Tag Archive for: félelem

Beszéljünk csak róla!

– Szeretnék majd sokat írni az együtt töltött éjszakákról… – mondtam félve, mire ő lelkesen felelt:
– Jó. Várom, hogy olvashassam!
– De félek, hogy megijedsz majd. Sok mindent felkavarodott bennem.
– Nem baj! – simogatta meg megértően a buksimat. – Majd megbeszéljük őket.
– Ó, de jó, hogy ezt mondod! Megnyugtat. Szeretnék őszinte maradni a blogomban.

Nem szeretem, amikor a pasi az én paráim miatt parázik. Ördögi kör. Attól félek, hogy félni fog. Félni, hogy fájni fog nekem (akár fizikailag, akár lelkileg), vagy hogy nem lesz „elég” orgazmusom. Elkezd óvatoskodni, bizonytalanná válik, bénázni kezd, nem tudja elengedni magát, s onnantól lőttek az egésznek. Sőt, a tetejében még lelkiismeret-furdalásom is van, amiért „bántom”, meg amiért magára veszi a dolgot, magát hibáztatja. („Pedig erről igazából ő tehet!” – mondja az okosabbik felem.) Ezért aztán inkább nem is akarok beszélni a problémáimról. Csakhogy akkor meg nem fogja megtudni. Akkor nem tudunk változtatni a dolgokon…

Imádtam, hogy ilyen megértően fordult felém és igen, alig várom, hogy beszéljünk róla. Arról, ahogy együtt voltunk és úgy általában mindenről.

Hirtelen észbe kapok… Hisz én szeretném hallani a problémáit! Szeretem, ha megosztja velem, mi volt nehéz, min izgult, vagy épp mibe zavarodott bele. Persze, nehéz hallani, de szeretem megvigasztalni, megnyugtatni. Szeretnék segíteni neki, kirángatni a nehéz helyzetekből, azt pedig csak úgy tudom, ha mesél. Márpedig ez akkor fordítva is igaz kell, hogy legyen!
– Na látod, Lilikém! – mondja az okosabbik felem. – Még egy ok arra, hogy őszintén kimondd a dolgokat!

A kép forrása itt.

/Szerző:

A lestrapált punci

Fáj a puncim. Dani csak mosolyog rajta:
– Szétbaszták a kis puncikádat. – mondja megértően és csak nyalogatja gondoskodóan. Szeretem a finom, megszokott és egyre édesebb érintéseit. Összeszoktunk már.

Valóban sokat dugták a puncim a hétvégén, de nem ez az oka. Most jutottunk el először az ágyig Gergővel. NÓ, hogy vágytam rá! Alig bírtam magammal, imádtam az érzést. Nem is értettem, miért szervez egy csomó programot ahelyett, hogy fejest ugranánk az ágyba, másrészről viszont örültem, hogy ilyet érzek, hogy ennyire akarom őt, hogy így feltámadt bennem a vágy, úgyhogy boldogan dédelgettem ezt az érzést.

És aztán előjött a régi sztori… Vagy legalább is valami nagyon hasonló. Lekerültek rólunk a ruhák, s észre sem vettem, de egyre jobban bezárkóztam, megijedtem. Izgultam. Vagyis hogy izgultunk mindketten, s ez egészen odáig vezetett, hogy a puncim nem nyílt meg a farka előtt. Bezárkózott. Gergő viszont jött, akart, nyomult, s belém tömte a farkát. Túl hamar.

Éreztem, ahogy szakadok szét, éget, fáj a hüvelybemenet. És nem mertem szólni… Már amikor hozzám ért, tudtam, hogy nem vagyok elég nedves, de nem tudtam szólni, hogy izgasson még, vagy nyálazzon, vagy csináljon valamit. Nem mertem szólni, mert még túl új volt ehhez a kapcsolat. Féltem, hogy megijesztem a problémáimmal, főleg, hogy ő is izgult. És persze meg akartam felelni neki.

Napokkal később mertem csak elkezdeni beszélni róla. Csodálatosan kedves és megértő volt, s mellette aggódó. Nem akartam, hogy aggódjon. Ha a pasi aggódik, attól nekem még ráadásul lelkiismeret-furdalásom is lesz az önostorozás és a kétségbeesés mellé.

Csakhogy most sokkal ügyesebb voltam, mint a fél évvel ezelőtti Lili!
– Jaj, úgy sajnálom, hogy neked nem volt orgazmusod… – nézett rám a szomorú kutya tekintetével Gergő.
– Na hagyd ezt abba! – martam le gyorsan. – Nem számít, hányszor volt orgazmusom, ez nem verseny. És ez az én dolgom. Ráadásul igenis nagyon ügyes voltam. Volt egy apró orgazmusom és párszor még majdnem egy második is. Ez hatalmas dolog egy új partnerrel.

Igen, fájt a puncim még napok múlva is. De most nem álltam le ostorozni önmagam, hanem inkább megveregettem a vállamat minden apró sikerért.

Folyamatosan éreztem a fejlődést, amíg együtt voltunk. Újra mélyről indultam, de már sokkal határozottabb léptekkel másztam ki a gödörből. És nem voltam türelmetlen magammal szemben, hanem hagytam időt magamnak. Reményteli voltam.
– Ne izgulj! – mondtam Gergőnek, s igazából magamnak is. – Még sokat leszünk együtt és egyre jobban ki fogjuk ismerni egymás testét. Egyre többet merünk majd elmondani egymásnak, beszélgetünk még sokat a szexről, hisz amúgy is imádunk beszélni róla. Igen, velem fokozottan nehéz, mert önkielégíteni sem szoktam, s így tényleg nem nagyon tudlak irányítani, nehezen mondom meg, mit szeretek, hogyan szeretem, de az már bebizonyosodott, hogy rakétaszerű gyorsasággal fejlődök mostanában, úgyhogy még néhány alkalom, s csak nevetni fogunk a kezdeti bénázáson, ami abból fakadt, hogy még nem ismertük egymást. Jó lesz, tudom, mert ügyesek vagyunk, nyitottak és őszinték. És szeretjük egymást.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szex nélkül nem működik a kapcsolat

A húszas éveim a reménytelen szerelmekről szóltak. Pasikról, akik megtetszettek, de nem akartak engem, amihez én futószalagon gyártottam a kifogásokat.

– Biztos csak félénk, nem mer kezdeményezni – gondoltam, s megtettem az első lépést. Kedves, semmitmondó választ kaptam vissza. Újra várakozni kezdtem, s mikor elvesztettem a türelmem, újra kerestem őt. Elhívtam bulizni, igyekeztem úgy intézni, hogy egy helyen legyek vele. Mindenhol őt kerestem, őt figyeltem, ami miatt teljes stresszben éltem. Nyilván ez látszott is rajtam, ami nem tett vonzóvá.

Visszautasítást sosem kaptam. Egyetlen pasi sem tette meg, hogy szólt volna: – Figyu, kislány, felesleges teperned! – Én pedig hónapokon át reménykedtem.

Morgok, vitatkozom. Panaszkodnak a pasik körülöttem, mennyire nehéz, hogy mindig nekik kell kezdeményezni, mire felháborodok:
– Jó vicc! Csakhogy nem hagyjátok, hogy a nő kezdeményezzen! Amint én tettem meg az első lépést, rögtön érdektelenné váltam. Kinyírtam a varázsom, nem voltam kihívás, nem kellett megküzdeni értem, elmaradt a vadászat.

A másik elmélet szerint ha nincs szex, abból nem lesz kapcsolat, bizonygatta megannyi férfi barátom, mire megint felcsattantam:
– Ja, persze! Ott voltak az egy éjszakás kalandjaim, amiket én nem akartam, hogy reggelre véget érjenek, de a pasit utána már nem érdekeltem. Biztos túl hamar odaadtam magam neki. Biztos túl könnyű préda voltam! – mondtam volna, de aztán észbe kaptam, s inkább ráharaptam a nyelvemre. Merthogy rádöbbentem: persze, volt szex, csakhogy mind hatalmas kudarccal, elutasításokkal, sírásokkal kísért volt. Teljesen zavaros voltam, semmi jót nem ígértem. Egyértelmű volt, hogy problémáim vannak, s hát ahhoz nagyon szerelmesnek (vagy vaknak, esetleg altruistának) kell lenni, hogy valaki fejest ugorjon egy ilyen kapcsolatba. Én se tenném.

Összeállt hát a kép. Utáltam a szexet és emiatt nem is voltam vonzó. Ez vagy már messziről látszott, vagy hamar kiderült. Csak hát az eszköztáram nem volt meg hozzá, hogy helyretegyem magam. Tudtam nagyon jó, hogy gondok vannak, de nem találtam a segítséget…

Most meg? Nem állítom, hogy tökéletesen rendben van velem minden, de már tudom élvezni a dugást, van orgazmusom, magabiztos és huncut tudok lenni. Ha akarom, át tudom állítani magam szexi-üzemmódba, s a lábaim előtt hevernek a pasik, miközben a külsőm szinte semmit sem változott, max. öregedtem 10 évet.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Vágyom rá…

Ricsivel még nem szexeltünk. Miért érdekes ez? Mert szeretnék!
– Nagy cucc! Hol van ennek hírértéke? – kérdezitek.
– Hát nagyon is van!

Szerintem sosem volt még olyan, hogy vágyakoztam volna az után, hogy a pasi, aki tetszik, megdugjon. Inkább rettegtem attól, hogy szex lesz. Álmodoztam olyanokról, hogy szeretni fog, hogy együtt leszünk, kézen fogva sétálunk, csókolózunk – tisztára, mint egy tinilány. De a szex gondolata is megrémített. Ott szokott elromlani minden…

De most már más lettem és ebben megmutatkozott a fejlődés: vágyom rá!

Ahogy csókolt, felnyögtem. Akartam, hogy felmenjünk és lefeküdjünk egymással, de közben meg marhára élveztem ezt a vágyakozást, az időhúzást, így nem ajánlottam fel. Tudom, hogy ő is akarta, éreztem, ahogy hozzám nyomta a farkát, de udvarias volt. Jó kislány és jó fiú.*

Hetek teltek el, mióta nem találkoztunk, s egyre jobban vágyom rá. Egyre jobban felizgat a hangja. Eljutottam arra a szintre, hogy meg akarom mondani neki:
– Vágyom rád! Azt akarom, hogy dugj meg! Érezni akarom a farkadat a testemben! – de nem merem kimondani hangosan. Ennek is eljön az ideje, hogy ilyen szavakat merjek használni. Helyette csak tompítok:
– Úgy várom, hogy találkozzunk! Vágyom rá, hogy folytassuk, ahol abbahagytuk és még többet ismerjünk meg egymásból. Vagy inkább mindent…
– Ó, én is! – feleli – Szeretném újra megcsókolni a vállad… Aztán a nyakad…
– Ú, de jó ezt hallani, ahogy kimondod! – lehunytam a szemem, ahogy folytatta és elengedtem magam.
– Aztán megcsókolnám a melled… a bordád… a hasad… a köldököd… a combod… – itt sajnos abbahagyta.
– Egyszer majd én is összegyűjtök annyi bátorságot, hogy ilyeneket mondjak neked!

És hányszor elképzeltem, hogy szexelünk! Mindenféle pozícióban velem volt már, álmodoztam róla egészen sokat. Sosem volt még ilyen. Fantáziálni is csak mostanában szoktam, de hogy egy új pasit képzeljek el, olyan még sosem volt. Haladunk!

* Igen, tudom.  A jó kislányok pórul járnak. A jó kislányoknak az a „jutalmuk”, hogy nem dugják meg őket. Nem érdemes jó kislánynak lenni.

/Szerző:

Egy szexibb nő ugyanabban a testben

Jó nő lettem. Végigsétálok a buliban, az éttermen, a könyvtáron, a buszon és érzem, ahogy rám szegeződnek a tekintetek. Megfürdőzök a jó pasik csodálatában.

Ez nem volt mindig így. Sőt, harminc évig egyszer sem volt így. Mindig a barátnőm volt a jó nő, én meg csak az ő barátnője. Pedig ugyanígy néztem ki akkor, mint most. Ugyanebben a testben voltam, ugyanezeket a ruhákat hordtam, nem fogytam, nem volt plasztikai műtétem. Pont ugyanennyire néztem ki jól, csakhogy nem így viseltem a testem, mint most.

Próbálom megfogni, mi változott rajtam, de még nem vagyok benne teljesen biztos. Valószínűleg leginkább a tekintetem. Máshogy csillog a szemem, mást sugározok. Számos visszajelzést kaptam az elmúlt hónapokban, ami ezt igazolta. Azt mondják, őszintébb lett a mosolyom. Sok félelmet űztem el, ami koptatta a csillogásom:

  • A kapcsolatfüggőséget, hogy a társamtól vártam a boldogságot. Féltem, hogy ha őt elveszítem, nem találok másikat és úgy nem lehetek boldog.
  • Rettegtem attól, hogy mindent újra fel kell építeni egy esetleges szakítás után.
  • Görcsösen akartam gyereket, családot, családi házat. Csakhogy ha valamit görcsösen akarunk, a görcs elijeszti a többieket.
  • Féltem a szextől. Márpedig úgy hogyan lehetnék szexi? Hogyan játszhatnám el azt, hogy élvezném, ha megdugna? Hogy kívánom?
  • Féltem a férfi vágyától. Féltem, hogy meg akar majd dugni. Emiatt nem is néztem a szemükbe, s ha észrevettem, hogy megbámulnak, elkaptam a tekintetem.

Mára megtanultam megcsodálni a pasikat, flörtöt kezdeményezni és fogadni, állni a tekintetüket, oda-odapillantani, megfürödni az élményben. Megtanultam elfogadni, hogy tetszem és megtanultam kifejezni a tetszésem. Nem esem zavarba és nem érdekel, ha zavarba ejtem a másikat. Ha nem nyitott, hát nem nyitott, azzal még nem ártok neki, ha megcsodálom.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Búcsú a szörnytől: már nem félek a férfi vágyától

Két szám között hátradőltem és szélesen elmosolyodtam a koncertteremben. Elkalandoztak a gondolataim egészen addig az estéig, amit milliószor újrajátszottam a fejemben.

***

Még Régi Lilivel történt:

Végre viszontláthattam a férfit, aki után hosszú hónapokig vágyakoztam. Sok idő eltelt, nem tudtunk egymásról semmit, kinek mi van az életében, de ez nem is számított. Ott folytattuk, ahol a történet félbeszakadt a nyaralás végén.

– Velem szeretnél aludni, vagy a lányokkal? – szegezte nekem a kérdést minden előjáték nélkül egy eldugott zugban. Zavarba jöttem. Bár millió romantikus elképzelésem volt vele kapcsolatban, a szex egyáltalán nem tartozott ezek közé. Odáig jutottam általában az álmodozásban, hogy titokban beleharap csupasz vállamba az autó hátsóülésén. Titokban, hisz megcsalásról beszélünk, mivel az akkori párommal monogám kapcsolatban éltünk. S titokban, mert úgy izgatóbb.
Nem ment nekem ilyen gyorsan… És hát mit gondolnak majd a lányok, akik semmibe sem voltak beavatva? Hogy magyarázom ezt ki?
– Bár nagyon szeretnék Veled lenni, de most inkább a lányokkal aludnék. – feleltem.
– Rendben. – értette meg.

Egy örökkévalóság volt kivárni, hogy mindenki aludni térjen, s kettesben maradjunk. Félrevont a szobájába „beszélgetni”. Legalább is az én fejemben ez volt a mentség.

Mikor becsukta az ajtót, ő egyből megcsókolt,  bennem pedig egyből felvillant a pánik gomb:
– ITT SZEX LESZ!!!! RIADÓ!
És behúztam minden kéziféket.
Az agyam riadót fújt és elzárt minden idegpályát, amivel az intim testrészeimhez kapcsolódott. Innentől nem érzünk semmit.

Ott voltam kettesben álmaim pasijával és nem ment a szex. Csókolt, simogatott, amit én nem viszonoztam, csak fogadtam. Ő elővette a farkát, azt a hatalmasat, amitől mások elaléltak volna a gyönyörűségtől, s én elnézést kértem. Nem kívántam, nem vágytam, hogy megérintsem, simogassam, számba vegyem. Odáig meg el sem jutottam gondolatban, hogy ez a pénisz a puncimba kerüljön.
– Na, azt már biztos nem!

Aztán észbe kaptam:
– Te jó ég, Lili! Mi van veled? Tényleg, mégis mit akarsz? Ha már attól a pasitól is pánikba esel, aki hosszú idő után először tudott igazán felizgatni, akkor itt sürgősen tenni kell valamit! – és megpróbáltam átkapcsolni a gondolataimat, elhessegetni a pánikot és szembe nézni a farkával. Talán először néztem meg egy faszt úgy igazán. Szépen lassan közelítettem, cirógattam, nézegettem. A hasán nyugtatva fejem barátkoztam a péniszével. Adtam magamnak egy esélyt, megmásztam egy lépcsőfokot, ott megpihentem, majd megengedtem magamnak, hogy most csak eddig jussak.
– Ne haragudj, de most nekem ennyi ment. – mondtam és belül végre nem utáltam magam, hanem mosolyogtam. Hisz ez egy nagy lépés volt.

Szerencsére a pasi megértő volt, s bár még néhányszor próbálkozott, a végén azt kommunikálta, nincs baj. Viccelődtünk, beszélgettünk még egy nagyot, s úgy tudtam távozni, hogy tényleg nem hibáztattam magam, viszont született bennem egy még mélyebb elhatározás: én bizony végére járok ennek a szexuális görcsnek! Feloldom. Fel tudom oldani.

Talán ez volt az a bizonyos fordulópont, aminek köszönhetően elkezdett ébredezni a szexualitásom. Ez volt az igazi pofon, ami helyrerakott.

Amikor itthon elmeséltem a barátnőmnek, ő döbbenten nézett rám.
– De hisz Te dugni mentél!
– Dehogy mentem dugni.
– Hát akkor mégis miért mentél?
– Ööö… nem is tudom… – s ráébredtem: – valószínűleg inkább arra vágytam, hogy titokban az asztal alatt összeérjen a kezünk. – „Biztonságban”, a többiek társaságában, ahol nem juthat el odáig a történet, hogy szex lesz, vallottam be magamnak. Ezért tudott izgalmas lenni, hogy titokban történtek a dolgok.
– Hát te tök hülye vagy.

***

Borival később többször is elővettük ezt a jelenetet, amikor a szextől, a fasztól, a férfi vágyától való félelmemmel dolgoztunk és én mindannyiszor pánikba estem. Kénytelenek voltunk egy másik képhez nyúlni, mert ebben nem tudtam máshogy reagálni. Újra, meg újra úrrá lett rajtam a pánik.

***

Ehhez képest most PoliLiliként, huncut kis punciskodó cicaként tértem vissza ugyanabba a szobába képzeletben. Már ki tudtam húzni magam, tudtam határozott nő lenni, aki nagyon is tudja, mit akar: csábítani. Meg akartam tapasztalni, milyen hatalmam van fölötte, érezni akartam, ahogy kíván: mert én is kívántam őt. Huncutkodva felnéztem rá, csavargattam a hajam, átkaroltam a nyakát, ahogy csókolt, s végigsimítottam a nadrágján…

***

Véget ért a szám a koncerten és én elmosolyodtam. Elöntött a boldogság nem csak az izgató fantázia miatt, de azért is, mert fellélegeztem: ráébredtem, hogy egy újabb szörnynek intettem búcsút. A szörny, ami a férfi vágyában testesült meg.

/Szerző:

Kihez vonzódhatok?

Újra van egy pasi az életemben, aki úgy vonz, mint a mágnes. És nem a pasimról beszélek. Folyton hozzá kell érnem, gyakorlatilag rámászok, nyomulok. Iszom a szavait, állandóan mellette akarok ülni, folyamatosan vihogok a környezetében. És imádom ezt csinálni, csak közben lelkiismeret-furdalásom van, hisz nem a pasimmal élem meg ugyanezt. Pedig „vele kéne”. „Ő kéne, hogy a legizgalmasabb legyen számomra.” – gondolom, s közben újra azon kapom magam, hogy utálom magam, pedig akár tök boldog is lehetnék. Hisz gondoljuk csak végig, mi történik valójában! Van egy csodálatos pasim, aki izgató minden tekintetben (szexuálisan, intellektuálisan…). Bár még nem vagyunk olyan rég együtt, s mindig tud meglepetést okozni, valamilyen szinten mégis megszoktam, hogy ő van nekem, ami miatt már nem tudja mindig azt az izgalmat kelteni belőlem, amit egy új hódítás. Olyannyira csodálatos partner, hogy nem csak enged pasizni, de még szállítja is nekem a jobbnál jobb férfiakat, akikkel aztán kölcsönös vonzalom alakul ki. Pasi is ezt akarta, a barátja is és én is. Hol itt a hiba? Mindenki megkapta, ami neki jár.

OK. Szóval ez nem gáz, ha vonz más is. Ezért is akarjuk mind a poliamoriát. Sőt, továbbmegyek, tulajdonképpen az sem gáz, ha egyszer-egyszer, vagy akár folyamatosan valaki más jobban vonz, mint pasi. Szívem joga. Akkor és ahhoz vonzódom, akihez jól esik. Totál baromság az, ahogy azt is magamra akarom erőltetni, hogy ki tetsszen. Vagy ki tetsszen jobban. Nem az a lényeg, hogy nekem jól essen, amit csinálok?

Igen, bárki tetszhet. Nem kell ahhoz senkinek a belegyezése, hisz ez még cselekvést nem von maga után. Nézhetem, csodálhatom, mosolyoghatok rá, kereshetem a társaságát. Sőt, akár kezdeményezhetek is – ha valakinek baja van ezzel (neki, az én partneremnek, az ő partnerének…), az majd jelzi.

Miért van az, hogy a pasiktól elfogadhatónak tartom, ha kezdeményeznek, próbálkoznak, nyomulnak, de a magam részéről sokszor beparázok?
– Mi van, ha nem fog örülni neki? Ha nem esik jól neki a közeledésem? – aggódok.
– Hát, csak figyelj a jelzésekre, Lili! – mondja a józan eszem. – Próbáld ki, s kémleld a reakcióit. Egy érintésbe, mosolyba még senki sem halt bele. A legrosszabb esetben hízeleg neki, hogy tetszik valakinek, s ettől erősödik az önbizalma. Olyan nagy baj lenne ez?

Kicsit elbizonytalanodtam, hogy jobban közeledek ehhez a pasihoz, mint ő hozzám.
– Jó ez így? Oké ez? – aggódtam tovább. Majd rádöbbentem: – Igen, jó! Hisz nekem jól esik, s látszólag neki is. Nem érzem, hogy sérülnék, hogy viszonyzatlan lenne a vonzalmam. Egyszerűen kimutatom a szeretetem, éreztetem vele, hogy mennyire kívánatos pasi, s ez mindkettőnknek jó.
– Na látod! – kapta fel a fejét az agyam. – Milyen jó vagy, hogy még a csírájában elcsípted az önostorozást! – dicsért meg büszkén. – Benned volt a reflex, hogy keresd a hibákat a cselekedeteidben, de szépen leráztad. Gratulálok!

/Szerző:

Kigyógyultam a hüvelygombából

Meggyógyultam! Meggyógyultam, s akármilyen hosszú is volt, most olyan, mintha ez az egész gombás időszak meg sem történt volna. Két napja érzem, hogy újra elkezdett bizseregni a puncim és vele a lelkem is, s most, hogy végre pasi karjaiba vethettem magam, azt érzem, fel akarom falni. Folyamatosan odasomfordálok mellé a vacsora mellett, s a nyakát, karját, arcát, fülét csókolgatom, nyalogatom.

Izgultam. Bevallom, azóta, hogy legutóbb annyira csodálatosat szexeltünk G-vel, máshogy kívántam pasit. Még nem mertem elmondani senkinek, magamnak is csak félve. Egyszerűen ugyanazt a csodálatos élményt kerestem, de ő egy másik férfi, akivel másmilyen. Vele máshogy csodálatos. Rossz helyre tettem a fókuszt, olyat vártam el tőle, amit ő nem tud, sőt nem is az ő karaktere. Most azon izgultam, hogy még mindig nem fogom őt úgy kívánni, de hogy látom, itt van velem, már nem aggódom. Annak ellenére sem aggódom, hogy G is itt van. Tudom, hogy csodálatos lesz mindkettőjükkel és már alig várom. Tűkön ülök. Imádom ezt az érzést, ahogy tűkön ülök. Imádom, hogy végre tudom kívánni a szexet.

Meggyógyultam a hüvelygombából. Jó volt hogy az orvos tiltólistára tette a szexet egy hétre, jó volt, hogy végre volt, aki felvilágosított, hogy közben nem szabad nyomni, hagyni kell a puncit pihenni, regenerálódni. Adtam magamnak időt, nem hajszoltam bele magam helyzetekbe mikor, hogy közben nem kívántam a faszt.

Szépen, gyorsan múlt a viszketés és vele együtt gyógyult a lelkem is. Nem tudom, mi a magyarázat rá, de a gomba elvitte a vágyat is. Csók, forró ölelés közben már kezdtem érezni egy kis bizsergést, de még nem volt az igazi, amitől aztán tovább izgultam: vajon meg fogok valaha „javulni”?

Jelentem, megjavultam. És ezt most jól fel kell írnom magamnak, hogy lehetséges! Hogy nagyon is ki tudok mászni a gödörből, méghozzá könnyedén, vidáman szökellve, csak időt kell adnom magamnak. Ha a puncim pihenőt kér, meg kell szépen cirógatni, s megadni neki. Mert a puncim jó hozzám. Legyek én is jó hozzá.

/Szerző:

Hiányzik a szex

Hiányzik az energia, amit a szextől kapok. Bánatosan, lemerült elemmel indulok el reggelente – hiányzik belőlem az erő, a lendület. Pedig aludtam is eleget, jó helyre is tartok, mégsem visz a lábam.

Tépkedem a bőrt a kezemen. Elkezdek mániákusan rendet rakni idegen helyen. Jelzik, hogy ez a szexuális frusztráció jele.

Találkozom pasival. Feszült vagyok, ingerült. Minden idegesít: utálom, hogy nem kapcsolja le a villanyt, hogy rossz helyre teszi vissza a szappant. Keresem benne a hibákat – benne és magamban is. Semmi sem jó, mert aggódom, izgulok magamért. Félelemmel tölt el, hogy érzem, most nem kívánom, nem tudok elveszni a csókjában, nem vágyom a farkára. Félek, hogy ez a kapcsolat elmúlását jelenti. Rettegek, hogy elveszítem azt a jót, amit vele élek meg. Azt a Lilit, akivé mellette váltam.

Aztán jön Kitti és megnyugszom kicsit. A gomba is múlik, érzem, kezdek visszatérni önmagamhoz. Most kell elcsípni ezt, tovább dolgozni, ébresztgetni a vágyat magamban, de csak szépen, apránként, türelemmel. Időt kell adnom magamnak, nem sürgetni magam.

Hamarosan vége a kúrának, egészségesnek leszek nyilvánítva. Dolgozom rajta, hogy ne csak testileg legyen így, de lelkileg is. Erősítem magam. Mosolyt látok a saját arcomon, érzem, sikerülni fog. Sikerülni, mert erős, klassz csaj vagyok és mert nagyon jó emberek vesznek körül, nagyon jó emberek szeretnek.

Nincs miért aggódni. Minden rendben lesz, Lili!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Egyre nehezebb biszexnek lenni

Féltem az újbóli együttléttől barátnőmmel. Izgultam. A legutóbbi után fura szájízem maradt, úgy éreztem, a barátságunk is megváltozott benne. Éreztem, hogy valahogy ő is hasonlóan van ezzel… Ő is igyekszik, akarja. Vett nekem meglepetésként egy csipkés bugyit, olyat, ami neki is van, amit egyszerre vettünk fel pasival való közös randinkra. Mindketten akartuk, készültünk, s mindketten féltünk. Bennünk volt a megfelelési kényszer – leginkább saját magunknak.

A múltkor csak fura szájízem volt, most felhúztam magam, méghozzá jó sok mindenen.

Úgy indult, hogy elmentem mosakodni, s ahogy magamhoz értem, ráébredtem: visszatért a hüvelygomba. Csalódottságomban hisztizni kezdtem és odacsaptam a szappant a tartójába.
– Nem igazság!!!!!!!!!! Nem akarom!!!!!! – duzzogtam magamban.
De hát nem volt más választásom…

Partnereimmel már előre közöltem, hogy valószínűleg para van, úgyhogy csak úgy érjenek hozzám, ha vállalják a kockázatot. Ezért aztán pasi gondosan ügyelt arra, hogy ne keveredjenek a nedveink a másik lánnyal, s először őt kezdte kényeztetni, míg én „vártam a sorom”, de túl sokáig kellett várni. Kiakadtam. Sejtettem, hogy csak a logisztika miatt kapok én kevesebbet, de türelmetlen voltam és felháborodott, mert mindketten a lányt becéztük, míg ő csak feküdt, fogadta. Kiakadtam, mert én is vágytam a babusgatásra: legalább egy-egy csókra, simogatásra.
– Ne már! A mellem nem fertőzött! – háborogtam magamban az igazságtalanság miatt.

Mire sorra kerültem, mindenkit megutáltam. Pasit is, de legfőképp a másik nőt, T-t.
– Nem igaz, hogy nem képes viszonozni, amit kap!
Elborult az agyam, képtelen voltam tisztán gondolkodni, pedig tudtam, hogy mindkettőjüket szeretem, mindketten nagyon fontosak nekem. Bosszúból úgy döntöttem, nem érintem többet barátnőmet, de igazából ezzel is csak magamat büntettem, hisz így nemcsak kivontam magam az aktusból, de még meg is vontam magamtól azt, amit szeretek: merthogy nagyon is szeretek a melleivel játszani, a hasát simogatni.

Kicsit aztán összeszedtem magam, s odasúgtam pasinak:
– Édes, kérlek figyelj oda kicsit jobban, hogy ne kapjak kevesebbet, mint T! – kértem, s ő tündér volt, onnantól nagyon szerelmesen szeretgetett, míg én puffogva kirekesztettem T-t. Azaz kirekesztettem volna, ha rajtam múlt volna.
– Ó, cicám, épp most akartam áttérni Rád. Tudod, csak a gomba miatt nem akartam, hogy előbb téged nyaljalak ki!

Pasinak végül megbocsátottam, de T-nek nem tudtam.

Reggel tudtam csak összeszedni a bátorságom, hogy megkérdezzem:
– Te most hogy vagy azzal, hogy egy nővel vagy? Érzel félelmet, vagy bűntudatot? Élvezed, ha hozzám érsz? És ha én hozzád?
T nem igazán biszex, derült ki már többedszerre, de még most sem tudtam megnyugodni a válaszától. Persze, értem én, hogy ha nem kíván, akkor nem is fog megérinteni, de valószínűleg ez fáj, mert vágyom arra, hogy viszonozza, amit kap. Megkaptam, amit annyiszor hallgatok pasiktól: milyen „mellőzöttnek”, a kevésbé vonzó félnek lenni egy csoportszex helyzetben. 

– Na jó, akkor én most végeztem T-vel. Köszönöm, nekem ennyi elég volt. Legyenek csak kettesben pasival, engem hagyjanak ki belőle! – duzzogtam magamban, majd rájöttem, ez butaság. Érdemesebb inkább megpróbálni máshogy hozzáállni a dologhoz: nézni a játékukat, kényeztetni azt, akit éppen kényeztetni van kedvem, majd fogadni azt, amit adni tudnak nekem. Jó kis tanulási lehetőség megtapasztalni, milyen, ha nem én vagyok a középpontban. Mert nem lehetek mindig ott.

A kép forrása itt.

/Szerző: