Tag Archive for: első_szeretkezés

Óda a nyaláshoz

„A nyalás maga az élet forrása. Nekem nagyon fontos, olyan mint az oxigén. Az a bizalom, nyitottság, amit egy nő azzal ad, hogy beenged legbelsőbb lényébe maga a csoda. Kellemes, finom és éltető. Én a vádlitól indulok, és csak csókolom, puszilom, nyalogatom, harapdálom a Nő minden kedves porcikáját. És mire odaérkezek a combokon, a fenéken, a combtövön, az alsó hason keresztül a nedves, puha, édes, finom puncihoz, katarzis jön. Éltető csoda, az élvezet csúcsa. Nekem fontos, hogy a fenekét is kényeztessem. Bele inni kedves nedvességébe maga a kielégülés. És aztán kis pihenő után újra, és újra, és újra. Maga az őrület, ha harisnyanadrágon keresztül teszem ugyanezt…”

Zoli

 „Az intimitásnak a csúcsa, amikor a számmal kényeztetem a farkát, akár képes elélvezni úgy, akár nem. Fantasztikus dolgokat művelek a nyelvemmel és az ajkaimmal, amíg csak bírja. Volt már, aki azt mondta, embertelenül jó, amit csinálok, sokan csak azt, hogy soha nem volt ilyen jó senkivel az orális szex. Szeretem, ha velem is ilyesmi történik, de nem várok el semmit. Számomra amikor engedem a férfinak, hogy a fejét combjaim közé fúrja, és a nyelvével és az ajkaival pásztázza a szeméremajkaimat és a csiklómat, akkor bekötött szemmel hagyom magam vezetni egy alagútban, vagy még inkább labirintusban, ahol nincs garancia semmire, csak érzem, ahogy erősödik az élvezet, érzem, hogy dereng a fény. Sokszor van, hogy elhalványul, de ilyenkor sem vagyok csalódott, inkább csak felizgat még jobban, és nem várom, de, amikor jön, akkor el tudom fogadni, hogy mindjárt ott vagyok, a kijáratnál, egyre gyorsabban haladok, egyre meredekebben. Tulajdonképpen a fény, ami most már határozottan erősödik, az én vagyok, és végül egy vékony forró fénycsíkká válok, ami a végtelenbe tart….. és üvöltök mély, nagyon mély hangon.”

copyright Névtelen Hang

szeretek_nyalni.jpg Fotó Anusha Barwa – Unsplash

„Én évekig a „csak dugástól” nehezen élveztem el. Nem is élveztem minden szexnél. A férjem mindig szerette az orált, de a neveltetésem miatt nekem sokáig bűntudatom volt tőle, meg nem normális dolognak tartottam.

De lassan nálam is kezd ez feloldódni, így a férjem szinte minden együttlétünknél (gyakorlatilag csak tőlem függ, hogy igen vagy nem) kinyal, és vagy én is viszonzom ezt neki, vagy rögtön utána dugunk. És basszus olyan sokszor elélvezem olyankor, hogy a végén már komolyan unom, és szólnom kell a férjemnek, hogy most már élvezzen el ő is.

Szóval nekem nagyon-nagyon felpörgeti az orgazmuskésségemet a nyalás.

Még egy kis adalék: amióta vegán lettem, a férjem szerint azóta finomabb a puncim…”

Egy hölgy.

Ezt a három csodálatos ovlasói levelet kaptam a múltkori bejegyzésemre válaszként. Annyira tetszettek, hogy engedélyt kértem tőlük arra, hogy leközölhessem őket. 

A puncim csókolgatásán keresztül kezdődött, hogy megtanultam élvezni a kényeztetést ott lent. Nem ment könnyen, sok idő volt, mire szépen fokozatosan meg tudtam engedni magamnak a gyönyört, és el tudtam fogadni az érzéseket, amik bennem keletkeznek anélkül, hogy elfojtsam, elnyomjam őket.

Emlékszem az első alkalomra, amikor a fiúm a szájába vette a csiklómat. Megijedtem, biztos votlam benne, hogy valami bűnös dolgot csinálunk. Nem akartam, ő kezdeményezte, én pedig nem mertem nemet mondani rá. Hagytam, de közben éles érzések kerítettek hatalmába. Nem harapott, szerintem egyszerűen nem tudtam megbirkózni ezekkel az érzésekkel. Hosszú út vezetett innen a jelenbe, ahol most már egy finom nyalás alatt egészen elengedem magam, és át tudom magam adni a gyönyörnek. Eltűnik a bűntudat, a kötelesség, csak én vagyok és a gyönyör. 

Persze ehhez az kell, hogy a partner is igazi punci-rajongó legyen. Mert ha csak a kedvemért teszi, és nem vágyik rá, az megöli az egészet. Bűntudatom lesz és hajszolom magam a gyors orgazmus felé, hogy gyorsan végezhessen. Ami persze nem működik.

/Szerző:

Bármivel lehet játszani az ágyban

Olyan lelkesen beszélgettek a játékokról, mint a gyerekek! Csillogott a szemük és izgatottan vigyorogtak. Látszott, hogy imádnak játszani az ágyban. – emlékeztem vissza a múltkori eseményem résztvevőire, ahol a szexuális játékszerekről beszélgettünk.

Bármi lehet játékszer az ágyban. Egy jégkocka, egy ruhacsipesz, de még a WC-papír is.

– mondta az egyik hölgy résztvevő huncut mosollyal.

Számomra is van az a helyzet, amikor imádok játszani. Persze spontán. Csiklandozom a másikat és közben birkózunk: ez a kedvencem.  Meg persze a harapdálás. Addig vadulok, míg végre lefognak. Akkor vagyok a legboldogabb. Most már sejtem, hogy a szexjátékszerekkel is valami hasonlót élhetnénk át.

Van egy csomó játékom, amiről csillogó szemekkel tudok beszélni. Nagyon vonzanak, szeretem őket, pedig alig használtam őket. Sőt, van, amit ki sem próbáltam még, pedig nagyon is tetszenek. Valahogy olyan nehéz elkezdeni…

img_20171023_120633_v2.jpg A kis gyűjteményem egy része…

Elsőként bevetni játékszereket kicsit olyan, mint az óvszerhasználat. Megakasztja a folyamatot. Benne vagyunk egy áramlásban, és akkor meg kell állni, megkérdezni a másikat, hogy „van kedved kipróbálni a párvibrátort?”, majd felkelni, elővenni, és aztán bénázni az ismeretlen eszköz használatával. Tudom, hogy idővel ez nem ilyen lesz, de az első nehéz. Mint az első szeretkezés, amikor még nem igazán tudod, hova dugd és hogyan…

Ma rájöttem, hogy az ágyban kéne tartani ezeket a játékokat, hogy csak úgy elő tudjuk húzni, ha szeretnénk.

Komolyan nem tudom elképzelni a szitut… Már eleve iszonyat mód kell koncentrálnom, hogy megtartsam a gyönyört, ne zökkenjek ki az együtlétből, ne ragadjanak magával a régi berögződések és a rossz emlékek. Azt már valahogy megtanultam, hogy az óvszer felhúzásánál ne menjen el a kedvem az egésztől. Addig én felkötöm a hajam, nézem őt, és igyekszem a mosolygásra koncentrálni. De közben rettegek, hogy teljesen elveszi a hangulatomat a kütyü próbálgatása és felhelyezése, valamint a félelmem attól, hogy fogom-e tudni élvezni. Amivel az a baj, hogy egy roszabb élmény nálam előhúz egy tucat régi rossz emléket is, és így már nem csupán egy kellemetlen helyzet lesz belőle, hanem egy trauma-halom. És az is a baj, hogy itt is megvannak a magammal szembeni elvárásaim: élveznem kell a játékot. Mert az a sztori nem is létezik a fejemben, hogy esetleg a kütyü szar. Nem, csakis én lehetek a béna…

De van egy ötletem, mit fogok tenni. Először is többször is kipróbálom a használatukat, elgyakorlom, hogy kell bekapcsolni. Aztán legközelebb, amikor az előjátéknál járunk, én felhelyezem magamnak a vibráló tojást, majd elkezdem a párom simogatni, nyalogatni. Akkor legalább az ő gyönyörén lesz a fókusz, és talán megszűnik a magammal szemben támasztott elvárás, hogy élvezzem, mert nem magamra fogok figyelni.

Ráadásul így nem is kell arra várnom, hogy ő kezdeményezzen. Merthogy igazából én akarom ezt az egészet. Ő köszöni szépen, inkább nem vinné be a technológiát az ágyba, nem vonzza a dolog. Csupán a kedvemért tenne próbát ezekkel, ami engem külön elbizonytalanít. Félek, hogy ráerőszakolok valamit…
– Ne marháskodj, Lili! – mondja az okosabbik felem. – Hisz te is annyi mindent megteszel érte! Ha annyira viszolyogna a dologtól, tudod, hogy nem ajánlotta volna fel, hogy kipróbálja veled!
– Igaz… – ismerem el, és közben igyekszem felidézni, amikor reggel nagy nevetések közepette próbálgattuk az új paskolót és ostort.

img_20171026_104101b.jpg Korbács, paskoló és cirógató… Egyre jobban tetszenek!

/Szerző:

„Szex” nélküli házasság

Vajon létezik házasság szex nélkül? És kevés szexszel? Vagy behatolás nélkül? Már nem az első ilyen történet talált meg engem és mélységesen meghatott, mert az derült ki belőle, hogy azzal együtt, hogy a nőnek komoly problémái vannak a szexszel, a férfi kitart mellette és nagyon-nagyon szeretne neki segíteni. Nem éreztem őket sem tolakodónak, sem önzőnek, inkább aggódónak.

Én mindig a másik oldalon voltam: az a nő, aki bár imádja a párját, a szexet nem kívánja. És hogy aggódtam! Féltem, hogy emiatt el fogom veszíteni, hogy nem tudok rendes társa lenni. Azon aggódtam, hogy nem normális a kapcsolatunk és ezért rendre belekényszerítettem saját magam az aktusokba, hátha majd így megszeretem őket. Hátha ettől belejövök, menet közben megjön majd hozzájuk a kedvem.

Nem hiszem, hogy ez túl jó taktika volt… Csak gyűjtöttem tovább a negatív tapasztalatokat, amik egyre inkább bevésődtek, míg a tudatom teljesen megszokta őket. És még most is, amikor már igenis tudom élvezni a szexet, tudom kívánni a párom, egy-egy rosszabb élmény után elbizonytalanodok. 10 csodálatos együttlétet követően is elég csak egyetlen olyan alkalom, amikor például hasfájás miatt nem tudom annyira élvezni a szeretkezést, és máris hajlamos vagyok azt hinni, újra elvesztettem a szex élvezetének képességét. Pedig nem, csak a sok-sok csalódás miatt az agyam hajlamos az újabb csalódást valószínűsíteni.

hazassag_szex_nelkul.jpegFotó: Inna Lesyk @ Pexels

Nagyon meghatódtam az alábbi olvasói levélen. Egyrészt, mert nagyon együtt érzek velük, másrészt, mert megérintett a férfi törődése, segítő szándéka. Sok-sok olyan társam volt, aki nem tudott mit kezdeni az én szexuális problémáimmal. Nagyon megrémültek és sokszor hitték, ők tehetnek róla. És ez teljesen érthető, sosem hibáztattam azért őket, amiért nem születtek szexterapeutának. Biztosra veszem, hogy nagyon szerettek volna segíteni, de elképzelésük sem volt róla, mit lehet ezzel kezdeni. És persze átérezni sem tudták a helyzetem, hisz sosem voltak még hasonló állapotban.

Az alábbi levél íróját Ricsinek neveztem el. Azt ajánlottam neki, megkérdezlek Titeket, tudtok-e nekik bármilyen tippet adni, terápiát javasolni. Az is sokat segíthet nekik, ha megosztjátok vele személyes történeteteket. Én is ezt teszem az előadásaimban.

„Kedves Lili!

Ma látogattam el először a blog oldaladra, bevallom eddig nem hallottam róla. Egy mai cikk az NLcafe-n segített rátalálni. Olvasgatom a bejegyzéseidet és gondoltam írok Neked hátha találkoztál már hozzánk hasonló emberekkel.

Feleségemmel 27 évesek vagyunk, már lassan három éve együtt vagyunk. Igen, gyors házasság volt. 🙂

A megismerkedésünk elején nem jutottunk tovább az orális szexnél és nem volt behatolás. Én arra gondoltam talán még az akkori férfi az életében van, akivel szexkapcsolatot folytatott, és ezért nem enged engem magába. Mint később kiderült megismerkedésünk után már csak én voltam neki más nem, szóval nem tudtam, hogy miért is nem történik meg a behatolás, de még az ujjazás sem. Igazán az elején nem zavart, mert olyan intenzíven éltük meg ezeket az együttléteket, hogy nem hiányzott az, hogy a puncijában legyek.

Az a baj, hogy a megismerkedésünk óta még mindig nem történt ez meg. Pár hónappal a találkozásunk után bevallotta, hogy Ő még szűz, és nem volt benne senki. Elmentünk nőgyógyászhoz, aki pszichológust ajánlott nekünk. Már járunk szexuálpszichológushoz is jó ideje, de nincs eredmény. Fél a behatolástól, nem engedi még azt sem, hogy az ujjamat belé dugjam. A pszichológussal együtt kizártuk a vaginizmust és az aszexualitást is. Egyedül érezzük magunkat a problémánkkal, nem ismerünk senkit, aki hasonlóval küzdene, senki nem mer ilyenekről beszélni.

Te hallottál már hasonló gondokkal küzdő emberről?
 
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!

Ricsi”

A bejegyzés megosztásával is segíthetsz Ricsiéknek, hisz így nagyobb eséllyel jut el hozzájuk a megfelelő segítség, és találhatnak megoldásra a velük hasonló helyzetben levő párok is!

/Szerző:

A szeretkezés, amiben elvesztettem az eszem

Bencével egyre jobb a szex. Sőt, visszaszívom. Bencével csodálatos a szex. Igaz, hogy az orgazmusig még nem nagyon jutottam el vele, de egyre izgalmasabb mélységekig jutok el, és igen, kimondhatom, hogy imádok szeretkezni vele. Legutóbb konkrétan már azt éreztem: oké, most végeztünk, de egy-két óra múlva szeretném folytatni.

Ilyen eddig még csak Jay-el volt talán. Azt a bizonyos eszméletlen, „elvesztem az eszem” szexet még csak vele éltem át eddig, és most erősen közelítünk ehhez.

Miért izgalmas ez? Azért, mert nekem korábban nagyon nehezemre esett elmerülni a szexben. Valószínűleg az történt, hogy ilyenkor erősen tiltakozott a tudatom az ellen, hogy ezt a „bűnös dolgot” élvezzem és ezért nem is hagyta, hogy megéljem a kéjt. Mindenfelé jártak a gondolataim, bevásárláson, munkán, korábbi beszélgetéseken, csak az ágyban nem.

Bencével is ilyesmi volt az első alkalom. Bár iszonyatosan vágytam rá, végül a nagy esemény előtt csak ráparáztam. Nem is tudom, mi járt a fejemben, ami leblokkolt, mert nem gondoltam, hogy ne szabadna lefeküdnöm vele. És kívántam is, de nagyon. Talán a sok rossz emlék, a sok csalódás indítja el ilyenkor bennem az óvatosságot, ami lekapcsolta a testem.

eszmeletlen_szex.jpgFotó: StockSnap @ Pixabay

Minden alkalommal egyre nagyobb biztonságban érzem magam vele, és emiatt egyre jobban is tudom élvezni az együttléteket. Nem csak az van, hogy egyre inkább megtanuljuk, mit szeret a másik, hanem az is, hogy egyre jobban felbátorodik a testem, és így még inkább át tudom adni magam az érzéseknek.

Ahogy bennem van, ahogy kitölt, már csak arra tudok gondolni, hogy mennyire imádom a farkát, az érintését, a csókját, a hangját… Figyelem, hogy mozdul és hogy reagál a testem az ő mozdulataira. Aztán egyszer-egyszer csak elakad a lélegzetem is és elveszek a mélységben…

Még nem tudok elélvezni vele. Valami elakadás mindig beüt a csúcs előtt, pedig számtalanszor nagyon közel jártam már hozzá. De érzem, ez is hamarosan el fog jönni. Addig pedig igyekszem megengedni magamnak, hogy ne legyen orgazmusom, mert az semmi jóra nem vezet, ha emiatt frusztrálom magam.

Nyugi, Lili. Minden rendben. Isteni érezni a testét, csodálatos örömöket élsz át vele. Majd jön az orgazmus is. Türelem!

Tényleg határozottan állíthatom, hogy 34 éves koromra megszerettem a szexet. Nem mindenkivel, de van, akivel imádom. Mesélni fogok arról, hogy hogyan jutottam el idáig október 18-ai előadásomon. Itt találsz róla részleteket.

Addig is egy ízelítő a történetemből: Nők Lapja Café riport velem.

megszerettem_2017_10_18.jpg

/Szerző:

Így érzi magát a nő az első (és utolsó?) éjszaka után

Felvisz a lakására, szexelünk, majd elalszik, én pedig ott fekszem mellette tök elárvultan és úgy érzem, eldobtak. Ilyen volt a régi Lili. És őrült büszke vagyok az új Lilire!

Általában kapásból az történt, hogy nem élveztem a szexet, ami elképesztő csalódottá tett. A sírás szélén egyensúlyoztam, mert nem akartam elbőgni magam az új pasinak, így is elég szar volt már a szitu, hogy nem azt a buja, vad szeretőt kapta, akinek egyébként tűntem.

Aztán ő elalszik, mert már késő van, én pedig még hosszan vergődök mellette, mert nem ölel át.

Onnantól, hogy hátat fordít és elalszik, én totálisan visszautasítva éreztem magam. Úgy éreztem, már nem kellek. Csak a szexet akarta, és ennyi. Nem ölel már, nem simogat, nem ad jóéjt csókot.

Talán még ki is lopakodtam volna, míg a másik alszik, ha nem lett volna olyan erős bennem a remény, hogy talán majd másnap minden jobb lesz, belém szeret, megkéri a kezem és boldogan élünk, ahogy a Disney hercegnők szoktak.

Reggel pedig jön a fura távolságtartás és hidegség. Én addigra már teljesen lefagyok, szinte meg sem merek szólalni, ő meg kómás, a csipáit törölgeti. Az esti huncut vadmacskát felváltja egy megrettent kivert kölyökcica, ami lehet, hogy aranyos, de nem kívánatos és nem is szexi. Úgy érzem, kínosakat hallgatunk, majd elköszönünk. Én pedig addigra már az egészről lemondtam, mielőtt még ő lemondhatott volna rólam.

pexels-photo-450056.jpegFotó: Tirachard Kumtamon @ Pexels

Hogy viselik a nők az egy éjszakás kalandokat?

Kíváncsi voltam, más nők hogy érzik magukat az első szeretkezés után, így utánaolvastam kicsit. Kizárt, hogy minden nőre igaz lenne, amit ír a cikk, de azért érdekes.

1. Először megbánjuk.

Mihelyt vége a menetnek és kijózanodunk, elkezdünk azon kattogni, hogy hiba volt.

Igen, ez szar. Én is hajlamos vagyok hirtelen kétségbe vonni mindent, amit tettem, a józan eszem. Ostorozom és utálom magam. Ilyenkor jó, ha a srác rám mosolyog, átölel, megpuszil, esetleg még viccel is egy kicsit, amitől elmúlik az a kételyem, hogy csak az számított, hogy puncim van. Megnyugodok, hogy érdekes, izgalmas nő vagyok és hogy ő is egy szexi, izgalmas, jó pasi, aki jó döntés volt.

2. Összerakjuk az eseményeket

Szépen elkezd pörögni az agyunk és végigzongorázunk minden mozzanatot, ami a jelen pillanatig történt. Főleg, ha be voltunk rúgva, nagyon megnyugtató lehet az aktus után megtalálni a felbontott óvszer csomagolását. „Ó, legalább nem voltam OLYAN felelőtlen!”

3. A lehetőségek!

Ha jó volt a szex, azaz volt kémia, akkor a nők hajlamosak elkezdeni azon kattogni, hogy ebből kapcsolat lehet. És igen, bármennyire is tagadom, ez bizony nálam mindig ott lapul a hátsó polcon. Még poliamorként, úgy, hogy van egy, vagy több stabil és imádott kapcsolatom, így sem tudom kiverni a fejemből, hogy ebből szerelem és kapcsolat lehet. Így vagyok bekódolva.

4. Menekülési útvonal

A reggel kínos, úgyhogy gyorsan húzzuk a ruhánkat és már megyünk is. Aztán majd a pasi következő üzenetéből (vagy annak hiányából) komoly következtetéseket vonunk le arról, „mire kellettünk neki” és mik a további lehetőségek.

… de azért, mielőtt eliszkolok, jól esik az a megerősítő mosoly, kedvesség és esetleg még egy kis humor is feszültségoldásnak. Csak hogy ne marcangoljam magam olyan hosszan az elkövetkező napokban.

pexels-photo-414032.jpeg Fotó: Pixabay @ Pexels

Felnőtt fejjel már kicsit más voltam

A régi minta megtört, már nem az a Lili voltam legutóbb, mint amit fent leírtam. Végre kezdem kinőni a kamaszkort így 30 felett.

Ugyan nem akadt el a szavam attól, amilyet szexeltünk, de jó volt. Voltak határozottan nagyon jó pillanatok.

Dugás közben viszont már kezdtem elveszteni a fókuszt a szexről, így úgy élvezett el, hogy én már vártam a végét. Sokszor van ilyen, de egyre jobb az aránya a jó szexnek a nehéz szexhez képest. Mindenesetre nem voltam a legjobb lelkiállapotban, mikor vége lett. Ő meg ahelyett, hogy helyből bealudt volna (ami szintén szarul esett volna) felpattant, hogy megmosakszik és kicsit lehűti a felhevült testét.

Kritikus lelkiállapotban voltam és ő „egyedül hagyott”. Ölelésre, dicséretre lett volna szükségem, de végre nem tettem magam áldozattá és fordultam be teljesen, hanem félve rámosolyogtam, és kértem:

Engem most meg kell még ölelgetni! Gyere ide!

Nehezen ment neki (mert tényleg brutál melege volt), de megtette a kedvemért, majd kiment rágyújtani. Újra egyedül hagyott.

Nem sokon múlott, de összeszedtem magam.

Lili, ne félj! – nyugtattam magam. – Ez nem rólad szól! Épp az előbb mondta, hogy mennyire élvezte a szexet veled és hát magad is láthattad, mennyire odavolt! Egyszerűen csak követi a teste szükségleteit! Nem rád mondott nemet, hanem magára mondott igent!

A sok belső dialógust követően már nem is volt rossz érzésem, amikor a tőlem legtávolabb eső sarkában aludt el az ágynak. Nem estem kétségbe sem, hogy a számomra olyan fontos jóéjt puszit nem kaptam meg. Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy nem aggódom azon, hogy neki rossz, ha hozzábújok. Átöleltem és éreztem, hogy teljesen nyugodt a légzésem. Talán még sosem voltam annyira békés, relaxált, mint ott, mellette és erről ő egyáltalán nem tehetett: csakis az én érdemem volt, hogy ilyen belső békét tudtam teremteni.

Reggel hűvösen viselkedett, de újra nem vettem magamra.

Lili, tudod, mennyire rosszul aludt. És most ébredt. Fáradt, ennyi az egész.

Mégis, reggelre úgy fest, már elfogyott valamennyire az energiám. Addigra már túl sokat voltam „egyedül hagyva”. Igaz, hgoy már hosszabb ideig bírom, de még mindig nehéz nekem, ha nem kapok ölelést, puszit, érintést. Nem tudok csak úgy meglenni a másik mellett. Úgy érzem magam tőle, mintha idegen lennék, vagy nem számítanék.

Reggelre már lemondtam arról, hogy érintést kezdeményezzek. Nem akartam a terhére lenni. El akartam húzni a csíkot. Meglepett, mikor megfogta a kezem és elkísért egy darabon, mert úgy éreztem, köztünk nincs semmi. Úgy tűnt, ő azt szeretné, ha két felnőtt lennénk, akik néha jót dugnak, aztán kész, ennyi. És ehhez nekem az tartozik, hogy szépen egyedül, felnőtt nagylányként távozzak.

Már nem vagyok az a lány, aki egy ilyen csábítót egyből a bölcsőt ringatva képzeli el, de azért szar volt azt hinni, hogy reggel már nem érinthetem. Úgy örültem, hogy végül mégis megfogta a kezem az utcán sétálva:

Látod, Lili! Nincs is baj, csak képzelted! Viszont ha továbbra is ilyen kicsinek képzeled magad, nem pedig egy szexi, izgalmas vadmacskának, akkor lehet, tényleg le fog mondani rólad!

/Szerző:

Első szex az új partnerrel – ezért sikerült jól

Minden máshogy történt ezen az első éjszakán Botonddal. Vigyáztam, figyeltem és nagyon óvatos voltam magammal. Már a hozzáállásom is nagyon más volt alapból: nem akartam alárendelni magam, nem akartam egy elképzelt pasi után sóvárogni és nem akartam belekényszeríteni a puncim semmibe, amit nem akar.

Az első meglepetés az volt, hogy azon kaptam magam, hogy egyfolytában mosolygok. Minden idegszálam a biztonságot kereste és úgy festett, meg is kapta, mert teljesen nyugodtnak éreztem magam.

Túlságosan kedveltem Botondot ahhoz, hogy elszúrjam ezt a régi mintával: azzal, hogy hagyom, hogy akkor és úgy tegyen magáévá, ahogy nekem nem jó. Ezzel ugyanis rendre elvettem a pasik kedvét tőlem, mert végtére is azért látszott, hogy nekem nem volt jó, és ezt ők sem akarták. Sem fájdalmat okozni, sem rossz szexet. És az én kedvemet is elvették: elkezdtem haragudni magamra és a pasira is, amiért nem figyelt oda jobban rám. Csakhogy a frissen megismert pasi sosem szexológus, nem lehet felkészülve az ilyen traumatizált partnerekre, mint én és ennek tetejében egyikük sem gondolatolvasó. Ha tehát én nem kommunikálok, ő nem fogja tudni. Haragudni rá pedig csak akkor jogos, ha én kérek, de ő azt nem tartja tiszteletben.

Most jeleztem és kértem, Botond pedig egy úriember volt.

Kértem, hogy lassan haladjunk, és ő türelmes volt. Mosolyogva mondtam neki, hogy a puncim elég szeszélyes, nehezen bízik, időbe telik megszelídíteni és ő elfogadta. Pont akkor nyalt bele, amikor eljött az ideje és az én édes puncikám egyből fel is éledt.

– Kedvelem ezt a csávót! – mondta a puncim, miközben Botond farkát szopogattam. Meglepő volt, mennyire élveztem a nyalókámat ahhoz képest, hogy elsőre milyen frászt kaptam a farkától.
– Biztos vagy benne? – kérdeztem a puncim.
– Igen, jöhet. Szeretném, ha megdugna. – és a punci édesen lüktetett. Éreztem, ahogy megduzzadt és a csípőm életre kelt.

Az orális szex csodás volt, egészen belevesztünk mindketten. A behatolás már döcögősebb volt, ott már sokszor elvesztettem a fókuszt, megijedtem, kiszáradtam, de közben éreztem, Botond ígéretes szerető. Elmosolyodtam: lehet, ő lesz a következő Jay?

date-2491372_640.jpg Fotó: TheVirtualDenise @ Pixabay

Amit a pasik elvárnak az első éjszakán

Persze nem lenne fair, ha csak a saját listámhoz mérném az este sikerét, ezért utánajártam, mi az, amit a pasik elvárnak az első éjszakán. (Tudom, hogy hülyeség általánosítani, de a listát ettől még érdekes végigtanulmányozni.)

  1. Jó orális szexben szeretnének részesülni. – Pipa. Teljesen kész volt tőle. (És én is tőle.)
  2. Legyek aktív. – Határeset. Félős voltam és meg sem izzadtam, de folyamatosan simogattam, kényeztettem, csókoltam.
  3. Ne stresszeljek a testem miatt. – Pipa. Egész hamar levetkőztetett és magamat is megleptem, mennyire kényelmesen éreztem magam, miközben engem bámult. (De a farkától elsőre azért megijedtem.)
  4. Ne legyen rajta nyomás a teljesítménye miatt. Legyek megértő, ha esetleg lelankad, vagy korán élvez el. – Ezen a téren szerencsére nem volt lehetőségem bizonyítani.
  5. Tudassam vele, ha valamit élvezek, de ne színleljek. – Ez is megvolt. Kedvesen nyögdécseltem (rájöttem, hogy ezzel még saját magam is szórakoztatom) és külön szóltam, ha valami nagyon jót csinált.
  6. Hagyjam a szex utáni érzelmi kitöréseket a barátaimra. – Erre is ráéreztem és tartottam magam. Végre nem terheltem a problémáimmal és félelmeimmel az első randin egy pasit!

Ügyes vagy, Lili, 6 nagy piros pont az ellenőrződbe!

/Szerző:

Csak az agyam kívánta?

Nem múlt még el a blokk, ami esetenként meggátolja, hogy a puncim felébredjen és elkezdjen vágyni. Gyakori első alkalmas probléma ez nálam: teljesen rá vagyok kattanva az új pasira, szikrázik a bőrünk, amikor egymáshoz érünk, nem tudok betelni a csókjával, majd egyszer csak, amikor a bezárul mögöttünk az ajtó és megnyílik a lehetőség a szex előtt, nálam mintha elvágnák az egészet.

Olyan, mintha csak nyaktól felfelé kívánnám a férfit, a puncim meg, mintha ott sem lenne. Vagy még inkább úgy tesz, mintha ott sem lenne és észre sem vette volna, hogy itt most helyzet közeleg. Mintha a befordult volna a sarok felé és befogta volna a fülét. Mint a gyerek, akik nem akar tudomást venni a körülötte történő dolgokról.

Megfogadtam, hogy mostantól amennyire csak tudok, figyelni fogok a puncimra: ő mit szeretne, mire vágyik és mire nem, de úgy fest, ezt még gyakorolni kell. De nem fogom hibáztatni magam emiatt, tudtam, hogy ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra.

Szóval az történt, hogy teljesen rákattantam Botondra az első randin. Már az első pillanattól azt éreztem, hogy meg akarom érinteni, bele akarok túrni a hajába, hozzá akarok bújni. Nem az első ilyen alkalom, hogy ezt érzem valakivel első találkozáskor, mint ahogy az sem, hogy ezzel (?) a pasit teljesen bevadítom és néhány óra múlva azon kapjuk magunkat, hogy vadul smárolunk az utcán, a mozgólépcsőn, bárhol és megy az „illetlen” tapizás.

Ez mind tök jó, csakhogy nálam az történik, hogy én ennyire vágyom, és kész: csak vad csókolózásra és tapizásra. Eszembe sem jut, hogy felmenjünk bárkinek a lakására, hisz én nem szexre vágyom, hanem vég nélküli smárolásra. Csakhogy ez nem találkozik a pasi igényeivel, akit ezzel brutálisan felizgatok: ő bizony dugni akar. És itt nincs kompromisszum sajnos…

Sok esetben az történt, hogy belementem abba, amit ő akart. Átadtam magam az ő vágyának, hisz odavoltam érte. Csak azt nem vettem észre, hogy a puncim egyáltalán nem volt oda érte. Fogalmam sincs, miért. Talán lassan melegszik, nehezen épül fel benne a bizalom.

Most is hasonló történt. Vadul smároltunk Botonddal, és észre sem vettem, hogy közben a puncim elbújt az idegen elől a szekrénybe, mint az ijedős kisgyerek. Nem tiltakozott. Csak amikor már a bugyimban volt az új pasi, akkor csodálkoztam el: hisz a puncim nem reagál. Nincs gyönyör.

hiding-1209131_640.jpg Fotó: Free-Photos @ Pixabay

– Biztos csak még egymásra kell hangolódnunk. Biztos amiatt nem élvezem annyira, mert nem úgy csinálja, ahogy megszoktam. Biztos ezt még meg kell tanulnom élvezni. – soroltam magamnak az elméleteket.
– Egy lófaszt! – mondhatta volna a puncim, de nem mondta. – Egyszerűen nem vagyok felizgulva. Én ezt nem kértem, hagyjatok engem ki a ti dolgotokból. – duzzogott.
Lehet, hogy én sem szentelek neki elég figyelmet, de az is tény, hogy ő sem őszinte velem.

Szerencsére kis idő múlva észbe kaptam. Nem időben, de legalább megtörtént. Botond pedig úriember volt, mikor elhúzódtam az érintésétől és nem erőltette.

Van az a pasi, akinek hiába mondom sajnos, hogy „nem most, de egy másik alkalommal szívesen”. Van, aki nem keres többet ezek után, lemond rólam. Pedig úgy fest, a puncimnak türelemre van szüksége és félek, még egy második randi sem lesz elég neki arra, hogy megnyíljon, hiába tetszik nekem annyira Botond. Remélem, nem fog lemondani rólam, ha esetleg másodszor is stoptáblát mutatok neki!

Tudom, hogy megtévesztő a viselkedésem, mert úgy néz ki, mintha ott helyben le akarnám tépni róla a ruhákat, de sajnos egyelőre ez van, amíg meg nem tanulunk egymással kommunikálni én és a puncim. És amíg fel nem szabadítja magát a puncim és megtanul nem rettegni a szextől.

Kicsit olyannak érzem magam, mint egy tinilány, aki most kezd csak rákapni a csókolózás ízére.

/Szerző:

Nem kellett volna lefeküdnöm vele. Vagy mégis?

Eszerint a kutatás szerint az angol nők csaknem fele (42%) inkább máshogy vesztette volna el szüzességét, míg a férfiaknál ez az arány 20% volt. Azon gondolkodtam, vajon általánosságban a nőkre jobban jellemző-e, hogy megbánnak egy-egy együttlétet, vagy inkább a férfiakra.

Meglepődtem, amikor ebben az amerikai cikkben azt olvastam, összességében hasonló arányban bánnak dolgokat pasik és nők. A különbség az, hogy a nők nagyobb arányban sajnálják azt, hogy valamit megtettek, míg a férfiak azt, hogy valamit elmulasztottak.

Ugyanitt írtak egy korábbi kutatásról is, melyben arra jutottak, a nők válogatósabbak: a férfiak általában nyitottabbak az alkalmi szexre, mint ők és több szexuális partnerre vágynak, mint a másik nem. (Nahát, tényleg?) Nem meglepő eredmény az sem, hogy a nők nagyobb arányban mondtak le azért egy aktusról, mert nem akartak ribancnak tűnni (16% vs 8%).

a-couple-of-1694334_640.jpgFotó: adamkontor @ Pixabay

A nők által leggyakrabban bánt szexuális cselekedetek eszerint az amerikai kutatás szerint: „nem megfelelő partnerrel elveszített szüzesség” (nők 24%, férfiak 10%), „megcsaltam múltbeli, vagy aktuális partnerem” (nők 23%, férfi 18%). „Túl korán mentem bele a szexbe” (nők 20%, férfiak 10%).

Mindez arról az olvasói kommentről jutott eszembe, amiben azt írták,

lehet, nem kellett volna lefeküdnöm Jay-el, mert emiatt most túl magasra teszem a lécet. Túl jó volt vele.

Tudom, teljesen felesleges hülyeség ezen elmélkedni, mert úgysem tudok már ezen változtatni, de azért csak ott motoszkál a fejemben a kérdés…

Nem tudhattam, milyen lesz vele az ágyban! Mégis honnan a csudából sejthettem volna, hogy pont vele lesz isteni? Persze minden partnerrel ebben a reményben fekszünk le, de akkor sem tudhatom, hogy beüt a jackpot!

A jackpot, ami reményt adott arra, hogy igenis képes vagyok ilyen fokú gyönyörök átélésére is és bebizonyította, hogy tényleg nem testi problémám van, hanem pszichés. Ez pedig javítható.

De leginkább az zavar ebben az olvasói elgondolásban, hogy ez nem előremutató… Ne vállaljak be semmi jót, mert akkor a megszokott már még szürkébb lesz? Nem kellett volna elutaznom egy klassz helyre, mert utána az otthon szürkébbnek tűnik? Igen, szar hazajönni, de milyen kár lenne egy olyan csodától megfosztani magam. Valószínűleg te sem mondasz le egy tengerparti nyaralásról azért, mert úgy még szarabb lesz bemenni a munkába… És a piálás is ilyen: bár sejthető, hogy kész kínzás lesz a másnap, de inkább döntünk amellett, hogy élvezzük a pillanatot.

Én inkább az élménygyűjtésben, a tapasztalásban hiszek. Igen, tényleg mocskosul nehéz volt utána hazatérni és megtapasztalni, hogy a másik partnereimmel nem olyan, mint vele (és egyébként sok dologban jobb is velük, mint Jay-el, például kísérletezésben, orális szexben). De inkább én abban hiszek, hogy a legjobb, ha megtanulom ezeket a helyzeteket keresni és minden adottságban megtalálni a szépséget. Sok mindenben meg lehet találni a boldogságot, akár a biztonságot adó rutinban is, csak van amiben nehezebb. Nehezebb, de mindenképp érdemes megtanulni, mert utána csak még jobb lesz.

/Szerző:

Szex, mint ahogy azt a nagykönyvben megírták

Első szeretkezésünk Robbal pont olyan volt, mint a romantikus könyvekben, amiket annyira szerettem és egyben kritizáltam is. Most megkaptam.

Tűkön ültem már, olyan rég óta izzott körülöttünk a levegő. Chat-en már nyíltan kimondtuk, mennyire rá vagyunk kattanva egymásra, mégsem történt meg az első csók, csak hosszú búcsú-ölelések, mikor elváltunk egy-egy találkozó után. Most is már vagy két órája beszélgettünk és még mindig semmi. Meguntam a dolgot: elővettem az előre kitervelt trükköt: kértem még egy ölelést. Tudtam, ha mindez kettesben történik, annak nem lesz vége…

4 órán át tartott a karjaiban.

Végtelen öleléssel kezdődött. Semmi csók, csak szorítottuk egymást. Szorítottuk és szorítottuk.

Amikor már kezdtem türelmetlenné válni, akartam a csókot, próbáltam kicsit eltávolodni és felé fordítani a fejem. Megfogta a kezem, összeért a homlokunk. Véletlenül sem nézett rám, majd újra visszazuhant az ölelésbe.

– Jól van, Lilikém – mondtam magamnak -, akkor most legyél szépen türelmes. Az első lépést már megtetted, most várjunk. Innentől legyen ő a férfi, lássuk meg, mit fog tenni. Hagyd, hogy vezessen! – És én hagytam.

szex_fekete_ferfival_neger_csok.jpg

Fotó: StockSnap @ Pixabay

Végtelen volt és mézédes! Hosszan ölelt még, simogatta, masszírozta a hátam, majd szépen lassan rátalált a nyakamra. Leheletfinom puszikat osztott – olyan alig érezhetőeket. Felcsigázott, többet akartam, de vártam.

Elérte a fenekem, azt kezdte el markolászni, én pedig a nyakát és az izgalmas, sűrű, göndör haját simogattam. Még mindig nem csókolt meg és még mindig nem nyomta hozzám a farkát. Egészen addig váratott, míg már én nyomtam magam hozzá! Nem tolakodott, kivárta, míg nem bírok magammal.

Mindeközben nem estem pánikba. Két évvel ezelőtt már rég elszaladtam volna a testemből gazdátlanul hagyva azt. Az erkölcs és a rossz tapasztalatok benyomták volna a „FUTÁS!” gombot és onnantól a gyönyör helyett csak a pánikra tudtam volna koncentrálni. Képtelen lettem volna onnantól elmerülni a csókban, az érintésekben.

Még meg is állapítottam magamban többször:
– Azta! Én tényleg kívánom Robot! Tényleg le akarok feküdni vele! Nem csak azért, mert tetszik és meg akarok felelni annak, amire vágyik, hanem mert én is akarom őt! Akarom, hogy levetkőzzön és magáévá tegyen.

De Rob még mindig nem nyomult: kihasználta, hogy miénk az egész délután. Néhány csók után áttért a mellemre, s olyan hosszan cirógatta, majd csókolgatta a bal cicimet, hogy már komolyan azt hittem, el fogok élvezni ettől, mint Susan Elizabeth Phillips könyveiben a főhősnő az első szeretkezéskor.

Nem élveztem el tőle, de közel jártam hozzá. És nem váltam türelmetlenné!
– Úgyis tudom, hogy nem fogunk itt megállni, – mondtam magamnak – úgyhogy most inkább szépen kiélvezem, hogy ennyi figyelmet kap a cicim! Megérdemli mindkettő! Őket még sosem kényeztették ennyit és ilyen mesterien. Minden pasim másban jó. – Így hát hagytam, hogy simogassa, nyalogassa, simogassa, csókolgassa és még simogassa végeláthatatlanul.

Már repültem, mire a puncimhoz ért.
– Még hogy gyakori a női nemi szervek csonkítása az országában! – gondoltam. – Amilyen odaadással és mesteri szakértelemmel kényeztette a csiklómat, abból kizárt, hogy az ő környezetében elítélnék a női gyönyört.
Úgy simogatott, mintha nyalt volna.

És újabb csoda történt! Ahelyett, hogy sürgettem volna magam, hogy élvezzek el a következőt mondtam magamnak:
– Ne! Még ne! Nyugi. Élvezd ki! Olyan szeretettel csinálja, hát fogadd, amíg csak lehet. Nem kell siettetni a behatolást, ráérünk! – és belesüppedtem, tényleg nem türelmetlenkedtem!

Elélveztem még a behatolás előtt.

/Szerző:

Az első együttlét előtt

Ismét megtetszett egy új pasi, ismét egy fekete bőrű. Egy napja újra a libabőr futkos rajtam és folyton elkalandoznak a gondolataim. Liftezik a gyomrom.

Rájöttem, hogy szeretem ezt a kezdeti lelkesedést. Szeretem, hogy bár már elég egyértelmű, hogy tetszünk egymásnak, még nagyon óvatosak vagyunk. Teljesen kitölti a tudatom, hogy ő ott van velem egy térben. Már attól izgalomba jövök, hogy ránézhetek. Szeretem ezt a bizsergést és várakozást.

Ilyenkor, amíg még nem történt semmi, még színtisztán bennem van a vágy. Még nem harap ki belőle darabokat a félelem, amit a konkrét aktus vészes közelsége szokott okozni. Olyankor bekapcsolnak a fékek, felvillannak régi, nehéz emlékek és ráülnek a jelenre. Elrontják a pillanatot, megrémülök és már nem is bírom átadni magam a történéseknek. A csók, amire annyira vágytam, egyszer csak gépiessé válik, nem merülök el benne.

A kép forrása itt.

Most félve nézzük egymást, majd lesütjük a szemünk. Séta közben egymáshoz koccan a vállunk, az asztal alatt összeér a térdünk és egyikünk sem húzódik el. Imádom ezt a feszültséget, ahogy drukkolok: „ne húzódjon el!”, közben pedig másra már nem is tudok figyelni. Nyelek egyet és visszatérek a beszélgetéshez, azaz csak próbálnék. Rájövök, fogalmam sincs, miről beszélt eddig. Nem azért, mert nem érdekes, amit mond, hanem mert képtelen voltam fókuszálni.

Szikrázik a levegő.

Búcsúzáskor sóvárgás. Megöleljük egymást, s az ölelés valahogy sosem akar véget érni. Hirtelen rádöbbenek: ő is szorít, ő sem enged és megnyugszom, hogy akkor tutira tetszem neki én is. De mégsem nyugszom meg, hisz valahol mégis csak akkor tudok megnyugodni és feszültség nélkül a szemébe nézni, ha már lefeküdtünk egymással.

Észrevetted már, hogy az első együttlét hogy feloldja a feszengést? (Vagy talán inkább a 2., 3. együttlét.)

Elköszöntünk és én egyszerre éreztem, hogy repülök, vigyorgok és szomorú vagyok. Sajnáltam, hogy el kellett búcsúzni, bántam, hogy nem jutottunk tovább. Közben pedig izgatott vagyok és várom, vágyom a folytatást.

Ábrándozok és egyre jobban felizgulok. Elképzelem, ahogy az ölelés végén forrón megcsókol, én pedig a karjaiba hullok. Forog velem ez a kép egész éjjel olyannyira, hogy reggel végül megtörténik, ami nem szokott megtörténni: magamhoz nyúlok.

/Szerző: