Tag Archive for: vágy

Szex az ex-szel – akarom én ezt?

Expasi látogatóba érkezett, nálam aludt két éjszakát.
– Nem is tudtam, hogy ő az exed volt! – csodálkozott pasi, aki nem töltötte otthon az éjszakát, mikor a vendég érkezett.
– Ja, igen. Valami olyasmi volt, igen. – hebegtem, pedig nem volt oka, hogy rossz legyen a lelkiismeretem, hisz egyrészt emlékszem, hogy már korábban is mondtam, másrészt nyitott kapcsolatban ez pont nem tilos. Így nagy levegőt vettem és folytattam: – Azon gondolkodom, hogy felajánljam-e neki, hogy aludjon mellettem a hálószobában, vagy vacakoljunk azzal, hogy kinyitjuk a kanapét?
– Hát, Te tudod, Lili, mit akarsz… De ha nem akarsz szexet, ne hívd meg az ágyadba, mert az egyértelmű célzás lenne.
– Ó, jaj… Nem is tudom, mit akarok… Még kitalálom.
– Tedd, amit tenni szeretnél, Kicsim, de semmiképp se fogd rám most már, hogy miattam nem lett szex, mert én ilyet nem kérek. Tégy úgy, ahogy szeretnéd. Itt az ideje, hogy kitaláld, mi is, amit TE szeretnél, s nem a külső hatások, vélt, vagy valós elvárások alapján cselekedni!
– Fú, ez nehéz lesz…

Sokat gondolkodtam azon, amit pasi mondott és végül sikerült. Aszerint cselekedtem, amire vágytam. Azaz: nagyon élveztem az ex társaságát, hatalmasakat beszélgettünk, nevetgéltünk, viccelődtünk, de közben nem támasztottam magammal szemben elvárásokat. Mivel nem vonzott a teste, mint egy mágnes, így nem is közeledtem hozzá. Ő picit ugyan próbálkozott, de én nem hagytam, hogy ez befolyásoljon, hogy azért legyek vele, mert ő arra vágyik. Nem. Szépen, lazán beszélgettem tovább és nem kezdeményeztem, nem tettem félreérthető lépéseket.

Így telt el két nap, két éjszaka: külön szobában, ölelkezés, csók, szex nélkül. Mély beszélgetésekkel, felidézve szóban a közös románcot, jókat ábrándozva rajta. Megállapításra került, hogy mindketten csodálatosak vagyunk egymás szemében, de mindez lazán, kötöttségek nélkül. Egyszerűen élveztük az együttlétet.

Úgy érzem, sokat fejlődtem.

/Szerző:

Mi kell ahhoz, hogy megkívánjak egy pasit?

Szexuális ajánlatot kaptam valakitől és ráparáztam. Pedig tulajdonképpen még tetszik is, csak nem tartok ott, hogy meg is kívántam volna. Igen, szimpatikus, jó pasi, de egyetlen jó beszélgetésnél nekem még többre van szükségem ahhoz, hogy nedvesedjen a puncim.

Régebbi sztori: Dávid nagyon sok telefonálás után küldött egy képet, amin látszott a válla az atlétájában. Teljesen begerjedtem. Szinte az volt az első alkalom életemben, hogy magamhoz nyúltam. Nem értettem, hogy lehet ez, hisz nem annyira a látvány az, amire gerjedni szoktam. Nekem egy szexi fotó, vagy egy pasi, akit az utcán látok, nem elég ahhoz, hogy felizguljak. Azt hiszem, engem két dolog indít be: az illatok és a hangok. Valószínűleg ez lehetett a titok Dávidnál: társítottam mellé  a hangját, s mellé fel tudtam idézni, milyen volt ölelni, csókolni…

Szegény „tisztességtelen ajánlattevőm” itt még nem tart. Ő már vígan fantáziál rólam, dédelget az álmaiban, míg én csak nézem az üzeneteit és tanácstalankodok: erre most mégis mit válaszoljak? Hazudni nem fogok. Nem, az üzenet maga nem indított be. Puszit sem fogok küldeni semmilyen testrészére addig, míg nem kívánom ezt tényleg. De még nem tudom, milyen az ő közelsége. Legalább, ha már egy csók elcsattant volna…

Tetszik, vonz, s mellé nagyon jó embernek tűnik, de nem vagyok felkészülve arra, hogy a farkáról nézegessek fotókat. És arra sem merek még igent mondani, hogy kiutazzak hozzá szinte ismeretlenként. Ehhez nekem még ismerkedős időre van szükségem.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Nem lesz szex

Így indultam neki a randinak. Rájöttem, hogy tuningolnom kell magam arra, hogy nem kell, hogy szex legyen. Újra hüvelygombám van, és persze hiába nem kívánja egy porcikám sem a behatolást, vagy az érintést (max a vakarást), a berögződések, azaz, hogy „a pasinak szex kell” hangosabbak a belső vágyaimnál, s végül beadom a derekam a hiedelmeimnek. Ráadásul olyannyira, hogy nem is az történik: hagyom magam, hanem még én kezdeményezek! Én kezdeményezek valami olyat, amit nem is akarok. A pasi meg persze, hogy partner lesz a dologban, ha feltüzelem. Még akkor is, ha ő eredetileg nem is kívánta igazából.

De most egy nappal előre elhatároztam, nem így lesz. Tudom, hogy nem fogom kívánni az érintést, így most direkt kondicionáltam magam arra, hogy ne kezdeményezzek. Csak annyit teszek, amennyit tényleg kívánok, s ez leginkább a csók, a bújás, a simogatás.

A kép forrása itt.

Jelentem, működik. Nem szakadt le az ég, nem történt világégés, nem hagyott el a pasi, sőt, még csak elégedetlennek sem tűnik. Egyszerűen mást csináltuk. Még csak nemet sem kellett mondanom, mert ő sem kezdeményezett.

Azt hiszem, ez nagy előrelépés. Kezdek átlátni a vélt elvárások függönyén. Talán lassan még el is húzom azt a függönyt.

/Szerző:

40 napos szexböjt?

Soma Mamagésa újra behozta az életembe a So Purkh Mantrát az Everness Fesztiválon.

so purkh mantra a szerelemért és a kapcsolatokért:
a szex csakrát is ( és ezáltal az ehhez tartozó szerveket) tisztítja. Úgy tartják a varázslatos So purkh mantráról, hogy aki 40 napon át szex böjtben hallgatja, sőt, ismétli naponta 12-szer, annak utána változás jön be az életében. Ha nem volt párja, bevonzza, ha volt, de ellaposodott a kapcsolatuk, megújhodást hoz, ha babát szeretnének, abban is segít.

Forrás

Komolyan elgondolkodtam ezen a böjtön… Miért? Mert úgy érzem, mostanában egyre többször megyek úgy bele szexuális aktusba, hogy én nem is akartam. Hogy nem a vágy vezényel, hanem a kötelességtudat. És bár keményen koncentrálok, hogy ne sérüljek benne lelkileg, félek, ezt mégsem tudom teljesen elkerülni.

Vonz benne, hogy így megtapasztalhatom, milyen úgy párkapcsolatban élni, hogy nem lebeg ott a fejem felett, hogy szexelni kell. De valószínűleg ez így elég megúszós lenne, hisz nem arról van szó, hogy attól félek, a pasi csak a szex miatt akar engem, s így bizonyítékot kaphatok: nem csak a puncim érdekli. Ha így lesz egy kifogásom, nem fejlődöm majd sem abban, hogy kiismerjem magam, mire vágyom, s arra sem tanít meg, hogy a vágyaim és ne a vélt elvárások alapján cselekedjek.

Keresem hát a további megoldásokat arra, hogy kiismerjem magam és a vágyam.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Akarom-e a szexet, vagy sem?

Beszélgetés ébredés után:
– Úgy megdugnálak gyorsan – mondja nekem a férfi. Én nem válaszolok: azt már megtanultam, hogy nem szabad elhamarkodottan válaszolni. Ha nem tudom a választ, mert zavarba jöttem, nem jó megoldás, ha rávágom azt a választ, amit szerintem a másik hallani akar. Így hát kivártam, míg rá nem jövök.
Megszakította az agykerekek pörgését a következő mondata:
– Tudom, tudom, te ébredés után nem szereted annyira…
– Nem erről van szó. – feleltem. – Csak az önmagamnak tett fogadalmamhoz hűen megpróbálom kitalálni, mit is akarok valójában. Csak nem megy.

Így mérlegeltem magamban:
– Vágysz a szexre, Lili? – kérdezte az agyam.
– Nem.
– Volt már olyan, hogy rosszul esett, ha megdugott?
– Nem. Max nem élveztem annyira.
– Akkor mit veszíthetsz?
– Mivel gyors dugásról van szó, kb. 5 percet az életemből. Cserébe neki biztos jó lesz, de még az is lehet, hogy nekem is. Így végül az alábbi választ adtam:

– Nem tudtam kitalálni, hogy jó lenne-e nekem, úgyhogy szerintem próbáljuk ki.

A mostani Evernessen az önszereteten, önérvényesítésen dolgoztam. Azon, hogy önmagam tudjak lenni, s ha valamit nem akarok, azt ne tegyem meg azért, mert azt gondolom, ez a külső elvárás.

Csakhogy marha nehéz ez a szexben… Nehéz eldönteni, hogy akarom-e vagy sem. Színlelem a vágyat még magam előtt is, vagy azt hiszem, hogy egyáltalán nem akarom, közben pedig a puncim teljesen mást mutat. Mintha nem lenne kapcsolat az agyam és a puncim között.

Lehet, mégsem jött el az ideje annak, hogy az érzéseimre hallgassak. Lehet, jobb, ha a férfira hallgatok. Ha ő közeledik, izgat, akarja, akkor megpróbálhatom, s ha nem megy, akkor szólhatok, mondhatok nemet.

Viszont azért semmiképp sem kell szexelni, mert úgy szoktak. Ha a pasi nem közeledik, s én nem vagyok teljesen biztos abban, hogy tombol bennem a vágy (néha azért van ilyen, még ha ritkán is), akkor nem kell kezdeményeznem. Egyéb esetekre pedig talán inkább az lesz a legjobb megoldás, hogy hagyom magam irányítani, s fél év múlva újra visszanézek a helyzetre: hátha akkor már jobban fogom ismerni a saját testem.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Hiedelmeink rabságában: „A szexnek mindig közösüléssel kell végződnie”

Azon kaptam magam, hogy Robi csak odadörgöli a péniszét a puncimhoz, játszik vele, becézgeti, nem hatol be, az agyam pedig sürgeti:
– Gyerünk, gyerünk! Befelé! Siessünk az orgazmus felé!
– Ácsi! – vettem észre magam. Minek sürgetem én ezt akár csak gondolatban is, ha 1. még nem is jutottam el addig, hogy vágyjak a behatolásra, 2. akár jó is lehet, ami épp történik, 3. ő sem akar még behatolni, 4. nem is szokott orgazmusom lenni behatolás közben, 5. nem is az orgazmus a lényeg. Sem a behatolás.

És akkor leesett: mennyiszer eljátszottam ezt már életemben! Nem azt teszem az ágyban, ami jól esik, amire éppen vágyom, hanem amiről azt gondolom, hogy történnie kell: azaz el kell jutnunk a behatolásig, onnan pedig a pasi orgazmusáig. (Az alapvető téveszmém persze az lenne, hogy a közösen megélt orgazmusig, de az nálam még az utópia szintjén van.)

Nyalja a puncim expasi, én pedig, amikor már végre elkezdeném évezni sürgetem, hogy hatoljon belém, ahelyett, hogy egyszerűen végre kiélveztem volna a nyalást.

Most új mantrám van. „Nem kell szexelni.” Igen, szex nélkül is lehet randi. Nem az a lényeg. Persze jó, de ha én épp (!) nem vágyom rá, a pasi meg szintén nem mutatja, hogy most ezt akarja, hanem jól elvan abban is, hogy csak úgy kézen fog és beszélgetünk, akkor mi a nyavalyának sürgetem magunkat bele? Ne az kezdeményezzen, aki nem is akarja! Atyaég, ezt is hányszor eljátszottam exekkel… Úgy éreztem, most már azért illene szexelni, s ezért kezdeményeztem. Nem azért, mert bármelyikünk is vágyott volna rá.

Nem. Nem kell szexelni. Nincs olyan, hogy heti hányszor illik, vagy szabályos, vagy megfelelő. Nem. Akkor kell szexelni, amikor úgy érezzük, hogy szexelni akarunk. Pont. És ebben az esetben is ér az, hogy csak egy picit cirógatjuk egymást, aztán félbehagyjuk. Vagy csak leszopom. Vagy csak kinyal. Vagy belekezdünk, kicsit dugunk, de „nem fejezzük be”. Ez mind teljesen rendben van mindaddig, amíg élvezzük. Az nincs rendben, ha kötelességből csinálom, s nem örömből.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Milyen szexre van szükségem?

Milyen szexre van szükségem? – Ezt a kérdést kaptam a Tudatos Szex Alapítvány egyik programján. Őrült nehéz volt válaszolnom erre. Te tudod a válaszod?

Vad? Gyengéd? Érzelmes, vagy érzelemmentes? Sokféle vagy rutinszerű? Sok, vagy kevés? Páros, vagy csoportos, netán egyéni?

Ezek közül valahogy egyikben sem leltem a jó választ. Mármint azt a választ, ami igazán közel áll hozzám.
Aztán rájöttem: nekem most elvárásmentes szexre van szükségem. Leginkább a saját elvárásaimtól mentes, amiben sürgetem magam az egyetlen cél, az orgazmus felé, s amíg nem értem oda, elégedetlen vagyok magammal, ha meg odaértem, csalódott vagyok. Szeretnék csak úgy benne lenni, belemélyedni, puha párnákon lebegni, úszni, dobálni a fejem, mélyeket sóhajtani attól függetlenül, hogy van-e orgazmusom.

Ugyanígy nem szeretem, ha egy pasi elvárja tőlem az orgazmust, vagy hogy látványosan élvezzem a szexet. Épp eleget ostorozom magam, nincs rá szükségem, hogy még ő is lebiggyessze a száját, mert nem élveztem el…

Érdekes mód a pasikkal szemben nekem nincsenek nagy elvárásaim. Ezt a hozzáállást mondjuk az élet más területein is felfedeztem már: másokkal szemben sokkal engedékenyebb vagyok, mint önmagammal. Nem esem kétségbe, ha lekonyul a farka, ha nem tud elélvezni. Csak mosolyogva megcirógatom, és kész. Nem számít, a lényeg, hogy annyira élvezze, amennyire tudja. Nem gond, ha félbemarad, meg tudom emészteni könnyen. Érdekes mód magammal szemben más mércét állítok és elégedetlen vagyok, ha nem izgulok fel bármikor, ha nem nedvesedek eléggé, vagy ha nem vagyok kész arra, hogy átéljek egy orgazmust.

Vajon milyen szexre van szükségem? - mélázik el a lány.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Cyberszex a zuhany alatt

Hosszú hetekig vártuk a következő találkozót és az első szeretkezést. Izgatott voltam, tele vággyal. Hihetetlen, hogy addig nem esett le nekünk a tantusz: ott a videóhívás lehetősége.

Bevallom, nem ment a beszélgetés. Addigra már annyira vágytam rá, hogy mikor megláttam, csak mosolyogni tudtam és nézni őt. Nem jutottam szóhoz, nem ment a beszéd, nem is volt mit mondanom, csak örültem, kimondhatatlanul örültem a látványának. Hosszan néztük egymást, az elviselhetetlenséget súrolta a helyzet. Aztán elindult a fürdőszobába, megengedte a vizet a kádban és vetkőzni kezdett. Nem gondolkodtam, egyszerűen követtem. Letámasztottam a mosdóra a telefont, megmostam a fogam, miközben ő már a kádban simogatta magát és tovább vigyorgott.

Bizonytalankodtam, azért kezdtem a fogmosással, de aztán én is levetkőztem, s zuhanyozni kezdtem. Nem nagyon érintettem magam, csak mutattam magam neki. Nem vágytam az önkielégítésre, csak arra, hogy lássam őt, és lássam őt nagyon mosolyogni. Márpedig, ahogy meglátta a puncimat, nagyon mosolygott.

Elragadott az arckifejezése, ahogy vágyik rám. Közelről akartam látni, így leültem a kádba, s a puncim felé fordítottam a kamerát. Elkezdtem mosni, s ahogy a vízsugár a csiklómat érte, hirtelen megéreztem azt, amit már annyiszor láttam leírva másoktól…

Környezetvédő vagyok, így nehezen küzdöttem meg a lelkiismeretemmel, hogy folyatom a vizet, de azért csak sikerült elengedni magamat és megengedni magamnak ezt a luxust. És elkezdtem élvezni… Magamhoz érni nem tudtam, ahogy ezt megtettem, fura rossz érzés kerített hatalmába, mintha nem lenne helyes, amit teszek, de a vízsugár az OK volt. Azt „lehetett”.

Egészen addig spricceltem a vizet a puncimra, míg elmentem. Nem volt még ilyen, nem is nagyon volt még orgazmusom saját magam által, de így, a víz és az ő varázsa segített áttörni a falat, amit a tudatos és az ösztön énem közé húztam fel.

Varázslatos volt.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A lestrapált punci

Fáj a puncim. Dani csak mosolyog rajta:
– Szétbaszták a kis puncikádat. – mondja megértően és csak nyalogatja gondoskodóan. Szeretem a finom, megszokott és egyre édesebb érintéseit. Összeszoktunk már.

Valóban sokat dugták a puncim a hétvégén, de nem ez az oka. Most jutottunk el először az ágyig Gergővel. NÓ, hogy vágytam rá! Alig bírtam magammal, imádtam az érzést. Nem is értettem, miért szervez egy csomó programot ahelyett, hogy fejest ugranánk az ágyba, másrészről viszont örültem, hogy ilyet érzek, hogy ennyire akarom őt, hogy így feltámadt bennem a vágy, úgyhogy boldogan dédelgettem ezt az érzést.

És aztán előjött a régi sztori… Vagy legalább is valami nagyon hasonló. Lekerültek rólunk a ruhák, s észre sem vettem, de egyre jobban bezárkóztam, megijedtem. Izgultam. Vagyis hogy izgultunk mindketten, s ez egészen odáig vezetett, hogy a puncim nem nyílt meg a farka előtt. Bezárkózott. Gergő viszont jött, akart, nyomult, s belém tömte a farkát. Túl hamar.

Éreztem, ahogy szakadok szét, éget, fáj a hüvelybemenet. És nem mertem szólni… Már amikor hozzám ért, tudtam, hogy nem vagyok elég nedves, de nem tudtam szólni, hogy izgasson még, vagy nyálazzon, vagy csináljon valamit. Nem mertem szólni, mert még túl új volt ehhez a kapcsolat. Féltem, hogy megijesztem a problémáimmal, főleg, hogy ő is izgult. És persze meg akartam felelni neki.

Napokkal később mertem csak elkezdeni beszélni róla. Csodálatosan kedves és megértő volt, s mellette aggódó. Nem akartam, hogy aggódjon. Ha a pasi aggódik, attól nekem még ráadásul lelkiismeret-furdalásom is lesz az önostorozás és a kétségbeesés mellé.

Csakhogy most sokkal ügyesebb voltam, mint a fél évvel ezelőtti Lili!
– Jaj, úgy sajnálom, hogy neked nem volt orgazmusod… – nézett rám a szomorú kutya tekintetével Gergő.
– Na hagyd ezt abba! – martam le gyorsan. – Nem számít, hányszor volt orgazmusom, ez nem verseny. És ez az én dolgom. Ráadásul igenis nagyon ügyes voltam. Volt egy apró orgazmusom és párszor még majdnem egy második is. Ez hatalmas dolog egy új partnerrel.

Igen, fájt a puncim még napok múlva is. De most nem álltam le ostorozni önmagam, hanem inkább megveregettem a vállamat minden apró sikerért.

Folyamatosan éreztem a fejlődést, amíg együtt voltunk. Újra mélyről indultam, de már sokkal határozottabb léptekkel másztam ki a gödörből. És nem voltam türelmetlen magammal szemben, hanem hagytam időt magamnak. Reményteli voltam.
– Ne izgulj! – mondtam Gergőnek, s igazából magamnak is. – Még sokat leszünk együtt és egyre jobban ki fogjuk ismerni egymás testét. Egyre többet merünk majd elmondani egymásnak, beszélgetünk még sokat a szexről, hisz amúgy is imádunk beszélni róla. Igen, velem fokozottan nehéz, mert önkielégíteni sem szoktam, s így tényleg nem nagyon tudlak irányítani, nehezen mondom meg, mit szeretek, hogyan szeretem, de az már bebizonyosodott, hogy rakétaszerű gyorsasággal fejlődök mostanában, úgyhogy még néhány alkalom, s csak nevetni fogunk a kezdeti bénázáson, ami abból fakadt, hogy még nem ismertük egymást. Jó lesz, tudom, mert ügyesek vagyunk, nyitottak és őszinték. És szeretjük egymást.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Tökéletes, romantikus szeretkezés – Csak álom?

Imádtam Susan Elizabeth Phillips könyveit olvasni. Bár nem vagyok egy nagy könyvmoly, az ő boldog, szexi, romantikus könyveit csak úgy faltam. Felizgattak a milliomos texasi amerikai-focisták történetei, de mellette frusztráltak is, amire csak most döbbentem rá, amikor elkezdtem újraolvasni az egyik regényét.

Magas, izmos, szexi cowboy és a csinos huszonéves szűz, akik között tüzes ellentét húzódik, ami természetesen tökéletes szeretkezésben csúcsosodik be, s az örök szerelem reményével hiteget minket. Kedves, pihentető, fordulatos könyvek, bár a végkifejlet elég egyértelmű minden esetben. Ó, és imádom, ahogy a vágyakozást és szex-jeleneteket leírja!  Nagyon izgatóak.

Miért húztam fel magam egy ilyen kedves, kissé bugyuta könyvön? Mert valami iszonyat egyszerű, természetes dologként ábrázolja a szexualitást. Hittem benne, vagyis inkább vágytam rá, hogy igaz legyen, amit mond: hogy létezik a tökéletes szeretkezés. A férfi és a nő ösztönösen kívánja egymást, nem bír betelni egymás csókjával, alig bírja kihúzni az ágyig. Természetesen a férfi tökéletes szerető, aki a női test minden titkát kiismerte már millió partnere mellett, akiket mind tisztelt. A nő szűz, teljesen tapasztalatlan, de amikor találkozik a vadító félistennel, egyből nedvesedni kezd a bugyija és az első adandó alkalommal oda is adja neki magát. Nem vívódik, nem görcsöl, egyből el tudja engedni magát, meg tud nyílni, s már néhány erotikus csók és rövid mellbimbó-harapdálás után zihálva merül alá első orgazmusa örvényében, melyet aznap éjjel még nyolc követ.

Persze vannak konfliktusok a könyvben, de nem a szexben. A szex mindig tökéletes, harmonikus, mindig egyformán akarják és egyformán élvezik. Átszeretkeznek hosszú éjszakákat, fáradhatatlanul. A szomjuk nem csillapodik.

Bár most bosszant, mégis hiszek benne, hogy jót tettek nekem ezek a könyvek. Reményt adtak, hogy létezhet ez az élmény, létezik az, mikor a nő is és a férfi is egybeolvad a gyönyör tengerében. Bár sejtettem, hogy léteznek szexuális problémák másoknál is, de hittem, hogy csak olyan tud ilyet írni, aki tapasztalt is ilyesmit, s akkor pedig létezik a jelenség. Plusz felizgattak. Lekötötték a figyelmem a sorok, s nem jutott kapacitásom arra, hogy elkezdjek parázni az olvasás mellett.

Ugyanakkor károsnak gondolom a sok buta romantikus vígjátékot, amiben csak és kizárólag tökéletes aktusok léteznek. Nincs bénázás, nincsenek hullámvölgyek, nem fordul elő, hogy az egyik kevésbé kívánja a másikat. Ha valaki idő előtt elsül, azt csúnyán kinevetjük. Ilyen mintákat kapunk, ezekhez hasonlítjuk magunkat, csakhogy a valóság nem ilyen, mint ahogy a meztelen testek sem olyan tökéletesek, mint a filmekben. Csoda, hogy elégedetlenek vagyunk magunkkal és alacsony az önbecsülésünk? Hogy is tudna így fejlődni a szexuális kultúra?

 A kép forrása itt.

/Szerző: