Tag Archive for: punci

Mit akar a puncim… – mi van, ha nem kívánom?

Figyeljek a puncimra, és csak akkor engedjem a férfi közeledését, ha már készen állok rá. Mennyi ilyen tanácsot kapok! De mégis hogyan? És mi van, ha nem kívánom?

Most épp nagyon elegem van abból, hogy ez ilyen nehéz.
Minden bátorságomra szükség van ahhoz, hogy jelezzem a másik felé, hogy most ne. Mert tudom, hogy ha már felizgult, és ebben az állapotban kap egy nemet, abból csak balhé lesz. Gyakorlatilag az összes pasimmal így volt ez.

Ha nemet mondok valamikor (egy adott pillanatban, nem örökre szólóan) a szexre, az nekem mindig nagyon kegyetlennek tűnik, mert azzal vonok párhuzamot, hogy ezzel a partneremre is nemet mondok. Nem is csoda, hisz ezt így is szokták lereagálni: teljesen magukra veszik.

mit_akar_a_punci.jpeg 
Fotó: Pixabay @ Pexels

Teljes kétségbeesésben, könnyek között tépelődtem, mégis mit kéne csinálnom.
A legnagyobb félelmemmel szembesülök, amikor beismerem, most nem állok készen. Borzasztó nehéz ezt már magamnak is beismerni! Miért? Mert ezzel úgy érzem, frigidnek címkézem fel magam. Márpedig a társadalom két elvárást támaszt a nők felé: csak a párját kívánja, őt viszont mindig. Az a nő, aki például a filmekben nemet mond az aktusra, igazi negatív hős. Mégis hogy tudnám felvállalni ezt a szerepet, hogy tudnám vállani azt, ha nem kívánom?

Elkezdek hát színlelni. No, nem azért, hogy a párom átverjem. Azért, hogy hátha így bele tudom lovallni magam a helyzetbe. Hátha, ha úgy teszek, akkor majd rám ragad a hangulat és megkívánom az szexet.

Csakhogy ez a taktika egyáltalán nem működik. Nem tudom átverni magam, sosem tudtam. A pasit viszont igen. Elhiszi, hogy szex lesz, belelovalja magát. Én érzem, hogy még nem lesz jó a behatolás, de képtelen vagyok bevallani, csak reménykedek, hogy hátha majd mindjárt megnyílik a puncim. De mégis hogy tudna megnyílni, amikor hagyom, hogy olyat tegyenek vele, ami neki épp akkor nem jó? (Mégis hogy tudna valaki relaxálni, miközben erőszakoskodnak vele?)

És akkor két végkimenetel marad: vagy végig csinálom a testem akarata ellenére, és fájdalmat okozok magamnak (testi, de annál nagyobb lelki fájdalmat), vagy leállítom, és fájdalmat okozok mindkettőnknek. Mert amikor leállítják, a legeslegmegértőbb férfi is elveszíti a türelmét. Nem várható el, hogy álló farokkal asszisztálja végig, hogy én elkezdek bőgni és megértésre vágyom? Ehhez már igazi megvilágosult partner szükségeltetik. (Kiegészítés a 2021-es Lilitől a 2018-asnak: Tévedsz. Igenis léteznek olyan férfiak, akinek teljesen rendben van, ha leállítják őket. Akik szeretik azt is, ha csak előjáték van, és ott vége. Akiknek bármikor lehet intim cirógatást is adni anélkül, hogy engedned kéne, hogy megdugjanak. Akiknek akkor is szeretheted a testét, ha épp nincs kedved szeretkezni.)

Mit kéne tennem? Persze, nem kéne idáig eljutni. Összeraktam én ezt már zokogás közben is: el sem kellett volna kezdeni az előjátékot. De hát olyan cuki volt, ahogy simogatott, csókolgatott, és már olyan rég találkoztunk! Hiányzott, szerettem volna vele lenni. Ráadásul emlékszem még, előző este hogy kívántam, hogy bennem legyen! „Hogy lehetek ilyen béna, hogy ez most nem megy?” – gondoltam, és reménykedtem tovább, hátha majd mindjárt visszatér a kedvem.

Ez alkalommal kicsit másképp volt. Éreztem, hogy most egy előrelépés történt, annak ellenére is, hogy hatalmas konfliktusban találtuk magunkat újra. Tudtam, hogy most megtettem egy lépcsőfokot a fejlődés útján: észrevettem magamon, hogy most nem kívánom. Beengedtem az érzéseket, a félelmet és a kétségbeesettséget, majd elkezdtem vizsgálgatni ezeket, elkezdtem szembenézni velük. Egy új működés volt ez, annyira új, hogy közben már nem tudtam cselekedni. (Mint amikor vezetni tanul valaki, az elején már az is túl bonyolult, hogy menet közben a rádiót is kezelje.) Csak figyeltem magam, miközben a partnerem haladt előre az együttlétben. Nem vette észre, hogy nem tartok vele, mert hamis jeleket adtam.

Tudom, hogy nem így kellett volna, de most az egyszer nem fogok haragudni emiatt magamra.
Inkább hüppögve meglapogatom a vállam, mert ügyes voltam, hogy megtettem az első óvatos lépést, és levontam sok-sok tanulságot. Mély levegőt veszek, összeszedem újra minden bátorságom, odamegyek hozzá, és megteszek mindent, hogy higgadtan el tudjuk engedni ezt a vihart.

Köszönöm Endes Györgyinek a tanítást, ami lehetővé tette ezeknek a tanulságoknak a levonását. Ezt pedig ti is megnézhetitek ebben a videóban:

A videó leírását itt éred el.

Megnézem a YouTube-on!

Szívügyed a jó szex?
Csatlakozz Patreon közösségemhez, és megannyi exkluzív tartalomban részesülhetsz!

belső kör polilili patreon támogatói közösség
Irány a támogatói közösség!
/Szerző:

Szőrös, vagy sima punci? A tökéletes intim fazon megtalálása 7 lépésben

Hány embertől hallottam már, hogy az intim szőrzet igénytelen! Már túljutottunk azon is, hogy egyszerűen arról vitatkozzunk, szexi-e: most már egyenesen megbélyegezzük azokat, akik érintetlenül hagyják vénuszuk. Pedig okkal születünk így, komoly védekező funkciója van ezek szőrszálaknak! A legfőbb szerepük, hogy a végbél és a hüvely baktériumait elválasszák egymástól, ne vándoroljanak át egyik helyről a másikra.

Bevallom, én szerettem a fanszőrzetem. Nekem tetszett. Szerelmem azonban egy szexibb fazonról álmodott, így úgy döntöttem, meglepem. Most pedig megosztom veletek a kanossza-járásom lépéseit, azaz, hogy milyen módszerek vannak a fazon-csinosításra és ezek hogy váltak be nálam.

 1. A kézi borotva

Vele már évek óta hadban állunk. Bár gyors megoldást nyújt, de gyakorlatilag már másnap megjelenik a borosta, ami nemhogy igénytelen (szerintem), de visszaszúr. És nem csak a partnerem döfi, de engem is! Egész álló nap irritál, csíp, viszket, majd megveszek tőle. Hát mondjátok csak, szexi az, amikor vakarózok?

Nem is beszélve az állandóan visszanövő és begyulladó szőrszálakról!

2. Csipesszel…

Bár brutál fájdalmas, mégis hosszú ideig játszottam azzal, hogy csipesszel szedegettem ki egyesével a szőrszálakat.

Nagyon macerás volt és ugyanúgy folyton begyulladt. Viszont valahol a játék egyfajta függőséggé vált: csak nagyon sokára tudtam leállni az egyesével történő húzogatással.

3. Szőrtelenítő krémmel

Nem tudom, mi van ezekben a krémekben, de elég ijesztő, ahogy ledobják magukat tőle a szőrszálak, úgyhogy én köszönöm, ilyet nem kennék a puncimra. Hát még a nagyajkaim közé!

intim_fazon_vagas.jpeg Fotó: George Becker @ Pexels

4. Ollóval

Ó, ez nekem nagyon bejött! Szépen rövidebbre vágtam a szőrzetem. Köztes megoldásnak egész jó! Csakhogy ott, alul marha nehéz egyedül levágni. Most kérjem meg a pasim, hogy segítsen? Számomra ez egyáltalán nem tűnt szexi opciónak, így maradt az, hogy rendszeresen megvágtam magam.

5. A gyanta

Áradozott nekem a kozmetikus, hogy így majd sokkal könnyebb lesz tisztán tartani az intim testrészeket! Természetesen semmi veszélyt nem látott benne… Hát, tévedett.

Mert az még oké, hogy ott, helyben brutál fájdalmas a hadművelet. Kibírom, kemény csaj vagyok! De hazatérve jó pirosra dagadtak a szőrtüszők. Ez csöppet sem volt szexi, viszont szerencsére hamar lecsillapodott a bőr.

Egy-két nap után azon kaptam magam, hogy imádom a simaságát a vénuszomnak. Egészen megszerettem, boldogan húztam végig rajta az ujjam naponta több alkalommal is.

Két hétig nyugtom volt még a borostától is!

Remek! – gondoltam. – Megtaláltam a nekem való megoldást!

Boldogan mentem vissza gyantáztatni pár hét múlva. Második alkalommal azonban egyből másnap kiújult a hüvelygombám. A kozmetikus csak csodálkozott, nem értette, én viszont utánaolvastam: bizony ilyenkor rendesen sérül a hámszövet (hisz kitépik tövestül a szőrszálakat), ami könnyű utat engedhet a fertőzéseknek.

Emellett a szőrszálak nem túl együttműködőek: nem egyforma tempóban fejlődnek. Néhány gyantáztatás után elvesztették ritmusérzéküket. Az lett a felállás, hogy bár 2 hétig nyugtom kellett volna hogy legyen a frissen kihúzott szőrszálaktól, pofátlan mód a korábban eltávolított egyedek már a gyantázás másnapján zaklatni kezdtek!

A selymesen sima bőr időszakát felváltotta az állandó borosta, ami ugyanúgy visszaszúrt és a gombás viszketést is hozta magával.

6. Visszanövesztettem

Elegem lett. Úgy döntöttem, hiába tetszett a fazon a páromnak, az én jó közérzetem ennél többet ér! Elkezdtem újra ollóval vagdosni. Csakhogy így meg mindketten eltávolodtunk a puncimtól. Én is kevésbé gondoltam már rá szeretettel és őt sem vonzotta már mágnesként.

Így sem volt jó.

intim_borotva.jpg Fotó: Capri25auto @ Pixabay

7. Villanyborotva

Bár szkeptikus voltam, hogy ez nem lesz jobb a kézi borotvánál, duzzogva tettem egy kísérletet a pasim hajvágó gépével is.

Furcsa mód ez már nem szúrt vissza, akkor sem, ha nullással kaptam le. Tök kényelmes! Szép fazont lehet vágni vele, a borosta sem annyira igénytelen, nem gyullad be és csak néha vágom meg vele magam.

Persze a fazonírozásnál az elérhetetlen tájakon még mindig jól jönne egy kis segítség…

***

Mostanra a rövidre  vágott fazon lett a kedvencem. Bár imádom simogatni a puncikámat, amikor szép sima a bőr rajta, de összességében ez az a fazon, ami mellett a legjobban tudom érezni magam és a legjobb viszony tud kialakulni köztünk. Így tudom a legjobban szeretni az én édes kis puncikám.

Neked mi a kedvenc fazonod? Itt Te is megmondhatod a véleményed név nélkül:

/Szerző:

Első szex az új partnerrel – ezért sikerült jól

Minden máshogy történt ezen az első éjszakán Botonddal. Vigyáztam, figyeltem és nagyon óvatos voltam magammal. Már a hozzáállásom is nagyon más volt alapból: nem akartam alárendelni magam, nem akartam egy elképzelt pasi után sóvárogni és nem akartam belekényszeríteni a puncim semmibe, amit nem akar.

Az első meglepetés az volt, hogy azon kaptam magam, hogy egyfolytában mosolygok. Minden idegszálam a biztonságot kereste és úgy festett, meg is kapta, mert teljesen nyugodtnak éreztem magam.

Túlságosan kedveltem Botondot ahhoz, hogy elszúrjam ezt a régi mintával: azzal, hogy hagyom, hogy akkor és úgy tegyen magáévá, ahogy nekem nem jó. Ezzel ugyanis rendre elvettem a pasik kedvét tőlem, mert végtére is azért látszott, hogy nekem nem volt jó, és ezt ők sem akarták. Sem fájdalmat okozni, sem rossz szexet. És az én kedvemet is elvették: elkezdtem haragudni magamra és a pasira is, amiért nem figyelt oda jobban rám. Csakhogy a frissen megismert pasi sosem szexológus, nem lehet felkészülve az ilyen traumatizált partnerekre, mint én és ennek tetejében egyikük sem gondolatolvasó. Ha tehát én nem kommunikálok, ő nem fogja tudni. Haragudni rá pedig csak akkor jogos, ha én kérek, de ő azt nem tartja tiszteletben.

Most jeleztem és kértem, Botond pedig egy úriember volt.

Kértem, hogy lassan haladjunk, és ő türelmes volt. Mosolyogva mondtam neki, hogy a puncim elég szeszélyes, nehezen bízik, időbe telik megszelídíteni és ő elfogadta. Pont akkor nyalt bele, amikor eljött az ideje és az én édes puncikám egyből fel is éledt.

– Kedvelem ezt a csávót! – mondta a puncim, miközben Botond farkát szopogattam. Meglepő volt, mennyire élveztem a nyalókámat ahhoz képest, hogy elsőre milyen frászt kaptam a farkától.
– Biztos vagy benne? – kérdeztem a puncim.
– Igen, jöhet. Szeretném, ha megdugna. – és a punci édesen lüktetett. Éreztem, ahogy megduzzadt és a csípőm életre kelt.

Az orális szex csodás volt, egészen belevesztünk mindketten. A behatolás már döcögősebb volt, ott már sokszor elvesztettem a fókuszt, megijedtem, kiszáradtam, de közben éreztem, Botond ígéretes szerető. Elmosolyodtam: lehet, ő lesz a következő Jay?

date-2491372_640.jpg Fotó: TheVirtualDenise @ Pixabay

Amit a pasik elvárnak az első éjszakán

Persze nem lenne fair, ha csak a saját listámhoz mérném az este sikerét, ezért utánajártam, mi az, amit a pasik elvárnak az első éjszakán. (Tudom, hogy hülyeség általánosítani, de a listát ettől még érdekes végigtanulmányozni.)

  1. Jó orális szexben szeretnének részesülni. – Pipa. Teljesen kész volt tőle. (És én is tőle.)
  2. Legyek aktív. – Határeset. Félős voltam és meg sem izzadtam, de folyamatosan simogattam, kényeztettem, csókoltam.
  3. Ne stresszeljek a testem miatt. – Pipa. Egész hamar levetkőztetett és magamat is megleptem, mennyire kényelmesen éreztem magam, miközben engem bámult. (De a farkától elsőre azért megijedtem.)
  4. Ne legyen rajta nyomás a teljesítménye miatt. Legyek megértő, ha esetleg lelankad, vagy korán élvez el. – Ezen a téren szerencsére nem volt lehetőségem bizonyítani.
  5. Tudassam vele, ha valamit élvezek, de ne színleljek. – Ez is megvolt. Kedvesen nyögdécseltem (rájöttem, hogy ezzel még saját magam is szórakoztatom) és külön szóltam, ha valami nagyon jót csinált.
  6. Hagyjam a szex utáni érzelmi kitöréseket a barátaimra. – Erre is ráéreztem és tartottam magam. Végre nem terheltem a problémáimmal és félelmeimmel az első randin egy pasit!

Ügyes vagy, Lili, 6 nagy piros pont az ellenőrződbe!

/Szerző:

Ezt tanultam az intim-masszőrtől

Pontosan azt a türelmet, tiszteletet, szeretetet, elfogadást érdemelné meg a puncim, ahogy elképzelek egy igazán jó intim masszázst Ildikó elbeszélése alapján. És ezt nem csak a pasiknak mondom, hanem magamnak is. Igen, nekem kell elsősorban megtanulnom, hogy egészen addig megálljt kell parancsolnom a partneremnek, amíg valamit nem érzek komfortosnak. És bár csodálatos, ha a partner ügyesen tud olvasni a jelekből, elsősorban az én felelősségem, hogy kommunikáljam, ha még nem állok készen valamire, például a behatolásra.

Sosem voltam még profi jóni (punci) masszázson, de ha mennék, szerintem Ildikóhoz mennék (akivel interjút is készítettem). Szeretem azt a szelídséget, amivel a témáról beszél. Nem az erotikát, inkább a törődést, gondoskodást, gyógyítási szándékot érzem ki a hangjából.

Szeretném eltanulni tőle azt, amit mesél. Mármint nem arra gondolok, hogy szeretnék masszőrré válni, hanem arra, hogy szeretnék megtanulni ilyen szépen lassan haladni az intimitásban. Az egész testet bevonva méltó szeretetben részesítve minden négyzetmiliméteremet. Meg akarom tanulni cirógatni magam és úgy maszturbálni, hogy nem vetem rá magam egyből a csiklómra, vagy a hüvelyemre.

És szeretném, ha a partnereim is megtanulnák, hogy nem lehet egyből a puncimmal indítani. Nem lehet csak úgy benyúlni az ajkak közé, amikor még nem vagyok eléggé nedves és nem lehet a hüvelybe sem benyúlni, csak ha már kéri. És, ami ennél még fontosabb: meg kell tanulnom nem csak felismerni, mikor jön el ez a pont, de jelezni is. Jelezni, hogy „most még ne”, és azt is, hogy „most már légyszi, igen”!

Ó, és úgy vágyok egy ilyen teljes testet átcirógató, hosszú kényeztetésre!

beautiful-girl-2003647_640.jpg  Fotó: greekfood-tamystika @ Pixabay

/Szerző:

Csak az agyam kívánta?

Nem múlt még el a blokk, ami esetenként meggátolja, hogy a puncim felébredjen és elkezdjen vágyni. Gyakori első alkalmas probléma ez nálam: teljesen rá vagyok kattanva az új pasira, szikrázik a bőrünk, amikor egymáshoz érünk, nem tudok betelni a csókjával, majd egyszer csak, amikor a bezárul mögöttünk az ajtó és megnyílik a lehetőség a szex előtt, nálam mintha elvágnák az egészet.

Olyan, mintha csak nyaktól felfelé kívánnám a férfit, a puncim meg, mintha ott sem lenne. Vagy még inkább úgy tesz, mintha ott sem lenne és észre sem vette volna, hogy itt most helyzet közeleg. Mintha a befordult volna a sarok felé és befogta volna a fülét. Mint a gyerek, akik nem akar tudomást venni a körülötte történő dolgokról.

Megfogadtam, hogy mostantól amennyire csak tudok, figyelni fogok a puncimra: ő mit szeretne, mire vágyik és mire nem, de úgy fest, ezt még gyakorolni kell. De nem fogom hibáztatni magam emiatt, tudtam, hogy ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra.

Szóval az történt, hogy teljesen rákattantam Botondra az első randin. Már az első pillanattól azt éreztem, hogy meg akarom érinteni, bele akarok túrni a hajába, hozzá akarok bújni. Nem az első ilyen alkalom, hogy ezt érzem valakivel első találkozáskor, mint ahogy az sem, hogy ezzel (?) a pasit teljesen bevadítom és néhány óra múlva azon kapjuk magunkat, hogy vadul smárolunk az utcán, a mozgólépcsőn, bárhol és megy az „illetlen” tapizás.

Ez mind tök jó, csakhogy nálam az történik, hogy én ennyire vágyom, és kész: csak vad csókolózásra és tapizásra. Eszembe sem jut, hogy felmenjünk bárkinek a lakására, hisz én nem szexre vágyom, hanem vég nélküli smárolásra. Csakhogy ez nem találkozik a pasi igényeivel, akit ezzel brutálisan felizgatok: ő bizony dugni akar. És itt nincs kompromisszum sajnos…

Sok esetben az történt, hogy belementem abba, amit ő akart. Átadtam magam az ő vágyának, hisz odavoltam érte. Csak azt nem vettem észre, hogy a puncim egyáltalán nem volt oda érte. Fogalmam sincs, miért. Talán lassan melegszik, nehezen épül fel benne a bizalom.

Most is hasonló történt. Vadul smároltunk Botonddal, és észre sem vettem, hogy közben a puncim elbújt az idegen elől a szekrénybe, mint az ijedős kisgyerek. Nem tiltakozott. Csak amikor már a bugyimban volt az új pasi, akkor csodálkoztam el: hisz a puncim nem reagál. Nincs gyönyör.

hiding-1209131_640.jpg Fotó: Free-Photos @ Pixabay

– Biztos csak még egymásra kell hangolódnunk. Biztos amiatt nem élvezem annyira, mert nem úgy csinálja, ahogy megszoktam. Biztos ezt még meg kell tanulnom élvezni. – soroltam magamnak az elméleteket.
– Egy lófaszt! – mondhatta volna a puncim, de nem mondta. – Egyszerűen nem vagyok felizgulva. Én ezt nem kértem, hagyjatok engem ki a ti dolgotokból. – duzzogott.
Lehet, hogy én sem szentelek neki elég figyelmet, de az is tény, hogy ő sem őszinte velem.

Szerencsére kis idő múlva észbe kaptam. Nem időben, de legalább megtörtént. Botond pedig úriember volt, mikor elhúzódtam az érintésétől és nem erőltette.

Van az a pasi, akinek hiába mondom sajnos, hogy „nem most, de egy másik alkalommal szívesen”. Van, aki nem keres többet ezek után, lemond rólam. Pedig úgy fest, a puncimnak türelemre van szüksége és félek, még egy második randi sem lesz elég neki arra, hogy megnyíljon, hiába tetszik nekem annyira Botond. Remélem, nem fog lemondani rólam, ha esetleg másodszor is stoptáblát mutatok neki!

Tudom, hogy megtévesztő a viselkedésem, mert úgy néz ki, mintha ott helyben le akarnám tépni róla a ruhákat, de sajnos egyelőre ez van, amíg meg nem tanulunk egymással kommunikálni én és a puncim. És amíg fel nem szabadítja magát a puncim és megtanul nem rettegni a szextől.

Kicsit olyannak érzem magam, mint egy tinilány, aki most kezd csak rákapni a csókolózás ízére.

/Szerző:

Az én édes kis puncikám

Sokat javult a viszonyom a puncimmal, a kis drágával.

Régen még a nevén sem tudtam nevezni. Nem, hogy nem szerettem, de mintha kicsit az ellenségem is lett volna. Haragudtam rá, mert „nem kooperált velem”, és annak ellenére sem élvezte a szexet, hogy én megparancsoltam. Mindenfélét ráerőszakoltam: pasikat, maszturbációt. Én magam tárgyiasítottam a saját testem.

A Heart & Sexuality női körében kaptam észbe, hogy ez így nagyon nincs rendben. Rádöbbentem, hogy ahogy a puncimmal bánok, az nagyon nem fair. Elvárom tőle, hogy gyönyört adjon, miközben én folyamatosan elvárásokat támasztok vele szembe. Követelek, de szeretetet, kedvességet, törődést, dicséretet nem adok neki.

Borzasztóan elszégyelltem magam, de megfogadtam, nem kezdek önostorozásba, mert attól senkinek sem lesz jobb. Nem! Helyette inkább megfogadtam, amennyire csak tőlem telik, figyelni fogok a puncim jelzéseire, igényeire és csak olyanba vonom be, amiben ő is benne van. Többet nem intem hallgatásra!

love-heart-makeup-beauty.jpg Fotó: Breakingpic @ Pexels

Megfogadtam, hogy csak akkor fogok szexelni, amikor a puncim is akarja. Amikor van vágy és van nyitottság. Ugyanakkor a türelmét is kértem: adjon időt arra, hogy elsajátítsam a nyelvet, amit beszél. Ígértem, figyelni fogok, de azt nem tudom garantálni, hogy mindig hibátlanul megértem, amit mond.

Azóta sokat haladtunk, én és a puncim. Közelítünk egymáshoz, folyik a megszelídítés, bár nem tudom, ki szelídít kit.

A törődés, a figyelem meghozta azt, hogy megtanultam szeretettel gondolni rá. Becézem, beszélek hozzá, kedvességet gondolok, amit néha még ki is mondok a tükör előtt. Kérdezgetem, „mit szeretnél?”, „hogy vagy ma?” és elnézést kérek, ha hibáztam. Cirógatom, ráteszem a kezem és átölelem. Feleslegesen nem piszkálom, csak kedvesen, törődően.

Igen, nem csak a farok az, amire meg kell tanulni  tisztelettel és csodálattal tekinteni (erről már írtam): a puncit is meg kell tanulni szeretni. A sajátomat is.

/Szerző:

Rajzolj puncit!

Ez itt az én puncim. Tükröt és színeseket ragadtam, és lerajzoltam a kicsikémet. Ahogy elkezdek írni róla, érzem, hogy már most, egy hét távlatából is teljesen más lett a viszonyom a puncikámhoz, mint amikor elindultam az 5 napos Heart and Sexuality női körbe.

puncirajzom.jpg

Évekkel ezelőtt még kifejezésem sem volt rá. Anyu azt mondta, „a nunusod”. 30 körül találtam csak meg rá a szavam, addig igyekeztem kerülni, hogy beszéljek róla. A puncim – így szeretem hívni. Az, hogy most azt is hozzá tudtam tenni, „a kicsikém”, őrült haladás.

Még nemrégiben is döbbenten csodálkoztam azon, mi a nyavalya tetszik a pasiknak a puncin. Mármint értem én, hogy finom, meg csodás gyönyöröket ad, de hogy szép legyen?!? (Írtam is róla korábban már nem egyszer.)

Egy ideje már rendszeresen nézegetem őt a tükörben, fotókat is készítettem róla, amiket szépen meg is szerkesztettem. Akadt olyan kép, ami tetszett is. De ahogy reggelente, az ágyból kikelve megláttam őt, még mindig nem tudtam szépnek látni.

Ez a rajz viszont szerintem kimondottan szép lett. Annyira szép, amennyire megérdemli a kis drágaság. Miért?

Évekig szörnyen bántam vele. Ignoráltam: tudomást sem vettem róla. Ha szólt, jelezni próbált, befogtam a fülem. Hiába volt akár hüvelygombám, én arra sem figyeltem, még úgy is erőltettem a szexet. Olyankor is rákényszerítettem a közösülést, amikor még nem volt elég nedves, vagy épp legszívesebben szundikált volna.

Borzasztóan bántam vele és még haragudtam is rá, amiért „nem működött velem együtt”. Nem nedvesedett, amikor azt akartam és nem nyújtott gyönyöröket, amikor én kényszerítettem rá. Méghogy a pasik szemetek? Itt én voltam saját magam szörnyetege.

Itt az idő ezen változtatni. Eldöntöttem, innentől kedvesen fogok gondolni az én puncikámra. Odafigyelek rá, meghallgatom, becézem, köszönök neki, simogatom, de nem támadom le. Egyszerűen csak rajta pihentetem a kezem és beszélgetünk. Figyelem, mire vágyik, hogy van. Hagyom pihenni és ha beteg, gondoskodom róla.

Tavaly ilyenkor az Everness Fesztiválon házasságot kötöttem saját magammal. Idén itt az ideje, hogy házasságot kössek a puncimmal. Szerzek is hozzá egy gyűrűt…

Köszönöm a Heart and Sexuality módszereinek, hogy most így tudok gondolni az én drágámra!

/Szerző:

A szexualitás csodálatos és a puncid is az – mondja anyám

Ma is eljátszhattam, hogy az ideális anyámmal beszélgetek a Heart & Sexuality Magyarország workshopján. Azzal a nővel, aki, ha egy tökéletes világban élnénk, tökéletes támaszt és nevelést tudott volna nekem adni. (Például azért, mert ő is tökéletes nevelést kapott és tudja, mit hogy csinál a legjobban.)

A mai játék során megmondtam az ideális anyámnak, mit szeretnék tőle hallani.

Mindebben szerintem az a kulcs, hogy ÉN végre kifejeztem az igényeimet. Merthogy szerencsétlen mégis honnan tudná, nekem mi a jó, ha én sosem mondom ki?
Terapeutánk, Maya is rávilágított, hogy az európai nők nagyon nagy hányada nem kapott megfelelő szexuális felvilágosítást, köztük az én anyám sem. Akkor meg mégis honnan tudhatná, ő mit tegyen?

Szóval ma eljátszottuk, hogy megosztom vele, mire vágyom, amit szerettem volna hallani az anyámtól:

– Mondd azt, hogy gyönyörű vagyok, szexi és kívánatos! A szexualitás csodálatos és a puncim is az! – és ő meg is tette, amire kértem.

– Szép vagy! Gyönyörű és kívánatos! – ismételte és a mosolya alapján el is hittem neki. Majd folytatta: – A szex csodálatos és még nagyon sok boldogságot fog még hozni neked! Nyugodtan érintsd meg magad bárhol! Érezd a gyönyört, mert az maga a csoda!

motherdaughter.jpg Fotó: Unsplash @ Pexels

Átható ragyogással a szemében ismételgette ezeket a mondatokat nekem. Hiteles volt és ez csodálatos megkönnyebbülést hozott. Egy ponton azonban újra elkezdtem kételkedni. Annyiszor láttam a rémületet a szemében életem során, hogy ez a néhány mondat még nem volt elég arra, hogy felülírjuk a régi mintát. Hosszú éveken át éreztem ki azt a viselkedéséből, hogy a szex félelmetes, veszélyes dolog.

Később összeszedtem minden bátorságom, és míg az ölében fekve kerestem menedéket a félelmeim elöl, megérintettem a nadrágom alatt a csupasz puncim. Feszegettem a határaim, ki akartam próbálni, mi történik, ha „csúnya dolgot csinálok”. Nagy bátorság kellett hozzá: és meg is kaptam érte a jutalmam. Miközben ott lent bizseregtem, anyám nyugodt maradt. Bátorítóan megsimogatta a karom. Éreztem, hogy minden rendben van: elfogadta, hogy a puncimat cirógatom és ezzel együtt megmaradhattam az a jó kislány, akit nagyon szeret. Megtapasztalhattam, hogy szexuális lényként is az ő imádott kicsi lánya lehetek, biztonságban maradhatok.

Ez a bejegyzést a  Női gyökereink megtalálása nevet viselő workshop második napján készítettem. Első napi beszámolóm itt. További beszámolóim, melyben egyre jobban felfedezem a puncim, hamarosan következnek.

/Szerző:

Tánc a puncimmal

– Táncolj úgy, ahogy jól esik! – kérte trénerünk, Maya a Heart & Sexuality Magyarország workshopján.

– Ez könnyű! – gondoltam. Időtlen idők óta tudok már úgy táncolni, hogy ne érdekeljen, mit gondolnak mások. Csak le kell hunynom a szemem, és teljesen elengedem magam. Simán csinálok magamból bolondot, rázom a popsim, mint egy majom, görbítem a hátam, ugrálok fél lábon.

Aztán ma rájöttem: mégis csak van tabu a táncomban: az, hogy nem érek a saját testemhez. Nem simogatom magam, mert „az már nyilvános szex” lenne. Még az is, ha csak az arcom megcirógatnám…

pexels-photo-270856_1.jpegFotó: Pixabay  @ Pexels

De itt, egy ilyen biztonságos közegben, ahol tere van annak, hogy kipróbáljam magam, feszegessem a határaim, mégis miért nem merek hozzányúlni magamhoz? Nem maszturbálásra gondolok, csak egy sima érintésre. Nem merem megérinteni a vénusz dombom, megmarkolni a mellem.

– Nem illik! – visszhangzik a fejemben.

– De itt most meg szabad érintened magad! – nagyon sokszor el kellett ismételnem magamnak, mire sikerült megtennem. Először megcsíptem mindkét mellbimbómat. Érezni akartam őket. Aztán gyorsan körbenéztem, kerestem a bíráló szempárokat. Persze senki sem figyelt, senkit sem érdekelt, mit csinálok. Ha nem korlátoztam volna magam, szabad lettem volna.

Gyorsan találtam egy köztes megoldást: úgy táncoltam, hogy közben szorosan összezártam a combjaim. Hagytam, hogy felizguljak, benedvesedjek. Ez ment, mert ezt nem látta senki. Az én titkom volt. De az, hogy rátegyem a kezem a vénuszomra, az brutál nehéz volt.

Miért?

– Mert nem illik. – ezt nevelte belém a kultúrám, a környezetem. A puncim, a mellem, az tabu. Sőt, én még azt is tabunak érzem, hogy akár a karomat megcirógassam!

Érdekes mód más simogathat, sőt, akár nyilvánosan is fogdoshatja a fenekem, de az a tévhitem, hogy az már nem oké, ha én érintem magam. Félek, hogy megítélnek, rám szólnak.

Meg kell tanulnom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy meg fognak ítélni. Ez csak az én félelmem, nem a valóság. Hisz például ha én látnám egy nőtársam magát büszkén cirógatni, leesne az állam a csodálattól és példaképként tekintenék rá. Nyugodtan kihúzhatom hát magam és lehetek én ez a példakép.

Ez a bejegyzést a  Női gyökereink megtalálása nevet viselő workshop első napján készítettem. További beszámolóim, melyben egyre jobban felfedezem a puncim, hamarosan következnek.

/Szerző:

Kezdem megszeretni a puncim

Sosem szerettem őt. Sőt, ha igazán őszinte vagyok, haragudtam rá. Sosem teljesítette a feléje támasztott elvárásokat. Akartam, hogy szeresse, ha simogatják, hogy rajongjon a férfiakért és az egekbe repítsen engem. Csakhogy ezt sosem tette meg. Nem engedelmeskedett.

Nézhetnénk fordítva is persze: én sem hallgattam meg sosem, én sem engedelmeskedtem neki. Ő bizsergett, én pedig csúnyán csöndre intettem még gyerekkoromban:

– Kussolj! Ez csúnya dolog! Ilyet nem szabad éreznünk! – és ezzel elfojtottam magamban minden gyönyört.

Ádám segített először, hogy meghalljam a puncim hangját: közvetített, mit tapasztalt, elmondta, mit csinált épp az én vaginám. Tolmácsolt köztünk addig, míg elkezdtem én is odafigyelni és érteni. Elkezdtem érezni.

De szeretni még nem szerettem.

orchid-1553589_640.jpg

Fotó: Freeimages9 @ Pixabay

Aztán jött egy másik lány. Anna csodálatos, vonz, mint egy mágnes és nagy szerencsémre még közel is enged magához. Feltüzel, az egész testemmel és lelkemmel vágyom rá. Lehunyom a szemem és őt látom magam előtt. Ő érint és őt kényeztetem. Mivel azonban őt még sosem láttam, érintettem, ízleltem olyan közelről, magamból táplálom a fantáziámat.

Rá gondolok, de egyben magamra is. Egyszerre vonzódom hozzá és saját magamhoz is. Általa a saját puncim is csodálatossá válik.

Olyannyira belevesztem a vele való szeretkezés képébe, hogy mikor a puncimhoz érek, rádöbbenek: szeretem őt. Hosszú-hosszú évek munkáját követően eljutok oda, hogy szeretettel gondolok a saját puncimra. Édesnek, nedvesnek, puhának, gyönyört adónak látom. Ellenségből szerető lesz.

/Szerző: