Tag Archive for: jó_kislány

Belém élvezett

– Ugye nem élveztél belém? – kérdeztem.
Nem jött válasz, csak jelentőségteljesen nézett.
– Te bolond! – kiabáltam, és elkezdtem csapkodni a hátát. – Mit csináltál?!
– Elvesztettem a fejem… Gyere, zuhanyozzunk le! – pattant fel hirtelen, s berángatott a hideg zuhany alá.
– Baszd meg. – gondoltam. – Nem elég, hogy az engedélyem nélkül belém spricceled a spermád, de még le is öntesz hideg vízzel?

Még soha senki nem élvezett belém, csak mikor még gyógyszert szedtem, így nem volt tapasztalatom benne, mi van ilyenkor. Tudtam, hogy léteznek esemény utáni tabletták, de nem akartam bevenni.

Már évek óta vágytam gyerekre, s bár totál szerelmes is voltam belé, a tudatos énem mégis üvöltött velem:
– Normális vagy? Hisz még csak egy hónapja ismered! És hamarosan hazamész! Nem szabad gyereket vállalni egy ilyen friss kapcsolatban!
– De úgy szeretem! És tudom, hogy nagyon jó ember!
– És egy fillére sincs… Mégis miből fog eltartani, miközben egy másik kontinensen él?

Teljesen összezavarodtam, száguldozni kezdtek bennem a hormonok. Onnantól nem voltam képes másra gondolni, mint hogy anya leszek. Igen, az eszem egyik fele tudta, hogy ez őrültség, de a másik fele valahogy biztos volt benne, hogy ennek ellenére tökéletes terv.

Azóta többször elkövette ugyanezt a hibát: elvesztette az eszét és belém élvezett, mégsem vagyok képes elővenni az óvszert. Lelkiismeret-furdalásom van, mert azt hiszem, rossz kislány vagyok, de egyszerűen nem bírok mást tenni. Erősebbek nálam az ösztöneim. Még egyszer kap egy pofont, mikor újra „elrontja”, majd édesen megcsókolom. Úgy teszek, mint aki haragszik, holott örülök. Örülök, mert megőrültem.

/Szerző:

Óvszer nélkül

Egészen sokan akartak már megdugni óvszer nélkül annak ellenére, hogy mindenhonnan ezt hallani: rettegjetek a nemi betegségektől és a nem várt terhességtől. Határozottan állítják, ők tiszták és tudják, mit csinálnak, tudják, mikor kell kihúzni. Nem szoktak teherbe ejteni senkit. Ja… Mintha az akarat kérdése lenne.

Próbálok kemény lenni, de nem megy. Rendszeresen elbukom, beadom a derekam.

Ilyenkor kísért a lelkiismeret-furdalás, mélyen. Mindig is törekedtem arra, hogy jó kislány legyek, ha viszont nem védekezek, a társadalom szabályai ellen vétek. Nem szabadna. Még a kommentelők is rám szóltak, hogy felelőtlen vagyok, ami részben igaz. A pasi felelőtlen volt én meg gyenge.

De ami még ennél is rosszabb, az az, hogy Gergőnek ígéretet tettem, hogy óvszert használok, ha másokkal vagyok. Gyötör a bűntudat, hogy megszegtem a közös szabályunkat, s emiatt haragszom az új partnerre és magamra is.

– Húzz óvszert, kérlek! – mondom az új partnernek, aki szeret és tisztel, s folyton a kívánságaimat lesi.
– Oké, mindjárt. – és bedugja a csupasz farkát a puncimba egy kicsit.
– Kérlek! Óvszer! – próbálkozom tovább.
– Jó. – és még beljebb hatol. Küzdök, félve megpróbálom eltolni magamtól, majd feladom.

Van, amikor 3-4 döfés után sikerül még rávennem, hogy vegye fel a gumit, de a következő szeretkezésekkor már egyre nehezebb. Végül feladom.

Szeretnék erősebb lenni akaratban. Szeretném, ha valaki elárulná a titkot, hogyan tudok határozottan nemet mondani olyanoknak is, akik közel állnak a szívemhez…

Még egy bejegyzés a témában: Óvszerrel nem megy

couple-731890_640.jpg

A kép forrása itt.

/Szerző:

Amit a Szürke ötven árnyalatától kaptam…

Intimitás Gourmet bejegyzése eszembe juttatta, hogy én is olvastam a Szürke ötven árnyalatát. Nagy hatással volt rám annak ellenére, hogy elfogadom, gagyi, s nem is eléggé hiteles. Miért? Mert teljesen laikusként közelebb hozta hozzám a szexuális játékszerek és a BDSM világát.

Tisztában voltam vele, hogy létezik BDSM, de amilyen kép élt bennem az addig ismereteim alapján, az alapján azt feltételeztem, „ez egy szadista / mazochista, beteg dolog. Borzalom, amit semmiképp sem szabad kipróbálni jókislányoknak, de nem is érdemes, hisz csak a pszichopaták élvezik…”

Sok mindent megmagyarázott nekem. És az én szempontomból most tök mindegy, hogy hány méter hosszú egy rendes shibari kötél, mert úgysem szaladok venni egyet, meg úgysem emlékszem az ottani adatokra. Ami átjött belőle: hogy ez nem egy félelmetes, veszélyes, vad műfaj és igenis lehet nagyon is élvezetes egy magamfajta, rendes lánynak is. Tiszta, biztonságos és nagyon jó, ezért érdemes kísérletezni vele, ha olyan partnerre akadok. És ha nem tetszik, lehet rá nemet mondani.

Szerintem nagyban hozzátett ez ahhoz, hogy olyan bátran beleengedtem magam a kísérletezgetésbe Áronnal. Tudtam benne bízni akkor is, amikor elkezdte csapkodni a puncim, vagy óvatosan elszorította a nyakam: tudtam, hogy nem bántani akar, hanem a gyönyörömet fokozni.

A kiscsaj pedig… Az első pillanattól teljesen együtt tudtam vele érezni. Tökéletesen leírta az írónő, milyen naiv lány voltam-vagyok én is. Igen, srácok, ilyen (is lehet) egy nő gondolatvilága.

Irodalmilag persze nem egy nagy élmény, s nem is fejeztem be a könyv olvasását, mert ráuntam a sztorira, de sokat kaptam tőle. Végre nem csak azok a közös orgazmussal végződő tökéletes, romantikus szeretkezések bukkantak fel, hanem valami más. Egy új, színesebb, valóságosabb világot nyitott meg előttem, amiben nem csak egyfajta szex létezik, s amiben lehet kísérletezni.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A kislány, aki „csúnya dolgokat művel”, azaz élvezi a szexet

A Bliss c. film inspirálta e bejegyzéssorozatomat, melynek második részét olvashatjátok most. (Első rész itt.)

Vigyázat, spoylerek sorozata következik! Érdemes előbb megnézni a filmet!

Maria gondja nem az, hogy a teste képtelen a szexre. A fejében van egy blokk, ami miatt nem tud megnyílni a párja előtt. Szeret a férjével szexelni, szereti megadni a pasinak a gyönyört, az orgazmust, alapvetően élvezi is, hogy magában tudhatja Joseph farkát, de a saját extázisa elmarad. Valamiért nem tudja átengedni magát neki. Van egy blokk benne, amit nem ért.

A terapeutája sejti, hogy egy szexuális trauma, abúzus állhat a dolog hátterében, de Mariának nincsenek ilyen emlékei.

Joseph a tantrikus terapeuta segítségével szépen lassan, okosan, tudatosan felépített folyamatban eljuttatja Mariát az első orgazmusig. Maria sokkot kap, mert az extázis közben előtör belőle a tudatalattijában mélyen eltemetett kép: az apja gyerekkorában éveken keresztül folytatott vele szexuális kapcsolatot. És élvezte. És bűntudata volt emiatt, aminek következtében az egész pakkot blokkolta magában. A történetet a tudatalattija legmélyére nyomta, s képtelenné tette magát a szex élvezetére.

…

Számtalan olyan pontra emlékszem gyerek- és kamaszkoromból, amikor élveztem a szexuális közeledést, de a bűntudatom annál erősebb volt. Éreztem, hogy valami „csúnya dolgot” művelek épp, márpedig én mindig jó kislány akartam lenni, így vagy nem csináltam többet azt a dolgot, vagy elintéztem, hogy ne okozzon gyönyört, s így elintéztem, hogy jó maradhassak. Megfeleljek a vélt elvárásoknak.

  • Kötelet másztam kislányként. Összeszorítottam a combocskám, s elöntött a gyönyör. Megijedtem. Valahol mélyen tudtam, hogy ez csúnya dolog. Onnantól nem igazán ment többet a kötélmászás.
  • Szerelmeset játszunk a barátnőmmel. Ez már csak ködösen rémlik, valószínűleg elfolytottam. Volt benne kis maszturbálás, talán egymás combjához dörzsöltük a puncinkat, nem emlékszem. Talán még csókolóztunk is… Talán vele volt az első csókom… Tudtam, hogy ilyet nem szabad. Tudtam, hogy rosszak voltunk. Pedig senkinek sem ártottunk…
  • Szerettem szerelmeset játszani apuval. Néztük a filmet, s ilyenkor hozzá bújtam a fotelja karfáján fekve. Már nem tudom, meddig mentem el, valószínűleg csak a nyakát puszilgattam, de az is lehet, hogy több. Én csináltam. Úgy emlékszem, ő kedves volt és elfogadó. Nem lökött el, nem szidott le, nem is élt vissza a helyzettel. Úgy emlékszem.
  • 16 évesen az első pasi, aki belenyúlt a bugyimba. Tudtam, hogy ez csúnya dolog. Hogy ezt nem szabad ilyen hamar. A puncim nedves volt, de a lelkem megkeményedett. Magamat hibáztattam, hogy belekeveredtem ebbe a helyzetbe. Csalódást okoztam a pasinak is és mélyen belül valószínűleg anyámnak is. (Lásd Nancy Friday Nők a csúcson c. könyvében.)
  • Első orális élmény. Tisztán emlékszem, elengedtek a szüleim, hogy vele töltsem az éjszakát. Apu feltételezte, hogy szex lesz, s megkérdezte, milyen védekezést szoktak használni manapság a fiatalok. Zavarba jöttem, mentegetőztem, hogy mi még nem fogunk lefeküdni egymással. … Éjjel azon kaptam magam, hogy a szerelmem a puncim nyalogatja. Nem is tudtam, hogy ilyen van, nem tudtam, hogy a lányokat kinyalják. De azt tudtam, hogy a puncimmal pisilek, ami koszos. Pisilés után kezet kell mosni. Ő pedig most azt a testrészemet nyalogatja. Undorító. A testem élvezte, de az orgazmus közelében ezt elblokkoltam. Helyette az éles édes fájdalom maradt meg éveken át. Éveken át egy pontig élveztem, aztán, mint amit elvágtak, leblokkoltam magamban az egész élvezetet. Egy ponton kikapcsolta az agyam a testem.

Igen, nagyon valószínű, hogy ez mind összefügg azzal, hogy kislány koromban megnyalta a puncim az a férfi, akit én nagyon szerettem. A barátom volt. Mindig mondják, hogy ez nagy trauma. Most kezdem csak megérteni a filmnek köszönhetően, mi mindenre lehetett ez hatással az életemben. És alig várom, hogy én is elkezdjek egy hasonló szexuális gyógyítóval együtt dolgozni, s kigubancolni ezeket a szálakat.  Megérteni, mi mivel függ össze és megbocsátani. Méghozzá leginkább magamnak.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Vágyom rá…

Ricsivel még nem szexeltünk. Miért érdekes ez? Mert szeretnék!
– Nagy cucc! Hol van ennek hírértéke? – kérdezitek.
– Hát nagyon is van!

Szerintem sosem volt még olyan, hogy vágyakoztam volna az után, hogy a pasi, aki tetszik, megdugjon. Inkább rettegtem attól, hogy szex lesz. Álmodoztam olyanokról, hogy szeretni fog, hogy együtt leszünk, kézen fogva sétálunk, csókolózunk – tisztára, mint egy tinilány. De a szex gondolata is megrémített. Ott szokott elromlani minden…

De most már más lettem és ebben megmutatkozott a fejlődés: vágyom rá!

Ahogy csókolt, felnyögtem. Akartam, hogy felmenjünk és lefeküdjünk egymással, de közben meg marhára élveztem ezt a vágyakozást, az időhúzást, így nem ajánlottam fel. Tudom, hogy ő is akarta, éreztem, ahogy hozzám nyomta a farkát, de udvarias volt. Jó kislány és jó fiú.*

Hetek teltek el, mióta nem találkoztunk, s egyre jobban vágyom rá. Egyre jobban felizgat a hangja. Eljutottam arra a szintre, hogy meg akarom mondani neki:
– Vágyom rád! Azt akarom, hogy dugj meg! Érezni akarom a farkadat a testemben! – de nem merem kimondani hangosan. Ennek is eljön az ideje, hogy ilyen szavakat merjek használni. Helyette csak tompítok:
– Úgy várom, hogy találkozzunk! Vágyom rá, hogy folytassuk, ahol abbahagytuk és még többet ismerjünk meg egymásból. Vagy inkább mindent…
– Ó, én is! – feleli – Szeretném újra megcsókolni a vállad… Aztán a nyakad…
– Ú, de jó ezt hallani, ahogy kimondod! – lehunytam a szemem, ahogy folytatta és elengedtem magam.
– Aztán megcsókolnám a melled… a bordád… a hasad… a köldököd… a combod… – itt sajnos abbahagyta.
– Egyszer majd én is összegyűjtök annyi bátorságot, hogy ilyeneket mondjak neked!

És hányszor elképzeltem, hogy szexelünk! Mindenféle pozícióban velem volt már, álmodoztam róla egészen sokat. Sosem volt még ilyen. Fantáziálni is csak mostanában szoktam, de hogy egy új pasit képzeljek el, olyan még sosem volt. Haladunk!

* Igen, tudom.  A jó kislányok pórul járnak. A jó kislányoknak az a „jutalmuk”, hogy nem dugják meg őket. Nem érdemes jó kislánynak lenni.

/Szerző:

Mi a jó a gyerekpuncinak?

Beszélgettünk arról az esetről, mikor pici koromban „molesztáltak”. Kb. hat éves lehettem, mikor az a felnőtt barát, akit rajongásig szerettem, kinyalta a puncim.

– Milyen érzéseket kelt ez benned? Mit gondolsz arról az emberről? – kaptam a kérdést. Sokáig nem tudtam válaszolni, mert ezen eddig nem igazán gondolkodtam. Nem az volt a fókusz, hogy őt milyen embernek tartom emiatt – inkább az a probléma, hogy magamra haragudtam, magamat hibáztattam, mert nemcsak hogy „engedtem”, hogy ilyen „csúnya dolgot” csináljunk, de még élveztem is. Mégis hogy lehetnék én jó kislány, ha ilyen csúnyaságokat élvezek.

Elgondolkodtunk azon, mégis mi történt: egy ember, akit én nagyon szerettem, s aki valószínűleg szintén nagyon szeretett engem a maga módján szexuális gyönyörökben részesített. Valószínűleg a kíváncsiság hajtotta: milyen íze lehet egy kislány puncinak. Vagy egész egyszerűen csak szerette a puncit. Kérdem én: mégis mi ebben a rossz? A lelki törést kérem szépen szerintem nem a „csúnya bácsi” okozta, hanem a társadalom és a közerkölcs. A kultúránk, aki azt neveli belénk, hogy nem érhetünk a puncinkhoz / fütyinkhez, s azt mondja, a szexualitás szégyellnivaló.

Nézzünk körül az állatvilágban: ők vígan szexelhetnek bárki orra előtt, hisz a szaporodás a világ legtermészetesebb dolga. Minket meg lenevelnek róla, bujkálunk miatta. Akárhányszor éltem át gyönyört csöppségként, egyből szégyenkeztem miatta. Azt hittem, ezt nem szabad.

A szüleimnek a mai napig nem mondtam el. Leginkább azért, mert rettegek, hogy emiatt borzasztóan aggódnának értem, holott én még mindig úgy gondolom, nem okozott ez nekem különösebb sérülést. Nem akarom, hogy fájjon nekik, hogy magukat hibáztassák, amiért nem figyeltek jobban. Azt sem akarom, hogy haragudjanak arra az emberre, mert igazából én sem haragszom. Nem is tudtam soha haragudni.

Én vagyok az a személy, aki képtelen hinni az emberi gonoszságban. Én úgy képzelem, hogy azok, akik mások ellen tesznek, azok nem rosszak, csak nem elég tudatosak, empatikusak, vagy tudatlanok, esetleg tévednek. Nem gondolnak bele rendesen. De erről a férfiról még csak ezt sem tudom gondolni, hisz tulajdonképpen ő csak jóérzést okozott. A rosszat már a társadalom keltette bennem.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A félelem útmutató

Soma Mamagésa előadása során talált meg engem az egyik legfontosabb tanítás az Everness Fesztiválon. Addig is sokat kaptam már Somától, de ez a gondolata azóta meghatározza az életem:

A félelem útmutató. Ha valamitől félsz, az rámutat arra, amivel még dolgod van. Indulj el a félelmed irányába!

Megszólítva éreztem magam.
– Lilikém, hisz Te magad is tudod, hogy itt fekszik melletted a félelmed tárgya a homokban! – sugallta Soma. – Érintsd meg!

Az a férfi nyúlt el ott mellettem az előadásba feledkezve, akivel az éjszakát töltöttem. Jó kis kaland volt másnap kínos feszültséggel. Tudtam jól, hogy igazából nem akarok tőle semmi komolyat, de ahogy ott hasalt, ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy a szépséges hátát simogassam. Csakhogy nem mertem.
– Mi van, ha nem is akarja? Mi van, ha zavarná? Mi van, ha nem esne jól neki az érintésem? Vagy megzavarnám az előadásban? – bizonytalankodtam.
– Ne hülyéskedj már! – kacagott volna Soma, ha hallja a gondolataimat. – Egy kis cirógatástól még nem fog megsérülni. Ha este jól esett neki, hogy megdughat, ez most nem fogja bántani! Ha meg mégis zavarja valami miatt, majd jelzi. Nagyfiú.

Összeszedtem minden bátorságom, végigsimítottam a hátát.

Semmi reakció.

– Jaj! Most akkor mi legyen? Most akkor nem élvezte? – húztam vissza a kezem.
– Na álljunk meg egy szóra! – torkollt le. – Most azért csinálod, hogy neki legyen jó, vagy mert Te szeretnéd élvezni a hátát?
– Öööö… Hát, én szeretném… – lepődtem meg magamon. Aznap volt ugyanis először – szintén Soma workshopján -, hogy egy játék (Angyal folyosó) során, mikor sorban minden résztvevőt megsimogattunk rádöbbentem, hogy nem bírom abbahagyni a cirógatást. Rámentem a maximumra, mindenkit addig simogattam, amíg értem, s olyan helyeken is, ahol mások nem merték. Élveztem, hogy adhatok, s hogy megfürödhetek abban, ahogy élvezik az érintéseket. Imádtam a visszajelzéseiket, már-már függőséget okoztak nekem. Ott először éreztem, hogy nem azért simogatok valakit, mert ő is simogat engem, s azt érzem, kötelességem viszonozni, hanem mert én is élvezem, hogy érinthetek. 
– Na, hát akkor használd ki szépen a lehetőséget és folytasd! Van még 30 perc a program végéig.

Folytattam is! Továbbra sem volt semmi reakció, mintha levegő lennék, fel se szisszent, rám se nézett, semmi. De akkor már nem hagytam magam összezavarni, nem hagytam abba: simiztem, amíg nekem jól esett és egyre büszkébb voltam magamra a bátorságomért.

Később bevallottam magamnak: az még feszít, hogy semmilyen reakciót nem mutatott, így a tanítással felvértezve töviről hegyire elmeséltem a férfinak, mit éltem meg, s feltettem neki a kérdést, milyen volt ez neki.
– Teljesen jó! – mondta. – Tök jól esett, csak most valahogy nem volt kedvem dorombolni hozzá.

Megnyugtatott. Magamból, a saját félelmeimből indultam ki, mikor érte aggódtam amiatt aggódtam, hogy kiestem a jókislány szerepből: velem számtalanszor előfordult, hogy valami nem esett jól, de nem szóltam. Nem állítottam le a másikat.
– De hát a pasik rendszeresen kérdés nélkül letaperolnak minket, nőket! – vágta rá a fejemben élő Soma! – A miénk a felelősség, hogy lecsapjuk-e a kezüket, vagy sem. Vállalják a kockázatot, s most Te is így tettél nagyon helyesen. Ők is felelős magatartást várnak el tőlünk: szóljunk, ha valami nem tetszik. Te is add hát meg a bizalmat a pasiknak!

Soma tanításának köszönhetően hatalmas köveket pakoltam le a szívemről akkor és azóta is.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Hányan jó, ha megdugnak? – Félelem a gruppenszextől

Alapvetően mindig szerettem a tőlem nagyon különbözőket barátnak fogadni. Már kisiskolásként is szerettem például a rossz gyerekekkel barátkozni, pedig én voltam az egyik legjobban viselkedő: egyszerűen érdekelt, mi van a mások által nem kedvelt álarc mögött. Szerették is megmutatni az igazi arcukat, s talán épp ezért nem is az történt, hogy „megrontottak”, hanem csak tágították a tudatom.

Egyetem alatt volt egy barátom: igazi huligán. Seftelgetett, kaszinóba járt és még sorolhatnám és én mindezekkel együtt nagyon fontos barátomnak érezem a mai napig. Imádtam vele és a barátaival lógni, ez mindig nagyon különleges élmény volt: egy olyan világot mutattak, amit másképp sosem ismertem volna meg, pedig ugyanebben a városban volt ez is.

Ő mesélt Cicáról, a lányról, aki imádta, ha ők fiúk, lehetőleg minél többen jól megdugják. Érdeklődve hallgattam, de nem értettem. Magamból kiindulva egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehetséges ez. Tudtam magamról, hogy nem szeretem a szexet, s mivel nem ment, megrémisztett. Elég volt nekem, ha az aktuális pasimmal kellett dugni, s ha épp nem volt pasim, örültem, hogy nyugtom van, megúszom a szexet. Persze sejtettem én, hogy a szex jó dolog, hisz az egész világból ez kommunikálta, de elképzelni azt nem tudtam.

Cica imádta, ha több pasi keféli: egyszerre, vagy egymás után. Ugyan ő szeretett az egyetlen lenni, kikérte magának, ha más lányt is beszerveztek volna, a srácok mégiscsak szívesen megkockáztatták volna a helyzetet, ha én benne vagyok. De én nem hagytam magam. Igazából imádtam, ahogy legyeskednek körülöttem, ahogy próbálkoznak, hogy szexinek tartanak és azt is imádtam, hogy nemet mondhatok nekik. Vicces játéknak tartottam.

Az akkori Lili valószínűleg sosem gondolta volna, hogy egyszer még vágyni fogja a következő gruppen alkalmat. Jó, őszintén szólva, még most sem az van, hogy vágyom, de legalább már el tudom képzelni, hogy ezt érezzem a jövőben. Már elérhetőnek tűnik az az állapot.

Még mindig meg vagyok egy kicsit ijedve, mert minden ilyen alkalom nagyon komplex, s épp ezért felkavaró. Márpedig én még mindig hajlamos vagyok tíz körömmel kapaszkodni a nehezebb pillanatokba, s ezeket játszom le a fejemben újra, meg újra ahelyett, hogy nyitottan várnám az alkalmat, s így el is tudnám engedni magam.

Egyszer még leszek olyan, mint amilyennek Cicát képzelem. Egyszer még el fogok jutni arra a szintre, hogy nem ijedek meg az engem kényeztetni vágyó péniszektől, hogy nem fog bekapcsolni a „legutóbb sem ment” riasztó lámpa a fejemben, hanem inkább a „Még! Kérek még!” program fog elindulni.

/Szerző:

Szabad magamat érinteni szex közben?

Nagyon megörültem az alábbi képnek, amit egy ősrégi szexuális felvilágosító füzetben (Villányi Péter: A szeretkezés) találtam. Nagyon pozitívan csalódtam, hogy azt tanítja: teljesen normális magadat simogatni akkor is, mikor pasival vagy.

Amikor életemben először beszélgettem egy barátnőmmel szexről, bevallotta, sokat küszködött, míg meg tudta magának engedni, hogy saját magát simogassa, miközben a pasijával van. Eltátottam a számat: ilyen van? Tényleg van olyan nő, aki magát izgatja, amikor ott van a pasi? Tényleg lehet? Ezzel nem bántom meg?

Szépen lassan rájöttem, hogy ha nekem OK, hogy pasi a nyelvemre veri a farkát (azaz magát izgatja), akkor az is rendben lehet, ha én simogatom magam, miközben dugunk. Tudom, tudom, hisz mondták is többen is, hogy izgató, ha a lány magához nyúl, de a bennem élő jó kislány nem tudta ezt megengedni magának. Elvégre az az igazi élvezet, amit a pasi ad nekem. Ha magamat izgatom, azzal azt mondom: amit te adsz, az nem elég. Pedig az is lehet, hogy egyszerűen nincs annyi keze, hogy azt mind megtegye, amire én vágyom.

Imádom, amikor pasi kinyal. Imádom azt is, mikor azt kéri hozzá, hogy húzzam szét a puncimat. Őszinte leszek: nem azért szeretem, mert így jobban hozzám fér, hanem mert így „legálisan” érinthettem magam. Felfedeztem, hogy ha még az én ujjaim is ott vannak a nyelve és az ajkai mellett, s nyomást helyezek a csiklóm felső részére, az csodálatos érzés. Sokáig persze titkoltam mindezt: úgy tettem, mint aki csak az ő kedvében akar járni: izgatóan szabad utat engedek a nyelvének, s csak titkon nyomtam, masszíroztam a szeméremajkaimat. Beletelt egy időbe, mire rájöttem, ezt nem kell titkolni. Nyugodtan csinálhatom úgy is, hogy észreveszi, akár úgy is, hogy a borostájához dörzsölöm oda magam: nem, hogy megengedi, de imádni fogja a lelkesedésemet!

Nehéz megérteni a magamfajtáknak, akikben ekkora blokk van az önkielégítéssel kapcsolatban, hogy ezt szabad. Még akkor is, ha a fickó külön kéri, hogy simogassam magam: bűnösnek, helytelennek tűnik. Pasi is kérte, s én megtettem, mert szeretem őt. Megtettem azért is, mert tudtam, hogy szeretem, ha a csiklómat is izgatják, de közben csalódottságot éreztem, mert igazából arra vágytam, hogy ő érintsen, hisz az az igazi! Én csak a szamár voltam, ha már ló nincs. A kevésbé attraktív opció. A személy, akit kevésbé szeretünk, s akinek az érintésének emiatt nem is örülünk annyira. S mi lett az eredménye? Bár ugyanazt a csiklót érintettem ugyanúgy, mint ő korábban: semmit sem éreztem! Pont ugyanúgy, mint amikor önkielégíteni próbálok.

Ettől függetlenül újra, meg újra megpróbáltam, míg a végén pasi is kiszúrta:
– Most inkább ne simogasd magad! – kérte és én teljesen összezavarodtam. Csak pár nap múlva mertem rákérdezni:
– Miért kérted ezt?
– Mert azt éreztem, csak az én kedvemért csináltad, nem azért, mert élvezted.

Van benne igazság, de ez nem a teljes igazság volt. Leginkább azért csináltam, mert akartam. Mert örömet akartam okozni magamnak, ami neki is tetszik. Kitartó voltam, nem akartam feladni. Csináltam, s vártam, hogy egyszer majd leomlik a fal, felszabadulok és meg tudom engedni magamnak, hogy megérezzem a saját érintésemet.

Sajnos eddig ez még nem történt meg, csak egy-egy rövid másodpercre. Megörültem a szikrának, elkaptam, ismételtem a mozdulatot, de az egy szempillantás alatt kialudt, elveszett. Újra csalódott lettem, utáltam magam, amiért nem megy. És ami nem megy, azt valószínűleg nem érdemes erőltetni egy bizonyos ponton túl, mert csak törést okoz bennem. Nem ér annyit. Inkább azt hiszem, el kell engedni, s ki fog derülni, mikor állok készen rá. Nem kell türelmetlennek lenni! Addig is maradok annál, ami megy: (már nem is lopva) simogatom a nagyajkaimat, nyomást gyakorlok a vénusz-dombomra és izgatom a popsimat. Elvégre a szex nem teljesítmény-verseny, ahogy azt már többször megbeszéltem magammal. Azért szexelek, hogy élvezzem, hogy jó legyen nekem és a partneremnek, nem pedig azért, hogy megugorjak mindenféle saját magamnak állított szinteket.

Forrás: Villányi Péter: A szeretkezés (Komolyan fáj, hogy ki kellett csillagoznom ezt a képet, de a YouTube beszólt, hogy az oldalamon meztelen képek vannak, és nem akarom megkockáztatni, hogy letiltsa a csatornám.)

/Szerző:

Érzések csoportszex után

Teljesen megzuhantam a két pasival szexelős hétvégét követően. Úgy éreztem, túlságosan a gázra tapostunk a poliamoria irányába, s kicsit beleszédültem a tempóba. Bár az egész 4 napot imádtam, azért kimerültem a száguldásban. Egyrészt totál izomlázam is volt, másrészt lelkileg is leszívott.

Mi történt? (Előzmények itt.) Gyakorlatilag 4 napig szexelgettünk pasimmal, egy nagyon kedves barátjával és még egy párral. Néha ettünk, s egyszer-egyszer elmentünk valami programra, de többnyire csak keféltünk. Már a második nap alig bírtam mozogni.

Arra jöttem rá, hogy úgy éreztem magam ezután az intenzív 4 nap után, mint az első randink után pasival. Akkor is tisztában voltam vele, hogy minden, ami történt, az jó volt nekem. Semmivel sem ártottam sem magamnak, sem másnak. Igen, a keresztény kultúrkörben erkölcstelennek számít, amit akkor megéltem, de vajon igaza van-e a kultúránknak? Mégis mi rossz van abban, ha szexuális örömeket élünk át már az első randin? Miért ne lehetne? Nem tudtam erre érvet hozni, mégis mocskosnak éreztem magam. Az eszem tudta, hogy jól döntöttem, de valami mélyen belül bántott.
– Ne hülyéskedj, Lili! Mégis mi bajod van? – szállt szembe velem az agyam. – Hisz élvezted a szexet! Végre élvezted! Örülnöd kéne, ki kéne ugranod a bőrödből! Ráadásul mennyire klassz pasi! Bölcs, helyén van a szíve. Nincs ebben semmi rossz!
– Igen, de… – hebegtem. – Valami akkor sincs rendben… Valami miatt szomorú vagyok. Valami miatt nem érzem jól magam a bőrömben.
– Ne aggódj! – simogatta meg a fejem. – Ez az egész szokatlan volt neked. Sok új inger ért, ami miatt normális, hogy össze vagy zavarodva. De minden rendben lesz. Jó kezekben vagy. Ha pedig mégsem, bármikor tovább tudsz lépni.
– Az igaz.
– Na látod!
– Holnap találkozni akar velem, de nekem semmi kedvem hozzá…
– Tudom, de menj el mégis. Nézd meg magadnak ezt a pasit újra, miután kialudtad magad, s utána meglátod. Nem kell most eldönteni semmit. Beszélj vele, légy hozzá őszinte. Mondd el neki, hogy ez neked mind új és gyors.
– Igen. És azt is meg akarom mondani, hogy nem volt OK, hogy óvszer nélkül hatolt belém. Furdal emiatt a lelkiismeret. Hülye voltam, hogy hagytam, ami miatt most haragszom magamra. Nem tudhatom, egészséges-e.
– Látod! Megy ez. Hisz tudod, milyen nyitott pasi! Nyugodtan lehetsz vele őszinte, meg fog hallgatni és meg fog érteni. Biztosra veszem, hogy együttműködő lesz.

És így is volt. Beültünk egy kávéra és mindent elmondtam neki, minden bizonytalanságom, s meg is nyugodtam tőle. Megtapasztaltam, hogy nem csak meghallgat, de vannak hasznos válaszai is, megért és türelmes. De nem túl türelmes, nem vonul vissza, hanem marad továbbra is olyan szexuálisan túlfűtött, ami előre lendít minket. A következő randira már lelkesen indultam el.

Valami hasonlót éreztem a mostani hétvége után is. Nem akartam látni őt, sőt, nem akartam szexelni! Nem kívántam, nem vágytam rá. Egyedül akartam lenni, begubózni. A poli barátnőmet akartam, aki majd megért, de nem tudtunk találkozni. Egyedül éreztem magam. Tudom, ez ellentmondásos, de ellentmondásosak is voltak az érzéseim. Egyszerre voltam szerelmes és taszítottak a történtek. Imádtam, hogy annyira felszabadult tudtam lenni, hogy otthon voltam a testemben, mégis szégyelltem magam fogalmam sincs, mi miatt.

– Mégis mi bánt? – kérdezte chat-en poli barátnőm.
– Nem tudom igazán… Talán az, hogy kicsit belezúgtam Tibibe, s miközben ő ott volt, mint érdekes új ember, pasim a háttérbe szorult. Már kevésbé volt izgalmas és ez megijesztett. Nem akarom elveszíteni.
– De hát ez teljesen normális, hogy az új izgalmasabb. – mondta a pasim később, mikor mindent elmeséltem neki. Mármint mindent, ami tudatos volt, amiről tudtam én magam is. – Nagyon fontos nekem Tibi, én csak örülök, ha Te is megszereted azt, akit én is szeretek. Pláne, hogy ebből csak még több csoportszex származhat, ami nekem is jó. Nagyon izgató volt nézni, ahogy a farkát szoptad. Nagyon klassz kis ribancocska vagy!

Elmosolyodtam. Imádom, hogy ilyen.

Tudom, hogy a poliamoria jó nekem, illetve jó nekünk. Tudom, hogy szabad szeretnem mást, tudom, hogy bármikor lehetek őszinte, mégis azt történt ebben a szokatlan helyzetben, hogy elkezdtem titkolózni, „hazudozni”. Inkább csak akkor érintettem Tibit, mikor pasim épp nem arra nézett. Mikor pasi megfordult, szétrebbentünk. Az eszem tudta, hogy semmi okunk így viselkedni, hogy pasi örül, ha szeretjük egymást, szívesen nézi, ahogy mással vagyok, mélyen belül mégis annyira dolgoztak bennem a gyerekkorom óta tanult minták, hogy azt éreztem, amit teszek, az bűnös. Attól féltem, ezzel bántom pasit.

És most jöttem rá! Ördögi kör. Nem akarom bántani pasit, ezért hazudok. A hazugságtól rosszul érzem magam, bűntudatom lesz, ami miatt elkezdem utálni azt a helyzetet, amiben vagyok, s ezáltal kihátrálhatok a kapcsolatból, amivel mégis bántom őt. Helyette viszont ha őszinte vagyok, s engedem, hogy megéljem, ami nekem jó és neki is örömet okoz, azzal csak tovább virágzik az a gyönyörűség, ami köztünk van!

Bár már beszéltünk erről pasival többször is, azt hiszem, még egy párszor el kell majd mondania nekem, hogy ez mind tényleg OK neki. Sokat segít, hogy eddig már pár nyitott ismerősnek eldicsekedett vele, mennyire szimpatikus volt nekem Tibi.

5832660048_55f8b0935b_b.jpg

Fotó: Harsha K R @ FlickR

/Szerző: