Tag Archive for: felizgultam

Örülj, hogy magadhoz nyúltál!

Elalvás előtt Kevinről álmodoztam és közben felizgultam.
– Magamhoz kéne nyúlnom, hisz most kívánom a szexet és nincs kivel megélni. – mondtam magamnak.
– De hisz megígérted magadnak, hogy nem fogsz önkielégíteni, hogy ne okozz magadnak több csalódást! – válaszoltam.
– Igen, igazad van, nem teszem. Inkább dédelgetem ezt az érzést, és nem rontom el egy kudarccal.
– Ugye? Egyébként vágysz te igazából arra, hogy magadnak okozz gyönyört?
– Nem, egyáltalán nem. Én arra vágyom, hogy vele csókolózzak vadul… Hogy felfedezzem az ismeretlent.
– És ezt tudod helyettesíteni a saját kezeiddel?
– Nem.
– Akkor meg minek akarsz önkielégíteni?
– Hát, csak gondoltam, ha már úgyis felizgultam, hátha most sikerülne.
– Nem semmi, hogy még mindig itt tartunk! Felejtsd már el végre: nem KELL önkielégítened. Lehet. Ha erre vágysz.

Nem bírtam aludni, vagy ha igen, nedves, leszbikus álmok bukkantak fel a képzeletemben és reggelre még jobban bizsergett a puncim.

Elhessegettem az esti beszélgetést és mégis csak magamhoz nyúltam. Túlzottan kíváncsi voltam: mi lenne, ha most… Közel egy éve lehetett, hogy hasonlót éltem át Ákossal, s akkor működött.

Közel egy év után sikerült újra elélveznem a saját ujjaimtól. Egyik kezemmel izgattam a csiklóm, másikkal a hüvelyembe nyúltam és jutott még egy ujj a végbélnyílásomhoz is. Persze egyszerre két dolgot nem tudtam csinálni: vagy az egyik kezem mozgattam, vagy a másikat, de így is ment. Nem zökkentem ki, nem rémültem meg. Sőt, ami új és meglepő volt: sokkal nyitottabb volt a figyelmem. Nem csak úgy simogattam „ott valamit”, hanem figyeltem, mit érzek az ujjaimmal, milyen felületre, milyen testrészekre tapintottam rá. Jártam már a saját vaginámban, de meg nem tudtam volna mondani, milyen különböző felületeket lehet ott kitapintani. Valahogy nem is figyeltem oda, mi van ott. Elkezdtem látni a puncim: milyen részekből áll, s azoknak milyen a tapintása, felülete, alakja, mérete.

Talán ez volt az, ami lefoglalt annyira, hogy ne jusson időm megijedni.

Elélveztem. És megnyugodtam kicsit. Legalább is a következő találkozóig.

***

pexels-photo-65121.jpeg

Fotó: Unsplash @ Pexels

– Igazságtalan vagy! – feddem meg magam! – Ha már annyira akartál elélvezni maszturbációtól, akkor most tessék ezt szépen megünnepelni! Veregesd meg a vállad és örülj neki. Látom, milyen vagy magaddal! Haragszol, ha valami nem megy, de nem örülsz, nem dicsérsz, ha valami végre sikerül.
– Jó, de igazából nem is tudom, hogy ez most jó volt-e nekem. Annyira nem is volt jó. – keresem a mentségeket, mert valahogy tényleg nem tudok örülni.
– Tipikus…
– Nem tudom, hogy kéne örülni, hogy tudnám megünnepelni.
– Hmm… Lássuk csak. – szólal meg a bennem élő coach. – Fel tudsz idézni magadban valami olyan emléket, amikor nagyon büszke voltál magadra?
– Persze, rengetegszer van ilyen.
– Ilyenkor mit szoktál érezni?
– Vigyorgok és elújságolom mindenkinek, mi történt.
– És most van, akinek el tudnád ezt újságolni?
– Tulajdonképpen van… Például Ákosnak, Ádámnak… Akár még Kevinnek is. – és máris mosolygok, ahogy elképzelem a szituációt.

/Szerző:

Az első együttlét előtt

Ismét megtetszett egy új pasi, ismét egy fekete bőrű. Egy napja újra a libabőr futkos rajtam és folyton elkalandoznak a gondolataim. Liftezik a gyomrom.

Rájöttem, hogy szeretem ezt a kezdeti lelkesedést. Szeretem, hogy bár már elég egyértelmű, hogy tetszünk egymásnak, még nagyon óvatosak vagyunk. Teljesen kitölti a tudatom, hogy ő ott van velem egy térben. Már attól izgalomba jövök, hogy ránézhetek. Szeretem ezt a bizsergést és várakozást.

Ilyenkor, amíg még nem történt semmi, még színtisztán bennem van a vágy. Még nem harap ki belőle darabokat a félelem, amit a konkrét aktus vészes közelsége szokott okozni. Olyankor bekapcsolnak a fékek, felvillannak régi, nehéz emlékek és ráülnek a jelenre. Elrontják a pillanatot, megrémülök és már nem is bírom átadni magam a történéseknek. A csók, amire annyira vágytam, egyszer csak gépiessé válik, nem merülök el benne.

A kép forrása itt.

Most félve nézzük egymást, majd lesütjük a szemünk. Séta közben egymáshoz koccan a vállunk, az asztal alatt összeér a térdünk és egyikünk sem húzódik el. Imádom ezt a feszültséget, ahogy drukkolok: „ne húzódjon el!”, közben pedig másra már nem is tudok figyelni. Nyelek egyet és visszatérek a beszélgetéshez, azaz csak próbálnék. Rájövök, fogalmam sincs, miről beszélt eddig. Nem azért, mert nem érdekes, amit mond, hanem mert képtelen voltam fókuszálni.

Szikrázik a levegő.

Búcsúzáskor sóvárgás. Megöleljük egymást, s az ölelés valahogy sosem akar véget érni. Hirtelen rádöbbenek: ő is szorít, ő sem enged és megnyugszom, hogy akkor tutira tetszem neki én is. De mégsem nyugszom meg, hisz valahol mégis csak akkor tudok megnyugodni és feszültség nélkül a szemébe nézni, ha már lefeküdtünk egymással.

Észrevetted már, hogy az első együttlét hogy feloldja a feszengést? (Vagy talán inkább a 2., 3. együttlét.)

Elköszöntünk és én egyszerre éreztem, hogy repülök, vigyorgok és szomorú vagyok. Sajnáltam, hogy el kellett búcsúzni, bántam, hogy nem jutottunk tovább. Közben pedig izgatott vagyok és várom, vágyom a folytatást.

Ábrándozok és egyre jobban felizgulok. Elképzelem, ahogy az ölelés végén forrón megcsókol, én pedig a karjaiba hullok. Forog velem ez a kép egész éjjel olyannyira, hogy reggel végül megtörténik, ami nem szokott megtörténni: magamhoz nyúlok.

/Szerző:

A csókmegvonás beindít

Én az a lány vagyok, akit folyton ölelni, csókolni kell, bárhol vagyunk. Az utcán, a szüleimnél vendégségben, ébredéskor, lefekvéskor, bevásárláskor, a mozgólépcsőn, a villamoson, mindig. Ha a pasi nem ölel, nem csókol, elhanyagolva érzem magam és egy idő után pánikba is esem: „nem kívánja az érintésem”, vagy „biztos már nem szeret”.

Ehhez képest Jay kultúrájában ez tabu: náluk nem lehet nyilvános helyen csókolózni. És ez olyan mélyen benne van, hogy még nyitott szellemű szülei házában sem nagyon akar hozzám érni.

Mivel tudtam a kulturális mintát a viselkedése mögött, csak néha estem pánikba attól, hogy az érintés-szükségletem töredékét kaptam csak meg. Viszont így, hogy egész nap egy mély csók, egy forró érintés után vágyakoztam, a szex utáni vágy is folyamatos jelenlétet követelt az életemben, hisz tudtam: igazi öleléseket csak az ágyban kapok meg tőle. (Vagy fordítva: ha olyanok a körülmények, hogy meg tudja engedni magának az intimitást, már egyből meg is dug.)

Végre rendszeresen azon kaptam magam mellette, hogy azt akarom: dugjon meg.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szexet akarok

Két napja egy hatalmasat szexeltünk, s én két napja fel vagyok izgulva. Két napja vágyom a folytatást, leginkább újra vele, de gyakorlatilag akárkivel. Szexet akarok, s talán ilyen még sosem volt velem.

A szexről beszélgettem egy testvérpárral: barátaim mindketten. A lány (aki abszolút pasinak néz ki), leszbikus, a fiú hetero. Mindketten rám voltak állva, egyértelmű utalásokat tettek, s ahogy hallgattam őket, ahogy a saját szexuális életükről mesélnek, s ahogy igyekeznek elcsábítani a fehér hercegnőt, újra, meg újra megremegett a lábam. Őszintén vágytam rá, hogy szexeljek velük. Mindkettőjükkel külön, külön.

A srácnak a dörmögő hangja volt, ami beindított, no meg az, ahogy elmesélte, hogyan szereti kényeztetni a nőt. Úgy festett, ért az előjátékhoz. A lány meg: te jó ég, miket mesélt! Na, ő aztán igazán járatos és tudatos a szexben az elmondottak alapján. Elmesélte, mennyire imád adni, kényeztetni, őrült dolgokat csinálni, mindenfélét kipróbálni, elveszni. Imádtam a bátorságát, a határozottságát, a tudatosságát és amiket elképzeltem a beszámolói alapján. Én is akartam belőlük!

Jó érzés volt. Boldog voltam, hogy fel tudnak izgatni ezek az idegenek, s hogy újra megtapasztaltam: akarom, vágyom a szexet. Kergetőznek a fantáziák a fejemben azok alapján, amiket meséltek.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Előjáték nélkül

Eric minden érintésétől majd’ elolvadtam, vágytam, hogy végre az ágyban kössünk ki. Becsukta mögöttünk a szoba ajtaját, kétszer megcsókolt, majd megszólalt:
– Szeretnéd?
– Igen, persze.
– Akarod, hogy beléd tegyem a farkam?
– Mi van??? – döbbentem meg magamban. – Máris? Semmi előjáték? – Hirtelen nem tudtam, mit is válaszoljak erre, hisz vágytam rá, hogy jól kinyaljanak dugás előtt, ahogy ahhoz szoktam.
– Igen, akarom, de még egy kicsit simogass, jó?

Simogatott kb. még egy percig, majd újrakezdte a kérdezgetést.

– Ajjaj, ez így nem lesz jó. – ijedtem meg magamban. – Ebből száraz és erőszakos behatolás lesz, ami egyenes út a pánikbaeséshez és a hüvelygombához. – De kifogytam az ötletekből, így engedtem neki.
– Jó, gyere.

Én lepődtem meg a legjobban, hogy működött. Egy picit még erőltetnie kellett, hogy bejusson a farka, de a nedvességgel nem volt gond, s hamarosan hozzá is tágultam.

Eddig előjáték nélkül nem igazán tudtam élvezni a behatolást. Leginkább úgy működött jól a szex, ha Árpi először jól kinyalt, amíg el nem élveztem, s utána már el tudtam merülni a dugásban is. Anélkül maximum  csak negyedgőzzel tudtam élvezni a behatolást. Nem tudtam elmerülni az érzésekben.

Végig azt hittem, én nehezen nedvesedek, nehezen melegedek be. Ehhez képest most, ha Eric-kel vagyok, háromszor hozzádörgöli a farkát a puncimhoz, s már elég nedves is vagyok hozzá, hogy behatoljon. S nem csak hogy be tud hatolni, de imádom, ahogy bennem van. Elvesztem a fejem.

Még nem értem. Nem értem, mivel tud ő többet, vagy mivel lettem én ügyesebb. De talán ez is kitisztul a fejemben szépen lassan.

/Szerző:

Szex a parketten

Alig vártam, hogy elvigyen táncolni, mert tudtam, hogy a vérében van a mozgás. És jók voltak a megérzéseim. De nem csak a szemet gyönyörködtette, ahogy ringatózott a zenére: közel húzott magához, egymáshoz dörgölőztünk és én elolvadtam.

Szerencsémre még bugyi sem volt rajtam, ami külön rátesz egy lapáttal arra, hogy felizguljak. Összedörzsölődtek a combjaim, miközben ringatott tovább. Elkapta a karjaimat, s a saját nyakába fonta őket, míg én megőrültem, hogy érinthessem annak ellenére, hogy teljesen szürreális volt a vékony dereka, a szőrtelen karja és a testszaga is fura volt. Abban a közelségben semmi sem számított.

Együtt ringatóztunk, s ahogy be-behajlítottam a térdeimet, úgy éreztem, mintha a farkába ülnék bele. Erős kezeibe fogta az oldalam, markolt, szorított. Fogdosott, de az intim testtájakat kerülte. Mégis kezdtek beremegni a lábaim, kezdtem elveszni. Egészen közel voltam ahhoz, hogy elélvezzek ott, a barátai szeme láttára a házibuliban, egy prűd országban…

Imádtam a táncot. Ragyogtam! Vágytam a testére, határozottan tudtam, hogy vele akarom tölteni az éjszakát és boldog voltam. Boldog, mert tudtam, hogy ez is egy bizonyíték arra, hogy egy újabb falat törtem át. Vágyom rá, hogy faljam a testét, akarom, hogy ő is falja az enyém, izzik a testem. Nem féltem, nem izgultam. Tudtam, hogyha nem jönne el a kielégülés, akkor is ez lenne eddigi életem egyik legszebb szexuális élménye.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A fekete csók

Az igazság az, hogy nemcsak, hogy nem tetszettek a fekete pasik eddig, de tartottam is tőlük. Több esetre emlékszem, amikor rám mosolygott egy a villamoson és én elfordultam. Alapból feltételeztem, hogy nem csak hogy olyan nyomulósak, mint a magyar pasik a diszkókban, hanem még inkább. Az volt a sztereotípiám, hogy ők skalpokat gyűjtenek. El nem tudom képzelni, honnan vettem ezt…

Ehhez képest itt van ez az afrikai srác, aki lassabban csókol meg, mint egy tinédzser.

Már ott tartottunk, hogy egy napja nem tudtuk elengedni egymás kezét. Ha eltűnt 10 percre a látómezőmből, feszült lettem. Egyre erősebben vonzott. Aztán ennek tetejébe még a pólóját is ledobta a hőségben…
– Lili! Lélegezz! Ne felejts el lélegezni! – mondta az agyam, de a tüdőm teljesen összeszűkült. Még most is érzem, ha visszagondolok.

Egyszerre csak gyönyörűnek láttam a csoki bőrét, az izmos vállát és karját.

Egyre türelmetlenebb lettem, mikor csókol már meg végre. Többet akartam belőle. Magához ölelt, de nem mertem megpuszilni a nyakát, pedig mennyire szerettem volna! Vagy megharapni a vállát. Ó, úgy beleharaptam volna! És izgultam is, zavarban voltam, mint egy kamasz. Izgultam, hogy jó lesz-e a csók, mert fontos volt nekem.

Legalább kétszer olyan vastag ajkai vannak, mint nekem. El sem tudtam képzelni, milyen lesz majd.

Aztán megtörtént, pont úgy, mint egy tini történetben.
– Megcsókolhatlak? – kérdezte.
– Ó, igen! – feleltem, de aztán megcsörrent a telefonom.
– Kussolj! – mondtam a telefonnak magamban. Mire Eric:
– Valaki hív! –
– Francba! – morogtam magamban, s felvettem.
Kicsit később emlékeztettem:
– Ott tartottunk, hogy meg akartál csókolni! – kezdtem türelmetlen lenni.
– A tökéletes pillanatra vártam. Most keresek egy új tökéletes pillanatot. – s sétált tovább.

Később aztán, egy szerintem egyáltalán nem tökéletes pillanatban kapott el a kivilágított szoba
ajtajában a barátai előtt. De nem számított. Én leszartam, hogy tökéletes-e a pillanat, nekem a csók kellett. És működött!

Elolvadtam. Beleolvadtam a karjaiba, bármit is tett. Nem blokkoltam le, nem ijedtem meg. Talán azért, mert annyira lassan közeledik, hogy én addigra már teljesen elvesztem a fejem, és semmi másra sem tudtam gondolni, csak rá. Egyszerűen nem fértek már el a félelmek a fejemben, kiszorította őket a vágy és a türelmetlenség.

Most fekszem a szobában és csak arra tudok gondolni, hogy lefogja a kezeimet és végigcsókol, majd hosszan csókolja a puncim azokkal a vastag ajkaival.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A szexi félisten

Aki már rég óta olvas, tudja, hogy nem mindig voltam olyan laza és szabad, mint most. Nem mindig tudtam beleengedni magam sem a szexbe, sem abba, hogy magamat, vagy bárki mást szexinek találjak.

Egy házibuliban voltunk kb. egy éve, s a házigazda elhívta gyerekkori barátját, akivel még sosem találkoztunk. Levente szemtelenül fiatal volt és még szemtelenebbül szexi. Forró nyári éjszaka volt, így „kénytelen volt” ledobni a pólóját. Ott feszített abban a csodálatosan szép szőrős felsőtestben, szép széles vállakkal. Még sosem volt addig olyan, hogy egy férfitest, csupán egy test így beindított volna.

Megnyaltam a szám szélét és elővettem a leghuncutabb mosolyom, miközben erősen csodálkoztam magamon, hisz én ilyet nem szoktam csinálni. Nem szoktam flörtölni, nem szoktam elhinni magamról, hogy bárkit el tudnék csábítani, mint ahogy azt sem, hogy én egy vonzó, szexi nő vagyok. Egy hosszú kapcsolatban voltam akkor, amit bár épp akkor nyitottunk ki poliamorrá, de ezt a barátaim még nem tudták. Kavargott a fejemben a sok gondolat, miszerint én nyugodtan flörtölhetek, csavargathatom a hajam, pisloghatok rá áhitattal, node mit gondolnak a többiek?!?

Maradtam hát a csöndes flörtnél. Talán még sosem voltam ilyen, Törökországot leszámítva még egyszer sem tudtam így megélni és használni a női vonzerőmet. Most valami hasonló történt, mint a török nyaralásokon: ott állt előttem, teljesen ellazulva egy gyönyörű férfi, és én nem rejtettem véka alá a csodálatomat. Pislogtam rá áhitattal, ő pedig ezt marhára élvezte. Engem is megszépített az, ahogy őt csodálom, s ezáltal éreztem, hogy én is tetszem neki. Vibrált a levegő.

Egész este a szakmájáról kérdeztem, amiről lelkesen és hosszan tartott kiselőadást, én pedig – bár a háromnegyedét nem értettem – kérdezgettem tovább. Ő ettől még büszkébb lett magára, hisz nem csak azt érezhette, hogy egy Adonisz, de még érdekes is.

Így ment ez hajnalig. Én billegtem előtte, csavargattam a hajam, s csodáltam, ő pedig vigyorgott, lazán hátradőlt a kerti székben, s a mellkasát simogatta, miközben folytatta a kiselőadását. Őrült erotikusnak láttam. Még most is összefut a nyál a számban.

Imádtam ezt a felszabadult érzést, imádtam, hogy nem feszengtem, nem féltem, nem voltak korlátok, csak élveztem, ami van!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Mi kell ahhoz, hogy megkívánjak egy pasit?

Szexuális ajánlatot kaptam valakitől és ráparáztam. Pedig tulajdonképpen még tetszik is, csak nem tartok ott, hogy meg is kívántam volna. Igen, szimpatikus, jó pasi, de egyetlen jó beszélgetésnél nekem még többre van szükségem ahhoz, hogy nedvesedjen a puncim.

Régebbi sztori: Dávid nagyon sok telefonálás után küldött egy képet, amin látszott a válla az atlétájában. Teljesen begerjedtem. Szinte az volt az első alkalom életemben, hogy magamhoz nyúltam. Nem értettem, hogy lehet ez, hisz nem annyira a látvány az, amire gerjedni szoktam. Nekem egy szexi fotó, vagy egy pasi, akit az utcán látok, nem elég ahhoz, hogy felizguljak. Azt hiszem, engem két dolog indít be: az illatok és a hangok. Valószínűleg ez lehetett a titok Dávidnál: társítottam mellé  a hangját, s mellé fel tudtam idézni, milyen volt ölelni, csókolni…

Szegény „tisztességtelen ajánlattevőm” itt még nem tart. Ő már vígan fantáziál rólam, dédelget az álmaiban, míg én csak nézem az üzeneteit és tanácstalankodok: erre most mégis mit válaszoljak? Hazudni nem fogok. Nem, az üzenet maga nem indított be. Puszit sem fogok küldeni semmilyen testrészére addig, míg nem kívánom ezt tényleg. De még nem tudom, milyen az ő közelsége. Legalább, ha már egy csók elcsattant volna…

Tetszik, vonz, s mellé nagyon jó embernek tűnik, de nem vagyok felkészülve arra, hogy a farkáról nézegessek fotókat. És arra sem merek még igent mondani, hogy kiutazzak hozzá szinte ismeretlenként. Ehhez nekem még ismerkedős időre van szükségem.

A kép forrása itt.

/Szerző:

40 napos szexböjt?

Soma Mamagésa újra behozta az életembe a So Purkh Mantrát az Everness Fesztiválon.

so purkh mantra a szerelemért és a kapcsolatokért:
a szex csakrát is ( és ezáltal az ehhez tartozó szerveket) tisztítja. Úgy tartják a varázslatos So purkh mantráról, hogy aki 40 napon át szex böjtben hallgatja, sőt, ismétli naponta 12-szer, annak utána változás jön be az életében. Ha nem volt párja, bevonzza, ha volt, de ellaposodott a kapcsolatuk, megújhodást hoz, ha babát szeretnének, abban is segít.

Forrás

Komolyan elgondolkodtam ezen a böjtön… Miért? Mert úgy érzem, mostanában egyre többször megyek úgy bele szexuális aktusba, hogy én nem is akartam. Hogy nem a vágy vezényel, hanem a kötelességtudat. És bár keményen koncentrálok, hogy ne sérüljek benne lelkileg, félek, ezt mégsem tudom teljesen elkerülni.

Vonz benne, hogy így megtapasztalhatom, milyen úgy párkapcsolatban élni, hogy nem lebeg ott a fejem felett, hogy szexelni kell. De valószínűleg ez így elég megúszós lenne, hisz nem arról van szó, hogy attól félek, a pasi csak a szex miatt akar engem, s így bizonyítékot kaphatok: nem csak a puncim érdekli. Ha így lesz egy kifogásom, nem fejlődöm majd sem abban, hogy kiismerjem magam, mire vágyom, s arra sem tanít meg, hogy a vágyaim és ne a vélt elvárások alapján cselekedjek.

Keresem hát a további megoldásokat arra, hogy kiismerjem magam és a vágyam.

A kép forrása itt.

/Szerző: