá.

Én vagyok az ő kis etikus ribancocskája (Dossie Easton, Janet W Hardy – The Ethical Slut c. könyve alapján), akit bármikor megkúrhat – szeretjük emlegetni.
– Az én kis ribancocskám vagy?
– Az vagyok, a Te kis ribancod. Csak a Tiéd. – Mondja ezt egy poli szex közben…
– Csak az én kis ribancom vagy, akit most jól megkúrok.
– Igen, kúrj meg bébi, jól kúrj meg!
– Könyörögj…
– Kéreleeeeeeeeek!!!
– Aaahhhh. De szexi. – És elmerül bennem.
Így nyomjuk szinte végig. Imádom ezt a játékot!

Nagyon felszabadító, ahogy menet közben arról beszél, milyen finom a puncim, milyen szexi, ahogy magamat simogatom, vagy ahogy a faszát szopogatom (szeretem a durva szavakat, amiket használ, szeretem, ahogy feszegeti vele a határaimat). Mivel valahogy nem kommunikál a puncim az agyammal, ezért legalább ő elmeséli, mi történik ott lent: milyen nedves vagyok, vagy hogy összehúzódott a hüvelyem fala. Többet tudok meg magamról!

És mindezek hatására eljutottam oda, hogy egyre nyíltabban tudok kérdezni és megosztani. 
– Mit csináltál bébi a punciddal, miközben dugtalak? – kérdezte pasi, én pedig nem magyaráztam túl sokat, hanem felé fordultam, s megmutattam tök tárgyilagosan. Nem voltam szégyellős, nem éreztem magam hülyén.
– Miért kérdezed?
– Olyan más lett tőle a puncid, azért.
– Igen, milyen?
– Jobban rászorult a hüvelyed a faszomra.
– És ez jó, vagy kevésbé jó?
– Így még jó volt, igen, de ha jobban szorítana, már nem lenne az.

Őrület, hová eljutottam ilyen rövid idő alatt! És még van feljebb! Sokkal feljebb! Hamarosan jöhetnek a sikolyok, s egyszer még én is önállóan fogok szexi dolgokat mondani – nem csak azokat ismételve, amiket ő mond, hanem magamtól kitalálva, a saját szavaimat használva. A saját szavaimat, amiket még nem találtam meg.

13912911573_cb4c196f41_b.jpg

Fotó: Danrocha @ FlickR

/Szerző:

A másik pár

A pasim és én is poliamorok vagyunk. Amikor megismertem, a poli tapasztalatairól mesélt: gyerekkori barátairól, akikre, mint rendhagyó családtagokra gondol. Srácok, akik szeretik megosztani egymással akár az otthonukat, a vagyonukat, vagy akár a nőjüket is. Nyilván nem úgy, hogy kérdezés nélkül bevágják a csajt a közösbe, hanem úgy, hogy a csaj is nagyon vágyik két farokra. Így ismertem meg őt, és imádtam az élményeit hallgatni, látni a nyitottságát. Dőltek le bennem is a tabuk sorra. Aztán elhívott randizni, s hát onnantól benne volt a pakliban, hogy merre kanyarodhat a mi szexuális életünk.

T és Á egy pár. Ők azok, akikkel a pasim mostanáig összejár dugni amellett, hogy nagyon-nagyon jó barátok mindhárman. Rengeteget adnak egymásnak az élet minden szintjén. Nagyon megható a kapcsolatuk.

Tisztán emlékszem az első találkozásunkra. Nagyon vártam. Főleg Á-ra voltam nagyon kíváncsi, aki az exnője a pasimnak. Vártam és tartottam is tőle. Vártam, mert nagyon is izgatott, hogy egyszer végre legyek nővel, viszont féltem attól, hogy nem tetszem neki, hogy riválisnak tekint majd. Meg attól is, hogy egy igazi vadmacskával találom szemben magam, aki mellett kicsinek, szerencsétlennek érzem magam. Amúgy is jócskán bennem volt a félelem attól, hogy rádöbben a pasi, hogy én csak egy béna, szürke kisegér vagyok, aki nem tud vele lépést tartani. Tudom, hogy közben nagyon is tudtam mostanában tartani a tempót, de féltem (félek?), hogy egyszer csak kiesek a ringlispilről, megütöm magam, és nem merek visszaszállni többé.

Mire először találkoztunk, már jó sokat tudtunk egymásról mind a hárman. T, a pasi valahogy nem is izgatott érdekes mód. Köszöntem neki, és ennyi. Á-val viszont, ahogy azt sok nő szokta, alaposan végigmértük egymást. De ez most mégsem olyan volt: mélyen egymás szemébe néztünk, s valami elképesztő nyitottságot láttam benne. Nyitottságot felém!

Ott állt előttem egy kedves, intelligens lány viszonylag fiús ruhában és kicsit olyan volt, mintha már nagyon rég ismernénk egymást. Közben ott volt mellé az a furcsa érzés is, hogy mégsem tudunk a másikról semmit első kézből – MÉG. Leginkább egy fura nyugalom volt bennem, ahogy tudtam, hogy a jövőben még nagyon sok minden fog történni köztönk. Tudtam. És úgy éreztem, ez nagyon rendben is van így. De most itt voltam a jelenben, amikor még minden ismeretlen, s magamra nem jellemző módon nem türelmetlenkedtem, nem sürgettem semmit, nem hoztam előre a jövőbeli lehetséges történéseket.

Barátokkal iszogattunk, egyszer csak vigyorogva odafordul felém pasi:
– Kimegyek megcsókolni Á-t, jössz?
Egyik első poli élményem volt ez. Kényelmetlenül fészkelődtem, próbáltam hova tenni az élményt, de aztán bólintottam:
– Igen.
Kimentünk, ő adott Á-nak egy szájra puszit, majd hosszan megcsókolt engem, s így beszélgettünk tovább. T kicsit kívülállónak tűnt a helyzetben, de hát érthető is ez valamennyire, hisz ők nem érintkeznek így Pasival. Az egész helyzet teljesen helyénvaló volt számomra onnantól, hogy éreztem a törődést, hogy én is kaptam csókot, hogy nem előttem történt, hanem velem.

Kicsit később újra felém fordul pasi vigyorogva:
– Kimegyek megfogdosni kicsit Á-t. Jössz?
– Öööö, nem. – Válaszoltam, nem is tudom mitől tartva. Kicsit nem volt kedvem otthagyni a társaságot, kicsit féltem is. Talán Á-tól. Talán attól, amit látok, vagy ahogy fogadni tudom majd a helyzetet. De aztán meggondoltam magam, s pasi után futottam.

Pasi odalépett Á-hoz, megmarkolászta a melleit kicsit, majd megfogdosott engem. (Ó, hogy imádom, ahogy fogdos!)
– Ugye, milyen gyönyörűek Á mellei? – kérdezte, s így, hogy velem vitatta meg, teljesen helyénvalónak tűnt a kérdés. Nem azt mondta, Á mellei szebbek, mint nekem, nem azt mondta, hogy nekem nem szépek a melleim. Á melleiről volt szó, csak róluk, s csak egyetérteni tudtam: tényleg gyönyörűek.
– Á, megfogdosnád a melleidet? – kérdezte huncutul pasi, mire Á a lehető legkomolyabban vette a kérést, szépen lehúzta a pántot a válláról, s megmarkolászta a melleit ruha nélkül.

Engem lenyűgözött, milyen szabadon tudott viselkedni. Példalép lett a szememben.

Pasi nem nyugodott, fogta a kezeimet, odatáncolt velem Á-hoz, s lehúzta az ujjaimmal a pólót a mellénél, s együtt tekintettük meg csodálatos kebleit.

*  *  *

A héten pasi elmesélte, hogy azt beszélgették T-vel, össze kéne futni a hétvégén négyesben szexelgetni egy kicsit. Megmutatta nekem a beszélgetést a telefonján, vigyorgott, de nem kérdezett semmit, én pedig nem mondtam semmit. Az első találkozás óta nem történt köztünk több, csak néhányszor találkoztunk négyesben és beszélgettünk, de ennek ellenére nagyon is benne volt a levegőben, hogy ebből még lehet valami egyszer. Nem kérdezett semmit pasi és én is tudtam, hogy nem kell rá mondani semmit, hisz úgysem érdemes az ilyet eltervezni. Majd, ha jön a pillanat, döntünk mind, hogy akarjuk-e.

Akkor most tényleg eljön ez a nap? Egész héten ezen agyaltam. Számtalanszor bevillant a gondolat, sokszor még az ágyban is. Láttam őket magunk mellett. Hol Á-ra, hol T-re gondoltam, próbáltam elképzelni, milyen lesz, milyen lehet. Izgultam és vártam. Készültem. Aztán végül kicsit máshogy alakult a hétvége…

600px-woman_in_a_bikini_grabbing_her_own_breasts.jpg

Fotó: Jeremiah Wong @ Dirty Pillows

/Szerző:

Fantáziák nélkül

Nancy Friday: Nők a csúcson c. könyvét szeretettel ajánlom mindenkinek. A könyv kapcsán rájöttem, hogy nekem bizony sohasem voltak szexuális fantáziáim. De nem csak erre jöttem rá, hanem arra is, hogy bizony anélkül nehéz önkielégíteni.

Hogy lehet, hogy sosem fantáziáltam? Az én fejemben inkább az motoszkált, hogy hogyan lehetséges egyáltalán fantáziálni? Nem értettem. Bár mindenki kreatívnak mond, mégis azt tudtam csak gondolni, én ehhez nem vagyok elég fantáziadús. Nem mennek a kitalált helyzetek, történetek. A múltamból sem tudtam előhalászni kéjes jeleneteket, hisz még ha volt is elvétve egy-egy, jelentős túlsúlyban voltak a sikertelen, kudarccal átitatott élmények. Védekezésképp inkább meg sem próbáltam visszanyúlni valós eseményekhez.

Még most sem igazán megy, de legalább már megengedtem magamnak. Rájöttem, hogy szabad. Hogy ezzel a legkevésbé sem ártok annak, aki az álmaimban szerepel, nem kényszerítem rá semmi olyanra, amit esetleg ő nem akarna, hisz ez csak a fejemben történik. Nem bántok vele senkit.

Amikor végre ténylegesen belépett a poliamoria az életembe, s egyre tágult a keret, amiben el tudtam képzelni a jövőm, rájöttem, hogy bizony akár az is lehetséges, hogy két pasival osztom meg az ágyam. Hazafelé tekertem (akkor tudok a legjobban gondolkodni), s erre a képre elkezdtem veszettül mosolyogni. Egyszer csak rájöttem, hogy ez a képzeletemben zajlik: márpedig ha ott, akkor bármi lehetséges. Ott volt hát a pasim és a másik, akibe szintén szerelmes voltam. Nem undorodtak egymástól: egy vágyuk volt, hogy engem kényeztessenek. Bennem sem volt az a kényszer, hogy bármit is adjak, hogy gyönyört okozzak (teljesítménykényszer újra): egyszerűen csak engedtem hogy mindkettő engem kényeztessen. Például az egyikük szopogathatta a mellem, míg a másik a puncimat nyalta. Talán ez volt az első fantáziám.

Hazaérve szerencsére enyém volt a lakás. Újra beléptek a fejembe a keretek:
– Jó, előbb lezuhanyzok, rendet teszek, aztán lefekszem, s majd ott magamhoz nyúlok. – tervezte el szépen Lili.
– Hohó, Lilikém, ez így nem lesz jó! – mondta a vágy. – Én bizony ahogy jöttem, úgy megyek is.

S azzal szépen felkapcsoltam egy kislámpát, s elhelyezkedtem kedvenc kanapénkon. Azon a helyen, ahol már egyszer éltem át áttörést. S akkor jött a már előbb említett másik pasi, a beteljesületlen szerelmem. Ugyan sosem érintettük egymást, de most ott volt előttem teljes valójában. Szépen letérdelt a kanapé előtt, és elkezdett nyalni.

– Rendben, Lilikém, most lazíts. Itt most nincs cél. Nem kell, hogy elélvezz. Csak dőlj hátra, s élvezd, amit teszek veled. Mi itt most tanulunk, s ez az első lecke. Az első betű az ABC tanulásakor. Nem kell, hogy elélvezz, csak legyél itt. Mi most együtt megtanulunk az „itt és most”-ban lenni. A cél az, hogy kívánj. Hogy rám akard majd vetni magad. Hogy olyan legyél, mint egy vadmacska. Azt akarom, hogy mire találkozunk, Te ott tarts, hogy tényleg kívánj. De erre van időd.

És én tényleg élveztem. Életemben először el tudtam engedni magam, s úgy simogattam a puncimat, hogy az örömöt okozott nekem. Mindeközben a szívemet is átmelegítette az, hogy legalább képzeletben együtt lehettem a szerelmemmel, aki támogat, fejleszt, inspirál. Nem a bűntudat, hanem a boldogság szállt meg.

Orgazmusom nem volt, de nem is számított. Tényleg el tudtam engedni ezt a cél-kényszert.

woman-506120_1920_1.jpg

Fotó: Pixabay0

Ha te is szeretnél fejlődni ezen a téren, szívesen segítek a Találd meg a gyönyöröd online kurzusommal.

/Szerző: