Tag Archive for: vágy

A fekete csók

Az igazság az, hogy nemcsak, hogy nem tetszettek a fekete pasik eddig, de tartottam is tőlük. Több esetre emlékszem, amikor rám mosolygott egy a villamoson és én elfordultam. Alapból feltételeztem, hogy nem csak hogy olyan nyomulósak, mint a magyar pasik a diszkókban, hanem még inkább. Az volt a sztereotípiám, hogy ők skalpokat gyűjtenek. El nem tudom képzelni, honnan vettem ezt…

Ehhez képest itt van ez az afrikai srác, aki lassabban csókol meg, mint egy tinédzser.

Már ott tartottunk, hogy egy napja nem tudtuk elengedni egymás kezét. Ha eltűnt 10 percre a látómezőmből, feszült lettem. Egyre erősebben vonzott. Aztán ennek tetejébe még a pólóját is ledobta a hőségben…
– Lili! Lélegezz! Ne felejts el lélegezni! – mondta az agyam, de a tüdőm teljesen összeszűkült. Még most is érzem, ha visszagondolok.

Egyszerre csak gyönyörűnek láttam a csoki bőrét, az izmos vállát és karját.

Egyre türelmetlenebb lettem, mikor csókol már meg végre. Többet akartam belőle. Magához ölelt, de nem mertem megpuszilni a nyakát, pedig mennyire szerettem volna! Vagy megharapni a vállát. Ó, úgy beleharaptam volna! És izgultam is, zavarban voltam, mint egy kamasz. Izgultam, hogy jó lesz-e a csók, mert fontos volt nekem.

Legalább kétszer olyan vastag ajkai vannak, mint nekem. El sem tudtam képzelni, milyen lesz majd.

Aztán megtörtént, pont úgy, mint egy tini történetben.
– Megcsókolhatlak? – kérdezte.
– Ó, igen! – feleltem, de aztán megcsörrent a telefonom.
– Kussolj! – mondtam a telefonnak magamban. Mire Eric:
– Valaki hív! –
– Francba! – morogtam magamban, s felvettem.
Kicsit később emlékeztettem:
– Ott tartottunk, hogy meg akartál csókolni! – kezdtem türelmetlen lenni.
– A tökéletes pillanatra vártam. Most keresek egy új tökéletes pillanatot. – s sétált tovább.

Később aztán, egy szerintem egyáltalán nem tökéletes pillanatban kapott el a kivilágított szoba
ajtajában a barátai előtt. De nem számított. Én leszartam, hogy tökéletes-e a pillanat, nekem a csók kellett. És működött!

Elolvadtam. Beleolvadtam a karjaiba, bármit is tett. Nem blokkoltam le, nem ijedtem meg. Talán azért, mert annyira lassan közeledik, hogy én addigra már teljesen elvesztem a fejem, és semmi másra sem tudtam gondolni, csak rá. Egyszerűen nem fértek már el a félelmek a fejemben, kiszorította őket a vágy és a türelmetlenség.

Most fekszem a szobában és csak arra tudok gondolni, hogy lefogja a kezeimet és végigcsókol, majd hosszan csókolja a puncim azokkal a vastag ajkaival.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Vajon milyen lehet egy afrikai pasival?

Lehet, mégis meg van az afrikai pasi, aki kell… Vívódom, nem tudom eldönteni, valóban vágyom-e Eric-re, mert eddig egyetlen fekete pasi sem fogott meg.

Megint úgy viselkedem, mint már párszor korábban. Csak annyit veszek észre magamon, hogy vágyom a társaságára, hogy alig várom, hogy másnap lássam,  s ha valamiért csúszik, vagy változik a program, nagyon türelmetlen leszek.

Akkor vettem észre magam, mikor egy barátom a mosolyomat látva ezt mondta:
– Nocsak! Valaki itt szerelmes!
– Á, nem hiszem! Ő csak a barátom! – mondtam, de aztán este elgondolkodtam rajta, hogy is viselkedem… És onnantól elindult az agyam.

Elkezdtem tudatosan figyelni. Elkezdtem izgulni azon, hogy megérinthetem-e csak úgy. Elkezdtem nézni őt, vele álmodni, s örülni, amikor hosszan összeér valamelyik testrészünk.

Áramütést nem éreztem, csak izgalmat. Nem szexuális izgalmat, inkább mint egy vizsga előtt. Fontos lett nekem.

Igyekszem inkább nem ráfeszülni a témára, hanem helyette arra a nézőpontra helyezkedni, hogy kíváncsian figyelem, mi sülhet ki belőle. Egyelőre nem érzem tragédiának, ha nem lesz köztünk csók, szex, csak szoros barátság, ugyanakkor pedig nagyon kíváncsi vagyok, mi lenne, ha lenne. Szeretném megtudni, tényleg vágyom-e rá, vagy csak akarok vágyni rá.

Nem akarom többé átélni azt, hogy valakire akarok vágyni, hogy rábeszélem magam, mert úgy nem megy. Nem akarok kudarcokat. Meg akarom tanulni értelmezni a testem jeleit.

– Oké, Lili! Ha így van, fókuszáj! Mit tapasztalsz most magadon? – kérdezi az okosabbik felem.
– Ez jó játék! Lássuk csak. Ki-be nyitogatom a lábam. Bizsereg a puncim, nedvesedek, ami bugyi nélkül amúgy is könnyebben előfordul.
– És még? Amikor rá gondolsz?
– Azt nem tudom. Elábrándozok, hosszan elkalandozok. A mellkasomban érzem a feszültséget, mintha nehezen kapnék levegőt.
– És a puncid?
– Az továbbra is izgatott.

Érdekes. Nem szoktam felizgulni írás közben. Vagy lehet, eddig csak nem vettem észre?

A kép forrása itt.

/Szerző:

Felmenjek hozzá?

Alighogy leírtam, egyéjszakás kalandra vágyom, már jött is az északi herceg fehér dzsippel. Bár indulás előtt megfogadtam, én ilyen egzotikus helyen nem bocsátkozom kalandokba, 2 hét után csak érintéshiányom lett. Egy afrikai buliban találtam magam, ahol 10 pasiból 8 rám volt állva… Azt mondják, amellett, hogy gyönyörű vagyok, még van csípőm is (nem úgy, mint a többi fehérnek), sőt nyitott vagyok és tudok táncolni. Amikor már egész este ezt hajtogatták, kezdtem elhinni, hogy tényleg jó csaj vagyok…

De nekem egyikük sem tetszett igazán…

Végül az északi herceg győzött, aki európai módjára elkapott hátulról a táncparketten, s pár perc múlva már csókolóztunk. És újra bevillant: én még nem állok készen erre. Hiába vágytam az érintésre, s hiába volt zseniális a technikája, én nem tudta elmerülni benne. Valahogy olyan volt, minthogyha az agyammal, s nem a testemmel csókolóztam volna… Tudom, hogy az a csókot sokkal, sokkal jobban is élvezhettem volna!

Nem tudom, mi volt a probléma, mert nagyon szép pasi és a társaságát is szeretem. Talán az lehetett az oka, hogy már egy ideje nem voltam senkivel, s időbe telik, mire újra felébred a tűz a testemben. Lehet, ez volt az első gyufa a tűzre, de az is lehet, hogy nem tetszett eléggé. Hogy igazából nem vágytam rá, nem működött a kémia, csak nem vettem észre. Lehet, hogy még meg kell tanulnom észrevenni, ki az, aki tetszik, s ki az, akire vágyom is. Vagy csak nem tudtam ellazulni még ebben az idegen kultúrában. Talán óvatos voltam…

Az érintését sokkal jobban élveztem. Imádtam, ahogy a csípőm, a mellem simogatta! Főleg a mellem.

Szerencsére nem volt erőszakos. Mosolyogva mondtam neki:
– Sajnálom, de én most nem fogok hazamenni veled. Ma nem. – s ő elfogadta, bár azért még kicsit unszolt.
– Az is lehet, hogy csak 20 percre jössz fel. Vagy 10-re. Nem, a 10 nem elég, maradjunk a 20-nál. – nevetgélt, én pedig sajnáltam, mert éreztem, hogy felhúztam. És amúgy is tudtam, hogy aznap este nagyon be akart csajozni.
– Nem, most nem fogok.
– Jó, de tudnod kell, hogy bármikor készen állsz, én készen állok! Bármikor hívhatsz! Nagyon jó csaj vagy, tudod, de nem csak azért, mert szép vagy, hanem mert megérted, hogy egy ember vágyhat egyszerre több emberre is, és tudom, hogy csajozhatok tovább ma este.
– Igen, ez így van.  – mondtam mosolyogva és őszintén folytattam – Kívánom, hogy sikerüljön találnod valakit, akit haza is tudsz vinni! – És boldog voltam, hogy ilyen szépen tudtam nemet mondani, s nem vetettem magam bele olyanba, amit nem szerettem volna.

Az igazán érdekes fordulat az volt a történetben, hogy éjjel arra ébredtem, hogy orgazmusom van. Azt álmodtam, hogy önkielégítéssel fejezem be az éjszakát. Tisztán éreztem, ahogy összehúzódnak az izmok a hüvelyemben, ami nagyon ritka.

Ezek szerint még sem volt hibernálásban a testem…

/Szerző:

Egy éjszakás kalandra vágyom

Teljesen misztikusak számomra azok a történetek, melyben a csajok egyéjszakás kalandokat gyűjtenek. Még mindig annyira távolinak érzem magamtól, hogy igazán élvezni tudjam a szexet egy idegennel, hogy nehezemre esik elhinni, hogy megy ez másoknak. Nem morális problémám van vele, egyszerűen csak nem értem, nem tudom elképzelni.

Általában nem vágyom egyéjszakás kalandra. Nem kívánom. Ennek ellenére mégis meg szokott történni. Ilyenkor a pasi addig nyomul, míg sarokba nem szorít. Végül inkább győz a megfelelési kényszer és elmegyek vele annak ellenére, hogy a testem nem kívánja.

De olyan is van, hogy a testem nagyon is kívánja, csak valahol a vágy blokkolódik a testemben. Ha bárki leellenőrzi, kiderül, hogy a puncim ugyan nedves, de a testem érzéketlen. Nem érzem izgatónak az érintéseket. Mindeközben pedig üvölt a sziréna a fejemben:
– Segítség! Itt szex lesz! Mindenki fedezékbe, vész közeledik! Rácsokat, redőnyöket lehúzni! – és bezárkózom.

Milliószor előfordult ez még olyan helyzetekben is, mikor tetszett a pasi. Nagyon is odavoltam érte, mégis beparáztam. Kihátráltam a már forró helyzetből, s ezzel sokszor mindent elrontottam. Másnap pedig vonyítva nyalogattam a sebeimet és haragudtam saját magamra, amiért ilyen béna voltam.

Egyszerűen nem tudtam átadni magam a kalandnak. Leblokkoltam.

Csodálattal hallgatom a barátnők beszámolóit jól sikerült egyéjszakás kalandokról. Szeretnék én is olyan lenni, mint ők! Szeretném én is nagyon vágyni a szexet, nagyon vágyni egy idegent és vadul letépni a ruháit. Szeretnék vágyni erre, de még nem megy…

Vajon mi a titkuk?

A kép forrása itt.

/Szerző:

Amikor nem kell a két pasi…

Van az a nap, amikor nem kell két fasz. Ádámot és Tomit is imádom, hát még az ágyban. Tomi ráadásul már hónapok óta nem mutatta ki a vonzalmát irántam, hiába találkoztunk vele, elmaradtak a jó kis csoportszex események. Most pedig, amikor már előre látszott, hogy újra működhet a dolog, hirtelen nekem ment el a kedvem.

Nagyon fura volt. Tudom, hogy imádok vele szexelni, nagyon szeretem a farkát. Sőt, már azt is, amikor csak úgy egy fél méterre van tőlem ruhában. Vonz, mint a mágnes. De most nem így volt. Hiába közeledett, amíg ő egy lépést tett felém, én úgy léptem kettőt Ádám felé. Mikor megcsókolt, én szaladtam ki Ádám karjaiba. Zuhanyozni kezdtünk hármasban, s rövidesen Ádám otthagyott minket, hogy visszamenjen a szaunába, én pedig azon törtem a fejem, hogy szabadulok meg a helyzettől…

Nem Tomival volt a gond, egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá. Érdekes ez az egész, hogy míg egyszer vágyom egy pasira, máskor ugyanaz a pasi nem akarom, hogy hozzám érjen. Különös, milyen változó tud lenni a vonzalom. Ami részben jó is: nem kell egyből pánikba esnem, ha épp nem vágyom arra a pasira, akire „kéne”, vagy szeretnék, hisz ez nem végleges.

Nem volt kedvem a szexhez sem, hát még a csoportszexhez. Kimerült voltam és csak arra vágytam, meghitten odabújhassak Ádámhoz. De nem mondtam ki. Nem fejeztem ki, mit akarok, csak hagytam magam. De vajon miért?

Pedig Ádám előtte megkérdezte:
– Ha lesz rá lehetőség, lenne kedved hozzá, hogy mindketten megdugjunk?
– Igen. Most úgy gondolom, igen. – tettem hozzá, mert azt már kitapasztaltam, nem tudhatom, mihez lesz kedvem, csak azt tudhatom, most mit akarok.
És úgy is lett, ahogy gondoltam: mikor megkérdezte, még szerettem volna, ám mikor oda jutottunk, pont nem vágytam a szexre.

Sajnos még mindig nem tartok ott, hogy ezt kommunikáljam is. Nem azért, mert bárki is szigorú lenne velem. Nem is értem igazából, miért teszem. Tudom, hogy mondhatok nemet. Tudom, hogy nem kötelességem. Tudom, hogy ettől még szeretni fognak és azt is tudom, hogy nem szegek ezzel ígéretet, hisz nem is tettem ígéretet…

Lehet, hogy egyszerűen csak eszembe sem jut, hogy nemet mondjak. Olyan mélyen gyökerezik bennem a hiedelem, miszerint meg kell adnom a pasinak, amit akar, hogy ezt sok idő kigyomlálni. Helyette inkább úgy látom: inkább kibírom, hamar túl leszünk rajta. Őt (őket) boldoggá teszem, míg nekem problémát, sérülést nem okoz… – hiszem, vagy legalább is remélem. Pedig ez nem teljesen igaz. Egyrészt azért, mert Tomi nagyon is átlátott a szitán, s utána gyötörte hosszan a lelkiismeret-furdalás (pedig semmit sem erőltetett rám, az én döntésem is volt), másrészt azért mégis csak sérülök lelkileg az ilyen alkalmakkor. Hajlamos vagyok ostorozni magam azért, amiért nem vágytam rá eléggé, vagy nem voltam eléggé jelen a játékban. Reménykedek, hogy majd mindjárt belejövök és „menni fog”, de ez nem mindig jön el. Akarom akarni, de az akarás megöli a vágyat.

Mondhattam volna nemet a helyzetre, de nem fogok haragudni magamra, amiért nem tettem. Inkább csak hátrébb lépek kettőt, s érdeklődéssel szemlélem:
– Nahát, milyen érdekes, Lili. Ez még nem megy. De majd fog, ha odáig jutsz a tanulásban. Eljön majd az idő, mikor kitapasztalod, mikor akarod a szexet, mikor lehet még felkelteni a vágyat benned, s mikor reménytelen, s érdemes inkább megállót fújni. Ügyes vagy, figyeld csak tovább magad, s tanulni fogsz belőle!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Punciskodó

Van az a közeg, ahol nagyon is jól megy a punciskodás. Ez egy saját szavunk arra, mikor szexi kis ribancként billegek, kelletem magam és igyekszem minél jobban az ujjam köré csavarni a pasikat. Ilyenkor én is szexinek érzem magam és kívánatosnak, tekergetem a hajam, mosolygok, amennyire csak bírok és fürdőzök a tekintetekben.

Robi ilyenkor rendszeresen a fülembe búg, megragad és ilyeneket mond:
– Ó, micsoda falni való kiscica vagy! Úgy bekebeleznélek!
Én pedig bár a legkevésbé sem vonzódom hozzá, boldog vagyok, hogy ezt váltom ki egy ilyen pasiból! Valamiért igazán jó referenciának tartom őt, s az van bennem, hogy ha ő szexinek tart, biztos tényleg az vagyok. Így hát kihúzom magam, s még bátrabban lépek be a társaságba.

Persze, az egy dolog, ha a pasim mondja, hogy szexi vagyok és kívánatos, de ez  még nem elég ahhoz, hogy ezt én is elhiggyem. Ennél több pasi visszajelzése szükséges, hogy legyőzzem a belső hangokat.

Sokat fejlődtem. Már előfordul, hogy nem rémülök meg a Robihoz hasonló reakcióktól, nem riadok meg a férfi vágyától, hanem (esetenként) képes vagyok megfürödni benne, s kedvesen visszautasítani, vagy épp belevetni magam az eseményekbe. Egyre inkább tudok tudatosan jó nő lenni, de még mindig vannak nehezebb pillanatok. És olyan is van, amikor egyszerűen nem akarok szexi lenni.

Újra összefutottunk egy régi kalandjai, Dáviddal. Én épp a legjobb hangulatomban voltam, ragyogtam a boldogságtól. Meg is fordult a fejemben: ez a mosoly valószínűleg még vonzóbbá tesz. Valahol biztos voltam benne, hogy ő most épp megőrül értem, de valamiért én ezt nem akartam. A tagadást választottam, s inkább rá sem néztem, kerültem a tekintetét, mint egy kisgyerek: „ha nem látom, biztos nem is létezik”. Amikor aztán mégis elcsíptem a kiskutya-nézését, zavarba jöttem. Nem tudtam mit kezdeni azzal a csodálattal, amit felfedezni véltem rajta. Összezavarodtam. Nem akartam, hogy csodáljon, kényelmetlenül éreztem magam tőle. De vajon miért? Miben más ő, mint Robi? Talán mert feltételeztem, hogy Robi tudja kezelni a visszautasítást, míg ő nem?

– Bízd csak rá! – mondja az okosabbik felem. – Felnőtt. Csajozik eleget, megtanulhatta már kezelni a visszautasítást. Fogadd el, hogy imád udvarolni, ami független is lehet attól, milyen választ kap. Te csak magadra figyelj! Bármit is érzel, rendben van! Nem kell most is akarnod őt, de ha akarod őt, az is rendben van! Meg is gondolhatod magad, de lehetsz bizonytalan is.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A szex az érzelmekről szól

„A szex az érzelmekről szól. A jó szex a szabad érzelmekről, a rossz a blokkolt érzelmekről.” (Deepak Chopra)

Nem tudom hová tenni ezt az idézetet. Elsőre az ugrott be róla, hogy ez hülyeség. Pont akkor érzem azt, hogy jó a szex, mikor teljesen szabad vagyok – talán még az érzelmektől is, de a gondolatoktól mindenképp.

Fülig szerelmes voltam már, mikor először eljutottunk az ágyig Ádámmal. Már rengeteg dolgot tudtunk egymásról és vágytuk egymást nagyon. Mi lett ebből? Aggodalom és bizonyítási vágy. Be akartam bizonyítani, hogy jó velem az ágyban is. Jót akartam adni neki. Azt akartam, hogy olyan isteni legyen nekem is vele az ágyban, mint amennyire a társaságában lenni, beszélgetni. Sikereket akartam, hatalmasat élvezni, elmerülni az érzésekben. De a lámpaláz és az elvárások ezt nem engedték. Elérkeztünk hát az első csalódáshoz, ami megrengette a magamba vetett hitemet: „Ó, akkor mégsem megy nekem a szex. Pedig már azt hittem.” És leírtam magam újra.

Ellenben ott volt András a Balaton-parton. Bár jót beszélgettünk, nem éreztem, hogy vonzódnék hozzá érzelmileg is. Épp, hogy azt éreztem, bár jó ember, imponál is, de ebből sosem lenne kapcsolat. Meglepő volt, hogy ezek ellenére egyszer csak közeledni kezdett egymáshoz a testünk. Mire kettőt pislogtam, a keze már a bugyimban volt ott, a vízparton. Ugyan az éjszaka valamennyire eltakart minket, de azért jártak arra sokan. Nem érdekelt. Belelkesedtem, mert valamiért el tudtam magam engedni mellette. Talán épp azért, mert nem voltak érzelmek. Mert nem számított ő nekem. Nem ő számított, hanem én: a saját vágyam, a saját gyönyöröm. Nem akartam neki megadni semmit, csak mentem vele. Kapni akartam én is, ő is és ez működött együtt. Életem első egy éjszakás kalandja volt, amit élveztem is. Miért? Talán mert szabad voltam az elvárásoktól.

Nem tudom hová tenni ezt az idézetet… Segítetek? Megírjátok, nektek mit mond?

A kép forrása itt.

/Szerző:

A lány, aki nem szereti a szexet

Egy nagyon fontos tanítást kaptam egy új baráttól. Nem szabad azonosítanom magam a gondolataimmal, vagy azokkal a mintákkal, amik sűrűn megtörténnek velem. Lili nem egyenlő a lánnyal, aki nem szereti a szexet, vagy aki nem tud szexelni. Nem. Vannak azok a helyzetek, napok, percek, amikor nem megy, nehéz, vagy éppen nem kívánom, de ettől még nem kell ezzel azonosítanom magam, hisz ugyanakkor meg vannak azok a helyzetek, napok, percek, amikor vágyom, bizsergek, akarom, alig várom.

Sajnos hajlamos vagyok ezt elfelejteni. Hajlamos vagyok megfelejtkezni arról, hogy hol ilyen, hol olyan vagyok. Elsiklok afelett a tény felett, hogy attól még, hogy tegnap mi történt, tegnap hogyan reagáltam Laci közeledésre, nem tudhatom, holnap hogy fogok reagálni. Mit ahogy azt sem tudhatom, hogy hogy fog legközelebb közelíteni hozzám, vagy egyáltalán fog-e közelíteni hozzám. Nem tudhatom, mit hoz a következő perc.

Hajlamos vagyok alapból leírni magam. Újra, meg újra elképzelem a rosszat, a nehéz pillanatokat és előre repítem az időben. Már előre tudom, hogy úgyis az fog történni, holott ez butaság.

Le kell söpörnöm az előítéleteket az asztalról, méghozzá leginkább a saját magamról szőtteket. Friss szemmel kell tekintenem a jelenbe, megnézni, most mi van és annak megfelelően cselekedni, érezni.

Mert mi van most? Itthon vagyok egyedül, nyugiban. Pihengetek. Nincs pasi a környezetemben, nincs szex. Eszembe sem kéne jutnia a szexnek, de én újra, meg újra előrángatom a témát.
– Mindig akarnod kéne a szexet! – mondom saját magamnak türelmetlenül.
– De hisz most nincs is veled pasi. Nincs itt, aki felizgathatna. Épp gyenge vagy, fáj a fejed is. Miért kéne, hogy akard most? És ha akarnád, az miért lenne jobb? Hisz úgysem kapnád meg. Vagy ha meg nekiállnál önkielégíteni, akkor azért haragudnál magadra, mert nem haladsz a dolgaiddal. Állj már le ezzel a folyamatos önelégedetlenséggel! Semmi sem írja elő, hogy neked bármikor is akarni kéne a szexet. Sőt, szeretned sem kell, mint ahogy az epret sem kell szeretnie mindenkinek. Persze, vitathatatlan, hogy jó, ha szereted, de ha nem, akkor is rendben van. Megbocsátja a világ, sőt, akár meg is értheti. Rengeteg rossz tapasztalatod van, sok nehéz élmény nyomja a szíved, s ezek alapján tök oké, hogy tartasz tőle. Nyugodj meg, Lili, minden rendben van! Nem vagy rossz ember, nem vagy rossz szerető, nem vagy rossz társ. A szerelmeid elégedettek veled és imádnak. Őszintén nem érzik, hogy keveset adnál, s ezt mondták is. Hát akkor halld meg! Rendben vagy, a világ elégedett veled, sőt csodálnak, hogy folyamatosan dogozol azért, hogy fejlődj. Mondják, hát hidd el! Mondd te is magadnak!
– Igazad van. Megpróbálom… – mondom magamnak. – Lili. Rendben vagy. Nem kevés az, amit a srácoknak adsz, rengeteget kényezteted őket és ezt imádják. Nekik elég az, amennyire bele tudod magad tenni egy szexuális aktusba. Sőt, ha jobban belegondolsz, neked is elég. Nekem is elég. Pont elég szexet adok magamnak (sőt, inkább kicsit túl is hajszolom magam). Nem kell többet akarni. Lehet, de nem kell.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szex és sírás

Új pasi, régi beidegződések. Jó, nem is annyira új, de még annyira kevésszer voltunk együtt, hogy még mindig ott az izgalom, a várakozás, a megfelelési kényszer, a sok kérdés. Nem ismerjük még egymás testét eléggé, viszont ahhoz meg túl fontos ő nekem, hogy csak úgy félvállról, lazán tudjak hozzáállni vele a szexhez. Így aztán előbújtak a fejemből a régi félelmek, régi feszültségek.

– Hol jártál? – kérdi, miután elélvezett, azaz érdeklődik, hogy nekem volt-e orgazmusom, vagy milyen közel jártam hozzá.
– Nem tudom… – habogok és már el is kezdenek potyogni a könnyeim. Ha ugyanis feszült vagyok, gyakran sírok. – Nem tudok erre válaszolni. Én sosem tudom megmondani, milyen közel vagyok az orgazmushoz egészen addig, míg benne nem vagyok. – És nő tovább bennem a feszültség.
– Ó, mi baj, Kicsim? – kérdezi, miután kiszúrja a lassan érkező válaszaimat kísérő könnyeket.
– Nem szeretem, mikor ezt kérdezed. Nem attól jó az együttlét, hogy van-e orgazmusom.
– Jaj, nem! Csak szeretném tudni, hol jártál. Szeretném, ha nagyon jó lenne neked. Szeretnék segíteni, minél többet adni.
– De ez a kérdés csak feszültséget kelt bennem!
– Jól van, akkor nem kérdezem többet, ígérem.

Milliószor lejátszódott ez a jelenet a „korábbi életemben”, s most ijedten fogadtam, hogy ezek a helyzetek nem tűntek el nyomtalanul. Pedig mennyire vágytam, hogy ne legyen többet ilyen!

Elgondolkodtam, mi okozta bennem a feszültséget, s arra jutottam, én nem egyszerűen csak megélem a szexet, hanem akarom, hogy jó legyen. Túlságosan ott van bennem az akarás ahhoz, hogy jó tudjon lenni. Azt akarom, hogy jó legyen, elégedettség legyen, de így nem vagyok képes ellazulni, jelen lenni. S amikor a végén felteszi a kérdést, milyen volt, azzal aláhúzza bennem azt az érzést, ami ott lapult és próbáltam elnyomni: „közel sem volt olyan jó, mint amit szerettem volna”. Csalódott leszek magamban, amiért nem voltam képes „megfelelően” jelen lenni és élvezni és megrémülök, hogy emiatt ő is csalódott lesz bennem, vagy akár magában. Majd kétségbe esek: „a francba, nem tudom, hogy lehet ebből a saját magam által gerjesztett spirálból kijönni!”.

Hosszasan beszélgettünk utána remélve, hogy az majd kimozdít minket ebből a helyzetből, s így sok mindent megtudtunk egymásról. Benne is ott dolgozik a megfelelési kényszer, mert szeret, s ő is hajlamos rá, hogy „akarjon” szexelni (agyból) mielőtt még vágyna rá. Mindketten a tökéleteset akarjuk adni, s közben saját magunkra nem figyelünk. S mellé még meg is vagyunk ijedve.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szex az ex-szel – akarom én ezt?

Expasi látogatóba érkezett, nálam aludt két éjszakát.
– Nem is tudtam, hogy ő az exed volt! – csodálkozott pasi, aki nem töltötte otthon az éjszakát, mikor a vendég érkezett.
– Ja, igen. Valami olyasmi volt, igen. – hebegtem, pedig nem volt oka, hogy rossz legyen a lelkiismeretem, hisz egyrészt emlékszem, hogy már korábban is mondtam, másrészt nyitott kapcsolatban ez pont nem tilos. Így nagy levegőt vettem és folytattam: – Azon gondolkodom, hogy felajánljam-e neki, hogy aludjon mellettem a hálószobában, vagy vacakoljunk azzal, hogy kinyitjuk a kanapét?
– Hát, Te tudod, Lili, mit akarsz… De ha nem akarsz szexet, ne hívd meg az ágyadba, mert az egyértelmű célzás lenne.
– Ó, jaj… Nem is tudom, mit akarok… Még kitalálom.
– Tedd, amit tenni szeretnél, Kicsim, de semmiképp se fogd rám most már, hogy miattam nem lett szex, mert én ilyet nem kérek. Tégy úgy, ahogy szeretnéd. Itt az ideje, hogy kitaláld, mi is, amit TE szeretnél, s nem a külső hatások, vélt, vagy valós elvárások alapján cselekedni!
– Fú, ez nehéz lesz…

Sokat gondolkodtam azon, amit pasi mondott és végül sikerült. Aszerint cselekedtem, amire vágytam. Azaz: nagyon élveztem az ex társaságát, hatalmasakat beszélgettünk, nevetgéltünk, viccelődtünk, de közben nem támasztottam magammal szemben elvárásokat. Mivel nem vonzott a teste, mint egy mágnes, így nem is közeledtem hozzá. Ő picit ugyan próbálkozott, de én nem hagytam, hogy ez befolyásoljon, hogy azért legyek vele, mert ő arra vágyik. Nem. Szépen, lazán beszélgettem tovább és nem kezdeményeztem, nem tettem félreérthető lépéseket.

Így telt el két nap, két éjszaka: külön szobában, ölelkezés, csók, szex nélkül. Mély beszélgetésekkel, felidézve szóban a közös románcot, jókat ábrándozva rajta. Megállapításra került, hogy mindketten csodálatosak vagyunk egymás szemében, de mindez lazán, kötöttségek nélkül. Egyszerűen élveztük az együttlétet.

Úgy érzem, sokat fejlődtem.

/Szerző: