Jelentem, a gyantázás továbbra is sikeres projekt. Összegyűjtöttem az érveket, miért.
1.) Pasi folyamatosan dicsér, becézget miatta, amitől sokkal szebbnek érzem magam, főleg a puncimat, amivel bőven van barátkoznivalóm.
2.) Bár eddig sem volt panaszra okom, de most még lelkesebben nyalogatja a puncimat ameddig csak szeretném és ahányszor csak szeretném. De az is lehet, hogy én hiszem el így könnyebben, hogy szívesen csinálja (már korábban is írtam, hogy nehéz elhinnem, hogy ez neki is örömet okoz), s emiatt jobb lelkiismerettel kérem.
3.) Hozzám is közelebb került a saját puncim. Kíváncsian nézegetem, barátkozom vele, simogatom, kémlelem. Tapogatom az enyhe borostákat, simogatom egyszer az egyik irányból, majd a másik irányból. Ez segít abban, hogy megtanuljam érinteni magam, szeretni a saját puncim.
4.) Oooolyan jó sima alul a bőröm…
5.) Jobban megismerhetem a puncim anatómiáját, könnyebben tudom nézegetni a tükörben.
6.) Mondták, hogy higiénikusabb, mert könnyebben tisztán tartható így, amit akkor nehezen hittem el, de most kezdem érteni. Jobban látom, ha fehér folyásom van, s könnyebben le tudom törölni, nem ragad be a szőrök közé.
7.) Jobb illata van, nem ül meg a pisiszag a szőrszálak között. (Ezt külső forrásból tudom.)
8.) Másfél hete voltam a kozmetikusnál, s azóta sem bújtak elő a durva borosták, továbbra is elmarad a kínzó, viszkető szúrás. Már ezért megérte. – Frissítés: két hét után csak előbújtak. Bár tény, hogy két hétig megúsztam ezt az érzést és talán nem is viszket annyira, mint eddig.
9.) Nem nő be a szőr. Vagy legalább is másfél hétig megúsztam, ami már haladás.
10.) Ritkábban kell foglalkozni vele.
Állítólag ritkább, gyengébb szőr nő majd vissza, ami miatt a következő alkalmak már nem fognak annyira fájni és egyre simább puncikám lesz. Most azért még maradt borosta, maradt, amit nem sikerült gyökerestül kitépni. Meglátjuk, ugyanilyen lelkesen fogok-e nyilatkozni pár hónap múlva. Frissítés: tényleg nem fájt úgy a második alkalom! 🙂 Feleannyira sem.
Kép forrása itt.