Tag Archive for: nyalás

Ki vezet az ágyban?

– Ú, de jó volt, ahogy belém hatoltál! Kérlek, tedd be még egyszer a farkad!
Szépen, lassan belém nyomta péniszét, szétfeszítve a hüvelyemet, majd végig-szántva a G-pontomat. Majd újra, meg újra megismételte.
– Most szeretném, ha a bicska-pózban* kúrnál meg! – s ő újra engedelmeskedett. Egymásba fonódtak a lábaink, ő nyomott, én pedig fel-le mozogtam a farkán egészen addig, míg valami még keményebb, durvább játékra nem kezdtem vágyni. Fogtam magam, átfordítottam a lábaimat, s háttal fordultam neki, hogy jó erősen meg tudjon dugni.

Amikor már kezdett vészesen közel kerülni a csúcshoz, elkezdte nyalogatni frissen lecsupaszított puncimat, de nekem ez nem volt elég. Hiányzott belőlem a farka, többet akartam!
– Kérlek, ujjazz meg édes, miközben a puncikámat nyalogatod! – nekikészült, belém dugta az ujját, megnyalt, s én elolvadtam. Így folytatta egészen addig, míg szépen rá nem élveztem az arcára – sőt, még az után is kicsit, míg újabb kívánság nem érkezett tőlem:
– Ú, édes, nagyon megkívántam, hogy behatolj a popsimba!

Újabb nagy lépés volt ez az alkalom a szexuális kivirágzásomban. Mennyiszer kérdezték már tőlem:
– Mire vágysz, Lili? Mit szeretnél, mit csináljak veled? – de én minden alkalommal képtelen voltam válaszolni. Egyszerűen sosem tudtam, mit szeretnék. Nem voltam azon a szinten, hogy képes legyek ezeket akár magam számára is megfogalmazni. Nem ismertem a saját testemet, a saját reakcióimat, a saját szexualitásomat annyira, hogy válaszolni tudjak egy ilyen kérdésre. Így hát tökéletes megoldás volt az, hogy a pasi irányított. Instruált, merre forduljak, pózt választott, kiszolgálta magát rajtam, én pedig igyekeztem alkalmazkodni, vele együtt élvezni.

Aztán épp a napokban eszembe jutott, hogy bár már egyre felszabadultabban tudunk beszélgetni a szexről, azért ott még mindig nem tartunk, hogy irányítsam, visszajelezzek. Például ha azt szeretném, hogy máshogy ujjazzon meg, nem mondom. Még mindig él bennem a régi módszer: erősen drukkolok, hogy kitalálja a gondolataimat.
– Na, Lilikém, ez így nem pálya! – koppintottam rá a saját fejemre. – Ügyes lány vagy, most már sokat fejlődtél, itt az ideje, hogy abbahagyd a hibáztatását, ha valamit nem úgy csinál, ahogy arra Te vágysz, s segíts neki, tanítsd meg rá, mi a jó a testednek! Az is lehetséges, hogy még nem vagy biztos benne – ezt is kommunikálhatod nyugodtan. Mondd, hogy szeretnéd most azt kipróbálni, hogy… , s ha ez nem működik, akkor kérd másra. Vagy kérd arra, hogy most ő irányítson, mert Te elbizonytalanodtál. Itt az ideje, hogy elkezdj kísérletezni a testeddel, elkezd irányítani a történteket, hogy megismerhesd a vágyaid!
– Igen. Igazad van. A nyuszi-pózt már olyan ügyesen tudom kérni. Készen állok a következő szintre. – gondoltam, s meg is léptem azt. Felszabadultan instruáltam most én őt.

Őrület, mennyit lehet együtt fejlődni…

A kép forrása itt.

* Sikerült méltó nevet találnunk az új-kedvenc, eltanult pozíciónknak.

/Szerző:

Képzeletbeli megcsalás

Egy másik farkat képzeltem a számba, miközben nyalt, de nem mertem megosztani vele, pedig tudom, hogy szeret együtt fantáziálni velem. Behúztam a fékeket és elkezdtem korlátokat állítani magam köré a pasizásban és ez nem jó. Senki sem kérte, hogy tegyek így, de valahogy ez jött védekező mechanizmusként.

Persze az is lehet, hogy a lelkem is azt kéri, lassítsak, de szerintem ez most inkább fogható a konfliktus-kerülésre. Mindenesetre öröm az ürömben, hogy ismét nem ütötte fel a fejét az a rég velem tartó kapcsolatfüggőség, aminek köszönhetően minden szembejövő, számomra vonzó pasiba tíz körömmel kapaszkodtam, s bemagyaráztam magamnak, hogy ő jó lesz nekem még akkor is, amikor ez igazából nem így volt. Most ezzel szemben a poliamoriának köszönhetően egyrészt végtelenül türelmes vagyok (ha három hónapot kell várni a következő epizódra, nekem az is tökéletes), másrészt nem esek kétségbe, ha valakiről le kell mondani. „Sebaj, van/lesz másik.” Nem ezen múlik a boldogság. Persze örülök, ha valami összejön és szép pillanatokat élünk meg együtt, de ha mégsem lesz románc, akkor is számtalan jó ember (barát, család) vesz körül.

A fantázia folytatódott: a farkat felváltotta egy punci, s most már azt nyaltam. Ezt már el is mertem mesélni, ezt már legálisnak éreztem mélyen belül, de ezután is keserű volt a szám íze, mert tudom, mennyire jó együtt fantáziálni, s most én is hozzájárultam ennek az óvatoskodó helyzetnek a megteremtéséhez.

A kép forrása itt.

/Szerző:

10 érv a gyantázás mellett

Jelentem, a gyantázás továbbra is sikeres projekt. Összegyűjtöttem az érveket, miért.

1.) Pasi folyamatosan dicsér, becézget miatta, amitől sokkal szebbnek érzem magam, főleg a puncimat, amivel bőven van barátkoznivalóm.

2.) Bár eddig sem volt panaszra okom, de most még lelkesebben nyalogatja a puncimat ameddig csak szeretném és ahányszor csak szeretném. De az is lehet, hogy én hiszem el így könnyebben, hogy szívesen csinálja (már korábban is írtam, hogy nehéz elhinnem, hogy ez neki is örömet okoz), s emiatt jobb lelkiismerettel kérem.

3.) Hozzám is közelebb került a saját puncim. Kíváncsian nézegetem, barátkozom vele, simogatom, kémlelem. Tapogatom az enyhe borostákat, simogatom egyszer az egyik irányból, majd a másik irányból. Ez segít abban, hogy megtanuljam érinteni magam, szeretni a saját puncim.

4.) Oooolyan jó sima alul a bőröm…

5.) Jobban megismerhetem a puncim anatómiáját, könnyebben tudom nézegetni a tükörben.

6.) Mondták, hogy higiénikusabb, mert könnyebben tisztán tartható így, amit akkor nehezen hittem el, de most kezdem érteni. Jobban látom, ha fehér folyásom van, s könnyebben le tudom törölni, nem ragad be a szőrök közé.

7.) Jobb illata van, nem ül meg a pisiszag a szőrszálak között. (Ezt külső forrásból tudom.)

8.) Másfél hete voltam a kozmetikusnál, s azóta sem bújtak elő a durva borosták, továbbra is elmarad a kínzó, viszkető szúrás. Már ezért megérte. – Frissítés: két hét után csak előbújtak. Bár tény, hogy két hétig megúsztam ezt az érzést és talán nem is viszket annyira, mint eddig.

9.) Nem nő be a szőr. Vagy legalább is másfél hétig megúsztam, ami már haladás.

10.) Ritkábban kell foglalkozni vele.

Állítólag ritkább, gyengébb szőr nő majd vissza, ami miatt a következő alkalmak  már nem fognak annyira fájni és egyre simább puncikám lesz. Most azért még maradt borosta, maradt, amit nem sikerült gyökerestül kitépni. Meglátjuk, ugyanilyen lelkesen fogok-e nyilatkozni pár hónap múlva. Frissítés: tényleg nem fájt úgy a második alkalom! 🙂 Feleannyira sem.

fabric-540136_1920.jpg

Kép forrása itt.

/Szerző:

Közös fantáziáink pasival

Kicsit zaklatottan vágtam bele az akcióba pasival, éreztem, lélekben nem igazán vagyok jelen, amikor rájöttem: van itt egy jó kis módszerem, amit érdemes lenne leporolni: elképzelhetem, ahogy másik pasi farkát szopogatom, miközben pasi a puncimat nyalja. Egészen elfelejtettem már, milyen jól is működött ez: segít visszazökkenni a jelenbe, odakötni a gondolataimat a szexhez.

Épp hogy kezdtem beleélni magam, mikor pasi megszólalt:
– Jó, vagy rossz kislány vagy? Mert csak a rossz kislányok érdemlik meg a nyalást.
– Rooooosssz! – feleltem elnyújtva.
– Akkor jó! És mint rossz kislány, hány faszra vágysz?
– Úúúú… Kettőre! – vallottam be. (Ezt meg honnan neszelte meg?)
– És kié az a kettő?
– A tiéd és G-é… – hebegtem.
– Helyes. – biztatott és ezzel kezdetét vette a közös fantáziálás.

– És mit szeretnél azzal a két fasszal? – itt zavarba jöttem. – Az egyikünk dugjon meg, a másikunk nyaljon? – segített.
– Nem. Inkább azt szeretném, hogy Te nyalj, míg G farkát szopom.
– Jól van. És mesélj róla, hogyan szopnád? – fú. Na itt még jobban leblokkoltam. Mégis hogyan? Hogy lehet ezt szavakba önteni? De aztán csak sikerült…
– Hát… először körbenyalnám a makkját. Óvatosan megszopogatnám. Aztán végignyalnám a farkát és a golyóit.
– És te húznád magadra, vagy ő dugná bele a faszát a szádba?
– Ő…

Aztán egyre jobban belejöttem. Felbukkant G barátnője is, aki huncutul mosolygott, dicsért és biztatott:
– Ó, nézzétek, milyen szépen élvezi! – mondta a srácoknak, ahogy szokta a valóságban is. – Úgy, kiscica, nyald szépen G farkát! Ó, igen! – és tovább szopogatta a mellbimbómat.

Majd előkerültek további barátnőim is, akik már pasit kényeztették, ő pedig hangosan belenyögdécselt a puncimba. A lányok együtt nyalták a farkát és ujjazták pasi popsiját.

Csodálatos volt, teljesen elvesztem. Talán ennyire mélyen még sosem jártam.

Hiányoznak az igazi orgiák.

/Szerző:

A nedvesedésről

Olvastam egy cikket a nedvesedési problémákról és elgondolkodtam. Azt hiszem, nekem nem nagyon szoktak nedvesedési problémáim lenni, legalábbis pasi ezt állítja. Amikor én úgy érzem, nem állok készen még az akcióra, ő akkor is arról közvetít, milyen lucskos a puncim, s a farka is könnyen belém tud hatolni gyakorlatilag bármikor. Mondjuk igaz az is, hogy nem is extrémek a méretei és a kémia is elég erős köztünk. Úgy fest, akkor is nedvesedik tőle a puncim, mikor észre sem veszem.

Nem úgy, mikor magamhoz érek. No, akkor totál szárazság is tud fogadni. Sőt, olyan is van, hogy nedvesen indulok, majd bedübörög az agyamba a blokk: „Állj! Ez nem helyes!” – s már ki is száradtam. Nyálazhatom, síkosíthatom magam agyba-főbe, onnantól lőttek a kéjnek.

Úgy döntöttem, tanulok ebből a cikkből. Ha nincs nedvesedés, nincs vágy, akkor szépen tiszteletben tartom inkább a testem kérését, s nem piszkálom. Egyébként is megfogadtam most már magamnak, hogy csak akkor fogok a maszturbálással kísérletezni, ha tényleg vágyom rá. Felhagyok azzal, hogy feladatként, kötelességként tekintek a saját testem felfedezésére.

Rádöbbentett arra is, hogy lehetnék még sokkal őszintébb is az ágyban. Most ismertem fel, hogy bár már hetekkel korábban olvastam egy cikket arról, milyen az ideális nyalás, nem merem átadni pasinak a cikk kapcsán a felismeréseimet. Nem merem elmondani, mit szeretnék másképp. Nagyon megfogott, amit ír arról, hogyan közelítsünk óvatosan a punci felé, ne rontsunk ajtóstul a házba. Pasi ilyenkor gondosan megnyalja az ujját, vagy odaköp, de lehet, erre nem is lenne szükség, ha egy picit még körbesimogatná a vénusz-dombom behatolás előtt.

Kedves Testem!

Köszönöm, hogy vagy! Mostantól jobban fogok figyelni rád, tisztelni és szeretni foglak. Neked szívesen fogadok örök hűséget is.

Ölel,

Lili

/Szerző:

Mi a jó a gyerekpuncinak?

Beszélgettünk arról az esetről, mikor pici koromban „molesztáltak”. Kb. hat éves lehettem, mikor az a felnőtt barát, akit rajongásig szerettem, kinyalta a puncim.

– Milyen érzéseket kelt ez benned? Mit gondolsz arról az emberről? – kaptam a kérdést. Sokáig nem tudtam válaszolni, mert ezen eddig nem igazán gondolkodtam. Nem az volt a fókusz, hogy őt milyen embernek tartom emiatt – inkább az a probléma, hogy magamra haragudtam, magamat hibáztattam, mert nemcsak hogy „engedtem”, hogy ilyen „csúnya dolgot” csináljunk, de még élveztem is. Mégis hogy lehetnék én jó kislány, ha ilyen csúnyaságokat élvezek.

Elgondolkodtunk azon, mégis mi történt: egy ember, akit én nagyon szerettem, s aki valószínűleg szintén nagyon szeretett engem a maga módján szexuális gyönyörökben részesített. Valószínűleg a kíváncsiság hajtotta: milyen íze lehet egy kislány puncinak. Vagy egész egyszerűen csak szerette a puncit. Kérdem én: mégis mi ebben a rossz? A lelki törést kérem szépen szerintem nem a „csúnya bácsi” okozta, hanem a társadalom és a közerkölcs. A kultúránk, aki azt neveli belénk, hogy nem érhetünk a puncinkhoz / fütyinkhez, s azt mondja, a szexualitás szégyellnivaló.

Nézzünk körül az állatvilágban: ők vígan szexelhetnek bárki orra előtt, hisz a szaporodás a világ legtermészetesebb dolga. Minket meg lenevelnek róla, bujkálunk miatta. Akárhányszor éltem át gyönyört csöppségként, egyből szégyenkeztem miatta. Azt hittem, ezt nem szabad.

A szüleimnek a mai napig nem mondtam el. Leginkább azért, mert rettegek, hogy emiatt borzasztóan aggódnának értem, holott én még mindig úgy gondolom, nem okozott ez nekem különösebb sérülést. Nem akarom, hogy fájjon nekik, hogy magukat hibáztassák, amiért nem figyeltek jobban. Azt sem akarom, hogy haragudjanak arra az emberre, mert igazából én sem haragszom. Nem is tudtam soha haragudni.

Én vagyok az a személy, aki képtelen hinni az emberi gonoszságban. Én úgy képzelem, hogy azok, akik mások ellen tesznek, azok nem rosszak, csak nem elég tudatosak, empatikusak, vagy tudatlanok, esetleg tévednek. Nem gondolnak bele rendesen. De erről a férfiról még csak ezt sem tudom gondolni, hisz tulajdonképpen ő csak jóérzést okozott. A rosszat már a társadalom keltette bennem.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Elfelejtettem, milyen a szex

Az agyam tudja, hogy voltak olyan alkalmak, amikor nagyon élveztem a szexet, mégis most képtelen vagyok ezt elképzelni. Túlnyomó többségben vannak azok az emlékek, amikor az ellenkezőjét éltem meg: nem voltam jelen a saját testemben, esetleg kimondottan szenvedtem, s most, hogy egy ideje távol maradt az extázis, csók, vagy egy-egy ártatlanabb érintés közben újra azok a képek jönnek elő, amiket régen gyűjtöttem össze. Újraélem azt a mozit, amit hosszú évekig néztem.

Ez normális. – mondja a bölcs. – Ez egy új minta, amit hónapok, évek munkája lesz felülírni. Ne legyél türelmetlen magaddal. Akkor fog beépülni az újdonság a személyiségedbe, ha már sokszor elismételted, sokat gyakoroltad. Távol ugrani sem egy alkalom alatt tanulsz meg. Ne úgy képzeld el, mintha csak meg kéne másznod egy hegycsúcsot: inkább úgy, mintha egy házat építenél egy hegycsúcsra, amihez egyesével kell felhordanod az alapanyagokat. Évek munkája lesz.

Szeretem ezt a képet, amit kaptam. Most azzal a játékkal próbálkozom, hogy megpróbálok olyan mozdulatokat, pillanatokat felidézni, amikor teljesen elvesztettem a fejem. Adok is magamnak egy harminc napos kihívást, mert az már többször is bejött: minden nap legalább egy olyan élményt felidézni, elképzelni (fantáziálni), ami nagyon jó volt.

Egyből arra asszociálok, hogy T farka van bennem. Teljesen kitölt. Így vagyunk 1-2 órán keresztül és imádom minden pillanatát.
– Jézusom, mit csinálsz te velem! – mondja. – Igazi boszorkány vagy.
– Ugyanazt, mint Te velem… Elveszed az eszem.

Napokkal az együttlét után is éreztem magamban a farkát, mikor eszembe jutott. Néhány hét távlatából viszont teljesen a távolba veszett az érzés. Elszomorodok és görcsbe rándulok, sőt, leginkább haragszom magamra, amiért nem vagyok képes visszahozni az emléket, úgyhogy gyorsan továbbkapcsolok a távirányítóval:

Pasi nyalja a puncimat. Széthúzom a szeméremajkaimat, érzem, ahogy egy rombusz-alakban az egész puncimat átjárja a bizsergés. Ezt még csak egy-egy pillanatra sikerül halványan felidézni, de haladunk. Jó kiindulási pont.

Mire végére járunk a gomba-kúrának, én is visszatornászom magam a régi-új formámba. Tudom. Vagyis akarom.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Akkor jön az orgazmus, mikor nem akarom

Sikerült, ami eddig talán soha!

Dugunk. Pasi bennem – elég gyorsan a lényegre tért. Ez nem is gond, szokott működni különösebb előjáték nélkül is, de én most nem tudtam igazán ráhangolódni – talán azért, mert egy nagyobb vita után a lelkem még egy kicsit hüppögött. Már nem volt gond, nem volt fájdalom, de még nyalogattam a sebeimet, s emiatt nem tudtam annyira elengedni magam, mint máskor.
– Máskor-máskor. – Cöcög az agyam. Már megint mércét állítasz magad elé feleslegesen, már megint az orgazmusért szexelsz, nem az élvezetért.
– Tudom-tudom – szakítottam félbe. – Épp erre akarok kilyukadni! Várj türelemmel!

Végeztünk, pasi elélvezett, ott pihegett mellettem, s én azt éreztem, ennél többre van szükségem. Jót tenne egy jó kis szex-meditáció, egy kis agy-kikapcsolás, elveszni az érzékek forgatagában, s attól a lelkem is gyógyulna. Így hát következett, ami ilyenkor lenni szokott:
– Kinyalsz?
– Persze, örömmel. Szeretem a finom kis puncikádat!

Kényelmesen elhelyezkedtem az arcán, becsuktam a szemem, elengedtem magam. Csakhogy megszólaltak a fejemben a hangok:
– Basszus, tegnap nem fejeztem be azt a kimutatást!
– Fel kéne hívnom apámat.
– Mit is főzhetnék abból a sütőtökből?
– Vajon R barátnője, aki Portugáliában van, hogy viszonyulna hozzá, ha lefeküdnék a pasijával?
– Hohó! Állj! – kaptam észbe hirtelen. – Már Portugáliában jársz! De ki lesz jelen itt a nyalásban? Nem azért kérted, hogy nyaljon ki, hogy Te átéld, amit csinálsz? Koncentrálj! Vagyis ne koncentrálj! Csak figyeld, érezd, mit csinál!

Újra eltelt egy kis idő.
– Á, ez nem megy. Nem tudok jelen lenni. Végül is simán megmondhatnám, hogy most mégsem megy. – morfondíroztam. – Kizárt, hogy én most eljussak az orgazmusig.
– Figyelsz? – kapta fel a fejét az agyam. – Most van az, amikor az orgazmusban méred a szexet!
– Basszus, tényleg! – Esett le hirtelen.
Elkaptam a saját vállam, megráztam magam, jól a szemembe néztem, s ezt mondtam:
– OK, Lilikém! Figyelj ide! Nem az orgazmus a lényeg. Csak élvezd, amit csinál. Próbálkozz!

És akkor hirtelen bevillant N és az ő csodálatos farka, s képzeletben elkezdtem szopni, miközben pasi nyalt.

– Mmmm… Ez finom. – Éreztem, ahogy szopogatom, szívogatom…
– Lili! Ez hatalmas! – ujjongott az agyam. – Hisz Te szeretsz szopni!!!! Felizgat, ha egy farok a szádban van! Ilyen még nem volt! Atyavilág, de boldog vagyok!
– Fú, tényleg. – pirultam el, s szoptam tovább boldogan, a világ pedig elkezdett olvadni körülöttem.
– Hoppá! Sikerült! Még ez is! – tátotta el a száját az agyam, s még büszkébben mosolygott. – Még sosem sikerült így visszarántanod a messze kalandozó gondolataidat a jelenbe! És még ez a fantázia is! Baromi büszke vagyok rád, hogy meg tudtad engedni magadnak, hogy más pasira is gondolj, s ezzel le tudtad kötni annyira a tudatod, hogy máris tudod élvezni a nyalást.
– Mmmm… Igen… Ahhh… – tekeregtem, nyújtózkodtam, mint egy macska, s beleolvadtam pasi karjaiba.

A megkönnyebbüléstől és a sikerélménytől mámorosan felkacagtam, majd odafordultam pasihoz:
– Nem fogod elhinni, mi történt éppen…

/Szerző:

Punci-önismeret

Egy barátnőm küldte át ezt a leírást arról, hogyan érdemes puncit nyalni. Bár nem hiszek benne, hogy van rá ilyen univerzális recept, de azért segített abban, hogy közelebb kerüljek önmagam megismeréséhez is. Például rámutatott arra, hogy ha „hirtelen támadnak” a puncimra, vagy száraz a csiklóm, mikor érintik, akkor normális, ha nem alélok el, ha nem érzem olyan mézédesnek az érintéseket, mint máskor.

Segít, hogy ne érezzem magam bénának, ne legyen lelkiismeret-furdalásom sem magammal, sem az engem kényeztetni próbálóval szemben, hogy én most nem élvezek „eléggé”.

Elképesztő, mennyire nem ismerem a saját puncim. Mindig is imádtam mindenféle önismereti módszereket, imádtam foglalkozni magammal, de a testem megismeréséhez még nem kaptam eszköztárat. Egyszerűen, ha megkérdeznek (vagy megkérdezem magam), mit szeretek, sokszor zavarba jövök és nem tudok válaszolni. Mert fogalmam sincs, még időre van szükségem ahhoz, hogy megismerjem magam, a saját reakcióimat. Van mozdulat, amit imádok, de van, amikor ugyanaz nem jön be. Teljesen helyzetfüggő, mikor mi jön be és persze nagyban függ attól, mennyire tudom elengedni magam.

Tudom-tudom, van egy nagyon egyszerű önismereti módszer: a maszturbáció. Haha, csakhogy az még eddig nem igazán működött nálam valami buta tudati blokk miatt, így hát egyelőre marad az, hogy a pasikra bízom magam és hogy beszélgetek velük magamról.

2594731073_78b8c03e70_o.jpg

Fotó: valentina volavia @ FlickR

/Szerző:

Beszélgessünk a hüvelygombáról

Elegem lett a hüvelygombából. 4-5 napja kezelem magam Betadine hüvelykúppal, de semmi javulás. Mindenhogy és mindenkor viszketek, úgyhogy elmentem a patikába tanácsot kérni. Naná, hogy a gyógyszerész, akit a gép dobott egy fiatal srác volt…

Már sorban állás közben volt időm gondolkodni, mit teszek, ha hozzá kerülök, s végül arra jutottam: miért ne lehetne egy fiatal pasival hüvelygombáról diskurálni? OK, hogy neki ilyenje még nem volt, de hát csak tanulta, mi ilyenkor a teendő. S hát miért lenne ez cikibb, mint óvszert venni, vagy lábgomba krémet? Hisz ez is a testem része, mint a fejfájás. Ráadásul az is normális, hogy gombák vannak a szervezetemben. Miért kellene ettől jobban undorodni, mint a torokfájástól? Én ugyan nem izgatom magam, továbbra is nyíltan fogok beszélni a hüvelygombáról. Mit szégyenkezzek? Tehetek én róla?

A csávó eleinte még zavarban volt egy kicsit, de a folyamatosan záporozó, zavartalan kérdéseim sorában feloldódott, s végül javasolt hüvelyflóra-helyreállító kúpot is, meg ellenjavallta a szódabikarbónás, teafás lemosó folyadékot, amit házilag készítettem. Talán ő is rájött, hogy teljesen normális erről beszélgetni.

Meguntam a hüvelygombát. Nemcsak azért, mert elképesztő idegesítő, hanem mert így nem részesülhetek szexuális gyönyörökben. Régen mentőövként használtam ezt a fertőzést, egy kifogás volt arra, hogy ne kelljen szexelni. Most pedig csalódott vagyok. Hiányzik a pasim érintése, hogy kinyaljon, hogy megdugjon. Hiányzik az orgazmus. Ha most hozzám ér, olyan, mintha egyből felerősödne a viszketés: hirtelen oda terelődik a figyelmem, s a puncim ordít:
– Neeee! Ne közelíts! Most nem lehet! Meg se érints!
Még a csókolózás sem megy rendesen, mert egyből jön a gondolat: most nem lehet szexelni.

Maradt az egyoldalúság: én kényeztetem pasit, ami rendben is van, hisz már számtalanszor volt, hogy ő nyalt engem sokáig. Nem érzem, hogy egyenlőtlenné tenné a helyzetet. De az is lehet, hogy nem mondok igazat magamnak, s mégiscsak zavar, mert irigy vagyok és féltékeny, hogy nekem nem lehet. Mintha végig kéne néznem, hogy valaki csokitortát zabál nagy adag tejszínhabbal, miközben én fogyózom. Közben pedig ott türelmetlenkednek a fiókban a szexi cuccok, amiket azért vettem, hogy pasit meglepjem vele.

23431045590_f4e7021d6d_b.jpg

Fotó: John Voo @ FlickR

/Szerző: