Tag Archive for: egy_éjszakás_kaland

Felvisz a lakására, szexelünk, majd elalszik, én pedig ott fekszem mellette tök elárvultan és úgy érzem, eldobtak. Ilyen volt a régi Lili. És őrült büszke vagyok az új Lilire!

Általában kapásból az történt, hogy nem élveztem a szexet, ami elképesztő csalódottá tett. A sírás szélén egyensúlyoztam, mert nem akartam elbőgni magam az új pasinak, így is elég szar volt már a szitu, hogy nem azt a buja, vad szeretőt kapta, akinek egyébként tűntem.

Aztán ő elalszik, mert már késő van, én pedig még hosszan vergődök mellette, mert nem ölel át.

Onnantól, hogy hátat fordít és elalszik, én totálisan visszautasítva éreztem magam. Úgy éreztem, már nem kellek. Csak a szexet akarta, és ennyi. Nem ölel már, nem simogat, nem ad jóéjt csókot.

Talán még ki is lopakodtam volna, míg a másik alszik, ha nem lett volna olyan erős bennem a remény, hogy talán majd másnap minden jobb lesz, belém szeret, megkéri a kezem és boldogan élünk, ahogy a Disney hercegnők szoktak.

Reggel pedig jön a fura távolságtartás és hidegség. Én addigra már teljesen lefagyok, szinte meg sem merek szólalni, ő meg kómás, a csipáit törölgeti. Az esti huncut vadmacskát felváltja egy megrettent kivert kölyökcica, ami lehet, hogy aranyos, de nem kívánatos és nem is szexi. Úgy érzem, kínosakat hallgatunk, majd elköszönünk. Én pedig addigra már az egészről lemondtam, mielőtt még ő lemondhatott volna rólam.

pexels-photo-450056.jpegFotó: Tirachard Kumtamon @ Pexels

Hogy viselik a nők az egy éjszakás kalandokat?

Kíváncsi voltam, más nők hogy érzik magukat az első szeretkezés után, így utánaolvastam kicsit. Kizárt, hogy minden nőre igaz lenne, amit ír a cikk, de azért érdekes.

1. Először megbánjuk.

Mihelyt vége a menetnek és kijózanodunk, elkezdünk azon kattogni, hogy hiba volt.

Igen, ez szar. Én is hajlamos vagyok hirtelen kétségbe vonni mindent, amit tettem, a józan eszem. Ostorozom és utálom magam. Ilyenkor jó, ha a srác rám mosolyog, átölel, megpuszil, esetleg még viccel is egy kicsit, amitől elmúlik az a kételyem, hogy csak az számított, hogy puncim van. Megnyugodok, hogy érdekes, izgalmas nő vagyok és hogy ő is egy szexi, izgalmas, jó pasi, aki jó döntés volt.

2. Összerakjuk az eseményeket

Szépen elkezd pörögni az agyunk és végigzongorázunk minden mozzanatot, ami a jelen pillanatig történt. Főleg, ha be voltunk rúgva, nagyon megnyugtató lehet az aktus után megtalálni a felbontott óvszer csomagolását. „Ó, legalább nem voltam OLYAN felelőtlen!”

3. A lehetőségek!

Ha jó volt a szex, azaz volt kémia, akkor a nők hajlamosak elkezdeni azon kattogni, hogy ebből kapcsolat lehet. És igen, bármennyire is tagadom, ez bizony nálam mindig ott lapul a hátsó polcon. Még poliamorként, úgy, hogy van egy, vagy több stabil és imádott kapcsolatom, így sem tudom kiverni a fejemből, hogy ebből szerelem és kapcsolat lehet. Így vagyok bekódolva.

4. Menekülési útvonal

A reggel kínos, úgyhogy gyorsan húzzuk a ruhánkat és már megyünk is. Aztán majd a pasi következő üzenetéből (vagy annak hiányából) komoly következtetéseket vonunk le arról, „mire kellettünk neki” és mik a további lehetőségek.

… de azért, mielőtt eliszkolok, jól esik az a megerősítő mosoly, kedvesség és esetleg még egy kis humor is feszültségoldásnak. Csak hogy ne marcangoljam magam olyan hosszan az elkövetkező napokban.

pexels-photo-414032.jpeg Fotó: Pixabay @ Pexels

Felnőtt fejjel már kicsit más voltam

A régi minta megtört, már nem az a Lili voltam legutóbb, mint amit fent leírtam. Végre kezdem kinőni a kamaszkort így 30 felett.

Ugyan nem akadt el a szavam attól, amilyet szexeltünk, de jó volt. Voltak határozottan nagyon jó pillanatok.

Dugás közben viszont már kezdtem elveszteni a fókuszt a szexről, így úgy élvezett el, hogy én már vártam a végét. Sokszor van ilyen, de egyre jobb az aránya a jó szexnek a nehéz szexhez képest. Mindenesetre nem voltam a legjobb lelkiállapotban, mikor vége lett. Ő meg ahelyett, hogy helyből bealudt volna (ami szintén szarul esett volna) felpattant, hogy megmosakszik és kicsit lehűti a felhevült testét.

Kritikus lelkiállapotban voltam és ő „egyedül hagyott”. Ölelésre, dicséretre lett volna szükségem, de végre nem tettem magam áldozattá és fordultam be teljesen, hanem félve rámosolyogtam, és kértem:

Engem most meg kell még ölelgetni! Gyere ide!

Nehezen ment neki (mert tényleg brutál melege volt), de megtette a kedvemért, majd kiment rágyújtani. Újra egyedül hagyott.

Nem sokon múlott, de összeszedtem magam.

Lili, ne félj! – nyugtattam magam. – Ez nem rólad szól! Épp az előbb mondta, hogy mennyire élvezte a szexet veled és hát magad is láthattad, mennyire odavolt! Egyszerűen csak követi a teste szükségleteit! Nem rád mondott nemet, hanem magára mondott igent!

A sok belső dialógust követően már nem is volt rossz érzésem, amikor a tőlem legtávolabb eső sarkában aludt el az ágynak. Nem estem kétségbe sem, hogy a számomra olyan fontos jóéjt puszit nem kaptam meg. Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy nem aggódom azon, hogy neki rossz, ha hozzábújok. Átöleltem és éreztem, hogy teljesen nyugodt a légzésem. Talán még sosem voltam annyira békés, relaxált, mint ott, mellette és erről ő egyáltalán nem tehetett: csakis az én érdemem volt, hogy ilyen belső békét tudtam teremteni.

Reggel hűvösen viselkedett, de újra nem vettem magamra.

Lili, tudod, mennyire rosszul aludt. És most ébredt. Fáradt, ennyi az egész.

Mégis, reggelre úgy fest, már elfogyott valamennyire az energiám. Addigra már túl sokat voltam „egyedül hagyva”. Igaz, hgoy már hosszabb ideig bírom, de még mindig nehéz nekem, ha nem kapok ölelést, puszit, érintést. Nem tudok csak úgy meglenni a másik mellett. Úgy érzem magam tőle, mintha idegen lennék, vagy nem számítanék.

Reggelre már lemondtam arról, hogy érintést kezdeményezzek. Nem akartam a terhére lenni. El akartam húzni a csíkot. Meglepett, mikor megfogta a kezem és elkísért egy darabon, mert úgy éreztem, köztünk nincs semmi. Úgy tűnt, ő azt szeretné, ha két felnőtt lennénk, akik néha jót dugnak, aztán kész, ennyi. És ehhez nekem az tartozik, hogy szépen egyedül, felnőtt nagylányként távozzak.

Már nem vagyok az a lány, aki egy ilyen csábítót egyből a bölcsőt ringatva képzeli el, de azért szar volt azt hinni, hogy reggel már nem érinthetem. Úgy örültem, hogy végül mégis megfogta a kezem az utcán sétálva:

Látod, Lili! Nincs is baj, csak képzelted! Viszont ha továbbra is ilyen kicsinek képzeled magad, nem pedig egy szexi, izgalmas vadmacskának, akkor lehet, tényleg le fog mondani rólad!

Eszerint a kutatás szerint az angol nők csaknem fele (42%) inkább máshogy vesztette volna el szüzességét, míg a férfiaknál ez az arány 20% volt. Azon gondolkodtam, vajon általánosságban a nőkre jobban jellemző-e, hogy megbánnak egy-egy együttlétet, vagy inkább a férfiakra.

Meglepődtem, amikor ebben az amerikai cikkben azt olvastam, összességében hasonló arányban bánnak dolgokat pasik és nők. A különbség az, hogy a nők nagyobb arányban sajnálják azt, hogy valamit megtettek, míg a férfiak azt, hogy valamit elmulasztottak.

Ugyanitt írtak egy korábbi kutatásról is, melyben arra jutottak, a nők válogatósabbak: a férfiak általában nyitottabbak az alkalmi szexre, mint ők és több szexuális partnerre vágynak, mint a másik nem. (Nahát, tényleg?) Nem meglepő eredmény az sem, hogy a nők nagyobb arányban mondtak le azért egy aktusról, mert nem akartak ribancnak tűnni (16% vs 8%).

a-couple-of-1694334_640.jpgFotó: adamkontor @ Pixabay

A nők által leggyakrabban bánt szexuális cselekedetek eszerint az amerikai kutatás szerint: „nem megfelelő partnerrel elveszített szüzesség” (nők 24%, férfiak 10%), „megcsaltam múltbeli, vagy aktuális partnerem” (nők 23%, férfi 18%). „Túl korán mentem bele a szexbe” (nők 20%, férfiak 10%).

Mindez arról az olvasói kommentről jutott eszembe, amiben azt írták,

lehet, nem kellett volna lefeküdnöm Jay-el, mert emiatt most túl magasra teszem a lécet. Túl jó volt vele.

Tudom, teljesen felesleges hülyeség ezen elmélkedni, mert úgysem tudok már ezen változtatni, de azért csak ott motoszkál a fejemben a kérdés…

Nem tudhattam, milyen lesz vele az ágyban! Mégis honnan a csudából sejthettem volna, hogy pont vele lesz isteni? Persze minden partnerrel ebben a reményben fekszünk le, de akkor sem tudhatom, hogy beüt a jackpot!

A jackpot, ami reményt adott arra, hogy igenis képes vagyok ilyen fokú gyönyörök átélésére is és bebizonyította, hogy tényleg nem testi problémám van, hanem pszichés. Ez pedig javítható.

De leginkább az zavar ebben az olvasói elgondolásban, hogy ez nem előremutató… Ne vállaljak be semmi jót, mert akkor a megszokott már még szürkébb lesz? Nem kellett volna elutaznom egy klassz helyre, mert utána az otthon szürkébbnek tűnik? Igen, szar hazajönni, de milyen kár lenne egy olyan csodától megfosztani magam. Valószínűleg te sem mondasz le egy tengerparti nyaralásról azért, mert úgy még szarabb lesz bemenni a munkába… És a piálás is ilyen: bár sejthető, hogy kész kínzás lesz a másnap, de inkább döntünk amellett, hogy élvezzük a pillanatot.

Én inkább az élménygyűjtésben, a tapasztalásban hiszek. Igen, tényleg mocskosul nehéz volt utána hazatérni és megtapasztalni, hogy a másik partnereimmel nem olyan, mint vele (és egyébként sok dologban jobb is velük, mint Jay-el, például kísérletezésben, orális szexben). De inkább én abban hiszek, hogy a legjobb, ha megtanulom ezeket a helyzeteket keresni és minden adottságban megtalálni a szépséget. Sok mindenben meg lehet találni a boldogságot, akár a biztonságot adó rutinban is, csak van amiben nehezebb. Nehezebb, de mindenképp érdemes megtanulni, mert utána csak még jobb lesz.

Sosem tudtam, mi a jó válasz, pedig többször is teszteltem. Volt, hogy kétségbeesésből tettem, ami azt hiszem, leszögezhető: nem éppen jó döntés.

Még huszonévesen kezdődött a kálváriám és jó hosszú ideig tartott. Ez akkor volt még, amikor a legrosszabb állapotban voltam és a legkevésbé tudtam élvezni az együttlétet.

Tudtam, hogy nem lesz jó? – Jó kérdés…

Kétségbe voltam esve, mert már mióta nem volt párom és nagyon vágytam rá, hogy legyen. Ezért aztán bárki, aki megtetszett, abba elkezdtem tíz körömmel kapaszkodni. Ha pedig fel is hívott magához a buliból, ahol a parketten smárolni kezdtünk, én repültem.

-Le akartam vele feküdni? Nem. Akkor miért tettem?

Folytatás a Blikk.hu-n.

Ugyanazzal a lány volt, aki először csókolt meg, mint aki nimfománnak gondolt. A gólyabálon voltunk, s ő lelkesen kérdezte:
– Na és te hány csajjal csókolóztál eddig?
– Eggyel sem…
– Nahát, az meg hogy lehet? – kérdezte csodálkozva.
– Nem tudom, nem úgy alakult. De szeretném kipróbálni…
– Oké! – mosolygott.

Később a táncparketten megtörtént: megcsókolt. Nem állítanám, hogy vonzódtam hozzá, pedig elég klassz csaj volt. Egyszerűen nem volt meg a kémia, s így a csók is inkább gépies volt, mint élvezetes, magával sodró. Inkább olyan volt, mint egy gyakorlat, amit utólag imádtam, mert körülnézve a srácok tekintetét látva sokkal klasszabb csajnak éreztem magam, mint előtte. Azt éreztem, ezzel le tudok tenni valamit az asztalra, hogy felfigyeljenek rám a pasik. Így még a szürke kisegér is láthatóvá válik. Mintha egy sámlira álltam volna.

Persze ez nem volt elég, hisz bár azzal az egy tettel vagány voltam, utána megmaradtam ugyanannak a kisegérnek. A következő reakcióimból már messziről sütött, hogy én nem az a vad vagyok, akire ők lesben álltak: én nem fogom összegyűrni a lepedőjüket. Nem álltam készen rá.

Tulajdonképpen még most sem igazán vagyok az a lány, akit egy buli végén haza lehet vinni, s ismeretlenként nagyot hancúrozni vele. Azt hiszem, nem vagyok még az. Még mindig vannak félelmeim a szex-szel kapcsolatban…

A kép forrása itt.

– Azt hiszem, a vendéglátóm mégiscsak rám van állva. – mesélem a telefonban. – Nem tudom, hogy térjek ki a végtelenül hosszú „szép álmokat” és „jó reggelt” ölelésekből a vendégszoba küszöbjén. Bárcsak hazajönne a felesége, mert így nem tudom, hogyan bírom távol tartani magamtól ennyi ideig.
– Hát igen. Tényleg nem lenne jó veszélyeztetni a házasságát. – helyesel Laci.
– Igen, az is. És nem is vonzódom hozzá…

Egyszer egy buliban smároltunk. El voltam anyátlanodva nagyon, s a karjaiban kötöttem ki. De hamar rájöttem, hogy csak egy kis figyelemre volt szükségem, nem az ő csókjára. Nem vonzott. Őt viszont annál jobban vonzotta az én porcelánfehér bőröm.
– Gyere fel velem a szobába, had’ mutassam meg, hogy imádná a tested egész éjjel egy latin szerető!
– Nem lehet. Nem tehetem meg a pasimmal. – mondtam, mert nem mertem bevallani, hogy nem vonzódom hozzá. De közben nagyon nehezen tudtam elszabadulni tőle. Hosszasan kérlelt, én pedig hosszasan reménykedtem abban, hogy hátha mégis megtetszik… Vágytam egy kalandra, csak ő nem az a pasi volt, akivel…

– Olyan sóvárogva néz rám! – panaszkodok tovább Lacinak a telefonban.
– Megértem. Tudom milyen pasinak lenni, amikor már napok óta nem voltál nővel. Egyre jobban beindulnak a hormonok. Nem tehet róla szegény, hogy férfi. Dugnia kell.
– Bárcsak hazajönne a felesége és megmentene. – sóhajtoztok.

Örülök, hogy Laci beavatott ebbe. Nem akarok haragudni a vendéglátómra: jobb megérteni, mi zajlik (feltehetőleg) ilyenkor egy pasiban. Helyette inkább erőt gyűjtök és felvértezem magam a következő ostromokra. Nem, most nem fogom sajnálatból beadni neki a derekam. Minden egyes csók-kísérlet elöl ki fogok térni, mert ha egy is becsúszna, onnantól még nehezebb dolgom lenne. Bár sokszor hajlamos vagyok rá, most nem teszem magam áldozattá, hanem inkább szikla szilárdan ellenállok.

Milyen nehéz lehet azoknak a nőknek, akiknek a főnöküket kell ugyanígy visszautasítaniuk!

Egyre erősebbnek és okosabbnak érzem magam, aki egyre kevésbé hajszolja bele magát olyan szexuális helyzetekbe, amikre igazából nem vágyik. Talán azért mentem ágyba korábban olyan pasikkal, akik nem tetszettek igazán, mert vágytam arra, hogy vágyjak valakire, mert szerettem volna én is élvezni a szexet, s mert úgy éreztem, ezt várják el tőlem. Meg akartam felelni nekik még akkor is, amikor nem jelentettek nekem semmit. Azzá akartam válni, akivé úgy gondoltam, válnom kell, hogy elfogadjanak. Másnap aztán kigúnyoltak a barátaim:
– Hogy jöhettél össze épp vele?!? Nagyot csalódtunk benned. Nem gondoltuk, hogy ennyire alá adod! Te ennél jobbat érdemelsz!

Igen. Valóban jobbat érdemlek. És saját magammal is jobban kell bánnom.

A kép forrása itt.

Szeretnék csak úgy beleveszni egy egy éjszakás kalandba úgy, ahogy a filmekben szokták. Teljesen egymásra gerjedünk, hogy már nem bírjuk tovább.

Kocsiba pattanunk és felmegyek a lakására. A küszöbön átlépve elkezdjük letépni egymásról a ruhát és orbitálisat szexelünk reggelig. Ott aztán határozott mosollyal visszahúzom a ruhám és elköszönök tőle.

Sajnos ez távol áll a realitástól. Velem eddig így történt többször is huszonpárévesen:

Folytatás a Blikkben

 

A kép forrása itt.

Alighogy leírtam, egyéjszakás kalandra vágyom, már jött is az északi herceg fehér dzsippel. Bár indulás előtt megfogadtam, én ilyen egzotikus helyen nem bocsátkozom kalandokba, 2 hét után csak érintéshiányom lett. Egy afrikai buliban találtam magam, ahol 10 pasiból 8 rám volt állva… Azt mondják, amellett, hogy gyönyörű vagyok, még van csípőm is (nem úgy, mint a többi fehérnek), sőt nyitott vagyok és tudok táncolni. Amikor már egész este ezt hajtogatták, kezdtem elhinni, hogy tényleg jó csaj vagyok…

De nekem egyikük sem tetszett igazán…

Végül az északi herceg győzött, aki európai módjára elkapott hátulról a táncparketten, s pár perc múlva már csókolóztunk. És újra bevillant: én még nem állok készen erre. Hiába vágytam az érintésre, s hiába volt zseniális a technikája, én nem tudta elmerülni benne. Valahogy olyan volt, minthogyha az agyammal, s nem a testemmel csókolóztam volna… Tudom, hogy az a csókot sokkal, sokkal jobban is élvezhettem volna!

Nem tudom, mi volt a probléma, mert nagyon szép pasi és a társaságát is szeretem. Talán az lehetett az oka, hogy már egy ideje nem voltam senkivel, s időbe telik, mire újra felébred a tűz a testemben. Lehet, ez volt az első gyufa a tűzre, de az is lehet, hogy nem tetszett eléggé. Hogy igazából nem vágytam rá, nem működött a kémia, csak nem vettem észre. Lehet, hogy még meg kell tanulnom észrevenni, ki az, aki tetszik, s ki az, akire vágyom is. Vagy csak nem tudtam ellazulni még ebben az idegen kultúrában. Talán óvatos voltam…

Az érintését sokkal jobban élveztem. Imádtam, ahogy a csípőm, a mellem simogatta! Főleg a mellem.

Szerencsére nem volt erőszakos. Mosolyogva mondtam neki:
– Sajnálom, de én most nem fogok hazamenni veled. Ma nem. – s ő elfogadta, bár azért még kicsit unszolt.
– Az is lehet, hogy csak 20 percre jössz fel. Vagy 10-re. Nem, a 10 nem elég, maradjunk a 20-nál. – nevetgélt, én pedig sajnáltam, mert éreztem, hogy felhúztam. És amúgy is tudtam, hogy aznap este nagyon be akart csajozni.
– Nem, most nem fogok.
– Jó, de tudnod kell, hogy bármikor készen állsz, én készen állok! Bármikor hívhatsz! Nagyon jó csaj vagy, tudod, de nem csak azért, mert szép vagy, hanem mert megérted, hogy egy ember vágyhat egyszerre több emberre is, és tudom, hogy csajozhatok tovább ma este.
– Igen, ez így van.  – mondtam mosolyogva és őszintén folytattam – Kívánom, hogy sikerüljön találnod valakit, akit haza is tudsz vinni! – És boldog voltam, hogy ilyen szépen tudtam nemet mondani, s nem vetettem magam bele olyanba, amit nem szerettem volna.

Az igazán érdekes fordulat az volt a történetben, hogy éjjel arra ébredtem, hogy orgazmusom van. Azt álmodtam, hogy önkielégítéssel fejezem be az éjszakát. Tisztán éreztem, ahogy összehúzódnak az izmok a hüvelyemben, ami nagyon ritka.

Ezek szerint még sem volt hibernálásban a testem…

Teljesen misztikusak számomra azok a történetek, melyben a csajok egyéjszakás kalandokat gyűjtenek. Még mindig annyira távolinak érzem magamtól, hogy igazán élvezni tudjam a szexet egy idegennel, hogy nehezemre esik elhinni, hogy megy ez másoknak. Nem morális problémám van vele, egyszerűen csak nem értem, nem tudom elképzelni.

Általában nem vágyom egyéjszakás kalandra. Nem kívánom. Ennek ellenére mégis meg szokott történni. Ilyenkor a pasi addig nyomul, míg sarokba nem szorít. Végül inkább győz a megfelelési kényszer és elmegyek vele annak ellenére, hogy a testem nem kívánja.

De olyan is van, hogy a testem nagyon is kívánja, csak valahol a vágy blokkolódik a testemben. Ha bárki leellenőrzi, kiderül, hogy a puncim ugyan nedves, de a testem érzéketlen. Nem érzem izgatónak az érintéseket. Mindeközben pedig üvölt a sziréna a fejemben:
– Segítség! Itt szex lesz! Mindenki fedezékbe, vész közeledik! Rácsokat, redőnyöket lehúzni! – és bezárkózom.

Milliószor előfordult ez még olyan helyzetekben is, mikor tetszett a pasi. Nagyon is odavoltam érte, mégis beparáztam. Kihátráltam a már forró helyzetből, s ezzel sokszor mindent elrontottam. Másnap pedig vonyítva nyalogattam a sebeimet és haragudtam saját magamra, amiért ilyen béna voltam.

Egyszerűen nem tudtam átadni magam a kalandnak. Leblokkoltam.

Csodálattal hallgatom a barátnők beszámolóit jól sikerült egyéjszakás kalandokról. Szeretnék én is olyan lenni, mint ők! Szeretném én is nagyon vágyni a szexet, nagyon vágyni egy idegent és vadul letépni a ruháit. Szeretnék vágyni erre, de még nem megy…

Vajon mi a titkuk?

A kép forrása itt.

Mindig csodáltam azokat a csajokat, akik tudták adni az elérhetetlent. Olyan magabiztosnak tűntek. A pasik törték magukat utánuk, hogy megszerezzék őket. Nem olyan naiv kis bogarak voltak, mint én: ha egy pasi, aki tetszett, fel akart szedni, én egyből odaadtam magam neki. Úgy éreztem, én vagyok az a buta kiscsaj, aki egyből összepisili magát attól, ha végre megtetszik egy pasinak. És akinek a barátnői mind jobb nők nála…

Ehhez képest a minap egy teljesen más nőt láttam, mikor kívülről pillantottam magamra.  Egy elveszett, gyönyörű hercegnő voltam, akit meg kell menteni. Akit nem egyből letaperolni, hanem meghódítani akarnak. Akit nem mernek csak úgy megérinteni.

Egyszerre voltam barátságos és távolságtartó. Kiismerhetetlen. A szép norvég herceggel beszélgettem, s már kezdtem azt hinni, mi csak barátkozunk, amikor félve megkérdezte:
– Neked milyen pasik jönnek be?
Fú. Most lebukok, gondoltam… Rámosolyogtam félénken:
– A szakállas pasik.
Halvány öröm suhant át a szép szakállas arcán.

Kifizette az én vacsorámat is és nem a barátjával, hanem velem indult haza taxin, ahol a fülembe súgta:
– Igaza volt annak a férfinak, akiről meséltél. Tényleg nagyon különleges, szép lány vagy. – majd így folytatta. – Voltál már skandináv pasival?
Elgondolkodtam…
– Ennyire gondolkodni kell rajta? – kérdezte nevetve.
– Ja, nem. Csak azt próbálom összeszedni, hogy az utazásaim során smároltam-e északi pasival, de nem hiszem.
– Hát, érdemes kipróbálni…

elerhetetlen_hercegno.jpgFotó Karoline SoaresUnsplash

Nem mentem fel a lakására.

Lehet, hogy azok az elérhetetlen lányok mégsem feltétlenül olyan magabiztosak. Lehet, hogy csak ugyanúgy fogalmuk sincs, mit akarnak. Vagy egyszerűen csak nem érdekli őket eléggé a pasi. Vagy lassan kapcsolódnak.

Én sem szándékosan voltam ilyen. Nem szerepet játszottam. Egyszerűen nem voltam kiéhezve, nem éreztem, hogy szükségem van egy újabb udvarlóra és nem voltam különösebben kíváncsi sem arra, milyen lenne vele. Nem azért, mert nem volt szimpatikus, vagy szép, hanem mert egyszerűen nem voltam olyan hangulatban.

Van az a közeg, ahol nagyon is jól megy a punciskodás. Ez egy saját szavunk arra, mikor szexi kis ribancként billegek, kelletem magam és igyekszem minél jobban az ujjam köré csavarni a pasikat. Ilyenkor én is szexinek érzem magam és kívánatosnak, tekergetem a hajam, mosolygok, amennyire csak bírok és fürdőzök a tekintetekben.

Robi ilyenkor rendszeresen a fülembe búg, megragad és ilyeneket mond:
– Ó, micsoda falni való kiscica vagy! Úgy bekebeleznélek!
Én pedig bár a legkevésbé sem vonzódom hozzá, boldog vagyok, hogy ezt váltom ki egy ilyen pasiból! Valamiért igazán jó referenciának tartom őt, s az van bennem, hogy ha ő szexinek tart, biztos tényleg az vagyok. Így hát kihúzom magam, s még bátrabban lépek be a társaságba.

Persze, az egy dolog, ha a pasim mondja, hogy szexi vagyok és kívánatos, de ez  még nem elég ahhoz, hogy ezt én is elhiggyem. Ennél több pasi visszajelzése szükséges, hogy legyőzzem a belső hangokat.

Sokat fejlődtem. Már előfordul, hogy nem rémülök meg a Robihoz hasonló reakcióktól, nem riadok meg a férfi vágyától, hanem (esetenként) képes vagyok megfürödni benne, s kedvesen visszautasítani, vagy épp belevetni magam az eseményekbe. Egyre inkább tudok tudatosan jó nő lenni, de még mindig vannak nehezebb pillanatok. És olyan is van, amikor egyszerűen nem akarok szexi lenni.

Újra összefutottunk egy régi kalandjai, Dáviddal. Én épp a legjobb hangulatomban voltam, ragyogtam a boldogságtól. Meg is fordult a fejemben: ez a mosoly valószínűleg még vonzóbbá tesz. Valahol biztos voltam benne, hogy ő most épp megőrül értem, de valamiért én ezt nem akartam. A tagadást választottam, s inkább rá sem néztem, kerültem a tekintetét, mint egy kisgyerek: „ha nem látom, biztos nem is létezik”. Amikor aztán mégis elcsíptem a kiskutya-nézését, zavarba jöttem. Nem tudtam mit kezdeni azzal a csodálattal, amit felfedezni véltem rajta. Összezavarodtam. Nem akartam, hogy csodáljon, kényelmetlenül éreztem magam tőle. De vajon miért? Miben más ő, mint Robi? Talán mert feltételeztem, hogy Robi tudja kezelni a visszautasítást, míg ő nem?

– Bízd csak rá! – mondja az okosabbik felem. – Felnőtt. Csajozik eleget, megtanulhatta már kezelni a visszautasítást. Fogadd el, hogy imád udvarolni, ami független is lehet attól, milyen választ kap. Te csak magadra figyelj! Bármit is érzel, rendben van! Nem kell most is akarnod őt, de ha akarod őt, az is rendben van! Meg is gondolhatod magad, de lehetsz bizonytalan is.

A kép forrása itt.