Tag Archive for: vágy

Ki vezet az ágyban?

– Ú, de jó volt, ahogy belém hatoltál! Kérlek, tedd be még egyszer a farkad!
Szépen, lassan belém nyomta péniszét, szétfeszítve a hüvelyemet, majd végig-szántva a G-pontomat. Majd újra, meg újra megismételte.
– Most szeretném, ha a bicska-pózban* kúrnál meg! – s ő újra engedelmeskedett. Egymásba fonódtak a lábaink, ő nyomott, én pedig fel-le mozogtam a farkán egészen addig, míg valami még keményebb, durvább játékra nem kezdtem vágyni. Fogtam magam, átfordítottam a lábaimat, s háttal fordultam neki, hogy jó erősen meg tudjon dugni.

Amikor már kezdett vészesen közel kerülni a csúcshoz, elkezdte nyalogatni frissen lecsupaszított puncimat, de nekem ez nem volt elég. Hiányzott belőlem a farka, többet akartam!
– Kérlek, ujjazz meg édes, miközben a puncikámat nyalogatod! – nekikészült, belém dugta az ujját, megnyalt, s én elolvadtam. Így folytatta egészen addig, míg szépen rá nem élveztem az arcára – sőt, még az után is kicsit, míg újabb kívánság nem érkezett tőlem:
– Ú, édes, nagyon megkívántam, hogy behatolj a popsimba!

Újabb nagy lépés volt ez az alkalom a szexuális kivirágzásomban. Mennyiszer kérdezték már tőlem:
– Mire vágysz, Lili? Mit szeretnél, mit csináljak veled? – de én minden alkalommal képtelen voltam válaszolni. Egyszerűen sosem tudtam, mit szeretnék. Nem voltam azon a szinten, hogy képes legyek ezeket akár magam számára is megfogalmazni. Nem ismertem a saját testemet, a saját reakcióimat, a saját szexualitásomat annyira, hogy válaszolni tudjak egy ilyen kérdésre. Így hát tökéletes megoldás volt az, hogy a pasi irányított. Instruált, merre forduljak, pózt választott, kiszolgálta magát rajtam, én pedig igyekeztem alkalmazkodni, vele együtt élvezni.

Aztán épp a napokban eszembe jutott, hogy bár már egyre felszabadultabban tudunk beszélgetni a szexről, azért ott még mindig nem tartunk, hogy irányítsam, visszajelezzek. Például ha azt szeretném, hogy máshogy ujjazzon meg, nem mondom. Még mindig él bennem a régi módszer: erősen drukkolok, hogy kitalálja a gondolataimat.
– Na, Lilikém, ez így nem pálya! – koppintottam rá a saját fejemre. – Ügyes lány vagy, most már sokat fejlődtél, itt az ideje, hogy abbahagyd a hibáztatását, ha valamit nem úgy csinál, ahogy arra Te vágysz, s segíts neki, tanítsd meg rá, mi a jó a testednek! Az is lehetséges, hogy még nem vagy biztos benne – ezt is kommunikálhatod nyugodtan. Mondd, hogy szeretnéd most azt kipróbálni, hogy… , s ha ez nem működik, akkor kérd másra. Vagy kérd arra, hogy most ő irányítson, mert Te elbizonytalanodtál. Itt az ideje, hogy elkezdj kísérletezni a testeddel, elkezd irányítani a történteket, hogy megismerhesd a vágyaid!
– Igen. Igazad van. A nyuszi-pózt már olyan ügyesen tudom kérni. Készen állok a következő szintre. – gondoltam, s meg is léptem azt. Felszabadultan instruáltam most én őt.

Őrület, mennyit lehet együtt fejlődni…

A kép forrása itt.

* Sikerült méltó nevet találnunk az új-kedvenc, eltanult pozíciónknak.

/Szerző:

Vágyom rá…

Ricsivel még nem szexeltünk. Miért érdekes ez? Mert szeretnék!
– Nagy cucc! Hol van ennek hírértéke? – kérdezitek.
– Hát nagyon is van!

Szerintem sosem volt még olyan, hogy vágyakoztam volna az után, hogy a pasi, aki tetszik, megdugjon. Inkább rettegtem attól, hogy szex lesz. Álmodoztam olyanokról, hogy szeretni fog, hogy együtt leszünk, kézen fogva sétálunk, csókolózunk – tisztára, mint egy tinilány. De a szex gondolata is megrémített. Ott szokott elromlani minden…

De most már más lettem és ebben megmutatkozott a fejlődés: vágyom rá!

Ahogy csókolt, felnyögtem. Akartam, hogy felmenjünk és lefeküdjünk egymással, de közben meg marhára élveztem ezt a vágyakozást, az időhúzást, így nem ajánlottam fel. Tudom, hogy ő is akarta, éreztem, ahogy hozzám nyomta a farkát, de udvarias volt. Jó kislány és jó fiú.*

Hetek teltek el, mióta nem találkoztunk, s egyre jobban vágyom rá. Egyre jobban felizgat a hangja. Eljutottam arra a szintre, hogy meg akarom mondani neki:
– Vágyom rád! Azt akarom, hogy dugj meg! Érezni akarom a farkadat a testemben! – de nem merem kimondani hangosan. Ennek is eljön az ideje, hogy ilyen szavakat merjek használni. Helyette csak tompítok:
– Úgy várom, hogy találkozzunk! Vágyom rá, hogy folytassuk, ahol abbahagytuk és még többet ismerjünk meg egymásból. Vagy inkább mindent…
– Ó, én is! – feleli – Szeretném újra megcsókolni a vállad… Aztán a nyakad…
– Ú, de jó ezt hallani, ahogy kimondod! – lehunytam a szemem, ahogy folytatta és elengedtem magam.
– Aztán megcsókolnám a melled… a bordád… a hasad… a köldököd… a combod… – itt sajnos abbahagyta.
– Egyszer majd én is összegyűjtök annyi bátorságot, hogy ilyeneket mondjak neked!

És hányszor elképzeltem, hogy szexelünk! Mindenféle pozícióban velem volt már, álmodoztam róla egészen sokat. Sosem volt még ilyen. Fantáziálni is csak mostanában szoktam, de hogy egy új pasit képzeljek el, olyan még sosem volt. Haladunk!

* Igen, tudom.  A jó kislányok pórul járnak. A jó kislányoknak az a „jutalmuk”, hogy nem dugják meg őket. Nem érdemes jó kislánynak lenni.

/Szerző:

Mindegy, milyen pasi

Írtam múltkor azokról a pasikról, akiknek mindegy, milyen nő, csak puncija legyen. Válaszként egy nagyon találó visszajelzést katpam:
– De hisz te pont ugyanígy viselkedtél a múltkori buliban!
Paff neki. Igaza volt. Újfent bebizonyosodott: az zavar a legjobban másokban, ami a saját hibádra, félelmedre, problémádra világít rá.

Egészen sok pasival smároltam abban a buliban és ez már nem az első alkalom volt. Többféle eset is előfordult:

  • A pasi, akivel sokan voltak már a társaságból. Elképesztő büszke voltam magamra, hogy szexinek tart, hogy kíván. Imádtam ezt az érzést, imádtam, amit vele teszek. Ugyan én őt nem kívántam, de hagytam magam. Hagytam, hogy csókoljon, hogy vágyjon utánam. Kicsit meg is sajnáltam, kicsit nem is tudtam nemet mondani, de leginkább élveztem, amit kiváltok belőle.
  • Volt, aki csak úgy letámadott. Nem kérdezett, csak lekapott. Kicsit kihasznált. Nem hiszem, hogy bármiféle olyan jelzést adtam volna neki, ami miatt azt gondolhatta volna, hogy tetszik nekem. Egyszerűen bepróbálkozott.
  • Volt, akivel hosszan flörtöltem. Először csak a szócsaták kezdődtek el, amit huncut mosolyok és egy ártatlan tánc követett. Sokára jutottunk el a csókig, ami annál szenvedélyesebb volt. Nem akartam tőle semmi mást, csak smárolni. Csak a bizsergés kellett, a lelke nem.
  • De aki a döntős volt, az az a pasi, aki szépen, lassan haladt. Elérte, hogy biztonságban érezzem magam. Nem tepert le, nem nyomult még akkor sem, amikor kettesbe kerültünk. Pedig biztos voltam, hogy ha egy pasival, akihez kedves vagyok kettesbe kerülök egy szobában, az tutira ott helyben megpróbál megdugni. Ő nem így tett. Először a lelkemet érintette meg és csak utána a testemet. Néhány mély, lassú ölelés, s aztán a csók. Végül nem ő nyomta hozzám a farkát: én dörgölőztem.

… kicsit elvesztem a szép emlékben, de visszatérek. Nem erről akartam beszélni.

Az ilyen esték nem ritkák az életemben és még csak nem is újkeletűek. Már 10 éve is játszottam ilyeneket és elképesztő büszke voltam magamra utána. Őszinte leszek. Ilyenkor nem az történt, hogy valaki nagyon megfogott. Hogy szerelmes lettem volna első látásra. (Akkor tutira izgultam volna és megijedek.) Nem, én a hódításra voltam büszke, a hatásra, amit kiváltottam a többiekben. Örültem, hogy megélhettem, hogy kívánatos vagyok. Billegtem, odaadtam magam, aztán mérhetetlen mód felháborodtam, mikor a másik nem érte be ennyivel és meg akart dugni. Naná, hogy meg akart dugni, hisz én flörtöltem vele.

Bár másképp és másért, de ugyanúgy használom én is a pasikat (sőt, nőket is). Játszok velük azért, hogy szexinek, kívánatosnak érezhessem magam. 

Baj? Lehet, hogy nem…

A kép forrása itt.

/Szerző:

Egy szexibb nő ugyanabban a testben

Jó nő lettem. Végigsétálok a buliban, az éttermen, a könyvtáron, a buszon és érzem, ahogy rám szegeződnek a tekintetek. Megfürdőzök a jó pasik csodálatában.

Ez nem volt mindig így. Sőt, harminc évig egyszer sem volt így. Mindig a barátnőm volt a jó nő, én meg csak az ő barátnője. Pedig ugyanígy néztem ki akkor, mint most. Ugyanebben a testben voltam, ugyanezeket a ruhákat hordtam, nem fogytam, nem volt plasztikai műtétem. Pont ugyanennyire néztem ki jól, csakhogy nem így viseltem a testem, mint most.

Próbálom megfogni, mi változott rajtam, de még nem vagyok benne teljesen biztos. Valószínűleg leginkább a tekintetem. Máshogy csillog a szemem, mást sugározok. Számos visszajelzést kaptam az elmúlt hónapokban, ami ezt igazolta. Azt mondják, őszintébb lett a mosolyom. Sok félelmet űztem el, ami koptatta a csillogásom:

  • A kapcsolatfüggőséget, hogy a társamtól vártam a boldogságot. Féltem, hogy ha őt elveszítem, nem találok másikat és úgy nem lehetek boldog.
  • Rettegtem attól, hogy mindent újra fel kell építeni egy esetleges szakítás után.
  • Görcsösen akartam gyereket, családot, családi házat. Csakhogy ha valamit görcsösen akarunk, a görcs elijeszti a többieket.
  • Féltem a szextől. Márpedig úgy hogyan lehetnék szexi? Hogyan játszhatnám el azt, hogy élvezném, ha megdugna? Hogy kívánom?
  • Féltem a férfi vágyától. Féltem, hogy meg akar majd dugni. Emiatt nem is néztem a szemükbe, s ha észrevettem, hogy megbámulnak, elkaptam a tekintetem.

Mára megtanultam megcsodálni a pasikat, flörtöt kezdeményezni és fogadni, állni a tekintetüket, oda-odapillantani, megfürödni az élményben. Megtanultam elfogadni, hogy tetszem és megtanultam kifejezni a tetszésem. Nem esem zavarba és nem érdekel, ha zavarba ejtem a másikat. Ha nem nyitott, hát nem nyitott, azzal még nem ártok neki, ha megcsodálom.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Búcsú a szörnytől: már nem félek a férfi vágyától

Két szám között hátradőltem és szélesen elmosolyodtam a koncertteremben. Elkalandoztak a gondolataim egészen addig az estéig, amit milliószor újrajátszottam a fejemben.

***

Még Régi Lilivel történt:

Végre viszontláthattam a férfit, aki után hosszú hónapokig vágyakoztam. Sok idő eltelt, nem tudtunk egymásról semmit, kinek mi van az életében, de ez nem is számított. Ott folytattuk, ahol a történet félbeszakadt a nyaralás végén.

– Velem szeretnél aludni, vagy a lányokkal? – szegezte nekem a kérdést minden előjáték nélkül egy eldugott zugban. Zavarba jöttem. Bár millió romantikus elképzelésem volt vele kapcsolatban, a szex egyáltalán nem tartozott ezek közé. Odáig jutottam általában az álmodozásban, hogy titokban beleharap csupasz vállamba az autó hátsóülésén. Titokban, hisz megcsalásról beszélünk, mivel az akkori párommal monogám kapcsolatban éltünk. S titokban, mert úgy izgatóbb.
Nem ment nekem ilyen gyorsan… És hát mit gondolnak majd a lányok, akik semmibe sem voltak beavatva? Hogy magyarázom ezt ki?
– Bár nagyon szeretnék Veled lenni, de most inkább a lányokkal aludnék. – feleltem.
– Rendben. – értette meg.

Egy örökkévalóság volt kivárni, hogy mindenki aludni térjen, s kettesben maradjunk. Félrevont a szobájába „beszélgetni”. Legalább is az én fejemben ez volt a mentség.

Mikor becsukta az ajtót, ő egyből megcsókolt,  bennem pedig egyből felvillant a pánik gomb:
– ITT SZEX LESZ!!!! RIADÓ!
És behúztam minden kéziféket.
Az agyam riadót fújt és elzárt minden idegpályát, amivel az intim testrészeimhez kapcsolódott. Innentől nem érzünk semmit.

Ott voltam kettesben álmaim pasijával és nem ment a szex. Csókolt, simogatott, amit én nem viszonoztam, csak fogadtam. Ő elővette a farkát, azt a hatalmasat, amitől mások elaléltak volna a gyönyörűségtől, s én elnézést kértem. Nem kívántam, nem vágytam, hogy megérintsem, simogassam, számba vegyem. Odáig meg el sem jutottam gondolatban, hogy ez a pénisz a puncimba kerüljön.
– Na, azt már biztos nem!

Aztán észbe kaptam:
– Te jó ég, Lili! Mi van veled? Tényleg, mégis mit akarsz? Ha már attól a pasitól is pánikba esel, aki hosszú idő után először tudott igazán felizgatni, akkor itt sürgősen tenni kell valamit! – és megpróbáltam átkapcsolni a gondolataimat, elhessegetni a pánikot és szembe nézni a farkával. Talán először néztem meg egy faszt úgy igazán. Szépen lassan közelítettem, cirógattam, nézegettem. A hasán nyugtatva fejem barátkoztam a péniszével. Adtam magamnak egy esélyt, megmásztam egy lépcsőfokot, ott megpihentem, majd megengedtem magamnak, hogy most csak eddig jussak.
– Ne haragudj, de most nekem ennyi ment. – mondtam és belül végre nem utáltam magam, hanem mosolyogtam. Hisz ez egy nagy lépés volt.

Szerencsére a pasi megértő volt, s bár még néhányszor próbálkozott, a végén azt kommunikálta, nincs baj. Viccelődtünk, beszélgettünk még egy nagyot, s úgy tudtam távozni, hogy tényleg nem hibáztattam magam, viszont született bennem egy még mélyebb elhatározás: én bizony végére járok ennek a szexuális görcsnek! Feloldom. Fel tudom oldani.

Talán ez volt az a bizonyos fordulópont, aminek köszönhetően elkezdett ébredezni a szexualitásom. Ez volt az igazi pofon, ami helyrerakott.

Amikor itthon elmeséltem a barátnőmnek, ő döbbenten nézett rám.
– De hisz Te dugni mentél!
– Dehogy mentem dugni.
– Hát akkor mégis miért mentél?
– Ööö… nem is tudom… – s ráébredtem: – valószínűleg inkább arra vágytam, hogy titokban az asztal alatt összeérjen a kezünk. – „Biztonságban”, a többiek társaságában, ahol nem juthat el odáig a történet, hogy szex lesz, vallottam be magamnak. Ezért tudott izgalmas lenni, hogy titokban történtek a dolgok.
– Hát te tök hülye vagy.

***

Borival később többször is elővettük ezt a jelenetet, amikor a szextől, a fasztól, a férfi vágyától való félelmemmel dolgoztunk és én mindannyiszor pánikba estem. Kénytelenek voltunk egy másik képhez nyúlni, mert ebben nem tudtam máshogy reagálni. Újra, meg újra úrrá lett rajtam a pánik.

***

Ehhez képest most PoliLiliként, huncut kis punciskodó cicaként tértem vissza ugyanabba a szobába képzeletben. Már ki tudtam húzni magam, tudtam határozott nő lenni, aki nagyon is tudja, mit akar: csábítani. Meg akartam tapasztalni, milyen hatalmam van fölötte, érezni akartam, ahogy kíván: mert én is kívántam őt. Huncutkodva felnéztem rá, csavargattam a hajam, átkaroltam a nyakát, ahogy csókolt, s végigsimítottam a nadrágján…

***

Véget ért a szám a koncerten és én elmosolyodtam. Elöntött a boldogság nem csak az izgató fantázia miatt, de azért is, mert fellélegeztem: ráébredtem, hogy egy újabb szörnynek intettem búcsút. A szörny, ami a férfi vágyában testesült meg.

/Szerző:

Egyérintő

Volt időszak, mikor szerettem nagyon passzív lenni az ágyban. Illetve nem igazán szerettem, hanem csak erre voltam képes. Egyszerűen nem igazán vágytam arra, hogy érintsem, kényeztessem a másikat. Csak fogadtam a közeledését, hagytam, hogy szexeljen velem. Eltűrtem. Én nem kívántam sem őt, sem a szexet. A csókot, a bújást, a simogatást igen, de a szeretkezés már ijesztő volt számomra. Csupa kudarcélmény, rossz tapasztalat ért, ami felerősítette bennem a félelmet a szextől. Bár nem adtam fel, próbálkoztam rendíthetetlenül, de a sikerélmény jó sokáig elkerült.

Aztán jött expasi. Ő úgy festett, köszöni, jól megvolt szex nélkül is. Na persze egyáltalán nem bánta, ha volt, de azzal sem volt problémája, ha nem.

Hosszú ideig képtelen voltam hinni neki. Addig csupa olyan pasival volt dolgom, akik konkrétan azt mutatták, szenvednek, ha nem ejakulálhatnak. Márpedig én nem akartam, hogy rossz legyen a szerelmemnek, így együttműködtem. Így jelent meg a kikényszerített szex hosszú időre az életemben.

Expasi mellett elkezdtem biztonságban érezni magam. Kezdtem elhinni, hogy tényleg mondhatok nemet, hogy nem mindig kell, hogy eljussunk a dugásig. Ennek hatására pedig végre eljutottam oda, hogy elkezdtem játszani a farkával. Szeletelte a konyhában a kenyeret és én végigsimítottam a melegítőjén. Élveztem, ahogy dudorodik, s huncutul mosolyogtam hozzá. Mindketten szerettük ezt a játékot. Simogattam fogmosásnál, vasalásnál, TV nézés közben…

Aztán később találkoztam a tükörképemmel. Ez a lány, bár izgalmasnak találta, hogy többes szexben vehet részt és láthatóan élvezte is, összességében jóval kevesebb érintést adott, mint kapott. Nekem már néha úgy tűnt, csak fekszik és hagyja. És elkezdtem aggódni érte:

  • Mi van, ha nem szeretné, hogy lány érintse?
  • Lehet, hogy nem tudja feldolgozni, hogy lánnyal van, s bűnösnek tartja tudat alatt.
  • Vagy csak izgul?
  • Félek, hogy csak belehajszolja magát ebbe a helyzetbe, ahogy én is szoktam. Hogy nem is akarja igazán, hanem inkább azt akarja, hogy akarja a szexet. De ez nem az akaráson múlik.

És hát ha már az aggodalom megjelenik, ott lőttek az élvezetnek. Onnantól nem a saját életemet kezdtem élni (ahogy Hoppál Bori mondaná), hanem az ő vélt problémái miatt paráztam, azokat igyekeztem megjavítani, de nem ment. Az ő fejébe nem tudtam bekúszni, hogy helyre tegyem a dolgokat.

A vége az lett, hogy eltávolodtam tőle. Először megsértődtem, dacból, „csakazértsem” kényeztettem, holott szerettem simogatni a testét, játszadozni a puncijával, majd egyszerűen csak eltávolodtam tőle. Megszűnt szexuálisan vonzónak lenni számomra.

Azt hiszem, nagyon nehezen tud működni egy olyan szexuális kapcsolat, ahol csak az egyik fél mutatja ki a vonzalmát, míg a másik nem.

/Szerző:

A szex nem teljesítménytúra

Múlt pénteken még majd’ fel akartam falni pasit, erre a hétre viszont lankadt a kedvem. (Időjárás-jelentést lehetne ebből készíteni.) A közérzetemmel nem volt probléma, csak a vágy csökkent bennem. Csakhogy most nem estem kétségbe emiatt.  Nem estem pánikba, hogy újra visszaesek egy lelki gödörbe, ahonnan soha többé nem tudok kimászni. Nem kezdtem el ostorozni magam azt érezve, hogy nem vagyok rendes ember, ha nem vágyom a szexre. Helyette ezt mondtam magamnak:

– Lilikém, tudod, hogy ez normális. Egyszer nagyon kívánjuk a szexet, egyszer egyáltalán nem. Most egy olyan szakaszt élsz meg, amikor épp nem annyira. Nem tudni, meddig fog ez tartani, de biztos véget fog érni. Addig élvezd szépen az élet többi szépségét! – majd magamra mosolyogtam, szeretettel megsimogattam a saját buksimat, s azt mondtam:
– Csak az tedd, amihez kedved van. Hisz ez a te tested, a te életed. Ne a vélt elvárások szerint cselekedj, hanem a saját kívánságaid alapján. – és így is tettem! Nem mentem bele abba a játszmába saját magammal, hogy én kezdeményezem a szexet, amikor én nem is vágyom rá, merthogy „szexelni szoktunk”, vagy „az a normális, ha szeretkezünk”.

Elmosolyodtam, s újra elővettem a kis játékom (amit egyébként azóta is csinálok folyamatosan): minden nap továbbra is elővettem egy-egy szexi, izgató gondolatot, s engedtem, hogy olyan mértékben hasson rám, ahogy épp tud. S újra elengedtem az önostorozó gondolataimat, nem türelmetlenkedtem magammal szemben, ahogy korábban tettem volna:
– Lilikém, ettől jobban kéne, hogy nedvesedjen a bugyid!
Nem. Ez nem teljesítménytúra. Olyan boldog vagyok, hogy végre kezdem ezt megérteni.

/Szerző:

Masnival átkötött nők

Izgat a kötözés. És itt most felháborodásomat is szeretném kifejezni egyből, mert már a kapcsolatunk eleje óta emlegeti pasi, hogy van egy kötözős szettje, amit kölcsönadott a barátainak, de majd vissza fog kérni. Szerintem direkt húzza az agyam, játszik velem, pedig igazán játszhatna velem úgy is, hogy megkötöz.

Karácsonykor már nagyon feszített a kíváncsiság, úgyhogy vettem neki (magamnak) pár szalagot, amivel szépen oda is kötözte a lakkozott kis kezeimet a combtövemhez. Iszonyat szexi volt, imádtam.

Őszinte leszek, eredetileg azért tetszett a gondolat annyira, mert ez valahol biztonságot ad: nincs az a nyomás, hogy nekem is „szolgáltatnom” kell, csak annyi a dolgom, hogy befogadjak. Azóta szerencsére ez a blokk már feloldódott bennem, már őszinte örömmel, vággyal tudom kényeztetni a partneremet, de régen nem ment ez olyan egyszerűen.

Most ez már másképp van. Pasi csak meglengetett előttem egy nyakkendőt, s lazán elejtette:
– Majd jó lesz kötözőnek. – Én pedig teljesen benedvesedtem.

Máskor meg hencegett a társaság előtt, hogy ő milyen jól tud nyakkendőt kötni, majd felszólított:
– Bébi, nyújtsd ki magad előtt a karjaid, és tedd össze a csuklódat!
Engedelmeskedtem, ő pedig mögöttem ülve átkarolt, a nyakamhoz nyomta a szakállát, s szépen módszeresen megkötötte a nyakkendőt a csuklómon. Én fülig elvörösödve vihorásztam és alig bírtam magammal. Elképesztő izgató volt! Ráadásul szerencsére (direkt?) vagy háromszor is újrakezdte a performanszot, mert nem sikerült elég jól a csomó. Mmmmm… Végül aztán jó erősen meghúzta azt, s elégedetten szemlélte az eredményt, azaz a vágytól fészkelődő csaját.

Sajnos ekkor sem dugott meg megkötözve. Most már komolyan alig bírok magammal! De legalább voltam ajándék egy szülinapon két másik nővel. A karácsonyi szalagokat osztottam meg velük, szépen átkötöztük egymást a cicinknél, s úgy kényeztettük a boldog szülinapost, aki azóta is alig tér magához attól, hogy egyszerre három ilyen szuper csaj szopta a farkát. Én imádtam. A pasit is, az ajándék-társakat is, meg azt is, ahogy egy szál masniban billeghettem.

Hihetetlen, milyen magabiztos kis ribanc lettem – a legjobb értelemben vett ribanc. (Lásd The Ethical Slut)

/Szerző:

Kihez vonzódhatok?

Újra van egy pasi az életemben, aki úgy vonz, mint a mágnes. És nem a pasimról beszélek. Folyton hozzá kell érnem, gyakorlatilag rámászok, nyomulok. Iszom a szavait, állandóan mellette akarok ülni, folyamatosan vihogok a környezetében. És imádom ezt csinálni, csak közben lelkiismeret-furdalásom van, hisz nem a pasimmal élem meg ugyanezt. Pedig „vele kéne”. „Ő kéne, hogy a legizgalmasabb legyen számomra.” – gondolom, s közben újra azon kapom magam, hogy utálom magam, pedig akár tök boldog is lehetnék. Hisz gondoljuk csak végig, mi történik valójában! Van egy csodálatos pasim, aki izgató minden tekintetben (szexuálisan, intellektuálisan…). Bár még nem vagyunk olyan rég együtt, s mindig tud meglepetést okozni, valamilyen szinten mégis megszoktam, hogy ő van nekem, ami miatt már nem tudja mindig azt az izgalmat kelteni belőlem, amit egy új hódítás. Olyannyira csodálatos partner, hogy nem csak enged pasizni, de még szállítja is nekem a jobbnál jobb férfiakat, akikkel aztán kölcsönös vonzalom alakul ki. Pasi is ezt akarta, a barátja is és én is. Hol itt a hiba? Mindenki megkapta, ami neki jár.

OK. Szóval ez nem gáz, ha vonz más is. Ezért is akarjuk mind a poliamoriát. Sőt, továbbmegyek, tulajdonképpen az sem gáz, ha egyszer-egyszer, vagy akár folyamatosan valaki más jobban vonz, mint pasi. Szívem joga. Akkor és ahhoz vonzódom, akihez jól esik. Totál baromság az, ahogy azt is magamra akarom erőltetni, hogy ki tetsszen. Vagy ki tetsszen jobban. Nem az a lényeg, hogy nekem jól essen, amit csinálok?

Igen, bárki tetszhet. Nem kell ahhoz senkinek a belegyezése, hisz ez még cselekvést nem von maga után. Nézhetem, csodálhatom, mosolyoghatok rá, kereshetem a társaságát. Sőt, akár kezdeményezhetek is – ha valakinek baja van ezzel (neki, az én partneremnek, az ő partnerének…), az majd jelzi.

Miért van az, hogy a pasiktól elfogadhatónak tartom, ha kezdeményeznek, próbálkoznak, nyomulnak, de a magam részéről sokszor beparázok?
– Mi van, ha nem fog örülni neki? Ha nem esik jól neki a közeledésem? – aggódok.
– Hát, csak figyelj a jelzésekre, Lili! – mondja a józan eszem. – Próbáld ki, s kémleld a reakcióit. Egy érintésbe, mosolyba még senki sem halt bele. A legrosszabb esetben hízeleg neki, hogy tetszik valakinek, s ettől erősödik az önbizalma. Olyan nagy baj lenne ez?

Kicsit elbizonytalanodtam, hogy jobban közeledek ehhez a pasihoz, mint ő hozzám.
– Jó ez így? Oké ez? – aggódtam tovább. Majd rádöbbentem: – Igen, jó! Hisz nekem jól esik, s látszólag neki is. Nem érzem, hogy sérülnék, hogy viszonyzatlan lenne a vonzalmam. Egyszerűen kimutatom a szeretetem, éreztetem vele, hogy mennyire kívánatos pasi, s ez mindkettőnknek jó.
– Na látod! – kapta fel a fejét az agyam. – Milyen jó vagy, hogy még a csírájában elcsípted az önostorozást! – dicsért meg büszkén. – Benned volt a reflex, hogy keresd a hibákat a cselekedeteidben, de szépen leráztad. Gratulálok!

/Szerző:

Kigyógyultam a hüvelygombából

Meggyógyultam! Meggyógyultam, s akármilyen hosszú is volt, most olyan, mintha ez az egész gombás időszak meg sem történt volna. Két napja érzem, hogy újra elkezdett bizseregni a puncim és vele a lelkem is, s most, hogy végre pasi karjaiba vethettem magam, azt érzem, fel akarom falni. Folyamatosan odasomfordálok mellé a vacsora mellett, s a nyakát, karját, arcát, fülét csókolgatom, nyalogatom.

Izgultam. Bevallom, azóta, hogy legutóbb annyira csodálatosat szexeltünk G-vel, máshogy kívántam pasit. Még nem mertem elmondani senkinek, magamnak is csak félve. Egyszerűen ugyanazt a csodálatos élményt kerestem, de ő egy másik férfi, akivel másmilyen. Vele máshogy csodálatos. Rossz helyre tettem a fókuszt, olyat vártam el tőle, amit ő nem tud, sőt nem is az ő karaktere. Most azon izgultam, hogy még mindig nem fogom őt úgy kívánni, de hogy látom, itt van velem, már nem aggódom. Annak ellenére sem aggódom, hogy G is itt van. Tudom, hogy csodálatos lesz mindkettőjükkel és már alig várom. Tűkön ülök. Imádom ezt az érzést, ahogy tűkön ülök. Imádom, hogy végre tudom kívánni a szexet.

Meggyógyultam a hüvelygombából. Jó volt hogy az orvos tiltólistára tette a szexet egy hétre, jó volt, hogy végre volt, aki felvilágosított, hogy közben nem szabad nyomni, hagyni kell a puncit pihenni, regenerálódni. Adtam magamnak időt, nem hajszoltam bele magam helyzetekbe mikor, hogy közben nem kívántam a faszt.

Szépen, gyorsan múlt a viszketés és vele együtt gyógyult a lelkem is. Nem tudom, mi a magyarázat rá, de a gomba elvitte a vágyat is. Csók, forró ölelés közben már kezdtem érezni egy kis bizsergést, de még nem volt az igazi, amitől aztán tovább izgultam: vajon meg fogok valaha „javulni”?

Jelentem, megjavultam. És ezt most jól fel kell írnom magamnak, hogy lehetséges! Hogy nagyon is ki tudok mászni a gödörből, méghozzá könnyedén, vidáman szökellve, csak időt kell adnom magamnak. Ha a puncim pihenőt kér, meg kell szépen cirógatni, s megadni neki. Mert a puncim jó hozzám. Legyek én is jó hozzá.

/Szerző: