Megcsókolt, s megcsapta az illat az orrom. Épp akkor fejezte be a nyalást. Édes volt az illata, édesen csókoltam hát meg, s akkor hirtelen bevillant: nem volt ez mindig így. Nem szerettem ám mindig a punciszagot, punciízt. Mármint a saját puncim illatát, zamatát.
Emlékszem, sokáig nem értettem, hogy lehet szeretni a nyalást. Borzasztó, savanyú íze van és rossz szaga. Persze ezt csak az ő szája ízén és arca szagán keresztül tudhattam.
Aztán ez változott. Elkezdtem felnőttnek tekinteni a másikat és rábízni, mit csinál. Hagytam, had’ döntse el ő, akar-e nyalni, vagy sem. Igyekeztem bízni benne: majd ő nemet mond, vagy abba hagyja, amikor nem esik neki jól. És láss csodát: amikor már nem bírta, vagy nem volt kedve, szólt, amúgy meg csinálta lelkesen.
Úgy látszik, egyre jobban elfogadom magam, a saját testem és a saját szexualitásom. Vagy egyre jobban szeretem a szexet… Hogy melyik miatt van, azt nem tudom, de megízlett a puncim és megízlett a fasz is.
Régi szexuális fantáziámat váltotta valóra Ákos és Ádám. Tudatosan. Csodálatos férfiak!
Igen, két pasival. Tapasztalt olvasók mondhatnák: – Nagy cucc, ilyen már volt veled, Lili. De ez valahogy akkor is más volt. Sokkal csodálatosabb, mert két olyan férfival voltam, akit imádok, akikbe szerelmes vagyok és akik pontosan azt tették, amiről álmodoztam.
Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, Ákos elkezdte nyalni a puncim (ó, milyen mesterien tudja csinálni!!!), Ádám pedig csókokkal indított a számon, a melleimen…
Az a baj a nyalással (mármint akkor, ha csak ő fekszik be a lábaim közé, s nem 69-esben csináljuk), hogy nagyon távol van a másik. Nem tudom simogatni, nem érzem a számmal, kezeimmel, orrommal. Ha elengedem magam, nem látom. Kicsit olyanná tud válni az egész, mintha nem is számítana, ki csinálja, hanem csak úgy történik. Személytelenné válik.
Ez most tudatosodott bennem, amikor is egy olyan férfi nyalt, aki igazán ismeri a puncim, s közben a másik szerelmem arcát nézhettem, tapinthattam. Belebújhattam a mellkasa szőrzetébe, simogathattam a tarkóját, nyalogathattam a mellét és érezhettem az illatát. Igen! Nem számítottam rá, de ez volt a legrészegítőbb: a mellkasához bújva érezni az illatát, miközben a puncim csodálatos gyönyöröket élhetett át Ákos jóvoltából. Az egekben voltam.
És akkor Ádám tovább ment. Elkezdte édesen, finoman csókolgatni, simogatni a melleimet, majd a számba tette a farkát. Szoptam, ő simogatott, Ákos pedig nyalt. Atya ég…
A számat teljesen kitöltötte a farka, alig kaptam levegőt, de mennyei volt. Talán épp ettől, mert egyszer-egyszer finoman még fojtogatott is. Ó, egek! Kiverekedtem magam a farka szorításából és elkezdtem oldalról falni. Nyaltam, habzsoltam, nem bírtam betelni vele. Olykor-olykor, mikor elvesztettem a fonalat, megálltam ugyan, akkor pedig ő vette át az irányítást: nyomta, nyomta a számba a péniszét amíg csak bírta. Teljesen megteltem vele, szívtam. A puncimban pedig az az isteni, édes érzés…
El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha nincs bent az intim tölcsérem, s még meg is tud ujjazni közben… Vagy ha bent vannak a gésa golyóim…
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/3868578366_e00d1f75a6_b.jpg6821023PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-10-02 19:08:072020-05-16 13:39:18Valóra vált fantázia
Valószínűleg már évekkel ezelőtt is számtalan orgazmusom volt, csak valahogy nem tudatosultak. Nem jutott el az információ a puncimtól az agyamig. Felépítettem egy nagy falat a két szerv közé, méghozzá abból a hiedelmemből, hogy a szexet nem szabad élvezni, a szex nem jó.
Igazából a zuhanyzós játékunk során is azt gyanítom, volt három orgazmusom. Bár nem éreztem semmilyen csúcshatást, de volt egy pont, ami után ellazulás következett, s már sokkal kevésbé bírtam elviselni az ingerlést. Egy másik alkalommal pedig mintha áramütés ért volna a mellkasomban. Odáig végig nagyon jó volt (bár néha kicsit erős, s emiatt talán fájdalmas), de semmilyen kiemelkedőt nem tapasztaltam a „csúcson”. Inkább fennsík volt, mint csúcs.
Ákos segített sokat az orgazmusaim tudatosításában. Ő vágja, mikor élveztem el, s mikor nem. Közvetít, elmeséli, mikor ejakuláltam, s mikor voltak összehúzódások a hüvelyzáró izmaimban. Látja, érzi nyalás közben, s most már én is. Hónapok kellettek ehhez. Most már én is érzem, ha közeledik az orgazmus, s ráfolyok az arcára. Ráolvadok. Billentem a csípőm, amit ő követ, s összeolvadunk. De még csak vele megy. Még csak vele vagyok a tudatosság ilyen fokán.
Igen, vele már nagyon jól megy. Vele már meg tudom engedni magamnak az élvezetet és vele az orgazmust. Érdekes mód Dáviddal is egyre jobb, őrületes magasságokig jutottunk el együtt, csak az észlelt orgazmus várat még magára kicsit. De már csak kicsit…
Sokszor hallottam, hogy a szex gyógyít, s most tényleg ezt éltem meg az elmúlt jó néhány alkalommal. Az egekig emelt, simogatott, feltöltött a sok gyönyör, amit vele élhettem át.
Úgy fest, elég ideje vagyunk már együtt Árpival ahhoz, hogy ne szexeljünk mindig. Hogy értem, hogy mindig? Hát, hogy reggel, aztán délután munka után, majd még egyszer lámpaoltáskor. Mondták, hogy elmúlik ez, de valahogy nem úgy tűnt. Most mégis eljött ez az korszak is, amikor tudunk csak úgy szeretettel összebújva hulla fáradtan elaludni egymás mellett anélkül, hogy valamelyikünk kielégületlenséggel küzdene.
Miért mondom én ezt el? Mert azt hiszem, ez is egy tök fontos szakasz a szexuális fejlődésemben: hogy végre nem rutinból szexelek vele (azon túl, hogy jó is), nem azért, mert mindig szoktunk, hanem akkor szexelek, amikor szeretnék. Kezdem érezni, mikor van hozzá tényleg kedvem, s mikor van az, amikor inkább nemet mondok. És tudok is nemet mondani anélkül, hogy őrült lelkifurdalásom legyen. Volt már, hogy békésen kiverte mellettem a farkát, míg én szundikáltam, és ez is rendben volt. Igen, még nekem is rendben volt, s nem aggódtam amiatt, hogy most hogy kicsesztem vele.
Elég ideje vagyunk együtt ahhoz is, hogy gyakorlatilag mindig jó legyen vele. És ez már tudatosult is bennem. Nem aggódom, hogy nem fogok elélvezni, hogy nem leszek eléggé jelen, nem fognak tudatosulni az érzések, melyek a puncimban keletkeznek. Nem félek, hogy nem leszek elég neki, vagy hogy fájni fog a behatolás. Tudom, hogy jó lesz vele és kész. Néha csak jó, máskor nagyon jó.
Most épp egy egészen hosszú „nagyon jó” szériánk van. Édes-mézes, gyönyörű, boldog együttlétek, melyek talán nincsenek egyensúlyban, de ez az ő döntése. Rendszeresen az történik ugyanis, hogy kinyal, majd ujjazgatva (vagy anélkül) még addig folytatja, míg másodszorra is el nem élvezek. S aztán jön vagy az, hogy én leszopom, vagy megdug – de hát neki ugye csak egy lövése van egy menetben…
Szerencsére már azon sem aggódom, hogy ez így nincs rendben, hogy túl sokat kapok, hisz ő nyal magától, nem én erőltetem, ráadásul közben folyamatosan arról áradozik, mennyire imádja csinálni. De nem csak mondja, látszik is rajta! Ha megemlítem a nyalás lehetőségét, egyből lelkesen rástartol a puncimra. Még mindig hihetetlen, de úgy fest, tényleg imád nyalni.
És ez a garantáltan mindig jó szex oda vezetett, hogy egyszer csak azt kezdtem el érezni: minden rendben van az életemben. Helyükre kerültek a dolgok, rend van és boldogság. És szerelem – egyre mélyülő szerelem. Én pedig kezdek rászokni a vele való szexre, mint valami drogra. Úgy fest, kezdem igazán megérezni az ízét, s kezdem tényleg megérteni, miért forog a világ a szex körül.
Az első G-pont élményeim tini- és női magazinokhoz kötődnek. Emlékszem, írtak róla, hogy van ez a mágikus pont, ami mennyei gyönyöröket ad a nőknek. Szkeptikus voltam. Nem a létezésében nem hittem, hanem inkább abban kételkedtem, hogy én ezt bármikor is megtalálhatom magamban. Nyoma nem volt. Hiába ujjaztak, dugtak, semmi.
Talán nem mondok nagyon meglepőt azzal, hogy ezek a magazinok nem sokat érnek. Elhintették ugyan, hogy létezik ez a csodasziget a vaginában, de hogy mi ez, hogy működik és hogy lehet eljutni oda, arról már értelmes útmutatást nem adtak. A tudatlanságból való kiutat egy előadás hozta meg, amit Deborah Sundahl könyve alapján tartottak a G-pontról, s ami ajándékba hozta nekem a saját G-pontomat.
Ahogy az az ilyen útmutatásoknál lenni szokott, az első házi feladat az volt, hogy kísérletezzünk magunkon. Csakhogy nekem ez sosem ment. Szerencsére kéznél volt a külső segítség, Dávid az előadást követően lelkesen elkezdte kipróbálni az ott tanultakat, s amit ennek következtében átéltem, nem is volt hasonlítható az eddigi élményeimhez! Olyan mennyei érzések szabadultak fel a puncimban, amiknek a létezéséről még nem is tudtam. Hittem bennük, de addig sosem tapasztaltam őket.
A kedvencem, amikor egyszerre nyal és masszírozza a G-pontom hosszan. Óóóó… Abban elveszek! Imádom! Ennek ellenére eddig talán még csak kétszer sikerült benne elélveznem. Isteni, ami történik, igazán csodálatos, mégis valahogy van ott egy pont, amit nem tudok átlépni, van ott egy blokk, ami nem engedi, hogy elélvezzek. Egyszer-egyszer sikerült már áttörni ezt a gátat egyelőre csak ujjazással, s nem behatolással, de én hiszek benne, hogy ez tanulható, fejleszthető, s ezáltal egyre könnyebbé, gördülékenyebbé válik a beteljesülés.
– Isteni volt, ahogy este megdughattalak! – álmodozott reggel Dávid. – Olyan finom volt a puncikád! – Ó, igen! És olyan jó volt, ahogy a G-pontomat izgattad a farkaddal! – Igen? Akkor tényleg sikerült? – Sikerült, bizony! Sőt, szeretném kérni, hogy ezt így folytasd. Szerintem minél több törődést kap a G-pontom, annál jobban fogom tudni élvezni a dugást. Már most, a néhány alkalomnyi gyakorlás után is nagy változásokat érzek magamban. Szerintem már most jobban élvezem a behatolást, mint korábban.
Vigyorgok, mint a vadalma, mint akit jól megdugtak. Igen, azt hiszem, pontosan erre a mosolyra használják ezt a kifejezést. Kielégült arc.
Úgy kezdődött, hogy alaposan kinyalt. Boldogan lüktetett a puncim, mosolyogva kértem: még! És ő folytatta is lelkesen, míg jött az ötlet: – Bébi, kérlek, ujjazz is, miközben nyalsz! – Még csak ritkán merem ezt kérni, pedig nem kéne, hisz mindig olyan készségesen teljesíti a kívánságom. Kicsit még mindig félek, hogy ez neki teher, pedig aztán nem úgy tűnik… Főleg, hogy igen lelkesítő lehetett, ahogy a kezei közt megtörtént a csoda: sikerült újra úgy feloldódnom, elengednem magam, hogy el tudtam élvezni attól is, ahogy a G-pontomat ujjazta.
De még hogy! Erre mondhatják, hogy igazi gyógyító szex volt! Elég nehéz, feszült időszakom volt mostanában (leginkább a szex terén), s most, a békében, kettesben eltöltött pár nap meghozta a gyümölcsét: úgy olvadt rá az ajkaira lüktető puncim, mint a méz. Sikerült úgy elengednem magam, hogy az említett fantáziák sem voltak igazán szükségesek ahhoz, hogy már az első orgazmushoz vezető út is igazán gyönyörteli tudott lenni. (Igen, van az a furcsa hajlamom, hogy az első orgazmus után tudatosul csak igazán bennem az a sok inger, ami a puncimat éri. Bár a testem érzékeli, a tudatom nem. Mintha nem is tudnék róla.)
Ez a G-pont orgazmus egészen más minőség volt, mint a csiklói. Hatalmas boldogság, elégedettség és hála szállt rám. Azt éreztem, a világ a helyére zökkent, béke van, minden rendben: mindenkivel és mindenhol. Nincsenek gondok. Mindeközben hálát éreztem, s azt: innentől bármi történik, az engem nem fog zavarni. Sőt: tegyen velem, amit csak akar! Bármit! Leszopathat, megdughat úgy, ahogy ő vágyik rá: akár popsiba is. Bármit szívesen megadok neki!
Órákon át szikrázó szemekkel mosolyogtam. Ragyogott az arcom.
Mindig is ilyen szexre vágytam. Hittem benne, hogy létezik és át tudom élni, csak dolgoznom kell érte, s most megtörtént. Sőt, helyesbítek, valószínűleg újra történt meg, csak már kitöröltem az előzőeket az emlékezetemből, miközben bőszen kapaszkodtam a negatív élményekbe. Így ezt az élményt most inkább aláhúzom vastag vonallal, hogy nehezebb legyen kiradíroznom, ha egy újabb nehezebb időszak érkezik. Most mosolygok tovább és dédelgetem, ízlelgetem tovább a gyönyört.
Árpi azt kérte, írjak arról, mennyire jól nyal. Viccelődünk, hogy írhatnék neki referencia levelet, hogy nagyobb sikere legyen a csajoknál. Csapjak neki egy kis reklámot.
Hát tény, hogy isteni, amit a nyelvével művel – idővel olyan szépen kiismerte a puncimat, hogy nem bírok betelni vele. Néha elgondolkodom, meddig bírnám a nyalást. Vajon hány orgazmus után esnék össze hulla fáradtan. Eddig kettő után mindig témát váltottunk (kb. fél óra nyalás), de néha elábrándozom, hogy a szülinapomra kérhetnék kétszer ennyit is.
Nem mindig voltam így ezzel. Egyrészt nem is ért minden pasi (csaj) úgy a puncim nyalásához, mint ő (vagy még nem voltunk eleget együtt ahhoz, hogy kiismerhessen és én sem kommunikálok eleget), másrészt nem is tudtam mindig így elengedni magam. És nem is nagyon tudom még más mellett így elengedni magam, csak mellette.
Expasinál is szerettem, ahogy nyalt. Elég ügyes volt, és volt egy trükkje is: valahova a hüvelybemenetem környékére odatette nyalás közben az ujját, nyomást helyezett rá, s én édes mámorban úsztam. Érdekes mód fogalmam sincs, mit csinált pontosan, mert nem voltam olyan tudatában még a testemnek, hogy ezt értelmezni tudjam.
Amikor nyalt, millió gondolat kavargott a fejemben:
„Ildinek is írnom kell még egy e-mailt. És Annának meg kellett volna mondanom, hogy nem volt igaza. Basszus, nem kellett volna úgy meghunyászkodnom előtte, a sarkamra kellett volna állni.” „Zsemlét kell venni még.” – stb.
„Mikor fogok már elélvezni?!”– s hozzá erőlködtem, erőltettem, sürgettem magam.
„Ne hagyd abba, folytasd úgy, ahogy addig csináltad!” – de mondani nem mondtam.
„Basszus, már megint nem itt járok gondolatban, miközben ő úgy igyekszik. Milyen szar vagyok, feleslegesen strapálja magát!” – képtelen voltam elhinni, hogy ő ezt tényleg szívesen csinálja, sőt akár még élvezi is, s képtelen voltam megbocsátani magamnak, hogy nem mindig tudok jelen lenni a pillanatban. Nem tudtam időt adni magamnak a fejlődésre. Míg másokkal olyan türelmes tudok lenni, magammal nem.
„Már rég dugnunk ” – pedig közben imádtam, élveztem, ahogy kinyalt, de valahogy az a hiedelmem mozgatott, hogy az igazi szex a behatolás, s már azt kéne vágynom, azt kéne akarnom, ott kéne tartanunk. Hisz a nyalás csak előjáték. Így aztán kértem is, hogy most már dugjon meg, pedig igazából nem arra vágytam.
S ezek miatt elélvezni sem tudtam, blokkoltam a saját orgazmusomat. Csak valami egészen pici valamit éreztem, ami miatt talán mélyen még bűntudatom is volt. Mellé pedig haragudtam magamra, amiért nem vagyok képes elélvezni, s emiatt szegény örök sikertelenségre van kárhoztatva.
Szerencsére ezek nagy részén már túlléptem. De leginkább megtanultam, hogy
A nyalás (és a szopás) nem feltétlenül előjáték. Ér az is, ha az orális szex tölti ki az egész aktust.
A pasik általában imádnak puncit nyalni. Ha meg mégsincs így az aktuális partnernél, kezelhetem őt felnőttként, aki tudja jelezni, ha már abba akarja hagyni.
Én pedig nyugodtan kifejezhetem, ha nem akarom, hogy abbahagyja. Ezzel nem erőszakos, követelőző, kapzsi vagyok, hanem kimutatom, mennyire imádom, amit csinál. Ez felfogható akár bókként is. Hisz az is lehet, hogy nem elfáradt, hanem azt hiszi, én szeretném már, hogy abbahagyja.
Megtanultam beleengedni magam az érzésbe és nem sürgetni az orgazmust. Sőt, várni, hogy később jöjjön. S ha jön, akkor megtanultam kérni, hogy folytassa még. Megtanultam elkapni a fejét és a puncimhoz nyomni. Ez egy hónappal ezelőtt sem ment még, pedig azzal nem volt bajom, ha ő a farkára nyomja a fejem és a hajamnál fogva szopat – szeretem, ha irányít, segít, elárulja, mi a legjobb neki.
Megtanultam mondani: „Kérlek! Még! Ne hagyd abba!”
Bizony, megtanultam elélvezni a nyalásban és megtanultam kérni a folytatást orgazmus után is.
Ó, és az első nyalás után a legédesebb a nyalás. Az orgazmus utáni érzés pedig még felülmúlja az orgazmust. Méghogy a „csúcsra jutottam”! Ez ilyenkor csak egy fennsík, ahonnan jön az újabb emelkedő. De vajon mi van a második fennsík után? Na, ez még nagyon érdekelne!
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.png00PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-08-05 16:24:552020-05-19 14:42:20Szeretem, ha kinyal
Réges-rég nem találkoztunk már. De hidd el, ez nem azért van, mert nem szeretlek, vagy mert nem vagy fontos! Tudod, az orvos most megtiltotta, hogy beindítsalak. Nehéz ilyen hosszú ideig távol lenni tőled, de tudom, hogy ez most szükséges.
Persze nem igaz, hogy nem gondoltam Rád és nem lestelek meg egyszer sem. Volt ugyan az a pár nap, amikor nagyon beteg voltam, s ami után arra eszméltem rá, hogy napok óta nem is láttalak. Csak leültem pisilni, ami mintha ment volna magától. Tudomást sem vettem Rólad. Szépen lassan a szőr is elhatalmasodott Rajtad, amit csodálkozva figyeltem. Rég láttalak ilyennek.
Elmentem gyantáztatni, de most valahogy máshogy viszonyultam hozzád, mint korábban, amikor selymes, simává varázsolt Téged a kozmetikus. Most olyan volt, mintha idegen lennél. Mintha nem is lennénk összeköttetésben.
Lehet, azért jött most a hüvelygomba, hogy felhívja Rád a figyelmet, ami butaság, hisz már nagyon vártam, hogy újra kinyaljanak, vagy egy fincsi dugásban részesüljünk, de a gomba keresztbe tett. Viszont így tényleg kénytelen voltam Rád figyelni, veled foglalkozni, hisz a viszketés folyamatosan emlékeztetett rá: ott vagy! Kenegettelek, kezelgetlek még most is.
Hiányzol. Szomorúvá tesz, hogy nem élhetünk át annyi csodát, annyi testi örömöt. De ne aggódj, Roninak már a lelkére kötöttem, hogy mindent be kell pótolni! Ragaszkodom hozzá, hogy nyalások hosszú sora következzen!
Alig várom, hogy újra előkerüljön a gésa golyónk, s huncut, cinkos mosollyal járkálunk benne fel-alá a lakásban! Szeretem ezeket a közös titkokat.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/4716116366_32ab6348fa_b.jpg7841023PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-05-31 22:58:142020-05-15 12:57:01Levél a puncimhoz
A Bliss c. film inspirálta e bejegyzéssorozatomat, melynek második részét olvashatjátok most. (Első rész itt.)
Vigyázat, spoylerek sorozata következik! Érdemes előbb megnézni a filmet!
Maria gondja nem az, hogy a teste képtelen a szexre. A fejében van egy blokk, ami miatt nem tud megnyílni a párja előtt. Szeret a férjével szexelni, szereti megadni a pasinak a gyönyört, az orgazmust, alapvetően élvezi is, hogy magában tudhatja Joseph farkát, de a saját extázisa elmarad. Valamiért nem tudja átengedni magát neki. Van egy blokk benne, amit nem ért.
A terapeutája sejti, hogy egy szexuális trauma, abúzus állhat a dolog hátterében, de Mariának nincsenek ilyen emlékei.
Joseph a tantrikus terapeuta segítségével szépen lassan, okosan, tudatosan felépített folyamatban eljuttatja Mariát az első orgazmusig. Maria sokkot kap, mert az extázis közben előtör belőle a tudatalattijában mélyen eltemetett kép: az apja gyerekkorában éveken keresztül folytatott vele szexuális kapcsolatot.És élvezte. És bűntudata volt emiatt, aminek következtében az egész pakkot blokkolta magában. A történetet a tudatalattija legmélyére nyomta, s képtelenné tette magát a szex élvezetére.
…
Számtalan olyan pontra emlékszem gyerek- és kamaszkoromból, amikor élveztem a szexuális közeledést, de a bűntudatom annál erősebb volt. Éreztem, hogy valami „csúnya dolgot” művelek épp, márpedig én mindig jó kislány akartam lenni, így vagy nem csináltam többet azt a dolgot, vagy elintéztem, hogy ne okozzon gyönyört, s így elintéztem, hogy jó maradhassak. Megfeleljek a vélt elvárásoknak.
Kötelet másztam kislányként. Összeszorítottam a combocskám, s elöntött a gyönyör. Megijedtem. Valahol mélyen tudtam, hogy ez csúnya dolog. Onnantól nem igazán ment többet a kötélmászás.
Szerelmeset játszunk a barátnőmmel. Ez már csak ködösen rémlik, valószínűleg elfolytottam. Volt benne kis maszturbálás, talán egymás combjához dörzsöltük a puncinkat, nem emlékszem. Talán még csókolóztunk is… Talán vele volt az első csókom… Tudtam, hogy ilyet nem szabad. Tudtam, hogy rosszak voltunk. Pedig senkinek sem ártottunk…
Szerettem szerelmeset játszani apuval. Néztük a filmet, s ilyenkor hozzá bújtam a fotelja karfáján fekve. Már nem tudom, meddig mentem el, valószínűleg csak a nyakát puszilgattam, de az is lehet, hogy több. Én csináltam. Úgy emlékszem, ő kedves volt és elfogadó. Nem lökött el, nem szidott le, nem is élt vissza a helyzettel. Úgy emlékszem.
16 évesen az első pasi, aki belenyúlt a bugyimba. Tudtam, hogy ez csúnya dolog. Hogy ezt nem szabad ilyen hamar. A puncim nedves volt, de a lelkem megkeményedett. Magamat hibáztattam, hogy belekeveredtem ebbe a helyzetbe. Csalódást okoztam a pasinak is és mélyen belül valószínűleg anyámnak is. (Lásd Nancy Friday Nők a csúcson c. könyvében.)
Első orális élmény. Tisztán emlékszem, elengedtek a szüleim, hogy vele töltsem az éjszakát. Apu feltételezte, hogy szex lesz, s megkérdezte, milyen védekezést szoktak használni manapság a fiatalok. Zavarba jöttem, mentegetőztem, hogy mi még nem fogunk lefeküdni egymással. … Éjjel azon kaptam magam, hogy a szerelmem a puncim nyalogatja. Nem is tudtam, hogy ilyen van, nem tudtam, hogy a lányokat kinyalják. De azt tudtam, hogy a puncimmal pisilek, ami koszos. Pisilés után kezet kell mosni. Ő pedig most azt a testrészemet nyalogatja. Undorító. A testem élvezte, de az orgazmus közelében ezt elblokkoltam. Helyette az éles édes fájdalom maradt meg éveken át. Éveken át egy pontig élveztem, aztán, mint amit elvágtak, leblokkoltam magamban az egész élvezetet. Egy ponton kikapcsolta az agyam a testem.
Igen, nagyon valószínű, hogy ez mind összefügg azzal, hogy kislány koromban megnyalta a puncim az a férfi, akit én nagyon szerettem. A barátom volt. Mindig mondják, hogy ez nagy trauma. Most kezdem csak megérteni a filmnek köszönhetően, mi mindenre lehetett ez hatással az életemben. És alig várom, hogy én is elkezdjek egy hasonló szexuális gyógyítóval együtt dolgozni, s kigubancolni ezeket a szálakat. Megérteni, mi mivel függ össze és megbocsátani. Méghozzá leginkább magamnak.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/6796924076_e16d9a6f4d_b.jpg6801023PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-05-14 19:43:432020-05-15 12:39:36A kislány, aki „csúnya dolgokat művel”, azaz élvezi a szexet
Fáj a puncim. Dani csak mosolyog rajta: – Szétbaszták a kis puncikádat. – mondja megértően és csak nyalogatja gondoskodóan. Szeretem a finom, megszokott és egyre édesebb érintéseit. Összeszoktunk már.
Valóban sokat dugták a puncim a hétvégén, de nem ez az oka. Most jutottunk el először az ágyig Gergővel. NÓ, hogy vágytam rá! Alig bírtam magammal, imádtam az érzést. Nem is értettem, miért szervez egy csomó programot ahelyett, hogy fejest ugranánk az ágyba, másrészről viszont örültem, hogy ilyet érzek, hogy ennyire akarom őt, hogy így feltámadt bennem a vágy, úgyhogy boldogan dédelgettem ezt az érzést.
És aztán előjött a régi sztori… Vagy legalább is valami nagyon hasonló. Lekerültek rólunk a ruhák, s észre sem vettem, de egyre jobban bezárkóztam, megijedtem. Izgultam. Vagyis hogy izgultunk mindketten, s ez egészen odáig vezetett, hogy a puncim nem nyílt meg a farka előtt. Bezárkózott. Gergő viszont jött, akart, nyomult, s belém tömte a farkát. Túl hamar.
Éreztem, ahogy szakadok szét, éget, fáj a hüvelybemenet. És nem mertem szólni… Már amikor hozzám ért, tudtam, hogy nem vagyok elég nedves, de nem tudtam szólni, hogy izgasson még, vagy nyálazzon, vagy csináljon valamit. Nem mertem szólni, mert még túl új volt ehhez a kapcsolat. Féltem, hogy megijesztem a problémáimmal, főleg, hogy ő is izgult. És persze meg akartam felelni neki.
Napokkal később mertem csak elkezdeni beszélni róla. Csodálatosan kedves és megértő volt, s mellette aggódó. Nem akartam, hogy aggódjon. Ha a pasi aggódik, attól nekem még ráadásul lelkiismeret-furdalásom is lesz az önostorozás és a kétségbeesés mellé.
Csakhogy most sokkal ügyesebb voltam, mint a fél évvel ezelőtti Lili! – Jaj, úgy sajnálom, hogy neked nem volt orgazmusod… – nézett rám a szomorú kutya tekintetével Gergő. – Na hagyd ezt abba! – martam le gyorsan. – Nem számít, hányszor volt orgazmusom, ez nem verseny. És ez az én dolgom. Ráadásul igenis nagyon ügyes voltam. Volt egy apró orgazmusom és párszor még majdnem egy második is. Ez hatalmas dolog egy új partnerrel.
Igen, fájt a puncim még napok múlva is. De most nem álltam le ostorozni önmagam, hanem inkább megveregettem a vállamat minden apró sikerért.
Folyamatosan éreztem a fejlődést, amíg együtt voltunk. Újra mélyről indultam, de már sokkal határozottabb léptekkel másztam ki a gödörből. És nem voltam türelmetlen magammal szemben, hanem hagytam időt magamnak. Reményteli voltam. – Ne izgulj! – mondtam Gergőnek, s igazából magamnak is. – Még sokat leszünk együtt és egyre jobban ki fogjuk ismerni egymás testét. Egyre többet merünk majd elmondani egymásnak, beszélgetünk még sokat a szexről, hisz amúgy is imádunk beszélni róla. Igen, velem fokozottan nehéz, mert önkielégíteni sem szoktam, s így tényleg nem nagyon tudlak irányítani, nehezen mondom meg, mit szeretek, hogyan szeretem, de az már bebizonyosodott, hogy rakétaszerű gyorsasággal fejlődök mostanában, úgyhogy még néhány alkalom, s csak nevetni fogunk a kezdeti bénázáson, ami abból fakadt, hogy még nem ismertük egymást. Jó lesz, tudom, mert ügyesek vagyunk, nyitottak és őszinték. És szeretjük egymást.
