Sokáig rendszeresen visszatért az a rémálmom, amiben ruha nélkül vagyok nyilvános helyen. Például nincs rajtam se nadrág, se bugyi a vonatállomáson, vagy az osztályteremben. Olyankor zavarban vagyok, szeretnék felöltözni, de nem lehet, nincs ruhám. Állok az emberek között tehetetlenül, szégyenkezve.

Sokféleképpen éltem meg a meztelenséget életem során. Kislányként egyrészes fürdőbugyim volt. Sokat jártunk uszodába, ahol megszoktam, hogy a nők levetkőznek egymás előtt. Nem takargattam magam a tornaöltözőben sem. A fürdőszoba egy közösségi tér volt a családi házunkban: míg az egyikünk fogat mosott, a másik zuhanyzott, a többiek pedig levetkőzve várták a sorukat és beszélgettek közben. Valahogy aztán kamaszkoromban egyszer csak elkezdett zavarni ez a helyzet: főleg apám meztelensége és az, ahogy a nemi szervéhez ér. Undorodtam tőle és megijesztett. Szerencsére mertem jelezni anyunak, aki merte jelezni neki, hogy a lányuknak ez most már nem komfortos.

Szégyellős sosem voltam – inkább csak szembesülni nem szerettem a testemmel. Többször is sztriptízeltem kamaszkoromban, amit még kimondottan élveztem is egészen az azt követő bűntudat megjelenésééig. Az, hogy meztelenül látnak, az OK volt, de amint a tükör előtt kezdtem el nézegetni magam, vagy szexi képeket próbáltam készíteni magamról, rosszul lettem:
– Te jó ég, hogy nézek ki! Jó, a cicim bizonyos szögből szép, de oldalról szinte nem is látszik a kitüremkedő bordáim miatt. Túl nagyok a bordáim, igen. A puncimon nem értem, mi lehetne szép és a hasam is, bár nem túl nagy, de szintén nagyon elnyomja a mellem.

Idén nyáron kaptam egy házi feladatot: minden este 10 percig nézzem magam a tükörben meztelenül. Nem ment. Elsunnyogtam. Néha ex rajtakapott, s bár biztatott, helyeselt, én megijedtem. Éreztem, ez így nincs rendben, itt tényleg dolgom van önmagammal.

Az első randinkon pasi csak félig vetkőztetett le, a sportmelltartómat letolta a hasamig. Az első menet után észrevettem, hogy rajtam maradt a ruhadarab:
– OK, ez most egy kihívás! – mondtam magamnak. – Úgy tudom, a félig lerángatott cuccokat szexinek tartják a pasik: hát próbáljuk meg jól érezni magunkat ebben. Hagyjuk úgy: ne vetkőzzünk tovább és ne is öltözzünk fel.

Pasi mindeközben teljesen otthon érezte magát: meztelenül flangált a lakásban, kaját csinált, majd fejébe csapott egy kalapot és furulyázni kellett. Én meg csak lestem: nem tudtam mit kezdeni sem a saját, sem az ő meztelenségével, de közben magamra mosolyogtam:
– Menni fog ez! Nézd meg, milyen jól érzi magát a szintén nem tökéletes testében! Te is meg tudod ezt tanulni idővel!

Jelentem, sikerült! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szépnek, szexinek látom magam és kérem, hogy készítsenek rólam meztelen képet, amit büszkén mutogatok másoknak. Már bírom a naturista szaunát, sőt, kezdem élvezni és mikor egy-egy csoportos alkalom után meztelenül falatozgatunk, elbizonytalanodom: vajon mi ezzel a problémája másoknak?!? Néznek szex közben „kívülállók” és nem jövök zavarba.

Lehet, a rémálmok is ki fognak lépni az életemből?

Fotó: heather buckley @ FlickR