Rengeteg nő (és még férfi is) vádolja magát azzal, hogy „túl lassan izgulok fel”. Sőt, sok esetben ez a hibáztatást a párjuk felől is megtapasztalják.
„Nem kívánsz már? Miért?” – kérdik csalódottan.
Mintha lenne egy általános elvárás, hogy csettintésre meg kellene kívánnunk a másikat, ha ő „azt” akarja. Ez a témája az alábbi videómnak:
Tulajdonképpen létezik is ez az elvárás: a filmekből azt tanuljuk, hogy a jó kapcsolatokban csettintésre feléled a gerjedelem a felekben, és már tépik is le egymásról a ruhát. Pedig, ha a realitások talaján maradunk
egyáltalán nem elvárható, hogy a két fél egyszerre legyen szexre hangolódva.
Ha amúgy is közösen éli egy pár a hétköznapjaikat, már megszokták egymás közelségét, nem csoda, ha ehhez a közelséghez az is hozzátartozik: ha ránéznek a partnerükre, nem feltétlenül a szex, hanem lehet, hogy valami közös feladat jut eszükbe. Például hogy meg kellene beszélni, mi lesz a hétvégi családi menetrend. És ez teljesen normális így.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a hosszú távú kapcsolatok szexmentességre vannak ítélve. Inkább azt, hogy
azokat a technikákat, amik a hosszú távon is fennmaradó szenvedélyhez szükségesek, nem tanuljuk sehol.
Csak annyit látunk, hogy a vágynak csettintésre kell érkeznie, és ha nálunk ez nem így van, akkor „az gáz”.
Pánikra semmi ok, nem „selejtes” a kapcsolatod, ha nem gerjedsz be te vagy a partnered kölcsönösen, egymás látványától nap mint nap. Egyáltalán nem. Ahhoz, hogy hosszú távon is működjön a kapcsolat, érdemes megtanulni azt, hogyan éleszd fel a tüzet a másikban (vagy magadban), amikor már közösek a hétköznapjaitok.
Pár éve volt egy fantasztikus beszélgetésem egy kedves barátommal, Ákossal. A közelgő nyári táborom kapcsán jutott ez eszembe, amiket mesélt, hisz sok hasonlóan izgalmas beszélgetésben volt részünk az eddigi elvonulásokon is.
Azelőtt nem gondoltam, hogy egy férfiban ilyen érzések merülhetnek fel a saját ondójával kapcsolatosan. Az erről készült videót alább újra megnézheted:
Ha jobban belegondolok, nálunk nőknél is hasonló lehet az, ha benedvesedünk, és elázik a bugyink. A síkosságtól „koszos” fehérnemű visszataszítónak számít.
Okkal merülhet fel a kérdés a nőkben a nedvesedés kapcsán:
👎 Akkor az is undorító, visszataszító, ha felizgulok?
❓ Miért vagyok nedves úgy, hogy közben nem is vagyok feltüzelve? Ez a két dolog (nedvesedni és izgalomba kerülni) nem feltétlenül jár együtt, és ez teljesen normális.
💧 Akkor használjak betétet, mintha menstruálnék, vagy mintha vizelettartási problémáim lennének?
Részben „elvárt”, hogy egy nő legyen nedves partnerétől, izguljon rá, ugyanakkor társulnak hozzá ezek a negatív (akár tudatalatti) gondolatok, amik egy nagyon kellemetlen belső ellentmondást szülnek.
Egyszerre kívánatos és kerülendő síkosnak lenni – ennek lehetetlen megfelelni. Mindez pedig nagy-nagy feszültséget szül az összebújás közben is.
Azt figyeltem meg, hogy igazából ezeknek az ellentmondásoknak a felismerése már meghozza a megoldást.
Felismernünk azt, hogy egy lehetetlen elvárásnak próbálunk megfelelni, sokszor már elég ahhoz, hogy helyre tegyük a gondolatainkat.
Rájönni arra, hogy felesleges megfelelni valaminek, aminek lehetetlen – már ettől megkönnyebbülünk.
Ezért érdemes beszélgetni másokkal a szexről, mert sok-sok ehhez hasonló hasznos, megkönnyebbülést okozó felismerést hozhat, ami által a párunkkal is felszabadultabbá tudunk válni. A táboraim után ezért szokott az az érzésünk lenni, mintha a lelkünk és a testünk is könnyebbé vált volna. Feltöltődve, kisimulva megyünk haza.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/2021/06/nedvesedni-ciki.jpg400600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2021-06-09 16:01:362022-10-02 02:13:58Elázni ciki? – a nedvesedés, mint szégyenforrás
Sok állapítják meg azt az idő múlásával: unalmas a párkapcsolat, múlik a szenvedély és az intimitás mértéke is csökken.
Egyre laposabbá válik nem csak a kapcsolatuk, de általában véve az életük is. Végül aztán nem is kevesen annyira belefásulnak, beleunnak ebbe, hogy szakítás / válás lesz a vége. De sajnos sok esetben ez a drasztikus lépés sem hozza meg a változást: tovább viszik a mintát az új kapcsolatba is.
Erről beszélgettünk Varga Szilvia Edittel áprilisban a támogatói közösségemben. Különösen örültem ennek az alkalomnak, hisz pár hónapja volt egy nagy felismerésem arról: hiába bújtunk ágyba sokszor az előző kapcsolataimban, abban nem volt igazán intimitás, hisznem voltam képes igazán önmagamat adni.
Nem tárulkoztam ki igazán előttük, hanem igyekeztem egy, a szexről alkotott képnek, és az ő igényeiknek megfelelni. Nem arról szólt a szex, hogy mi esne jól, hanemhogy hogyan is felelhetnék meg. Ezen sajnos nem könnyű változtatni. Egy egész évet áldoztam ennek a témának a Találd meg a gyönyöröd programom kapcsán, és úgy érzem: jól haladok.
Azért lesz unalmas a párkapcsolat, mert kevés idő jut az intimitásra
Ez a másik nehézség, amiről Szilvi is beszélt az interjúban. Sok kapcsolatban kevés idő jut arra, hogy beszélgessünk, meghallgassuk egymást, hogy összebújjunk, hogy közös kis rituáléink legyenek (például esti puszi, közös reggeli). Sokan szinte az összes intimitás iránti szükségletüket a szexben akarják megélni, ami óriási nyomást tesz ezekre az együttlétekre. Így már lesz „tétje” a szexnek: ha nem tudom gyorsan és hatékonyan kielégíteni az intimitás iránti szükségletem, akkor emiatt „éhes” és magányos maradok.
A hétköznapokban az intim pillanatok megteremtése, az apró kedvességek, beszélgetések nagy terhet vehetnek le a szexuális életünkről.
És ha kisebb a nyomás, talán ágyba bújni is könnyedebb és gyakoribb lesz, hisz így már kevésbé terhelik elvárások a szeretkezést.
A körülbelül 40 perces beszélgetés teljes felvétele még most is elérhető azok számára, akik a 11 eurós támogatói szintet választják a Patreonon.
Ezzel az ízelítővel szerettem volna megköszönni a múlt havi támogatásotokat! Május ötödikén megérkezett a Patreontól az első fizetésem, és borzasztóan örültem már ennek az összegnek is! Amiatt is repes a szívem, hogy egy másik zoomos beszélgetésen, a közösség tagjai nagyon bátran felvállalták a problémáikat egymás előtt, és sok-sok útravalót kaphattak Szilvitől. Megható beszélgetés volt!
Minden hónapban több meglepetéssel is készülök a közösség számára. Ezekről az extra tartalmakról egy kis ízelítőt ide kattintva kaphatsz.
Ha érdekel ez az online program is, várunk szeretettel ebben a belső körben!
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/2021/05/unalmas-a-parkacsolat-vagy-ures-az-eleted.jpg400600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2021-05-08 19:55:002021-10-26 02:28:58Unalmas a párkapcsolat – vagy az életed üres?
A szexben mindent szabad – írtam le múltkor Bori Anitával való beszélgetésem alapján. Szabad bármit érezni és bármire vágyni. De tényleg így van ez?
Vajon meddig szabad nem vágyni a szexre?
Vannak időszakok, amikor bezárkózom és eluralkodnak rajtam a félelmeim. Olyankor egyáltalán nem kívánom a szexet. De ez nem olyan békés, „kösz, most nem kérek” állapot, hanem egy feszült, elvárásokkal teli időszak, ugyanis ennyi év önmunka alatt sem sikerült még kiirtanom magamból az elvárást, hogy egy párkapcsolatban nekem bizony szexelnem kell.
Peti megpróbált megnyugtatni, miután újra belementem egy olyan aktusba, amire a puncim nem állt készen: „Innentől szerintem legyen az, hogy csak akkor szexelünk, amikor tényleg kívánod.” Neki nem olyan fontos, ő köszöni, hetekig is jól megvan orgazmus nélkül. De sajnos nem nyugodtam meg, mert ettől én még rossz partnernek, rosszul működő nőnek, selejtesnek érzem magam.
És valahogy az is nehezen hihető nekem, hogy neki ez nem olyan fontos. Valahogy nem ezt érzem rajta. Elmondása szerint neki addig oké, hogy nem lesz szex, amíg már meztelenül nem csókolózunk az ágyban. Onnantól már nagyon nehéz számára a visszautasítás, és az, hogy nem elégülhet ki.
A tanulság számomra az volt, hogy jól gondoljam végig, hogy el akarom-e kezdeni a szeretkezést, vagy sem. Mert ha már egyszer rábólintok, nincs visszaút. Vagy van, de az szar lesz. Persze kielégíthetem olyankor máshogy is, de attól még szar lesz.
Csak hát olyan nehéz sokáig váratni! Végtelennek tűnik számomra az idő. Ezekben az időszakokban nehezen tudom elhinni, hogy lesz ez máshogy. Attól félek, hogy ha egy pillanatra meg is kívánom a szexet, egyből bekapcsol a fejemben a kisördög:
– Hohó, itt ez a szikra, amiből akár láng is lehet! Gyorsan kapjuk el, csiholjunk belőle hatalmas tüzet! És itt kéne azt mondanom annak a hülye kisördögnek, hogy: – Nem! Nem kell tüzet rakni! Majd meglátjuk, hogy a szikrából lesz-e lángocska, vagy nagy tűz. Nem kell erőltetni. Nem kell saját magmra erőltetni a szexet.
Tudom, hogy milliószor megírtam már ezt, de talán fontos tudni a velem hasonló cipőben járóknak, hogy ez nem változik olyan könnyen, igenis évek kőkemény munkája szükséges hozzá.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/kapcsolat_szex_nelkul-1.jpg479600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2018-03-12 23:20:002020-03-01 16:09:14Mennyi ideig hagyható szex nélkül a férfi?
Figyeljek a puncimra, és csak akkor engedjem a férfi közeledését, ha már készen állok rá. Mennyi ilyen tanácsot kapok! De mégis hogyan? És mi van, ha nem kívánom?
Most épp nagyon elegem van abból, hogy ez ilyen nehéz. Minden bátorságomra szükség van ahhoz, hogy jelezzem a másik felé, hogy most ne. Mert tudom, hogy ha már felizgult, és ebben az állapotban kap egy nemet, abból csak balhé lesz. Gyakorlatilag az összes pasimmal így volt ez.
Ha nemet mondok valamikor (egy adott pillanatban, nem örökre szólóan) a szexre, az nekem mindig nagyon kegyetlennek tűnik, mert azzal vonok párhuzamot, hogy ezzel a partneremre is nemet mondok. Nem is csoda, hisz ezt így is szokták lereagálni: teljesen magukra veszik.
Teljes kétségbeesésben, könnyek között tépelődtem, mégis mit kéne csinálnom. A legnagyobb félelmemmel szembesülök, amikor beismerem, most nem állok készen. Borzasztó nehéz ezt már magamnak is beismerni! Miért? Mert ezzel úgy érzem, frigidnek címkézem fel magam. Márpedig a társadalom két elvárást támaszt a nők felé: csak a párját kívánja, őt viszont mindig. Az a nő, aki például a filmekben nemet mond az aktusra, igazi negatív hős. Mégis hogy tudnám felvállalni ezt a szerepet, hogy tudnám vállani azt, ha nem kívánom?
Elkezdek hát színlelni. No, nem azért, hogy a párom átverjem. Azért, hogy hátha így bele tudom lovallni magam a helyzetbe. Hátha, ha úgy teszek, akkor majd rám ragad a hangulat és megkívánom az szexet.
Csakhogy ez a taktika egyáltalán nem működik. Nem tudom átverni magam, sosem tudtam. A pasit viszont igen. Elhiszi, hogy szex lesz, belelovalja magát. Én érzem, hogy még nem lesz jó a behatolás, de képtelen vagyok bevallani, csak reménykedek, hogy hátha majd mindjárt megnyílik a puncim. De mégis hogy tudna megnyílni, amikor hagyom, hogy olyat tegyenek vele, ami neki épp akkor nem jó? (Mégis hogy tudna valaki relaxálni, miközben erőszakoskodnak vele?)
És akkor két végkimenetel marad: vagy végig csinálom a testem akarata ellenére, és fájdalmat okozok magamnak (testi, de annál nagyobb lelki fájdalmat), vagy leállítom, és fájdalmat okozok mindkettőnknek. Mert amikor leállítják, a legeslegmegértőbb férfi is elveszíti a türelmét. Nem várható el, hogy álló farokkal asszisztálja végig, hogy én elkezdek bőgni és megértésre vágyom? Ehhez már igazi megvilágosult partner szükségeltetik. (Kiegészítés a 2021-es Lilitől a 2018-asnak: Tévedsz. Igenis léteznek olyan férfiak, akinek teljesen rendben van, ha leállítják őket. Akik szeretik azt is, ha csak előjáték van, és ott vége. Akiknek bármikor lehet intim cirógatást is adni anélkül, hogy engedned kéne, hogy megdugjanak. Akiknek akkor is szeretheted a testét, ha épp nincs kedved szeretkezni.)
Mit kéne tennem? Persze, nem kéne idáig eljutni. Összeraktam én ezt már zokogás közben is: el sem kellett volna kezdeni az előjátékot. De hát olyan cuki volt, ahogy simogatott, csókolgatott, és már olyan rég találkoztunk! Hiányzott, szerettem volna vele lenni. Ráadásul emlékszem még, előző este hogy kívántam, hogy bennem legyen! „Hogy lehetek ilyen béna, hogy ez most nem megy?” – gondoltam, és reménykedtem tovább, hátha majd mindjárt visszatér a kedvem.
Ez alkalommal kicsit másképp volt. Éreztem, hogy most egy előrelépés történt, annak ellenére is, hogy hatalmas konfliktusban találtuk magunkat újra. Tudtam, hogy most megtettem egy lépcsőfokot a fejlődés útján: észrevettem magamon, hogy most nem kívánom. Beengedtem az érzéseket, a félelmet és a kétségbeesettséget, majd elkezdtem vizsgálgatni ezeket, elkezdtem szembenézni velük. Egy új működés volt ez, annyira új, hogy közben már nem tudtam cselekedni. (Mint amikor vezetni tanul valaki, az elején már az is túl bonyolult, hogy menet közben a rádiót is kezelje.) Csak figyeltem magam, miközben a partnerem haladt előre az együttlétben. Nem vette észre, hogy nem tartok vele, mert hamis jeleket adtam.
Tudom, hogy nem így kellett volna, de most az egyszer nem fogok haragudni emiatt magamra. Inkább hüppögve meglapogatom a vállam, mert ügyes voltam, hogy megtettem az első óvatos lépést, és levontam sok-sok tanulságot. Mély levegőt veszek, összeszedem újra minden bátorságom, odamegyek hozzá, és megteszek mindent, hogy higgadtan el tudjuk engedni ezt a vihart.
Köszönöm Endes Györgyinek a tanítást, ami lehetővé tette ezeknek a tanulságoknak a levonását. Ezt pedig ti is megnézhetitek ebben a videóban:
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/mit_akar_a_punci.jpeg426640PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2018-02-08 20:53:002021-10-28 00:28:13Mit akar a puncim… – mi van, ha nem kívánom?
Míg Ákos nagyon vágyközpontú, addig én a megfelelési kényszer nyomásától szenvedek. Már a saját vágyaim megfogalmazásával is komoly problémáim vannak. Nem csak, hogy nem tudom őket megélni, de még magamnak sem vallom be őket. Ez persze nem nagy újdonság, de úgy fest, még nagy szükségem van ennek tudatosítására, mert bár a problémát már diagnosztizáltam, de túljutni rajta még nem nagyon tudtam.
Ez volt az egyik dolog, ami feljött bennem a Movement Medicine múlt hétvégi workshopján tánc közben.
Mindent el lehet táncolni és tánc közben nagyon sok tudatalatti dolog fel tud jönni. Bennem legalább is tutira. Azt hiszem, ebben különösen jó is vagyok. Ezen a táncos (mozgás meditációnak hívják, de ez nálam mindig táncot jelent, mert ha zene van, én táncolok) workshopon példálul, aminek a témája a „változás” volt, már az első két órában olyan mélyre leástam a lelkembe, hogy konkrétan az egész életemet újraírtam. Még ki sem merem mondani, mi mindent rendeztem át a fejemben.
És közben a meg nem élt vágyaimon és a megfelelési kényszeremen is dolgoztam. Nem csak szexuális vágyakat, de sokszor még olyat sem mondok ki, hogy én inkább szeretném, ha feltekernénk az ablakot a kocsiban, mert zavar a huzat. Sok-sok ilyen helyzet van, aminek tulajdonképpen semmi értelme.
Mert mi történik?
Feltételezem, hogy a másikat bántaná, ha nem úgy lenne, ahogy ő szokta, vagy ő szeretné és inkább ráhagyom, legyen, ahogy ő szeretné. (Amiből simán ő sokszor észre sem vesz semmit.) Bele se merek gondolni, hogy közben simán lehet, kimondottan imádná az én verziómat is. Lehet, inspirálnám vele. Vagy lehet, neki tulajdonképpen mindegy, vagy esetleg tényeg nekem szeretne kedveskedni. És persze az is lehet, hogy utálná, amit kérnék, de akkor meg meg is egyezhetünk valamiben. Mert miért kéne, hogy szabály legyen, hogy én vessem alá magam a másik szokásainak, vágyainak?
A család vígan falatozik, a nő pedig kiszolgálja őket. Folyton fel-felpattan az újabb fogásért, a hiányzó csontos tányérért, vagy hogy kávét főzzön, és csak futtában kap be egy-egy falatot.
A megfelelési kényszer volt a minta, amivel felnőttem
Szerintem ez nagyon is hatással van a szexuális életemre is. Sokszor még magamnak sem merem bevallani, hogy másra vágyom az ágyban, mint ami épp történik. Más pozícióra, szögre, intenzitásra, tempóra, egy csókra, egy harapásra… De a legnehezebb azt bevallani magamnak, ha igazából nem is kívánom az együttlétet. Ebben szerintem benne van az a berögződésem is, hogy
Egy nőnek nincsenek kívánságai, gondolatai, ő a családjáért, a párjáért van, azért, hogy kiszolgáljon.
Nem direkt neveltek ilyennek és sosem volt ez kimondva sem, csak valahogy benne volt a levegőben. Generációról generációra hozták magukkal ezt a mintát a nők. És ez tök komoly. Sosem voltam feminista aktivista, egyszerűen ezt érzem a bőrömön.
Még akkor sem tudom kimondani, mire vágyom, mikor konkrétan rákérdez: – Mit szeretnél? Hogy esne jól? – fordul felém a legnagyobb jóindulattal a férfi és én pánikba esek. Mégis honnan tudhatnám, mit szeretnék én? Hisz a férfi dolga, hogy vezessen az ágyban. Úgy csináljuk, ahogy ő szeretné, nem?
Tudom, rengeteget fejlődtem a családom előző generációihoz képest, sokkal szabadabb vagyok millió területen, de basszus, még mindig őrült nehéz láncok vannak rajtam, amiket nagyon nehéz levágni.
Mik segítettek abban, hogy továbblendüljek egy-egy problémámon, elakadásomon?
Sokan kérdeztétek már ezt tőlem. Nos, bár én imádok írni, beszélni, mondatokat megfogalmazva átlendülni egy-egy problémán, azok a módszerek (workshopok, terápiák, játékok) talán még többet adtak, ahol mozogni kellett. Nem sportra gondolok. Itt, a Movement Medicinnel például (nagyon leegyszerűsítve) az történt, hogy zenére elkezdtünk tök szabadon mozogni, ami mellé legtöbbször egy kérdést is kaptunk. Úgy mozogtunk, ahogy jól esett, ahová a testünk vitt, nem törődve azzal, hogy nevetséges-e, amit csinálunk, vagy hogy mi vagyunk-e a legjobb táncosok. Táncolni sem kellett. Semmit sem kellett. (Most esett csak le, mennyire ritkán vagyok ilyen elvárás-mentes térben. Mármint hogy mennyire ritkán tudok megszabadulni a saját magammal szemben támasztott elvárásaimtól!)
És ahogy követtem a testem (amire egyébként ritkán vagyok képes hallgatni, hanem általában inkább megerőszakolom őt), a tudatom is más állapotba kapcsolt, elkezdtek teljesen új képek, új gondolatok megjelenni a fejemben.
És bár imádok csacsogni, borzasztó jól esett hosszú ideig meg sem szólalni és nem foglalkozni senkivel sem, csak magammal. Igazi én-idő volt ez, amikor igazán jót tettem a testemnek és a lelkemnek is.
Persze felkavaró is volt, amit igazából szeretek. Mert bár utána nehéz újra összerakni az új önmagam, de utána mindig sokkal jobb lesz.
„Lassan szeretkeztünk és a pasim elaludt, miközben bennem volt. Annyira szégyellem magam! Normális ez?”
– hangzott el a kétségbeesett kérdés egy nemzetközi fórumon. Én pedig magamra ismertem.
Szeretkeztünk, hanyatt fekve. Éreztem, hogy egye lassabban mozog, de nem értettem, miért. De legfőképp azt nem értettem, hogy én mit csináljak. Hisz többnyire úgy vagyok jelen az ágyban, hogy a pasi irányít, az történik, amit ő épp megkíván. Nem azért, mert ő önző, vagy erőszakos, hanem mert én nem fejezem ki az igényeim.
Szóval egyre lassult a mozgása, már-már végtelen hosszú idő telt el két lökés között én pedig teljesen tanácstalanná váltam. Szerettem volna megkérdezni, mi történik most, mit szeretne, de képtelen voltam ezt szavakba önteni.
Elfáradtál?
Hagyjuk abba?
Élvezed a lassú tempót?
Mozogjak én?
Szeretnéd, hogy én vezessek?
Kavargott a fejemben… és akkor elkezdett horkolni.
Feküdtem mozdulatlanul és vártam, mi történik. Próbáltam követni, én is elaludni, mert én is hasonlóan elfáradtam, de abban a pózban nem ment. Aztán megelégeltem, és lehúzódtam a farkáról. – Miért húztad ki? – csodálkozott rám, miután erre felébredt. Én nem válaszoltam. Nem tudtam válaszolni, mert teljesen össze voltam zavarodva. Még nem voltunk összeszokva, nem tudtam, mit mondhatok, de azt sem, mit érzek pontosan.
Ironikus a helyzetben, hogy kicsivel azelőtt, hogy ő elkezdett horkolni, én is elszundítottam, miközben bennem volt.
Tanultam a helyzetből. Mit? Azt, hogy teljesen normális, ha elalszom. Attól még nem vagyok rossz ember, rossz szerető, nem vétettem, nem vagyok hálátlan. Egyszerűen csak fáradt. Csak hagyom, hogy kövessem, amit a testem kér és nem ellenkezem vele. Attól még a másik ugyanúgy tovább tud dugni, ugyanúgy tovább tud élvezkedni!
Mindig is volt bennem egyfajta megfelelési vágy, vagy kényszer. Az mozgott bennem, hogy ha nem élvezek hatalmasat, és nem élvezem a szexet folyamatosan, akkor ártok neki. Akkor szar vagyok, rossz társ, hálátlan dög. Pedig nem tehetek róla.
Mi van, ha elalszik a párod szex közben?
Kíváncsi voltam, mit válaszolnak a fenti tanácskérésre és nagy meglepetésemre a fórumozók megmelengették a szívemet.
Egyszer elaludtam, miközben a párom épp leszopott. Nem voltam részeg, csak nagyon fáradt. Természetesen ez nagyon lelombozta a feleségem, amiért nem is okolhatom. De ha egy másik oldalról nézzük: ennél csodálatosabb helyzetben nem is lehet álomba szenderülni.
Egy érzéki, egyszerre megélt orgazmust követően egyből elaludtunk a barátnőmmel. Fél órával később ébredtünk: a farkam és a spermám még mindig benne. Mindketten egyetértettünk, hogy valami megmagyarázhatatlan okból ez csodálatos érzés volt.
Ez szerelem. 🙂
És ez utóbbiról eszembe jut a bizalom, a biztonságérzés is. Mert hát azt gondolom, igazán jót csak ott tudok aludni, ahol biztonságban érzem magam.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/elaludt.jpeg12461880PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2017-08-31 10:20:242020-03-08 20:28:26Elaludt szex közben – mit csináljak?
Sokat kaptam édesanyámtól, csakhogy ő is ember és ő sem tudott mindent tökéletesen csinálni. D. Tóth Kriszta saját lányának írt listáját olvasva 6 pont nagyon megszólított engem is. Azt képzelem, az ő lányának könnyebb lesz a szexuális élete ezekkel a tanításokkal a hátizsákjában. Kívánom neki, hogy így legyen! Én pedig most jól a fejembe vésem őket, hogy én is továbbadhassam majd az én leendő gyermekeimnek – persze ennél jobban kifejtve, ahogy gondolom ő is megteszi szóban.
Tudom, Kriszta ezeket a bölcsességeket nem (csak) a szexualitásra értette, de én most arra fogom átformálni őket, mert nekem itt van a legtöbb elakadásom.
1.) Ne hasonlítgasd magad másokhoz! Tényleg. Semmi értelme.
A Cosmopolitan szex tippjei és az egész, általánosításra hajlamos világ azt tanítja, hogy vannak a „normális” szexuális életet élő emberek, meg vannak az „abnormálisak”. Ha kevesebbet szexelek, mint az átlag, vagy ha nem szeretem azt, amit a többség igen (pl. inkább orális szexet kívánok behatolás helyett), akkor „nem vagyok normális”. Pedig mennyivel szabadabb lennék, ha megengedném magamnak, hogy egyéniség legyek!
A 2. pont is gyakorlatilag ugyanez, de azért fontos máshogy is megfogalmazni.
2.) Igen, furcsa vagy. De épp csak annyira, mint bárki más is furcsa. Mindenki más. Élvezd a másságodat! Légy büszke az egyéniségedre!
Furcsa vagyok, mert néha hagyom megnőni a szőrt a lábamon. És nem szeretem, ha a fülemet nyalogatják, pedig az egy elég „divatos” erogén zóna. Azt viszont szeretem, ha a végbélnyílásom izgatják, pedig az „olyan mocskos”. Fura? Sokszor más vagyok, mint a többiek, de ez nemcsak hogy nem baj, hanem elkerülhetetlen, ugyanis mindannyian mások vagyunk. Mennyivel jobb, ha inkább megtanulok büszke lenni a különlegességemre!
3.) Nem kell boldoggá tenned senkit – nem ez a feladatod. Magadat tedd boldoggá, és boldog lesz melletted a választottad.
Nem kell azért szexelni, mert a pasimat ez boldoggá tenné! És nem kell megpróbálni kitalálni, mit akar. Felnőttek vagyunk, saját magunkért felelősek. Rám is igaz ugyanez: nem várhatom el, hogy a másik tegyen boldoggá engem. Mondjam meg, mit szeretnék! Ha pedig ezt ő hosszú távon nem tudja, vagy nem akarja megadni, és ez a valami nagyon fontos nekem, az én felelősségem, hogy megkeressem, hol kaphatom ezt meg. És az is teljesen oké, ha valamit ő nem tud, nem szeretne megadni nekem. Joga van hozzá.
4.) A tested a tiéd. Te döntesz a sorsáról, és a döntésedet mindenkinek kötelessége elfogadni. Legyen az a társad, a gyereked vagy éppen az anyád.
Igen, olyan fazont választok a fanszőrzetemre, amilyet én szeretnék és erről csak nekem szabad dönteni. Mint ahogy arról is, hogy épp kit, vagy mit engedek be a puncimba.
5.) Ne félj nemet mondani! Ismerd meg a határaidat, és tiszteld őket. Légy tisztában azzal, hogy a nemet mondás képessége nagy érték. Puszta félelemből ne vállalj semmit. Nem igaz, hogy ha valamire, amit nem érzel magadénak, nemet mondasz, „legközelebb majd nem hívnak”. Vagy ha igen, akkor nem is vagy odavaló.
„Ha nem adom meg neki, amit kér, félek, hogy elhagy.” – de jó lenne örökre megszabadulni ettől a gondolattól!
És attól még, hogy általában szeretem, ha „úgy” izgatja a csiklómat, lehet, hogy ez ma nem esik jól. Ezt pedig nyugodtan jelezhetem – sőt, jeleznem kell! Ha nem figyelek a saját testemre és nem húzom meg a határaimat ennek megfelelően, azzal sokat árthatok magamnak és ez nem tréfa-dolog!
6.) A szabadság: benned van. Ne nyomd el magadban. És ne hagyd, hogy elvegyék tőled.
Mikor teszem mégis ezt? Például amikor nem kezdem el magamat cirógatni szex közben, pedig arra lenne igényem.
***
Tegnap nagy áttörést éltem át újra a hálószobában. Mertem kérni Ádámot, hogy izgassa a fenekem. Bár már sokszor csináltunk ilyet, kérni sosem kértem, hanem mindig csak akkor történt meg, amikor ő magától kedvet kapott hozzá. Végre elkezdtem felelősséget vállalni a saját vágyaimért!
– Szép volt, Lilikém! – veregettem meg a saját vállam.
Az idézetek D. Tóth Krisztától származnak. Forrás itt, a WMN-en.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/fashion-person-hands-woman_1.jpg399600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2017-06-29 14:26:122020-05-19 12:14:216 dolog, amit jó lett volna megtanulni az anyámtól
Ma is eljátszhattam, hogy az ideális anyámmal beszélgetek a Heart & Sexuality Magyarország workshopján. Azzal a nővel, aki, ha egy tökéletes világban élnénk, tökéletes támaszt és nevelést tudott volna nekem adni. (Például azért, mert ő is tökéletes nevelést kapott és tudja, mit hogy csinál a legjobban.)
A mai játék során megmondtam az ideális anyámnak, mit szeretnék tőle hallani.
Mindebben szerintem az a kulcs, hogy ÉN végre kifejeztem az igényeimet. Merthogy szerencsétlen mégis honnan tudná, nekem mi a jó, ha én sosem mondom ki? Terapeutánk, Maya is rávilágított, hogy az európai nők nagyon nagy hányada nem kapott megfelelő szexuális felvilágosítást, köztük az én anyám sem. Akkor meg mégis honnan tudhatná, ő mit tegyen?
Szóval ma eljátszottuk, hogy megosztom vele, mire vágyom, amit szerettem volna hallani az anyámtól:
– Mondd azt, hogy gyönyörű vagyok, szexi és kívánatos! A szexualitás csodálatos és a puncim is az! – és ő meg is tette, amire kértem.
– Szép vagy! Gyönyörű és kívánatos! – ismételte és a mosolya alapján el is hittem neki. Majd folytatta: – A szex csodálatos és még nagyon sok boldogságot fog még hozni neked! Nyugodtan érintsd meg magad bárhol! Érezd a gyönyört, mert az maga a csoda!
Átható ragyogással a szemében ismételgette ezeket a mondatokat nekem. Hiteles volt és ez csodálatos megkönnyebbülést hozott. Egy ponton azonban újra elkezdtem kételkedni. Annyiszor láttam a rémületet a szemében életem során, hogy ez a néhány mondat még nem volt elég arra, hogy felülírjuk a régi mintát. Hosszú éveken át éreztem ki azt a viselkedéséből, hogy a szex félelmetes, veszélyes dolog.
Később összeszedtem minden bátorságom, és míg az ölében fekve kerestem menedéket a félelmeim elöl, megérintettem a nadrágom alatt a csupasz puncim. Feszegettem a határaim, ki akartam próbálni, mi történik, ha „csúnya dolgot csinálok”. Nagy bátorság kellett hozzá: és meg is kaptam érte a jutalmam. Miközben ott lent bizseregtem, anyám nyugodt maradt. Bátorítóan megsimogatta a karom. Éreztem, hogy minden rendben van: elfogadta, hogy a puncimat cirógatom és ezzel együtt megmaradhattam az a jó kislány, akit nagyon szeret. Megtapasztalhattam, hogy szexuális lényként is az ő imádott kicsi lánya lehetek, biztonságban maradhatok.
Ez a bejegyzést a Női gyökereink megtalálása nevet viselő workshop második napján készítettem. Első napi beszámolóm itt. További beszámolóim, melyben egyre jobban felfedezem a puncim, hamarosan következnek.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/motherdaughter.jpg400600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2017-06-15 12:21:082020-05-19 11:25:45A szexualitás csodálatos és a puncid is az – mondja anyám
– Azt hiszem, a vendéglátóm mégiscsak rám van állva. – mesélem a telefonban. – Nem tudom, hogy térjek ki a végtelenül hosszú „szép álmokat” és „jó reggelt” ölelésekből a vendégszoba küszöbjén. Bárcsak hazajönne a felesége, mert így nem tudom, hogyan bírom távol tartani magamtól ennyi ideig. – Hát igen. Tényleg nem lenne jó veszélyeztetni a házasságát. – helyesel Laci. – Igen, az is. És nem is vonzódom hozzá…
Egyszer egy buliban smároltunk. El voltam anyátlanodva nagyon, s a karjaiban kötöttem ki. De hamar rájöttem, hogy csak egy kis figyelemre volt szükségem, nem az ő csókjára. Nem vonzott. Őt viszont annál jobban vonzotta az én porcelánfehér bőröm. – Gyere fel velem a szobába, had’ mutassam meg, hogy imádná a tested egész éjjel egy latin szerető! – Nem lehet. Nem tehetem meg a pasimmal. – mondtam, mert nem mertem bevallani, hogy nem vonzódom hozzá. De közben nagyon nehezen tudtam elszabadulni tőle. Hosszasan kérlelt, én pedig hosszasan reménykedtem abban, hogy hátha mégis megtetszik… Vágytam egy kalandra, csak ő nem az a pasi volt, akivel…
– Olyan sóvárogva néz rám! – panaszkodok tovább Lacinak a telefonban. – Megértem. Tudom milyen pasinak lenni, amikor már napok óta nem voltál nővel. Egyre jobban beindulnak a hormonok. Nem tehet róla szegény, hogy férfi. Dugnia kell. – Bárcsak hazajönne a felesége és megmentene. – sóhajtoztok.
Örülök, hogy Laci beavatott ebbe. Nem akarok haragudni a vendéglátómra: jobb megérteni, mi zajlik (feltehetőleg) ilyenkor egy pasiban. Helyette inkább erőt gyűjtök és felvértezem magam a következő ostromokra. Nem, most nem fogom sajnálatból beadni neki a derekam. Minden egyes csók-kísérlet elöl ki fogok térni, mert ha egy is becsúszna, onnantól még nehezebb dolgom lenne. Bár sokszor hajlamos vagyok rá, most nem teszem magam áldozattá, hanem inkább szikla szilárdan ellenállok.
Milyen nehéz lehet azoknak a nőknek, akiknek a főnöküket kell ugyanígy visszautasítaniuk!
Egyre erősebbnek és okosabbnak érzem magam, aki egyre kevésbé hajszolja bele magát olyan szexuális helyzetekbe, amikre igazából nem vágyik. Talán azért mentem ágyba korábban olyan pasikkal, akik nem tetszettek igazán, mert vágytam arra, hogy vágyjak valakire, mert szerettem volna én is élvezni a szexet, s mert úgy éreztem, ezt várják el tőlem. Meg akartam felelni nekik még akkor is, amikor nem jelentettek nekem semmit. Azzá akartam válni, akivé úgy gondoltam, válnom kell, hogy elfogadjanak. Másnap aztán kigúnyoltak a barátaim: – Hogy jöhettél össze épp vele?!? Nagyot csalódtunk benned. Nem gondoltuk, hogy ennyire alá adod! Te ennél jobbat érdemelsz!
Igen. Valóban jobbat érdemlek. És saját magammal is jobban kell bánnom.
Fotó: Pexels
Fotó: Splitshare @ 
