Tag Archive for: nem_megy

Szex és sírás

Új pasi, régi beidegződések. Jó, nem is annyira új, de még annyira kevésszer voltunk együtt, hogy még mindig ott az izgalom, a várakozás, a megfelelési kényszer, a sok kérdés. Nem ismerjük még egymás testét eléggé, viszont ahhoz meg túl fontos ő nekem, hogy csak úgy félvállról, lazán tudjak hozzáállni vele a szexhez. Így aztán előbújtak a fejemből a régi félelmek, régi feszültségek.

– Hol jártál? – kérdi, miután elélvezett, azaz érdeklődik, hogy nekem volt-e orgazmusom, vagy milyen közel jártam hozzá.
– Nem tudom… – habogok és már el is kezdenek potyogni a könnyeim. Ha ugyanis feszült vagyok, gyakran sírok. – Nem tudok erre válaszolni. Én sosem tudom megmondani, milyen közel vagyok az orgazmushoz egészen addig, míg benne nem vagyok. – És nő tovább bennem a feszültség.
– Ó, mi baj, Kicsim? – kérdezi, miután kiszúrja a lassan érkező válaszaimat kísérő könnyeket.
– Nem szeretem, mikor ezt kérdezed. Nem attól jó az együttlét, hogy van-e orgazmusom.
– Jaj, nem! Csak szeretném tudni, hol jártál. Szeretném, ha nagyon jó lenne neked. Szeretnék segíteni, minél többet adni.
– De ez a kérdés csak feszültséget kelt bennem!
– Jól van, akkor nem kérdezem többet, ígérem.

Milliószor lejátszódott ez a jelenet a „korábbi életemben”, s most ijedten fogadtam, hogy ezek a helyzetek nem tűntek el nyomtalanul. Pedig mennyire vágytam, hogy ne legyen többet ilyen!

Elgondolkodtam, mi okozta bennem a feszültséget, s arra jutottam, én nem egyszerűen csak megélem a szexet, hanem akarom, hogy jó legyen. Túlságosan ott van bennem az akarás ahhoz, hogy jó tudjon lenni. Azt akarom, hogy jó legyen, elégedettség legyen, de így nem vagyok képes ellazulni, jelen lenni. S amikor a végén felteszi a kérdést, milyen volt, azzal aláhúzza bennem azt az érzést, ami ott lapult és próbáltam elnyomni: „közel sem volt olyan jó, mint amit szerettem volna”. Csalódott leszek magamban, amiért nem voltam képes „megfelelően” jelen lenni és élvezni és megrémülök, hogy emiatt ő is csalódott lesz bennem, vagy akár magában. Majd kétségbe esek: „a francba, nem tudom, hogy lehet ebből a saját magam által gerjesztett spirálból kijönni!”.

Hosszasan beszélgettünk utána remélve, hogy az majd kimozdít minket ebből a helyzetből, s így sok mindent megtudtunk egymásról. Benne is ott dolgozik a megfelelési kényszer, mert szeret, s ő is hajlamos rá, hogy „akarjon” szexelni (agyból) mielőtt még vágyna rá. Mindketten a tökéleteset akarjuk adni, s közben saját magunkra nem figyelünk. S mellé még meg is vagyunk ijedve.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Majd a pasi megmondja, mit akarok

Felbukkant egy pasi, aki tökre tetszett már kamaszkoromban, de annyira elérhetetlennek tűnt, hogy még rajongani sem jutott eszembe érte. Idén a sors úgy hozta, hogy újra az utamba fújta őt a szél, csakhogy már felnőtt fejjel. Most már egy nő volt, akivel találkozott, aki mer nő lenni, mer csábítani, van bátorsága beszélgetni a szexről, sőt, már előfordul, hogy élvezi is.

Tél volt, mikor találkoztunk, s úgy fest, azóta sem tud kiverni a fejéből, újra felvette velem a kapcsolatot.

Megrémültem az üzenetétől, amiben egyértelművé tette, hogy el akar csábítani. A szexről ír, nálam pedig újra bekapcsoltak a fékek. Amikor legutóbb látott, épp a csúcson talált meg: szabad voltam és élveztem a szexet, sőt, tele voltam csoportszex élményekkel, amiről csillogó szemmel meséltem. Most más Lili vagyok: újra tele bizonytalansággal, félelmekkel, újabb gombás fertőzéssel, ami még inkább kikezdi a libidómat. Kapaszkodok a rossz emlékekbe és a sikertelenségbe, nem tudok előre tekinteni.

Örülök, hogy írt, mert így észbe kaptam, hogy mi is az, amit csinálok. Bepörgettem magam újra, s félretettem azt a sok munkát, amit a saját szexterápiámba fektettem. Hirtelen megfelejtkeztem mindenről, amit tanultam. Egy pár hétre kikerült a fókuszomból a blog és a szex, s újra kicsúszott a lábam alól a talaj.

Azt érzem, újra szükségem van arra, hogy írjak ide sokat, valamint, hogy hátradőljek, s újra bízzam rá magam a házi szexterapeutámra (pasim). Úgy fest, ő még mindig jobban tudja, mire van szüksége a testemnek, mint én, hisz ő objektív megfigyelője tud lenni a puncim reakcióinak. Ő látja, érzi mit tesz a puncim, míg én nem.

Én legalább is tutira nem tudom, mit akarok. Fogalmam sincs róla.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Törékeny nők

Bár a Facebook nem ezt állítja, még mindig megtekinthető Katona Csilla kiállítása Fragile címmel. „A kiállítás témája: nők és női létképek. Nők, akik bátran nyilatkoznak nekem és képek, amelyeket megláttam, elkaptam, nők életéből, arról, mit is jelent nőnek lenni ma.”

Elgondolkodtam, én törékeny vagyok-e… Azt hiszem, egy kicsit mind vagyunk azok is, meg nem is. Amikor bátor vagyok, amikor merek megoldásokat keresni, amikor törekszem a változásra, akkor… Á, nem is tudom. Akkor is vagyok egyszerre törékeny is és elszánt is.

Törékeny vagyok, amikor megijedek. Vagy még inkább, amikor magamat hibáztatom. Igen! Amikor elégedetlen vagyok magammal, amikor haragszom magamra, mert nem voltam „elég jó”, nem voltam „eléggé” jelen a szexualitásomban, nem volt orgazmusom (vagy nem volt hüvelyi orgazmusom), nem élveztem „eléggé” a szexet, akkor törékeny vagyok. Igen, akkor vagyok törékeny, amikor önmagamat bántom.

Erős pedig akkor vagyok, mikor helyén az önbizalmam. Mikor vonzó, kívánatos nőnek látom magam. Amikor hiszek benne, hogy minden pont úgy jó, ahogy teszem, amikor megengedem magamnak, hogy pont annyira tudjak valamit, amennyire épp akkor képes vagyok és nem támasztok magammal szemben elérhetetlen elvárásokat. Amikor büszke vagyok magamra, megölelem magam. Igen, szeretem, mikor ilyen vagyok.

De időnként kell az is, hogy kicsi legyek és törékeny. Nem lehetek mindig erős. Néha kell, hogy elbúsuljak, majd megéljem, hogy újra erőt tudok gyűjteni. Ha mindig minden tökéletes lenne, valószínűleg nem tudnám értékelni.

/Szerző:

Félek, hogy újra megdug

Nemsokára randizunk Ádámmal, és én nem várom. Nem várom, mert parázok, hogy nem fog menni a szex. „Márpedig szexelni fogunk. Szexelni kell. Minden rendes pár szexel. És ő ráadásul kíván engem nagyon, én pedig szeretem és nem akarok neki rosszat azzal, hogy nemet mondok.” – Kavarog a fejemben. Itt az ideje, hogy ránézzek erre a Byron Katie 4 kérdés módszerével, aminek most Ti is szemtanúi lehettek.

A kiinduló gondolat: Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.

Igaz ez?

Nem. Nem tudhatom, hogy az lesz, nincs ez kőbe vésve. Számtalan példa volt már, hogy élveztem a szexet. Vele is volt olyan. És azóta rengeteget beszéltünk róla, olvasta a soraimat. Felismertem, hogy jobban kell kommunikálnom. Már többet tud rólam ő is, szóval nem, egyáltalán nem biztos ez.

Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot: „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Nem várom, hogy találkozzunk, hanem inkább tartok tőle. Amitől aztán lelkiismeret-furdalásom is lesz, hiszen:
– Olyan cuki, ő úgy várja és úgy vágyik rám! Milyen dolog már, hogy én meg nem? Hálátlan dög vagyok!
És hibáztatom magam:
– Múltkor bezzeg mennyire vágytam rá. Teljesen rá voltam gerjedve. Aztán elrontottam. Elszúrtam. És most újra ott vagyok a gödörben. Még ennyire sem vagyok képes!

Összemegyek kicsire. Befeszül a felkarom, görnyedek. Védekező álláspontba kerülök, a puncim bezárul, kiszárad. Szomorú leszek és dühös. Igazságtalanságot érzek.

Ennek hatására gyakorlatilag minden pasitól és úgy általában a szextől tartani kezdek. Már nem kívánom. Ahelyett, hogy felvillanyozna, megijeszt. Védekezni kezdek. Befeszülök.

Nem akarok többet szexelni. Szex nélkül akarok élni. Aztán megijedek, hogy emiatt elveszíthetem Ádámot. Is. Visszaszáguldok a kamaszkoromba, újra előtör az elmúlt 16 év.

Ki lennél enélkül a gondolat nélkül, hogy „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Felszabadult kis ribanc. Az a Lili, aki megőrült azért, hogy az ágyában tudja ezt a pasit és alig bírta kivárni, hogy ez megtörténjen. Az a Lili, akinek Ádám megcsókolta a mellbimbóját a liftben és I M Á D T A ! ! ! És egyáltalán nem ijedt meg.

Az a Lili, aki a következő találkozáskor ugyanúgy rohan Ádám karjaiba és majd megőrül a boldogságról. Aki egész úton csókolózni akar, miközben Ádám vezet.

Az a Lili, aki felveszi a legszexibb ruháját a randira.

Az a Lili, aki kívánja Ádám farkát. Azt akarja, hogy töltse ki az egész punciját. Hogy nyalja ki, majd dugja meg jó keményen. Érezni akarja a borostáját…

Pontosan az a Lili, aki a legutóbbi találkozásunkkor voltam. Aki tudok is lenni.

Hol érzem ezt a testemben? Leenged a görcs a felkaromból, leeresztem a vállaimat. Hátradőlök, félrebiccentem a fejem és mosolygok. Szexin harapdálni kezdem a számat és elkezdem cirógatni az alkarom. Közben eszembe jut az első közös önkielégítésünk… Benedvesedek.

A gondolat megfordítása:

  1. Menni fog a szex. Élvezni fogom.
    Bizonyítékok erre:
    – Mert csodálatos ember és szeretem. Vigyázni fog rám és mondhatok neki nemet, vagy bármit.
    – Mert el fogom most már mondani, mit szeretnék és mit nem. Irányítani fogok.
    – Mert nagyon kívánatos pasi csodálatos farokkal.
    – Mert oda fogok figyelni magamra.
    – Mert pasi is felkészített arra, hogy ne vegyem elő a régi mechanizmusokat.
    – Mert megengedem magamnak, hogy annyira élvezzem, amennyire éppen tudom. Mert nem lesznek elvárásaim magammal szemben. Az sem lesz elvárás, hogy szexnek lennie kell. Ha lesz, és kívánom, csinálom. Ennyi.
    – Mert az élvezet nem egyenlő az orgazmussal. Ha jól esik a teste közelsége, már az is élvezet.
    – Mert nincs olyan, hogy „megy” a szex. A szex az van. Történik. Tudom mozgatni a kezem és be tudom fogadni a farkát, tehát megy. Le tudom szopni és ő ki tud nyalni, tehát megy.
  2. Neki nem fog menni a szex és nem fogja élvezni.
    Jó-jó, ő is izgult, de ezen nem szabad aggódnom, úgyhogy ez a megfordítás nem játszik.
  3. A gondolataimnak nem megy a szex. A gondolataim nem élvezik.
    Ez igaz. Bizonyítékok erre:
    – Akkor nem tudok jelen lenni, ha elkalandozok, máshol jár a fejem.
    – Vagy, ha azon parázok, hogy „nem fog menni”.
    – Vagy amikor gondolatban (és nem valójában) a múltban járok.
    – Vagy amikor előre eltervezem, elképzelem, hogy szárazan nyúl a puncimhoz és fájni fog.
    Márpedig én nem az vagyok, amik a gondolataim. Folyton változó nő vagyok. Fejlődök. És mindig más történik velem. Van, hogy jobban élvezem, van, hogy nem kívánom. És ez teljesen rendben van.
    Ha elképzelem és sokat gondolok rá, akkor a gondolat valósággá válik. De nem kell erre fókuszálnom. Sőt, ha akarom, fókuszálhatok az ellenkezőjére: „Ú, mennyire jó vagyok már az ágyban! Imádom, mikor kinyalnak, vagy nyuszi pózban jól megdugnak.” és persze „Ő volt az egyik első, akire gondolva el tudtam engedni a gátlásaimat és elélveztem  önkielégítés közben már kétszer is!”.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A kislány, aki „csúnya dolgokat művel”, azaz élvezi a szexet

A Bliss c. film inspirálta e bejegyzéssorozatomat, melynek második részét olvashatjátok most. (Első rész itt.)

Vigyázat, spoylerek sorozata következik! Érdemes előbb megnézni a filmet!

Maria gondja nem az, hogy a teste képtelen a szexre. A fejében van egy blokk, ami miatt nem tud megnyílni a párja előtt. Szeret a férjével szexelni, szereti megadni a pasinak a gyönyört, az orgazmust, alapvetően élvezi is, hogy magában tudhatja Joseph farkát, de a saját extázisa elmarad. Valamiért nem tudja átengedni magát neki. Van egy blokk benne, amit nem ért.

A terapeutája sejti, hogy egy szexuális trauma, abúzus állhat a dolog hátterében, de Mariának nincsenek ilyen emlékei.

Joseph a tantrikus terapeuta segítségével szépen lassan, okosan, tudatosan felépített folyamatban eljuttatja Mariát az első orgazmusig. Maria sokkot kap, mert az extázis közben előtör belőle a tudatalattijában mélyen eltemetett kép: az apja gyerekkorában éveken keresztül folytatott vele szexuális kapcsolatot. És élvezte. És bűntudata volt emiatt, aminek következtében az egész pakkot blokkolta magában. A történetet a tudatalattija legmélyére nyomta, s képtelenné tette magát a szex élvezetére.

…

Számtalan olyan pontra emlékszem gyerek- és kamaszkoromból, amikor élveztem a szexuális közeledést, de a bűntudatom annál erősebb volt. Éreztem, hogy valami „csúnya dolgot” művelek épp, márpedig én mindig jó kislány akartam lenni, így vagy nem csináltam többet azt a dolgot, vagy elintéztem, hogy ne okozzon gyönyört, s így elintéztem, hogy jó maradhassak. Megfeleljek a vélt elvárásoknak.

  • Kötelet másztam kislányként. Összeszorítottam a combocskám, s elöntött a gyönyör. Megijedtem. Valahol mélyen tudtam, hogy ez csúnya dolog. Onnantól nem igazán ment többet a kötélmászás.
  • Szerelmeset játszunk a barátnőmmel. Ez már csak ködösen rémlik, valószínűleg elfolytottam. Volt benne kis maszturbálás, talán egymás combjához dörzsöltük a puncinkat, nem emlékszem. Talán még csókolóztunk is… Talán vele volt az első csókom… Tudtam, hogy ilyet nem szabad. Tudtam, hogy rosszak voltunk. Pedig senkinek sem ártottunk…
  • Szerettem szerelmeset játszani apuval. Néztük a filmet, s ilyenkor hozzá bújtam a fotelja karfáján fekve. Már nem tudom, meddig mentem el, valószínűleg csak a nyakát puszilgattam, de az is lehet, hogy több. Én csináltam. Úgy emlékszem, ő kedves volt és elfogadó. Nem lökött el, nem szidott le, nem is élt vissza a helyzettel. Úgy emlékszem.
  • 16 évesen az első pasi, aki belenyúlt a bugyimba. Tudtam, hogy ez csúnya dolog. Hogy ezt nem szabad ilyen hamar. A puncim nedves volt, de a lelkem megkeményedett. Magamat hibáztattam, hogy belekeveredtem ebbe a helyzetbe. Csalódást okoztam a pasinak is és mélyen belül valószínűleg anyámnak is. (Lásd Nancy Friday Nők a csúcson c. könyvében.)
  • Első orális élmény. Tisztán emlékszem, elengedtek a szüleim, hogy vele töltsem az éjszakát. Apu feltételezte, hogy szex lesz, s megkérdezte, milyen védekezést szoktak használni manapság a fiatalok. Zavarba jöttem, mentegetőztem, hogy mi még nem fogunk lefeküdni egymással. … Éjjel azon kaptam magam, hogy a szerelmem a puncim nyalogatja. Nem is tudtam, hogy ilyen van, nem tudtam, hogy a lányokat kinyalják. De azt tudtam, hogy a puncimmal pisilek, ami koszos. Pisilés után kezet kell mosni. Ő pedig most azt a testrészemet nyalogatja. Undorító. A testem élvezte, de az orgazmus közelében ezt elblokkoltam. Helyette az éles édes fájdalom maradt meg éveken át. Éveken át egy pontig élveztem, aztán, mint amit elvágtak, leblokkoltam magamban az egész élvezetet. Egy ponton kikapcsolta az agyam a testem.

Igen, nagyon valószínű, hogy ez mind összefügg azzal, hogy kislány koromban megnyalta a puncim az a férfi, akit én nagyon szerettem. A barátom volt. Mindig mondják, hogy ez nagy trauma. Most kezdem csak megérteni a filmnek köszönhetően, mi mindenre lehetett ez hatással az életemben. És alig várom, hogy én is elkezdjek egy hasonló szexuális gyógyítóval együtt dolgozni, s kigubancolni ezeket a szálakat.  Megérteni, mi mivel függ össze és megbocsátani. Méghozzá leginkább magamnak.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Sok idő felülírni a régi mintákat

Az új pasi mellett egyszer csak azon kaptam magam, hogy újra ugyanazokat élem meg, amiket már fél éve is megéltem. Elkezdtek megismétlődni a bejegyzéseim. Ismétlem magam.

Szerencsére nem teljesen ugyanúgy történik bennem minden, mert már más lettem. Sokkal pozitívabban állok magamhoz. Ez a fél évnyi jó élmény már kezd mély gyökereket verni bennem. Kezd a részemmé válni, kezdi felülírni azt a sok fájdalmat, félelmet, sikertelenséget, ami 16 évig végigkísért. Nem tapasztaltam meg milyen a jó: a nehézségekben nőttem fel.

Időt kell adnom magamnak. Létezik az „unlearn” szó az angolban, amit nem tudok lefordítani. Az „elfelejt” nem jó szó, én nem elfelejteni akarom a régi történeteket, hanem felülírni őket. Eltenni egy dobozba, megőrizni, amiket tanultam belőle, megbocsátani minden szereplőnek (köztük magamnak is!) és felülírni a régi mintákat.

Ez egy új tudás az életemben, amit még be kell gyakorolni, el kell mélyíteni. Most már értem, már az enyém a tudás, de kritikus helyzetekben még könnyen kiesik a fejemből. Könnyen elfelejtem, hogy a szex jó dolog. Amikor egy kis nehézséggel találom szemben magam, hirtelen elvesztem a reményt, s a 16 év tapasztalatához nyúlok vissza, mert az van bennem mélyebben.
– Lili, ilyenkor nem kell kétségbe esni! Nem romlottál el, csak megijedtél! Hirtelen lepereg a szemed előtt a régi mozi és ez tök normális. Jönnek ezek a gondolatok, amiket egyre ügyesebben el tudsz engedni. Egyre ügyesebben és egyre gyorsabban!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Hogy mondjak nemet?

Néha jó lenne nemet mondani. Vagy legalább irányítani, szólni, kérni, vagy figyelmeztetni. De olyan nehéz…

– Nem akarom bántani, nem akarom, hogy bénának érezze magát az által, hogy „kritizálom”. Úgyis olyan ideges volt szegényke, a farka is nehezen állt fel, én meg még mondjam, hogy nem jó, amit csinál? Hogy én nem úgy szeretem? Hogy Roli sokkal jobban csinálja? Na neeee…

Aztán mi lesz a vége? Elkezdek eltávolodni tőle, sajog a puncim, mert nem voltam felkészülve a farka befogadására. Bár hagyom, hogy újra, meg újra megdugjon, én egyre kevésbé élvezem, egyre kevésbé vágyom rá. Mert hát miért is vágynék a fájdalomra? Elkezdem egyre kevésbé szeretni, elkezdek menekülni azoktól a helyzetektől, mikor kettesben vagyunk. Beindul a régi mechanizmus: elkezdem kerülni a szexet. Csakhogy szeretem őt, és nem akarom, hogy ez megtörténjen, főleg úgy, hogy tudom, mennyire vágytam a testére. Nem távolságot akarok, hanem extázist!

Azt hiszem, nem nemekre van itt szükség. Meg kell tanulnom határozottan, pozitívan és izgatóan kommunikálni a vágyaimat. Csak hogyan?

Nyilvánvaló, hogy az alábbi megoldások nem nyerők:
– Ne olyan erősen!
– Még nem vagyok elég nedves.
– Roli úgy szokta, hogy…

Igyekeztem a megerősítéseknél maradni: ha valami igazán jó, akkor jó hangosakat nyögök, vagy akár ki is mondom: „ez isteni”! Aztán rájöttem, ez még kevés: azt még nem tudhatja, hogy ha nem hangoskodok, akkor mi zajlik le bennem, úgyhogy szépen elmondtam ezt is:
– Azt nehezen tudom megmondani, mi a jó nekem, hogyan szeretem, ha megérintenek, mert maszturbálás híján még nem ismerem ehhez eléggé a testem. Túl bizonytalan vagyok még. De ha valami nagyon jó, ha egy mozdulatot, pontot nagyon eltaláltál, azt jelezni fogom, s akkor majd tudod, mit érdemes megtartani, ismételgetni, vagy mihez érdemes visszatérni. Persze ez még nem lesz tuti recept: van, hogy valami most jól esik, de máskor nem és fordítva is.

Oké, ez már egy jó kiindulás, de a fenti béna mondatokat hogy tudom átfordítani pozitívba? (Ehhez Ti is adhattok tippeket!)
– Gyerünk, Lili, tudsz Te ilyet! Csak gyakorolni kell! – mondja a határozottabb felem.
– Igen, igen…

Végül nem tudtam átfordítani pozitívba a „fáj a puncim, mert nem voltam elég nedves, mikor belém hatoltál és nem bírtam szólni” mondatot, így maradtam az eredetinél. Szépen elmondtam, hogy előtte valamiért még nem bírtam megnyílni, majd elmeséltem a szexualitásom történetét. Megértette, én pedig megértettem, hogy az én felelősségem, hogy szóljak, ha valami nem úgy történik, ahogy nekem jó. Ő nem tudhatja, hisz még nem ismer eléggé. Nem lát bele a fejembe. Ő pedig egyetértett:
– Mondj el nyugodtan bármit! Nem szeretnék fájdalmat okozni! S egyébként is, nincs annál szexibb, mikor egy nő irányít, s határozottan megmondja, mit szeretne.
– Tényleg? – csodálkoztam el, majd elgondolkodtam. Végül is én is imádom, ha irányít a pasi, s megmutatja, vagy elmondja, hogyan csináljam. Egyáltalán nem bánt, ha jelzi, most lassabban, vagy keményebben szeretné: inkább megkönnyebbülök, hogy nem kell nekem kitalálnom magamtól. Majd újra felé fordultam: – Igaz, tulajdonképpen én is imádtam, ahogy rászorítottad a kezem a farkadra. Szerettem, hogy ezt együtt csináltuk.

Olyan ez, mint amikor magamat izgatom szex közben. Nehéz volt elhinni, hogy ez nem bántó, hogy a pasi nem azt gondolja, hogy nem elég jó amit csinál, s ezért segítek rá még én is.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A lestrapált punci

Fáj a puncim. Dani csak mosolyog rajta:
– Szétbaszták a kis puncikádat. – mondja megértően és csak nyalogatja gondoskodóan. Szeretem a finom, megszokott és egyre édesebb érintéseit. Összeszoktunk már.

Valóban sokat dugták a puncim a hétvégén, de nem ez az oka. Most jutottunk el először az ágyig Gergővel. NÓ, hogy vágytam rá! Alig bírtam magammal, imádtam az érzést. Nem is értettem, miért szervez egy csomó programot ahelyett, hogy fejest ugranánk az ágyba, másrészről viszont örültem, hogy ilyet érzek, hogy ennyire akarom őt, hogy így feltámadt bennem a vágy, úgyhogy boldogan dédelgettem ezt az érzést.

És aztán előjött a régi sztori… Vagy legalább is valami nagyon hasonló. Lekerültek rólunk a ruhák, s észre sem vettem, de egyre jobban bezárkóztam, megijedtem. Izgultam. Vagyis hogy izgultunk mindketten, s ez egészen odáig vezetett, hogy a puncim nem nyílt meg a farka előtt. Bezárkózott. Gergő viszont jött, akart, nyomult, s belém tömte a farkát. Túl hamar.

Éreztem, ahogy szakadok szét, éget, fáj a hüvelybemenet. És nem mertem szólni… Már amikor hozzám ért, tudtam, hogy nem vagyok elég nedves, de nem tudtam szólni, hogy izgasson még, vagy nyálazzon, vagy csináljon valamit. Nem mertem szólni, mert még túl új volt ehhez a kapcsolat. Féltem, hogy megijesztem a problémáimmal, főleg, hogy ő is izgult. És persze meg akartam felelni neki.

Napokkal később mertem csak elkezdeni beszélni róla. Csodálatosan kedves és megértő volt, s mellette aggódó. Nem akartam, hogy aggódjon. Ha a pasi aggódik, attól nekem még ráadásul lelkiismeret-furdalásom is lesz az önostorozás és a kétségbeesés mellé.

Csakhogy most sokkal ügyesebb voltam, mint a fél évvel ezelőtti Lili!
– Jaj, úgy sajnálom, hogy neked nem volt orgazmusod… – nézett rám a szomorú kutya tekintetével Gergő.
– Na hagyd ezt abba! – martam le gyorsan. – Nem számít, hányszor volt orgazmusom, ez nem verseny. És ez az én dolgom. Ráadásul igenis nagyon ügyes voltam. Volt egy apró orgazmusom és párszor még majdnem egy második is. Ez hatalmas dolog egy új partnerrel.

Igen, fájt a puncim még napok múlva is. De most nem álltam le ostorozni önmagam, hanem inkább megveregettem a vállamat minden apró sikerért.

Folyamatosan éreztem a fejlődést, amíg együtt voltunk. Újra mélyről indultam, de már sokkal határozottabb léptekkel másztam ki a gödörből. És nem voltam türelmetlen magammal szemben, hanem hagytam időt magamnak. Reményteli voltam.
– Ne izgulj! – mondtam Gergőnek, s igazából magamnak is. – Még sokat leszünk együtt és egyre jobban ki fogjuk ismerni egymás testét. Egyre többet merünk majd elmondani egymásnak, beszélgetünk még sokat a szexről, hisz amúgy is imádunk beszélni róla. Igen, velem fokozottan nehéz, mert önkielégíteni sem szoktam, s így tényleg nem nagyon tudlak irányítani, nehezen mondom meg, mit szeretek, hogyan szeretem, de az már bebizonyosodott, hogy rakétaszerű gyorsasággal fejlődök mostanában, úgyhogy még néhány alkalom, s csak nevetni fogunk a kezdeti bénázáson, ami abból fakadt, hogy még nem ismertük egymást. Jó lesz, tudom, mert ügyesek vagyunk, nyitottak és őszinték. És szeretjük egymást.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Búcsú a szörnytől: már nem félek a férfi vágyától

Két szám között hátradőltem és szélesen elmosolyodtam a koncertteremben. Elkalandoztak a gondolataim egészen addig az estéig, amit milliószor újrajátszottam a fejemben.

***

Még Régi Lilivel történt:

Végre viszontláthattam a férfit, aki után hosszú hónapokig vágyakoztam. Sok idő eltelt, nem tudtunk egymásról semmit, kinek mi van az életében, de ez nem is számított. Ott folytattuk, ahol a történet félbeszakadt a nyaralás végén.

– Velem szeretnél aludni, vagy a lányokkal? – szegezte nekem a kérdést minden előjáték nélkül egy eldugott zugban. Zavarba jöttem. Bár millió romantikus elképzelésem volt vele kapcsolatban, a szex egyáltalán nem tartozott ezek közé. Odáig jutottam általában az álmodozásban, hogy titokban beleharap csupasz vállamba az autó hátsóülésén. Titokban, hisz megcsalásról beszélünk, mivel az akkori párommal monogám kapcsolatban éltünk. S titokban, mert úgy izgatóbb.
Nem ment nekem ilyen gyorsan… És hát mit gondolnak majd a lányok, akik semmibe sem voltak beavatva? Hogy magyarázom ezt ki?
– Bár nagyon szeretnék Veled lenni, de most inkább a lányokkal aludnék. – feleltem.
– Rendben. – értette meg.

Egy örökkévalóság volt kivárni, hogy mindenki aludni térjen, s kettesben maradjunk. Félrevont a szobájába „beszélgetni”. Legalább is az én fejemben ez volt a mentség.

Mikor becsukta az ajtót, ő egyből megcsókolt,  bennem pedig egyből felvillant a pánik gomb:
– ITT SZEX LESZ!!!! RIADÓ!
És behúztam minden kéziféket.
Az agyam riadót fújt és elzárt minden idegpályát, amivel az intim testrészeimhez kapcsolódott. Innentől nem érzünk semmit.

Ott voltam kettesben álmaim pasijával és nem ment a szex. Csókolt, simogatott, amit én nem viszonoztam, csak fogadtam. Ő elővette a farkát, azt a hatalmasat, amitől mások elaléltak volna a gyönyörűségtől, s én elnézést kértem. Nem kívántam, nem vágytam, hogy megérintsem, simogassam, számba vegyem. Odáig meg el sem jutottam gondolatban, hogy ez a pénisz a puncimba kerüljön.
– Na, azt már biztos nem!

Aztán észbe kaptam:
– Te jó ég, Lili! Mi van veled? Tényleg, mégis mit akarsz? Ha már attól a pasitól is pánikba esel, aki hosszú idő után először tudott igazán felizgatni, akkor itt sürgősen tenni kell valamit! – és megpróbáltam átkapcsolni a gondolataimat, elhessegetni a pánikot és szembe nézni a farkával. Talán először néztem meg egy faszt úgy igazán. Szépen lassan közelítettem, cirógattam, nézegettem. A hasán nyugtatva fejem barátkoztam a péniszével. Adtam magamnak egy esélyt, megmásztam egy lépcsőfokot, ott megpihentem, majd megengedtem magamnak, hogy most csak eddig jussak.
– Ne haragudj, de most nekem ennyi ment. – mondtam és belül végre nem utáltam magam, hanem mosolyogtam. Hisz ez egy nagy lépés volt.

Szerencsére a pasi megértő volt, s bár még néhányszor próbálkozott, a végén azt kommunikálta, nincs baj. Viccelődtünk, beszélgettünk még egy nagyot, s úgy tudtam távozni, hogy tényleg nem hibáztattam magam, viszont született bennem egy még mélyebb elhatározás: én bizony végére járok ennek a szexuális görcsnek! Feloldom. Fel tudom oldani.

Talán ez volt az a bizonyos fordulópont, aminek köszönhetően elkezdett ébredezni a szexualitásom. Ez volt az igazi pofon, ami helyrerakott.

Amikor itthon elmeséltem a barátnőmnek, ő döbbenten nézett rám.
– De hisz Te dugni mentél!
– Dehogy mentem dugni.
– Hát akkor mégis miért mentél?
– Ööö… nem is tudom… – s ráébredtem: – valószínűleg inkább arra vágytam, hogy titokban az asztal alatt összeérjen a kezünk. – „Biztonságban”, a többiek társaságában, ahol nem juthat el odáig a történet, hogy szex lesz, vallottam be magamnak. Ezért tudott izgalmas lenni, hogy titokban történtek a dolgok.
– Hát te tök hülye vagy.

***

Borival később többször is elővettük ezt a jelenetet, amikor a szextől, a fasztól, a férfi vágyától való félelmemmel dolgoztunk és én mindannyiszor pánikba estem. Kénytelenek voltunk egy másik képhez nyúlni, mert ebben nem tudtam máshogy reagálni. Újra, meg újra úrrá lett rajtam a pánik.

***

Ehhez képest most PoliLiliként, huncut kis punciskodó cicaként tértem vissza ugyanabba a szobába képzeletben. Már ki tudtam húzni magam, tudtam határozott nő lenni, aki nagyon is tudja, mit akar: csábítani. Meg akartam tapasztalni, milyen hatalmam van fölötte, érezni akartam, ahogy kíván: mert én is kívántam őt. Huncutkodva felnéztem rá, csavargattam a hajam, átkaroltam a nyakát, ahogy csókolt, s végigsimítottam a nadrágján…

***

Véget ért a szám a koncerten és én elmosolyodtam. Elöntött a boldogság nem csak az izgató fantázia miatt, de azért is, mert fellélegeztem: ráébredtem, hogy egy újabb szörnynek intettem búcsút. A szörny, ami a férfi vágyában testesült meg.

/Szerző:

Időpazarlás a szex?

Szeretem az időmet hasznosan, hatékonyan eltölteni. Ez talán a szülői mintában gyökerezhet: sosem láttam őket pihenni. A tengerparton napozós nyaralás sosem vonzott egyikünket sem. Anyu, ha TV-t is néz, közben vasal, főz, hasznossá teszi magát. Apu folyton tanul valamit, vagy sportol. Fejleszti magát. A pihenés az alvás.

Nem bírok csak úgy egy helyben ücsörögni. Ha barátokkal beszélgetünk, akkor is egyből fészkelődni kezdek, ha nincs velem legalább valami kézimunka. A kedvencem, ha inkább átjönnek hozzám vendégségbe, s közben pakolászhatok, főzhetek, varrogathatok.

Hogy jön ehhez a szex? Sokszor felmerült bennem, hogy ez nem hasznos, hatékony eltöltése a szabadidőmnek. Egész hétvégés menetek? Több órás aktusok? Á, inkább legyünk túl rajta gyorsan.

Igaz, ez nem volt túl jellemző gondolat. Inkább voltam vele úgy, hogy a szex elvárás: elvárás egy jó kapcsolatban, elvárás a társadalom részéről. Akkor vagy igazán jó ember, ha sokat szexelsz. Az elismert. Az pozitívum. Persze mindez akkor igaz, ha egy emberrel teszed, nem többel.

Most nagyon sok időt töltök szex-szel. Akár napi átlag egy órát is. Vagy egy csoportos együttlét elhúzódhat akár 4 órásra is. És mindent számba véve nem gondolom időpazarlásnak, még akkor sem, ha így szegény virágok nem kaptak vizet, vagy nem tudtam főzni. Miért?

  • A szex által mélyül a kapcsolat. Jobban tudjuk szeretni egymást.
  • Csökken a konfliktusok száma. Ha rendben van a szexuális életem, kevésbé vagyok hajlamos a hibákat keresni a másikban.
  • Feltölt energiával. Boldogabb vagyok. Ezt az energiát még a munkahelyemre is beviszem.
  • Kevesebb alvásra van szükség. Részben valahogy helyettesíteni tudja…
  • Szuper testedzés. Így a lelkiismeretem is jobb, hogy keveset járok el sportolni. És sosem volt még ilyen feszes a popsim, mint mostanában.
  • Növeli az önbizalmam, amitől sikeresebb leszek. Ergo jó befektetés.

Persze ez nem mindig igaz.

  • Van, hogy nincs kedvem.
  • Van, hogy nem sikerül jól az együttlét.
  • Van, hogy a partnerrel nem vagyunk egymásnak megfelelőek.


Régen csupa ilyen élményem volt, s ez nagyon rombolt. Sokat sérültem a szex által. Utáltam magam a sikertelenségemért és emiatt egyre mélyebbre csúsztam, ahonnan egyre nehezebb volt kimászni. Most igyekszem óvatos lenni, figyelni magamra.

Így is bőven akad olyan, hogy bár nincs kedvem szexelni, de belemegyek a másik kedvéért. Hagyom magam. És közben beszélek magamhoz:
– Nem baj, Lili, ha ezt most nem élvezed annyira. Semmi baj. Ettől még jó ember vagy. – mondta az egyik hang, majd a másik folytatta:
– Ne aggódj, ez most nem olyan, mint korábban. Látszik, hogy nem ártasz magadnak, hogy nem magad ellen teszel. Ezt jól bizonyítja, hogy a puncid nem tiltakozik: sitty-sutty befogadta a farkát.
– OK, a gondolataid nincsenek ott a szex környékén, de ez nem baj. – replikázott rá újból az első. – Majd máskor ott lesznek. Most adsz, az is jó dolog. Te is kapsz millió dolgot tőle: hol a szex terén, hol más téren. Boldogság van.

Azt hiszem, nálam a fő kulcsa a sérülések elkerülésének, ha nem hibáztatom magam.

/Szerző: