Tag Archive for: szexi_ruha

Beöltöztél már valaha egy légyotthoz? Esetleg szereted a jelmezeket? Emlékszem, jó 10 évvel ezelőtt megosztotta velem egy barátnőm, hogy van egy nővérke-ruhája, amit imád hordani. Akkor még sajnos túl szégyellős voltam, és nem kérdeztem meg a részletekről, pedig bevallom, nagyon érdekelt. Miért? Mert el sem tudtam képzelni magam egy ilyen helyzetben.

Persze gondolhatjátok, hogy nem arról van szó, hogy elítélném a szerepjátékokat! Egyszerűen csak képtelen voltam elképzelni magam, ahogy eljátszom a szexi nővérkét. Főként azért, mert nem éreztem magam szexinek, huncutnak. A gyönyör mélyebb ismerete nélkül rettentő nehéz volt ebbe beleélni magam.

szexi_noverke_jelmez.jpg Fotó: Pixabay

Bevallom, azóta is alig várom, amikor eljutok arra a „szintre”, ahol tényleg magabiztosan elő tudok adni például egy huncut vadmacskát.

Az eheti videómban Pásztor Anna sokat mesélt a beöltözésről: latexről, BDSM ruhákról, meg úgy általában a jelmezekről is. 

Ahogy beszélt, egyre jobban összeállt a kép. A beöltözés tényleg zseniális dolog. Átlényegít, játékba hív. Egy új szerepbe tehetem magam, ahol kipróbálhatok olyanokat is, amiket máskor nem mernék. Például azzal, hogy beletettem magam a szexblogger szerepébe, máris merek vadidegenekkel is beszélgeni a szexről, pedig korábban senkivel sem tudtam ezt megtenni. Vagy, amikor újságíróként mentem el egy eseményre, volt „felhatalmazásom” arra, hogy bárkit megszólítsak. De ilyen akár egy tál süti is: az is már egy ürügy a kapcsolatteremtésre.

Ha te jelmezbe, vagy szerepbe bújnál, miért tennéd azt? Mit szeretnél általa megtapasztalni?

Én általában arra vágyom ilyenkor, hogy csodáljanak, dicsérjenek, legyek a középpontban, szólítsanak meg. Ez persze már valahol messze ment a szextől – de talán mégsem. Mert ha csilloghatok, szexinek érzem magam. Kívánatosnak, érdekesnek, izgalmasnak.

Otthon azonban (nem pedig egy ilyen Anna-féle Hedonista Partyban) valami mást kéne kipróbálnom. A hálószobában nem arra vágyom, hogy csodáljon a párom, mert abban nincs hiány. Kitalántam, hogy macska-bőrbe kéne bújnom! A macska ugyanis egyfajta példaképem: amellett, hogy kecses, nagyon is tudja, mit akar. Ha simogatásra vágyik, megszerzi, ha pedig valami már nem kell neki, odakap, vagy fogja magát, és elsétál. Talán, ha macska-bőrben bújnék, adna egyfajta felhatalmazást nekem arra, hogy visszautasítsam azt, ami épp nincs az ínyemre, és a megfelelés és önfeláldozás helyett megtapasztaljak egy kis önzést is.

szexi_cica.jpg Jut eszembe, ilyen macska-parókám is van! 🙂

Számodra mi az, amit máskor nem mersz kimutatni, érezni, megtapasztalni? Van olyan jelmez, szerep, vagy szuperhős, aki megadhatná nekied ezt az élményt? Ezt kipróbálhatod otthon, vagy Anna bulijában is, amire most 4db páros belépőt sorsolok ki! Ha érdekel, itt tudsz regisztrálni!

hedonista_nyeremenyjatek2v2.png

Szexi, ragyogó, huncut – arra vágytam, hogy ilyennek érezzem magam a Hedonista Party-ban. Igazából nem is annyira a buli érdekelt, mint az, hogy kicsinosítsanak, és egy szuper szexi ruhában ragyoghassak kívül-belül. Tudjátok, ez a téma már foglalkoztatott egy ideje, ezért is készítettem róla egy videót.

hedonista_1.jpg

Mert az, ahogyan kinézünk, a belsőnkre is hatással van. Ha vannak olyan napok, amikor tökéletesnek érzem a külsőmet, attól az önértékelésem is javul. Ebből a megfontolásból én már itthon is csak olyan melegítőt hordok, amiben szépnek érzem magam, és a játszós ruháim is olyanok, amiben csinosnak gondolom magam. Még a pizsamám is. Mert megérdemlem.

Nagyon vártam a Hedonista Party napját, hosszasan tervezgettük a transzformációmat Andrea Breitling sminkmesterrel. Smink-inspirációkat néztem, befotóztam neki az összes szexi ruhámat, vásároltam harisnyát. Az egész nap a készülődésről és rólam szólt. Miközben Andrea sminkelt, csacsogtunk (természetesen a szexről – erről készült is egy angol nyelvű videó), majd egy szexi fotózással zártuk a készülődést a vörös ágyon.

img_20180302_210458.jpg Andrea Breitling és én

Azt hiszem, minden nőnek (sőt, férfinak is) egy ilyen szeánsz Andreával, aki szintén velem tartott a buliba. Azt mondta, hívhatnánk ezt a szeánszot „Slut School”-nak.

Hogy milyen volt a buli? Tudom, erre vagytok a legkíváncsibbak! Nekem szemet gyönyörködtető. Igazából mást nem is nagyon csináltam, csak nézelődtem, ki mit öltött magára. Gyönyörűek voltak az emberek, mindenki! Egy barátnőm szomorkodott, hogy nem öltözött ki eléggé, de közben annyira szépen táncolt, hogy emiatt már mindegy is volt, hogy mi van rajta. Egy másik barátnőm meg meztelenül érkezett, amivel teljesen lenyűgözött. Csodálatos volt, ahogy teljesen felszabadultan mutatta a testét a többi ruhás embernek. Jó volt látni, hogy lehetséges az is, hogy valaki ennyire rendben legyen a testével – igazán inspiráló volt, remélem, én is hamarosan eljutok odáig, hogy az összes testi hibámmal együtt (ha egyáltalán létezik ilyen, hogy testi hiba) felemelt fejjel tudjak sétálni – úgy, ahogy most ebben a szexi szerelésben tettem. 

received_10214989221619956.jpegAndrea is kitett magáért, csodálatosan festett! 

Voltak előadások is: szexi táncprodukciók, rúdtánc, karikán tánc és BDSM színház is. Érdekes volt megtapasztalnom, hogy ezek engem egyáltalán nem izgattak fel. Nem azt akarom mondani, hogy bármi gond lett volna a produkciókkal – csak azt, hogy számomra egy rúdtánc, vagy twerk valahogy nem kapcsolódik össze a szex-szel. Az nekem tánc, művészet. Talán azért, mert nem vagyok vizuális. Vagy talán azért, mert nekem az erotikához hozzá kapcsolódik a tapintás, az illat, a meghittség, a kedvesség, a sóvárgó tekintet, a nyögések… Így hát, míg a többiek lenyűgözve figyelték a színpadot, én a nézőkben gyönyörködtem inkább.

A félreértések elkerülése végett pedig elmondom, hogy ez nem egy orgia volt. Nem volt semmi szex (jó, a BDSM színházban, a színpadon azért szerintem volt). Igazából egy buli volt, zenével, előadásokkal, igényes díszlettel és nagyon izgalmas külsőt öltött emberekkel. Egy olyan közeg, ahol bárki bármiben megjelenhetett, bármit kifejezhetett a külsejével.

 

A következő esemény, amire máshogy, de szintén izgatottan készülök, az Érintés Fesztivál. Erre is nyerhettek jegyet. Link a bejegyzés végén!

Tanulok rosszkislánnyá válni. Vettem magamnak egy tankönyvet is hozzá: Barbara Keesling: Jó kislányok, rossz kislányok, csábítás és gyönyör. Meglepetés magamnak a fa alá… 

Mit jelent az írónő szerint a rossz kislányság (ami szerintem borzasztó kifejezés)?

Aki imádja a szexet, szexuálisan magabiztos, fizikai gátlások nélkül él, szexuális étvágyat érez és tudja is, hogyan elégítse ki azt, rámenős, nem szégyellősködik, teljes életet él és rendkívüli orgazmuskészséggel rendelkezik.

Naná, hogy ezt szeretném. Ez kell nekem! „Én is rossz akarok lenni!” – mondogatom magamnak már napok óta, de közben érzem, nem ez a megfelelő kifejezés. Talán inkább (jó értelemben vett) ribancoknak kéne őket hívni. 

Az egyik első feladat volt a könyvben, hogy gondoljam végig, milyen „ribancokat” ismertem. Ki volt az a barátnőm, munkatársam, akire illettek a fenti jegyek? És én teljesen elbizonytalanodtam, mert úgy éreztem, nem igazán volt olyan lány, vagy nő a környezetemben, aki igazi határozott, szeximádó, dögös vadmacska volt. Aztán elbizonytalanodtam. Az nem létezik, hogy nem volt ilyen! Inkább hihető az, hogy nem akartam mindezt észrevenni. Hogy annyira tiltottnak éreztem a szexualitást, hogy úgy tettem, ez nem is létezik a környezetemben

szexi_ribanc_rossz_kislany_barbara_keesling.jpeg  Fotó: Pixabay @ Pexels

Volt több olyan barátnőm is, akit imádtak a pasik. Folyamatosan legyeskedtek körülöttük. Olyan lányok is bőven voltak, akik imádták a srácokat és mire megkezdték a középiskolát, már a sokadik kapcsolatukon voltak túl. Mi volt a titkuk? – kezdtem el gondolkodni, és arra jöttem rá, a mai napig fogalmam sincs róla. Amit kizártam, az a szépségük, vagy a mellbőségük. Szerintem nem ezen múlott. De akkor min?

Talán az, hogy már akkor nagylányként viselkedtek. Ez akkor ugrott be, amikor a könyv felszólított arra, hogy dobáljak ki mindent, ami kislányos, ami a kislány énemet erősíti, ami visszarepít a gyerekkoromba, ahol még nem volt szabad a szex. A kislányok cukik, nem szexik. Én pedig mindig is kislány voltam. Még most is az vagyok, ahogy itt ülök a plüss pulcsimban a laptop előtt.

Itt az ideje, hogy felnőjek, és kimásszak anyukám szoknyája alól.

A könyvet egyébként csak azoknak ajánlom, akik hajlandóak időt tölteni azzal, hogy az amerikai motivációs bullshitből kihámozzák az értékes mondanivalót. Akiket pedig kiver a víz ettől a stílustól (amit megértek), azoknak ígérem, írni fogok még pár bejegyzést arról, számomra milyen tanulságokoat hozott a könyv. És hogy álljon itt egy olyan könyv is egy szexéhes ribancról, amit viszont olvasni is jó: Abby Lee: Hol jár az eszem, amit meg is nyerhetsz tőlem. Részletek itt.

– Hoztam neked egy ajándékot. – mosolygott huncutul a barátnőm, aki amúgy is rengetegszer adott már ajándékot. Nagy csere-bere mágus ő, folyton gyűjtöget a szerettei számára mindenfélét: ruhákat, bizsut, bármit. Aztán kiderült a turpisság: mesélte egyszer, hogy az egyik pasijától kapott anno ajándékba péniszgyűrűt, de neki nem jött be. Semmit sem érzett belőle, így nekem adta nagy szeretettel.

Ünnepi szeretkezéshez vette fel pasi. Nekem fel sem tűnt elsőre, mert be is kötötte a szemem hozzá, de aztán menet közben elkezdtem gyanakodni. Igazi vak teszt volt: én tényleg éreztem, hogy ott volt és fincsi volt. (Kb. ilyenről van szó.)

Cuki volt pasi. Legutóbb már bosszankodott:
A csajoknak mennyivel könnyebb ebben is! Ők annyi féle szexi ruci közül választhatnak, mi, pasik viszont elég korlátozott eszköztárral rendelkezünk. Feszülős fekete, vagy piros alsó, kb. ennyi.
A múltkor még a szexshopban is körbevezetett, kérte, mutassak rá, mi tetszene nekem rajta, de igazából nem nagyon tudtam választani. A tangából köszönöm, nem kérek. Amúgy meg tényleg semmi extra. Semmi sem volt jobb, mint bármelyik jobb alsónadrágja.

Jó, azért az ördögszarvval ellátott vibráló péniszgyűrűt azt elég szexinek gondoltam… Meg a kalapját, amit amúgy is hord, de olyan nem is volt a boltban.

Szóval ünnepi öltözetet húzott, amivel már csak az aktus után büszkélkedett el huncut mosollyal. Felhúzta az arany színű óvszerre az elegáns, fekete péniszgyűrűt. Kitett magáért.

A kép forrása itt.

Kivirágzásom első karácsonyán muszáj volt kitennem magamért: kifestettem szexi vörösre a körmeimet, feldíszítettem a lakást, majd az új szerzeményeimben, azaz egy csipkés body-ban aranyszínű masnival, csipkés harisnyában és magassarkúban csilingeltem pasinak, hogy jöhet, mert megjött az angyalka. Volt sikere.

Pasi is kitett magáért: fogta a derekamról a szalagot, valamint azt, ami az ajándékát díszítette (bevallom, nem is ajándékkötözőnek szántam), s az egyik kezemet a vállamhoz, a másikat a combomhoz kötözte szépen, masnival, s úgy kényeztetett. Mennyei volt, főleg annyi betegség miatti nélkülözés után.

A kis szexi ünnepség után ellátogattam a szüleimhez, akiknél nem fértem a bőrömbe. Folyamatosan el akartam dicsekedni vele, mennyire kitettem magamért és pasit ez hogy elbűvölte, de nem bírtam másról beszélni, csak a körömlakkomról. Utálom, hogy nem mertem bevállalni, hogy elmeséljem az ünneplőruhámat is!
– De mit gondolnak majd pasiról, akit még csak egyszer láttak? – paráztam.
– Hogyhogy mit?!? – ripakodott rám az agyam. – Hát hogy milyen klassz, hogy rendben van a szexuális életetek! Hogy ebből lesz a boldog kapcsolat és a kis unokák! Mégis mi a francért ne örülnének?!? – És mennyire igaza van.

Előbb-utóbb odáig is eljutok, hogy szexről beszélgessek a szüleimmel… Az lesz még az igazi felszabadultság.

boldogkaracsonyt.jpg

Fotó: Ram Freeman

A fotó nem továbbfelhasználható. Minden jog fenntartva.