Tag Archive for: kezdeményezés

Az igazi férfi erősebb a farkánál

Az udvarlás bajnokai számomra a török férfiak. Ők voltak eddig azok, akik a legjobban le tudtak venni a lábamról. Végiggondoltam, mi a titkuk.

A franciákat tartják a romantika bajnokának, de nekem valahogy sosem jöttek be. Nem, mintha én olyan nagyon bejönnék nekik… Lehet, megérezték, hogy nem tetszenek. Olaszok, spanyolok? Szintén semmi közöm hozzájuk. Tudom, ez most erős általánosítás, de nagy többségben ez volt az igazság.

A német srácokat már sokkal jobban tudtam kedvelni. És ők is engem. Nagyon jól kijöttünk egymással, jókat viccelődtünk, buliztunk régen német fiúkkal. De szerintem ez az időszakom már elmúlt. Miért? Mert ők még inkább a fejemnek tetszettek, és nem a puncimnak. És azóta felébredt bennem a tűz.

man-2308464_640.jpgFotó: Olichel, Pixabay

Ha a puncimat kérdezzük, neki a legjobban a török pasik jönnek be.
Vajon mi a titka a török pasiknak, hogy úgy le tudtak venni a lábamról? Mi az, amit el lehet lesni tőlük?

Őrült jóképűek. Igaz, ebből nincs mit tanulni a magyar pasiknak. De annyiból érdekes volt ez a felfedezés, hogy képtelen voltam megállni, hogy ne bámuljam őket, amit hamar kiszúrtak, és nagyon jól kezeltek. Hogyan?

1. Nem törnek be a személyes terembe, nem közelítenek túl gyorsan. Tudják, milyen tempóban érdemes engem megszelídíteni.

2. Ugyanakkor nagyon is céltudatosak, határozottak, magabiztosak. Látszik, hogy elhiszik, hogy elég jók nekem. És ez a nem fellengzős, nem felvágós, nem magamutogató magabiztosság szexi. Egyszerűen tudja, hogy jó pasi, de nem kérkedik vele.

3. Mintha egyszerűen csak rendelkezésre állnának, jelen lennének, és közben csábítóan mosolyognak. Nem hívnak, csak hagyják, hogy magamtól lépjek oda hozzájuk. Egyértelműsítik, hogy van mellettük helyem, de eldönthetem, mit és mikor akarok.

4. Nem erőszakosak. Nem fogják meg a fenekem kéretlenül. Megvárják, hogy készen álljak, amivel igazán fel tudnak csigázni.

5. Mellettük valahogy nem azt érzem, hogy egy préda vagyok, hanem egy kincs, aki szuper érdekes. Nem csak a testem tetszik nekik, hanem izgalmasnak látnak.

6. Azt éreztetik, hogy igazi megtiszteltetés, ha a társaságomban lehetnek. Akkor is, ha abból nem lesz szex.

7. Erősnek tűnnek többek között azért, mert úgy látom, a török férfi ura a vágyainak. Nem a farka irányítja őt, hanem ő irányítja a farkát. Erősebb annál.

Persze nem minden török férfi ilyen, de ez az, amit sokuktól el lehet lesni. Természetesen van köztük olyan férfi is, akit nem tudok komolyan venni. Például azt, aki egyből azzal jön, hogy szerelmes belém, és feleségül akar venni. (Fú, ezt Kenyában aztán hányan eljátszották!) Nem is értem, hogy vesz ilyen hülyére. Tényleg azt hiszi, hogy ezzel az erőszakosságával jut valamire? Olyan ez, mint farok szelfivel indítani…

 
 

Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!

Érdekel a tanulmány!
Péniszméretek kutatás
/Szerző:

A farok nem elég

Szeretne szexelni velem. Direkt nem más szót használok. Sok olyan olvasói levelet kapok férfiaktól, amiben kifejtik, mit szeretnének csinálni velem. Van, aki látni szeretne, van, aki a nyelvével érezni, van, aki belém hatolni. Ismeretlen emberek ők mind, akik még sosem láttak, maximum videón.

Te hogyan reagálnál az ilyen megkeresésekre?

Én próbálok empatikus lenni. Megértem, hogy ki van éhezve. De azt már nehezen érzem át, hogy hogyan tud egy képre ráizgulni. Tévedés ne essék, nem ítélem el, csak én tudom nehezen elképzelni ezt, hisz én alapból egy képre nem tudok felizgulni. Pornóra sem. Nekem valahogy kell az egész: a látvány, a mozdulatok, az illat, érezni az erejét, a határozottságát és lágyságát, látni a tekintetét…

Fotó: Vivek Doshi, Unsplash

Egy farok-fotóval végképp nem tudok mit kezdeni. Mit ér önmagában egy farok férfi nélkül? A pénisze látványa nekem semmit sem mond. Abból, hogy hogy néz ki, nem derül ki, mit tud vele tenni. Persze abból sem, ha megírja, mekkora csődör, és hogy ki tudna elégíteni. Mégis honnan tudja? Hisz nem ismer! Nem tudhatja, nekem mi a jó, hogy jó! Még akkor sem hiszem, hogy tudhatja, ha olvassa a blogot. Hisz még én sem tudom igazán.

Én egy teljesen zavaros lány vagyok. Elképesztő bonyolult vagyok az ágyban. Nehéz kiigazodni rajtam, sokszor megtévesztően viselkedem (nem direkt), könnyen megy el a kedvem az aktustól és könnyen ijedek meg. Vajon tényleg tudná ezt kezelni az a random csődör? Valahol kétlem… Azt gondolom, hogy ha látná, hogy nem tud kielégíteni (mert engem nagyon-nagyon nehéz eljuttatni a csúcsra), befrusztrálódna a sikertelenségén, és farkát behúzva menekülne. Csakhogy ez eszébe sem jut, amikor nézi a csinos kis pofimat, és olvassa a „szexi” soraimat. Pedig feketén-fehéren leírom.

Lehet, hogy önmagában ez már egy élmény neki, hogy megírta a vágyait. Engem viszont az empátia hiánya minden alkalommal elszomorít. Rossz látnom, hogy mennyire bele sem gondol, nekem hogy eshet, ha így ajtóstul ront a házba. És közben aggódom érte, mert úgy érzem, a módszere sehova sem vezet, és azt sejtem, így bizony tényleg nagyon nehéz lesz becsajoznia. Márpedig másra sem tud gondolni, mint arra, hogy végre magán érezhessen egy puncit.

A boldog szexuális élet alapja szerintem az önismeret. Ismerni a vágyainkat, a határainkat, és közben figyelni tudni a másikra. Azaz fontos az empátia és a nyitottság is. Ilyenekről fogunk beszélgetni Révfülöpön. Jössz?

/Szerző:

Szabad a szex a buliban?

A buli hevében, alkoholittasan egyetlen szó váltása nélkül kezdtünk smárolni. Emlékszem, már rég óta tetszett a srác, és most végre ő is felfedezett. Csak úgy faltuk egymást egészen addig, míg el nem kezdett a magas ablakokat keretező masszív sötétítő függönyök felé húzni. Egy pillanat alatt világossá vált: ott szeretne engem megdugni, a parkett szélén, a függöny mögött.

Mérhetetlenül felháborodtam. Mégis hogy képzelni, hogy engem itt?

Mára már lehet, hogy izgatna is a gondolat, akkor azonban úgy éreztem, engem nem becsülnek, csak egy tárgyként kezelnek. Szegény csávónak fogalma sem volt róla, hogy én csak a csókolózást imádtam, meg azt, hogy ez a jóképű pasi végre kiszúrt magának. Reménykedtem, hogy majd több is lesz ebből: szerelem, kapcsolat. Pofonvágásként ért a felismerés, hogy ő „csak dugni akar”.

De gondolkodhatnék az ő fejével is. „Megérkezik ez a lány, akit minden buliban látok, mindig ott van a társaság közepében. Igazi bevállalós csaj. Lesmárolom, és ő viszonozza, sőt, nem enged. Faljuk egymást, teljesen felizgat, érzem, hogy ő is kíván. Körbenézek, meglátom a függönyt. Fú, ez izgi, ilyet még nem csináltam. Még akár le is bukhatunk! Fú, hogy kívánom. Biztos benne lesz ő is.”

bulizas_es_szex.jpeg Fotó: Pixabay

És akkor hirtelen minden megváltozik…

„Aztán egyszer csak, amikor már kezdtünk volna a lényegre térni, elhúzódott tőlem. Elkomorodott az arca, már nem úgy csókolt. Most mégis mi baja van? Egyszer kíván, egyszer nem? Fene sem érti a nőket. Jobb, ha inkább lelépek, de azért a számát elkérem, hogy ne legyen sértődés.”

Nem ma történt velem ez az eset, de ennyi idő után is épp ilyen tanácstalan tudok lenni akkor, mikor megpróbálom megérteni a másik nemet. Főleg akkor, mikor hirtelen távolságtartóvá válik.

Talán egy örök konfliktus ez a nők és férfiak között. Egy barátom legalább is ezt az elméletet vallja: a férfi előbb szexet akar, aztán, ha ott minden jól megy, akkor szépen lassan kialakul a kötődés. A nő meg azután szeretne csak lefeküdni a pasikkal, ha már kialakult egyfajta mélyebb kapcsolat. Persze ez általánosítás, amit nem szeretek, de sokszor igaz.

Valószínűleg neked is vannak ilyen történeteid. Próbáltad már a másik szemszögéből nézni? Vajon mit gondolhatott, mit érezhetett, ő onnan hogy láthatta? Amikor nagyon kétségbe vagyok esve, mert az a csodálatos ember, akit a páromnak választottam, hirtelen érthetetlenül kiborító viselkedést vett fel, és túljutok a kezdeti sokkon, elkezdek azon gondolkodni, vajon mit érezhet, mit hallhatott, láthatott, mi váltotta ki belőle ezt a viselkedést. Ilyenkor általában legalább három verziót ki szoktam találni, ami mind lehetséges. Például lehet, hogy fáradt, éhes. Lehet, hogy az, amit mondtam, félelmet keltett benne, mert az előző párja sokszor tett olyat, ami neki fájdalmat okozott. Vagy valami gyerekkori nehézséget, traumát hív ez elő benne. Az is lehet, hogy igazából magával elégedetlen ilyenkor. És amikor már ennyi féle verziót felsoroltam, rájövök, hogy valószínűleg egészen addig fogalmam sem lehet arról, mi az igazság, amíg meg nem kérdezem. Ekkorra már képes vagyok annyira eltávolodni az indulatoktól, hogy végre tudok konstruktívan beszélgetni.

A szerdai beszélgetős esten ilyen történeteket is elmesélhetsz a többieknek, ők pedig elmondják a sajátjaikat. Ezek a történetek számomra igazi kincsestárak: új nézőpontokat gyűjthetek, ami segít abban, hogy megértőbb lehessek a szerelmemmel (vagy akár a főnökömmel, rokonaimmal). Nagyon örülnék, ha te is eljönnél velünk beszélgetni egyet. Részletek itt.

/Szerző:

Hogy találjunk egyensúlyt a csókban?

Mi történik, amikor én kívánom jobban a csókot, és nem ő? (Előző cikkemre reflektálva.) Az tök más sztori, legalább is én azt hiszem. Én ugyanis nem vagyok ennyire bátor és határozott.

Volt már olyan, hogy én kívántam jobban a nyelves csókot, nem a partnerem. Puszilgatni kezdtem, de ő nagyon lezáró volt. Ilyenkor általában elbizonytalanodok és visszavonulót fújok szomorkodva.

Szerintem olyan még sosem volt, hogy befúrtam volna a nyelvem valakinek a zárt ajkai közé. Nem próbáltam szétpiszkálni a száját a nyelvemmel. Ha nagyon belegondolok, összesen talán annyit szoktam tenni, hogy elkezdem óvatosan nyitott szájjal puszilni és várok, figyelek, hogy viszonozza-e. Óvatosan közelítem a nyelvem is és ha ő is közelít, léphetünk tovább.

rabbit-1903016_640.jpg

Kivételesen úgy is gondolom, jól csinálom. Nem erőszakoskodok, hanem figyelek. Igyekszem empatikus lenni. Megvárom a beleegyezését, ami nem szavakban érkezik, hanem a nyitottságán érzékelhető.

/Szerző:

Út széli szex-megálló

Vigyorogtam, majd lehúztam a bugyim az autóban, s a műszerfalra dobtam, mire ő felnyögött vezetés közben. Simogatni kezdtem, majd mosolyogva felé fordultam:
– Akár kereshetnénk is egy jó fajta bokrot…
Nyelt egyet, majd a visszapillantó tükörre akasztotta a csipkés tangát.

Csak csodálkozom magamon, honnan jön belőlem ez a sok huncutság. Vagy hol volt eddig? Egyre jobban élvezem a szexet, s így egyre többet kérem. Már elég magabiztosság, elég jó élmény gyűlt össze bennem, hogy ne csak belemenni tudjak a játékokba, de képes legyek kezdeményezni is.

Lehajtott az országútról a patak mentén, s ment még néhány métert. Megálltunk ott, ahol már elég távol volt a főút, felhajtottuk a szoknyámat, s a motorháztetőre borultam. Tudtuk, hogy bármikor jöhet valaki, bárki megláthat minket a teljesen nyitott tájon, ahol nem nagyon volt, mi takarjon minket, de nem számított.

Pont, mikor befejeztük, s én elterültem a napsütötte fűben, egy autó közeledett felénk. Bepattantunk hát a kocsiba, hogy félrehúzódjunk, s elengedjük, s közben dilemmáztunk:
– Lehet, hogy eddig ott várt minket a távolban, hogy befejezzük?
– Lehet, hisz háttal voltunk neki…
– Sebaj. Legalább látott valami izgalmasat.
És tényleg nem jöttünk zavarba! Sőt, irtó vagánynak éreztük magunkat. Büszkén vigyorogtunk, s újra, meg újra felidéztük a kitérőnket az út hátralevő részén.

Hol van már az a lány, aki összerezzent a gondolatra, hogy bugyi nélkül legyen, nem beszélt a szexről és nem szeretett meztelenkedni?! Annyival jobb így!

/Szerző:

Jól meglovagoltam

Csillogó szemekkel gondoltam vissza legutóbbi szeretkezéseinkre. Huncutul mosolyogtam, s imitáltam neki a videochat-ben:
– Így ülnék Rád legszívesebben, s jól meglovagolnálak most is!

Imádtam. Pedig korábban is ismertem már a pozíciót, tudtam, próbáltam is már több pasival, de valahogy nem működött. Leginkább talán azért, mert nem voltam kész arra, hogy megragadjam a gyeplót. Fogalmam sem volt, mit akarok, nem tudtam, merre mozogjak. Tudom, tudom, „kísérletezhetek, s majd rájövök”, de nem így volt. Annyira befrusztráltam magam, hogy ettől képtelen lettem volna élvezni a dolgot.

Valahogy nem is éreztem helyesnek az egészet. Olvastam már, hogy sok nő azért produkál pl. megerőszakolós fantáziákat, mert úgy „legálissá” válik, ami egyébként „tilos”, amit anyáink sokáig tiltottak: akarni a szexet, átélni a testünk nyújtotta gyönyört. Ha a férfi teszi meg velünk, az más, „arról nem tehetek”, „én csak engedelmeskedek”, vagy „nincs más választásom”. De ha én vagyok a nyeregben, az már teljesen máshogy fest: akkor benne van az is, hogy én akarom, én csinálom. Nincs mentségem.

Talán most született meg bennem az engedély arra, hogy szexelhessek. Kezdem tényleg megengedni magamnak az élvezetet…

Nem is értem már, hogy jött, de egyszer csak fel akartam huppanni rá. Az biztos, hogy én találtam ki és én kértem. Ráültem, a farka jó mélyen bennem, és elkezdtem ringatózni előre-hátra, amire aztán még a gumimatrac is rásegített egy lapáttal (igen, nem tudok lejönni a sátor-témáról). Irányítani akartam. Én akartam meghatározni, mit csináljon bennem a farka. És sikerült is!

Tudom, tudom, sokan mondják, a lovaglás milyen klassz a lányoknak, hisz így még a csiklónkat is tudjuk izgatni, ahogy a pasi alhasához dörgöljük. Persze, csakhogy ez azoknál tud működni, akik megengedik maguknak az élvezetet. Akik nem blokkolják be magukban a saját érintés érzését. Márpedig ez egyfajta saját magamnak okozott gyönyör, ami eddig szuper tilos volt az én világomban. De most kezd elbizonytalanodni az „őrség”. Kezd lejárni az őröknek adott parancs, s most tanácstalanul topognak a kapuban, s nem értik, mit tegyenek:
– Most beengedjük a gyönyört az agyba, vagy sem? – kérdik egymástól, de a válasz még nem érkezik.

Többször is meglovagoltam. Szép nagy, vastag farka van, ami terpeszben is jól kitölt. Hozzá pedig viszonylag keskeny csípője, amit könnyen átérek. Jól megülhető. Olyannyira, hogy egészen közel jártam ahhoz, hogy elélvezzek vele együtt…

A kép forrása itt.

/Szerző:

Mitől jó a szex?

Gondolkodom, mitől jó a szex…

Amikor teljesen el tudom engedni magam, oda tudom adni magam. Persze ez függ a partnertől is, de leginkább talán az én lelkiállapotomtól, nyitottságomtól. Mert van az a pasi, akivel tök szerelmesek vagyunk egymásba, mégis pánikba esek, ha előkerül a farka… De ez vajon mitől függ? Jó lenne tudni…

Biztonságban érzem magam. Szeretem, amikor a pasi határozottságot sugároz, s nem félelmet. Nem izgul, hanem tudja, mit akar, sőt még azt kommunikálja a testbeszéde, hogy ezen túl azzal is tökéletesen tisztában van, én mit akarok, nekem mi a jó, én pedig hátradőlhetek, s megnyugodhatok: nem nekem kell kitalálni. Merthogy nekem többnyire fogalmam sincs róla. Rábízhatom az irányítást, mert tudom, hogy jól vezet. És ezt ő is tudja.

Hercegnő vagyok, akit kényeztetnek. Felébresztik bennem a vágyat (mert ez magától ritkán ébred fel, kell a kezdeményezés), hogy aztán be tudjam fogadni a péniszt. Van előjáték, s lehetőleg még a behatolás előtt van orgazmusom. Akkor tudom élvezni a farkát. Anélkül (még) csak nehezen.

Vágyom a másikra, vágyom az érintésére, vágyom, hogy érinthessem. Akarom a testét.

Nem kapcsolnak be a régi rémképek, régi beidegződések. Ez pedig akkor tud megtörténni, ha le van kötve minden figyelmem, azaz egyszerre több inger ér, vagy valami nagyon szokatlan történik. De erről már írtam.

A kép forrása itt.

Nincsenek elvárások. A pasi sem várja el, hogy orgazmusom legyen, s én sem várok el magamtól semmilyen „szint” elérését. Csak ott vagyok, vele vagyok, átadom magam a pillanatnak. Hagyom, hogy annyi történjen meg, aminek akkor meg kell történnie.

Nem ostorozom magam semmi miatt. Nem mondom magamra, hogy nem voltam elég jó, nem voltam eléggé jelen, nem élveztem eléggé, nem voltam elég lelkes, nem voltam elég aktív, nem voltam elég kitartó, nem voltam elég őszinte (magamhoz, vagy hozzá), nem kellett volna bevállalnom valamit. Nincs lelkiismeret furdalásom.

Kommunikálom a saját igényeimet, vágyaimat. Szólok, ha valamit nem úgy szeretnék, vagy nem szeretnék és közben emiatt nincs lelkiismeret furdalásom.

Jól érzem magam közben. Puha fellegeken járok, nagyokat nyögök, a fejemet csapkodom jobbra-balra, elolvadok, még kérek, felkacagok. A testem bizsereg, átadom magam az élvezetnek.

És szerinted mitől jó a szex?

/Szerző:

Most akkor vonzanak a lányok, vagy nem?

Mindig is kerestem a választ arra, hogy biszexuális vagyok-e, vágytam arra, hogy egyszer kipróbálhassam, milyen nővel. Sok lánnyal csókolóztam kamaszkorom óta, néhány pasi is megirigyelné a számukat, de csak 1-2 volt, akire izgalommal gondoltam vissza, akitől szerettem volna többet is. Csakhogy nekem nem volt bátorságom, s ők sem léptek. Volt olyan helyzet, amit éveken át bántam, hogy nem léptem meg. Valahol hittem, hogy ha kezdeményezek, lehetett volna több is.

Az elmúlt évben több nővel is lett szexuális kapcsolatom, ahogy azokról meséltem is. A sztorik vége az lett, hogy kezdtem erősen azt érezni, nincs nekem erre szükségem. Kipróbáltam és kiderült: nekem nem valók a csajok. De talán nem így van. Végül is pasikból sem jön be mindenki! Sőt! Miért várom el magamtól, hogy minden csaj izgasson, akivel smároltam már?

Emlékszem egy tavaly nyár-végi kalandra. Üvegeztünk, ahol az volt a fő poén, hogy a poliamor Lili csókolózzon mindenkivel. Így csókolóztam Annával is, aki egy igazán klassz, vonzó nő. A csók számomra mégis inkább olyan „mechanikus” volt. Úgy értem, nem merültem el benne, nem úsztam vele, csak csináltam, ahogy kell. Majd utána jött a „Felelsz vagy mersz” játék felelős része is, ahol a következő kérdést kaptam:
– Izgatott a csók Annával?
Zavarba jöttem, mert a válaszom nem volt, de ezt nem mertem Anna szemébe mondani. Pedig hát ez hol minősíti őt?

Új Lili van születőben, aki jobban figyel magára, s tiszteletben tartja a saját igényeit. Többek között kerüli azokat a helyzeteket, amikor olyanokkal „kell” smárolni, akikkel tudja, hogy nem szeret smárolni. Csak azért, mert mások is azt csinálják, vagy mert valaki kezdeményez, nekem nem kell belemennem a játékba! Emellett egyre jobban megtanulom elengedni magam és kioldani a szexualitásomat lebilincselő szíjakat, s így majd az is menni fog, hogy ha olyan lánnyal kavarodok össze, aki viszont tényleg vonz, akkor meg is tudjam majd engedni magamnak, hogy élvezzem!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Nem lesz szex

Így indultam neki a randinak. Rájöttem, hogy tuningolnom kell magam arra, hogy nem kell, hogy szex legyen. Újra hüvelygombám van, és persze hiába nem kívánja egy porcikám sem a behatolást, vagy az érintést (max a vakarást), a berögződések, azaz, hogy „a pasinak szex kell” hangosabbak a belső vágyaimnál, s végül beadom a derekam a hiedelmeimnek. Ráadásul olyannyira, hogy nem is az történik: hagyom magam, hanem még én kezdeményezek! Én kezdeményezek valami olyat, amit nem is akarok. A pasi meg persze, hogy partner lesz a dologban, ha feltüzelem. Még akkor is, ha ő eredetileg nem is kívánta igazából.

De most egy nappal előre elhatároztam, nem így lesz. Tudom, hogy nem fogom kívánni az érintést, így most direkt kondicionáltam magam arra, hogy ne kezdeményezzek. Csak annyit teszek, amennyit tényleg kívánok, s ez leginkább a csók, a bújás, a simogatás.

A kép forrása itt.

Jelentem, működik. Nem szakadt le az ég, nem történt világégés, nem hagyott el a pasi, sőt, még csak elégedetlennek sem tűnik. Egyszerűen mást csináltuk. Még csak nemet sem kellett mondanom, mert ő sem kezdeményezett.

Azt hiszem, ez nagy előrelépés. Kezdek átlátni a vélt elvárások függönyén. Talán lassan még el is húzom azt a függönyt.

/Szerző:

Szex nélkül nem működik a kapcsolat

A húszas éveim a reménytelen szerelmekről szóltak. Pasikról, akik megtetszettek, de nem akartak engem, amihez én futószalagon gyártottam a kifogásokat.

– Biztos csak félénk, nem mer kezdeményezni – gondoltam, s megtettem az első lépést. Kedves, semmitmondó választ kaptam vissza. Újra várakozni kezdtem, s mikor elvesztettem a türelmem, újra kerestem őt. Elhívtam bulizni, igyekeztem úgy intézni, hogy egy helyen legyek vele. Mindenhol őt kerestem, őt figyeltem, ami miatt teljes stresszben éltem. Nyilván ez látszott is rajtam, ami nem tett vonzóvá.

Visszautasítást sosem kaptam. Egyetlen pasi sem tette meg, hogy szólt volna: – Figyu, kislány, felesleges teperned! – Én pedig hónapokon át reménykedtem.

Morgok, vitatkozom. Panaszkodnak a pasik körülöttem, mennyire nehéz, hogy mindig nekik kell kezdeményezni, mire felháborodok:
– Jó vicc! Csakhogy nem hagyjátok, hogy a nő kezdeményezzen! Amint én tettem meg az első lépést, rögtön érdektelenné váltam. Kinyírtam a varázsom, nem voltam kihívás, nem kellett megküzdeni értem, elmaradt a vadászat.

A másik elmélet szerint ha nincs szex, abból nem lesz kapcsolat, bizonygatta megannyi férfi barátom, mire megint felcsattantam:
– Ja, persze! Ott voltak az egy éjszakás kalandjaim, amiket én nem akartam, hogy reggelre véget érjenek, de a pasit utána már nem érdekeltem. Biztos túl hamar odaadtam magam neki. Biztos túl könnyű préda voltam! – mondtam volna, de aztán észbe kaptam, s inkább ráharaptam a nyelvemre. Merthogy rádöbbentem: persze, volt szex, csakhogy mind hatalmas kudarccal, elutasításokkal, sírásokkal kísért volt. Teljesen zavaros voltam, semmi jót nem ígértem. Egyértelmű volt, hogy problémáim vannak, s hát ahhoz nagyon szerelmesnek (vagy vaknak, esetleg altruistának) kell lenni, hogy valaki fejest ugorjon egy ilyen kapcsolatba. Én se tenném.

Összeállt hát a kép. Utáltam a szexet és emiatt nem is voltam vonzó. Ez vagy már messziről látszott, vagy hamar kiderült. Csak hát az eszköztáram nem volt meg hozzá, hogy helyretegyem magam. Tudtam nagyon jó, hogy gondok vannak, de nem találtam a segítséget…

Most meg? Nem állítom, hogy tökéletesen rendben van velem minden, de már tudom élvezni a dugást, van orgazmusom, magabiztos és huncut tudok lenni. Ha akarom, át tudom állítani magam szexi-üzemmódba, s a lábaim előtt hevernek a pasik, miközben a külsőm szinte semmit sem változott, max. öregedtem 10 évet.

A kép forrása itt.

/Szerző: