Tag Archive for: vágy

A buli hevében, alkoholittasan egyetlen szó váltása nélkül kezdtünk smárolni. Emlékszem, már rég óta tetszett a srác, és most végre ő is felfedezett. Csak úgy faltuk egymást egészen addig, míg el nem kezdett a magas ablakokat keretező masszív sötétítő függönyök felé húzni. Egy pillanat alatt világossá vált: ott szeretne engem megdugni, a parkett szélén, a függöny mögött.

Mérhetetlenül felháborodtam. Mégis hogy képzelni, hogy engem itt?

Mára már lehet, hogy izgatna is a gondolat, akkor azonban úgy éreztem, engem nem becsülnek, csak egy tárgyként kezelnek. Szegény csávónak fogalma sem volt róla, hogy én csak a csókolózást imádtam, meg azt, hogy ez a jóképű pasi végre kiszúrt magának. Reménykedtem, hogy majd több is lesz ebből: szerelem, kapcsolat. Pofonvágásként ért a felismerés, hogy ő „csak dugni akar”.

De gondolkodhatnék az ő fejével is. „Megérkezik ez a lány, akit minden buliban látok, mindig ott van a társaság közepében. Igazi bevállalós csaj. Lesmárolom, és ő viszonozza, sőt, nem enged. Faljuk egymást, teljesen felizgat, érzem, hogy ő is kíván. Körbenézek, meglátom a függönyt. Fú, ez izgi, ilyet még nem csináltam. Még akár le is bukhatunk! Fú, hogy kívánom. Biztos benne lesz ő is.”

bulizas_es_szex.jpeg Fotó: Pixabay

És akkor hirtelen minden megváltozik…

„Aztán egyszer csak, amikor már kezdtünk volna a lényegre térni, elhúzódott tőlem. Elkomorodott az arca, már nem úgy csókolt. Most mégis mi baja van? Egyszer kíván, egyszer nem? Fene sem érti a nőket. Jobb, ha inkább lelépek, de azért a számát elkérem, hogy ne legyen sértődés.”

Nem ma történt velem ez az eset, de ennyi idő után is épp ilyen tanácstalan tudok lenni akkor, mikor megpróbálom megérteni a másik nemet. Főleg akkor, mikor hirtelen távolságtartóvá válik.

Talán egy örök konfliktus ez a nők és férfiak között. Egy barátom legalább is ezt az elméletet vallja: a férfi előbb szexet akar, aztán, ha ott minden jól megy, akkor szépen lassan kialakul a kötődés. A nő meg azután szeretne csak lefeküdni a pasikkal, ha már kialakult egyfajta mélyebb kapcsolat. Persze ez általánosítás, amit nem szeretek, de sokszor igaz.

Valószínűleg neked is vannak ilyen történeteid. Próbáltad már a másik szemszögéből nézni? Vajon mit gondolhatott, mit érezhetett, ő onnan hogy láthatta? Amikor nagyon kétségbe vagyok esve, mert az a csodálatos ember, akit a páromnak választottam, hirtelen érthetetlenül kiborító viselkedést vett fel, és túljutok a kezdeti sokkon, elkezdek azon gondolkodni, vajon mit érezhet, mit hallhatott, láthatott, mi váltotta ki belőle ezt a viselkedést. Ilyenkor általában legalább három verziót ki szoktam találni, ami mind lehetséges. Például lehet, hogy fáradt, éhes. Lehet, hogy az, amit mondtam, félelmet keltett benne, mert az előző párja sokszor tett olyat, ami neki fájdalmat okozott. Vagy valami gyerekkori nehézséget, traumát hív ez elő benne. Az is lehet, hogy igazából magával elégedetlen ilyenkor. És amikor már ennyi féle verziót felsoroltam, rájövök, hogy valószínűleg egészen addig fogalmam sem lehet arról, mi az igazság, amíg meg nem kérdezem. Ekkorra már képes vagyok annyira eltávolodni az indulatoktól, hogy végre tudok konstruktívan beszélgetni.

A szerdai beszélgetős esten ilyen történeteket is elmesélhetsz a többieknek, ők pedig elmondják a sajátjaikat. Ezek a történetek számomra igazi kincsestárak: új nézőpontokat gyűjthetek, ami segít abban, hogy megértőbb lehessek a szerelmemmel (vagy akár a főnökömmel, rokonaimmal). Nagyon örülnék, ha te is eljönnél velünk beszélgetni egyet. Részletek itt.

Vallomást teszek: teljesen odavagyok Pásztor Annáért. Ő az Anna and the Barbies énekese, de számomra nem a zene miatt érdekes, hanem amiatt, aki és amilyen. Nyilvánvaló, hogy azoknak, akik a színpadon, vagy épp a képernyőn megjelennek, hatalmas felelősségük van, hisz véleményvezérek. Nagyon nem mindegy, mit mondanak, mit csinálnak, és mit viselnek. Anna pedig olyan értékeket és olyan minőségi kommunikációt, olyan gyönyörű szelíd kedvesség és izgalmas vadság keverékét mutatja, amitől szerintem nem lehet őt nem imádni.

És akkor ennek tetejében kiderült, hogy ez a csodanő még a vágyakkal és szexualitással is mer foglalkozni nyilvánosan. Persze gondolhatjátok, hogy nem pornóra gondolok, és nem is valami olyasféle erotikus performanszra, mint Miley Cyrus a Wreking Ball klipjében, ami már évek óta mérhetetlenül felháborít. A tini lányok példaképe egy kalapácsot nyalogat fehérneműben, majd egy nagyon nagy golyón imitálja a szexet meztelenül. Mégis mit üzen ezzel a tiniknek? Az a jó nő, aki alig ruhában nyilvánosan szexet imitál (vagy nem imitál).

pasztor_anna_472bw.jpg Ő Pásztor Anna. Fotó: Kleb Attila

Erre jön Anna, és szervez egy bulit, ami ugyan nem a tinik fejében tesz rendet, de lehetővé teszi, hogy felnőtt emberek végre elkezdjenek barátkozni azokkal a vágyaikkal, amiket a hétköznapokban korlátok közé kell szorítaniuk.

Anna csak nektek, az Ébredő Szexualitás Blog olvasóinak mesélt elsőként arról, miért tartotta fontosnak egy olyan nívós, buja party megszervezését, ahol nyitott emberek szórakozhatnak együtt, kötöttségek és viselkedési kódok nélkül; ahol keveredik a művészet az erotikával, a minőség a lazasággal. Tehát következzenek most Pásztor Anna gondolatai, csak itt, csak nektek.

Szeretnél jegyet nyerni a bulira? Részletek itt! Jegyvásárlás pedig itt.

Anna: „Nagyon érdekes az emberi psziché, aminek, mint egy jéghegynek, csak a tetejét látjuk. Érdekes, és egyben félelmetes is.

A mainstream kultúra lefedi a társadalom 80%-át, ami igen jól marketingelhető, megbízható vásárlói kört ad a nagyobb médiumoknak. Létezik azonban az a 20%, aki mer nyitni, aki mindig egy kicsit úttörőként viselkedik. Ők pedig sok esetben kis szubkultúrákba rendeződnek, akik a hovatartozásukat, összetartozásukat öltözködésükben is kifejezik.”

26754027_10213186751877775_292885306_n_1.jpg És ő is Pásztor Anna, latexben. Fotó: Korcsog Photography

Elgondolkodtam… Létezik, hogy ez a 20% nem is úgy 20%, hanem valahol egy kicsit mindannyiunkra igaz? Talán egy kicsit mindannyiunkban ott szunnyad az a különlegesség, ami nem illik a mainstreambe. Csak nem mindenki meri, vagy tudja ezeket a felszínre engedni.

„Igen, van, hogy amikor a kevésbé kommersz gondolatainkat a felszínre engedjük, még meg is ijedünk ezektől. Leginkább azért, mert az adott társadalomban, amiben élünk, ezek egyáltalán nem elfogadottak, vagy épp nem megfelelően szellőztetettek. Aztán persze vannak különböző mélységek és magasságok az un. perverziókban, elkalandozó gondolkodásban, aminek a szélsőségei aggodalomra adnak okot. Amíg sem magunkban, sem másban nem teszünk kárt, és egymás pszichéjében sem, addig ezek érdekes játékok lehetnek. És itt nem csak a szexuális játékokra gondolok!”

_fxd2784_1.jpgAz előző buli. Fotó: Fehér Andrea

Persze valahol minden tevékenységünkben ott van a szex… – világított rá egyszer egy barátom.

„Az egész világ meghatározó horderejű része a szexualitás, amit semmi más jobban ki nem használ, mit a reklám. Bármit el lehet adni szexualitással, aminek nyilvánvalóan az elsődleges és másodlagos nemi jellegek a fő hordozói.

A szexualitás az evolúciónak az alap lüktetése, az emberiség fenntartásának az elengedhetetlen feltétele, és mint ez, abszolút megengedett, hogy megmozgassa szívünket, lelkünket, agyunkat. És ezt kár titkolni! Teljesen felesleges úgy csinálni, minthogyha ez nem létezne.”

Mégis így teszünk…

411723_3781352366738_1534447835_o.jpg Fotó: Kleb Attila

„Pedig az embernek az agya sokkal károsabb dolgokat tud kidobni, mint a teljesen természetes, minden mivoltában természettől és az univerzumból adódó gondolatok és tudatalatti mélyről lávaként feltörő vágyak, amik millió dolgot hozzáadtak a világhoz. Gondoljunk csak a művészetekre! És ha a szerelmi költészetet emlegetjük, akárhogy is szépítjük, a szerelemnek a mozgatórugója is alapvetően a vad vágyak manifesztálódása. És ezzel semmi baj nincs.”

Ezzel egyetértek. Mégis olyan nehéz ezt elfogadni még nekem is!

„Persze, mert a körülöttünk levő világ szépen elmagyarázza, hogy ez káros, hogy ez baj, hogy ezeket le kell fojtani. Márpedig bármilyen hosszú távon lefojtott ingerencia, vágy, vagy bennünk lüktető és csiklandozó dolog feszít minket. Hogyha ezeket bűnösnek, károsnak titulálják, súlyos problémákat tud okozni, mint ahogy régen a maszturbálást kikiáltották valami elképesztő erkölcstelen és büntetendő dolognak, amiért a másvilágon örök kárhozatot kap az ember. Nehéz az, ha a meg nem élt, vagy tudat alatt maradt vágyak nem kerülnek feldolgozásra.

Ezért szervezik a Hedonista Party-t, ami egy fórumot teremt arra, hogy ne szégyenkezve, elbújva, titkos társaságokban, lelakatolt ajtók között kelljen feltenni a kérdéseinket. Mert, ha titokban történik, az amúgy is nagyobb veszélyforrásokat rejteget. Fontos, hogy lehetősége legyen az embereknek mindenféle vágyaikat kulturált keretek között megbeszélni azáltal, hogy betekintést engednek a saját szubkultúráikba.

_fxd2763_1.jpgAz előző buli. Fotó: Fehér Andrea

„Aztán amikor ez megtörtént, lehet szemöldököt ráncolni, hazamenni, feldolgozni, átgondolni, azonosulni, vagy épp távol tartani azt magunktól.”

De fontos, hogy találkozzunk a másságokkal és hasonlóságokkal, hogy közelebb kerülhessünk ez által magunkhoz.

Ez a hiánypótló party, ahova én is izgatottan készülök, nem egy erotika kiállításhoz, vagy épp swinger klubhoz hasonló esemény. Ez egy olyan igényes rendezvény, ahol megnyilvánulhatnak a különböző szubklutúrák, az erotika és az emberi vágyak. Természetesen zenével, finom koktélokkal és ételekkel a jó ízlés határain belül, de azért feszegetve a határokat.

 

És milyen jó, hogy van egy ilyen tér, ami miatt én most rendesen töröm a fejem, és igyekszem rájönni, mi is az én vágyam, amit most lehetőségem lesz a felszínre engedni és kicsit megsétáltatni. Gyanítom, mindannyiunkban szunnyadnak ilyenek, csak akkora lakatot tettünk az őket elzáró vasajtóra, hogy ki sem tudjuk nyitni. Sőt, már annyira rég elzártuk őket, hogy el is felejtkeztünk az ajtó létezéséről is

hedonista_nyeremenyjatek.jpg Jegyvásárlás itt.

Egyre többen mondják nekem, hogy a vágy periodikus. Szakemberek mondják, úgyhogy lassan kezdem elhinni. Főleg nőknél van ez így, sokunknál igazodik a libidó a menzeszhez is.

Én most ismerkedek ezzel a periodicitással. Eddig annyira zavaros volt az egész viszonyom a szexualitással, hogy nehéz lett volna megfigyelni bármilyen rendszerességet, de most úgy tűnik, kezd kialakulni bennem egy ritmus. A menzeszem alatt bezárkózom, és utána kell még jópár nap, hogy újra kívánjam.

Épp tegnap ért véget a vérzésem és most olyan távolinak tűnik a szex gondolata, hogy még írni is nehéz róla. Olyan, mintha sosem lett volna az életemben. Pedig emlékszem, két hete még folyamatosan akartam. Meg voltam őrülve! Szóval nálam úgy fest, a ciklusom közepén vagyok a vágy csúcsán. Olyankor csak győzze a tempót a párom!

alacsony_libido.jpeg Fotó: Pexels 

Igazából utálom ezt a hullámzást. Szeretem, amikor be vagyok indulva, amikor folyamatosan izgatott a puncim, és idegesít, ha pihen. Olyankor haragszom magamra, mert „nem teljesítek”. Pedig tudom, hogy ez így sehogy sem jó. Nem jó, mert így türelmetlen vagyok magammal és az nem javít az önmagamhoz és a szexualitásomhoz való viszonyomon. Jó, túl finom voltam. Nem nem javít, hanem ront.

Soma Mamagésa Öngyógyító könyvét olvasom éppen és ő is kifejti, hogy addig, amíg haragszom magamra, vagy a betegségemre, addig nem tudok meggyógyulni. Tudom, hogy ez most nem betegség, de attól még illik rá a leírás. Türelemmel és elfogadással kell fordulnom a saját működésem felé, mert csak úgy tudok fejlődni. Ha szidom magam, haragszom, elégedetlenkedek, akkor a „nem működés” lesz a fókuszban és egy helyben fogok topogni.

A legjobb, ha szépen hátradőlök és pihenek. Majd pár nap múlva ránézek a puncikámra, mi van vele, addig pedig hagyom szunnyadni.

Az, ahogy a párunkról beszélünk, hatással van a kapcsolatunkra még akkor is, ha azt nem hallja a kedvesünk. Panaszkodni szoktál inkább róla, vagy áradozni? Megfigyeltem, hogy minél több problémát osztok meg a kapcsoaltomról, annál inkább ezek a negatív gondolatok lesznek meghatározóak számomra, annál borúsabbnak látom a kettőnk helyzetét. Azt látom, amit nézek. Sőt, ha sokat mesélek a barátaimnak a nehézségekről, akkor az ő arcukon is ezeket a negatív gondolatokat látom majd visszatükröződni. És ha csak a problémákról beszélek, érthető módon, azt fogják gondolni, hogy ez egy nem működő kapcsolat, ami miatt elkezdenek félteni tőle. És lehet, ez a gondolatuk rám is átragad…

Gilján Jani hozta be ezt a témát legutóbbi előadásán. Ő ugyan az ellenkezőjét mondta: ha szerettettel, lelkesedéssel, szerelemmel, boldogan mesélünk a párunkról, ezáltal sokkal szerelmesebbek leszünk belé. Én pedig a gondolatmenetét átültettem a szexbe.

titok_szex.jpgFotó: coolio-claire @ FlickR

Amikor a szexről kérdeznek (márpedig ez elég gyakran előfordul), én még most is hajlamos vagyok panaszkodni. Még most is úgy festem le magam, mint aki tele van elakadásokkal, mint aki még most sem élvezi a szexet. Pedig már élvezem, sőt szeretem, de mégsem tud addig igazán a valóságommá válni mindez, amíg ki nem mondom:

Szeretek szeretkezni.

Akkor kaptam észbe, amikor a Tomi is mellettem ült, miközben egy ismerős a szexről faggatott.
– Sokáig nem élveztem a szexet. Inkább egy kötelességnek számított, amit egy kapcsolatban csinálni szoktak. Aztán elkezdtem változni… – kezdtem bele a szokott történetbe, csakhogy aztán leesett: a történetemből úgy tűnhet, hogy még most sem élvezem. Hogy még Tomival sem jó igazából. Pedig az. Nagyon is jó vele.

Sokat változott a kapcsolatom a szexualitáshoz. Nemhogy megszerettem, de most épp folyamatosan szeretkezni szeretnék. Nem bírok betelni Tomival és a farkával. Imádom az együttléteket, azt a mély intimitást, amit vele átélhetek. Kicsit már függőnek is érzem magam. Mégsem beszélek erről, csak a nehézségekről. Itt az ideje hát, hogy a csodálatos élményeknek is hangot adjak!

Lili vagyok, és imádom, amikor Tomi magáévá tesz. Csodálatos szerető.

És itt most legszívesebben az összes olyan férfinak kiírnám a valódi nevét, akit csodálatos szeretőnek tartok. Mert megérdemelnék a kitüntetést.

Léteznek olyanok, akik nem csak elégedettek a saját testükkel és szeretik, tisztelik önmagukat, de még meg is kívánják saját magukat. Tudom, mert ismerek is ilyet, és Mester Dóra Djamila is erről írt. Cikkében valaki (talán ő?) elmeséli, milyen élmény volt, mikor először tapasztalta meg a saját maga iránt ébredő vágyat.

Most először nem úgy nézek magamra, ahogy kívülről képzelem, hogy látnak – nehéz ezt megfogalmazni. Hanem valami hihetetlenül erotikus, bensőséges intimitással. Ahogy a pasim testébe tudok belegyönyörödni szeretkezés közben.
Nem tudom levenni a látványról a szemem, és amit látok, gyönyörködtet, felizgat. – Forrás: Mester Dóra Djamila

Öngyönyörszerzés. Intimitás Gourmet így hívja a maszturbálást. Szeretem ezt a kifejezést, sokkal találóbb, mint a maszturbáció, vagy az önkielégítés. Mert hiszem, hogy nem arról kéne szólnia ennek, hogy lecsapolnak egy feszültség-szelepet, hanem hogy valaki önmagát kényezteti, szeretgeti.

maszturbalo_no_kadban.jpeg Fotó: Pixabay @ Pexels

De a hétvége, ünnepnap teljesen más. Akkor van idő lustálkodni, később kelni. Ahogy írni szoktam, élvezni a reggeli merevedést céltalan szépségét. Élvezni, hogy csak áll. Olykor van idő arra, hogy csak lassan simogatva élvezzem saját magamat. – Forrás: Intimitás Gourmet cikke

Persze erről nekem van a legkevesebb jogom magyarázni, hisz fogalmam sincs az egészről. De tudom, hogy arra vágyom, amit sok pasitól hallottam / láttam már, hogy elnyúljak a kanapén, és önszeretetből simogatnám a puncim. Szeretnék úgy rajongani a puncikámért, ahogy sok férfi tud a saját farkáért. Szeretném szeretni érinteni, szeretnék vágyni rá, szeretnék harmóniába kerülni vele.

Most itt állok 40 évesen és be kell látnom, hogy sosem jutott eszembe, sosem mondta eddig senki, hogy hibás úton járok. Egyetlenegyszer álltam meg, hogy lassabban izgassam magam, megismerjem a testem egyéb erogén zónáit vagy egyáltalán csak finoman megérintsem a testem többi pontját. Pedig mennyi új élményt adott csak az, hogy megsimogattam a karjaimat, a hasamat, vagy a combjaimat. Félre minden bűntudattal, ez a saját testem, igenis megérdemelne egy kis finomságot is. – Forrás: Intimitás Gourmet másik cikke

Ehelyett olvasom Dóra cikkét és bekapcsol a szokásos program: „maszturbálnom kéne”. Hisz ezek a cikkek nekem azt sugallják, az öngyönyörszerzés csoda dolog, hát nekem is ez a feladatom, ez által leszek én is jó ember. Akkor rajta, uzsgyi, csináljuk. Úgyis szegény játékszereim is porosodnak már egy ideje a fiókban… De aztán észbe kapok: nem szabad azért magamhoz nyúlnom, mert ez a feladat. Csak akkor szabad, ha tényleg vágyom rá. Erre pedig csak nő bennem a feszültség, hogy nem tudom teljesíteni, kipipálni a feladatot. És mennek a szokásos gondolatok a fejemben: „hátha majd menet közben megkívánod!„.

szexualis_jatekszerek_okt25.jpg

– Egy nagy lófaszt, Lili! – kiabál rám a puncim, és egyáltalán nem kér elnézést, hogy durván fogalmazott. – Engedd végre el ezt a hülyeséget és ne abajgass engem, amikor nem kértem! Nem, sosem működött az a módszered, hogy „majd menet közben megkívánod„. Ez egy totál hülyeség. Verd már ki a fejedből és hagyjál engem békén.

Nincs megoldás, nincs megnyugvás. A bennem élő jókislány mindjárt elsírja magát, amiért nem hagyják megcsinálni a házi feladatát. Mi a nyavalyát kezdjek ezzel a feszültséggel?

Vajon a magyar nők hány százaléka nem kívánja a maszturbálást? Lehet, ha tudnám, hogy teljesen normális, ami velem történik, akkor jobban el tudnám fogadni.

Újra elolvasom Mester Dóra szavait, igyekszem memorizálni, hátha akkor elhiszem, hogy jogos minden, ami bennem zajlik és nem vagyok sem béna, sem selejtes.

Nekem a szex önmagában sosem volt prioritás.

és

…a szex eddig alapvetően a másikkal való kapcsolódást jelentette. Nem magamra, hanem a másikra, az együttre figyeltem.

Látod, Lili! Nem vagy egyedül! Nem vagy selejtes, nem vagy rossz! Koncentrálj! Nem te vagy a játékszereidért, hanem ők vannak érted. Nem kell őket használnod, ha nem vágysz rá. És nem gond, ha „kárba vesznek”. A gyönyörszerzéshez kaptad őket, nem az önmegerőszakoláshoz.

Az én maszturbáció-történetemről is fogok mesélni október 18-i előadásomban. Várlak szeretettel!

Egyre több szexuális játékszert halmozok fel. Imádom ezeket a kis kütyüket, vagy eszközöket, mégis többnyire a fiókban árválkodnak. Miért? Mert nem merem felvetni, hogy használjuk őket. Nem merek teret engedni a vágyaimnak. Pedig lehetne…

Egy párkapcsolatban élő férfitól olvastam a következőt: (forrás: Em&Lo)

„Nem tudom, hogy érez a legtöbb férfi, de én mindig nagy örömmel fogadtam, mikor a partnerem a bizalmába fogadott és megosztotta velem, mit szeret a hálószobában, legyen az egy játékszer, egy ötlet, vagy a saját ujjai. Szeretem, mikor a saját kezét használja olyan pozíciókban, ahol én nehezen érném őt el. És szeretem, mikor élvezettel mutogatja magát és fogadja az én „kukkolásom”. Az is jó, mikor nem elég számára az én kényeztetésem. Azt hiszem, sokak számára ez fenyegetőnek hathat. De izgató is.

Ezek a tettek mind azt jelentik, hogy eléggé otthonosan, magabiztosan érzi magát mellettem ahhoz, hogy megmutassa nekem, mit szeret. És ez mindig nagyobb boldogságot fog okozni nekem, mint ha azt érezném, nem meri ezeket megosztani, kimutatni. Sokkal jobb úgy, ha eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy megossza velem a kedvenc játékszerét!”

Az én szegény játékszereim csak porosodnak, és elkezdtem haragudni saját magamra emiatt. Miért nem vagyok képes kezdeményezőbb lenni? Miért nem húzom ki magam és mutatom meg határozottan, mit és hogyan szeretek, ahogy Laci is szokta? Lazán megmarkolja a copfom és magára húz, én pedig vele ellentétben még azt sem merem megosztani, milyen pozícióban szeretném folytatni.

szexualis_jatekszerek_fiokban.jpg Várnak a sorukra… (Saját fotó)

Pedig lehet, hogy emiatt nem kéne csakis saját magamat okolnom… El kéne fogadnom, hogy én egy olyan nő vagyok, aki sok nehézséget élt át és emiatt nehezebben nyílik meg ilyen szituációkban. Emiatt pedig fokozott bátorításra van szükségem. Ahhoz, hogy be merjem hozni a játékszereket az ágyba, kell a partner lelkesedése, bátorítása is. Igenis ki kell mondania, hogy ez őt nem zavarja, hogy igenis szívesen játszik azzal, amit én szeretnék, mert fontos az én vágyam, az én fantáziám is. 

Bence szuper édes volt, mikor elkezdett bíztatni, hogy nyugodtan érintsem meg magam. Ugyanerre a jóváhagyásra van szükségem a játékokkal kapcsolatban is. Mert addig, amíg csak sóhajt egyet és gyanakodva szemlélődik, nekem is csak egy görcs lesz a gyomromban és megmaradok abban a hiedelmemben, hogy ezt ő a saját teljesítményével szembeni kritikának veszi, és különben is egy plusz teher, extra stressz a kísérletezés az új eszközzel. 

Én csak egy kis extra fűszerre, változatosságra, izgalomra vágyom. Jó, őszinte leszek, ez nem minden. Mert arra is vágyom, hogy az extra izgatás által jobban élvezzem a szexet és könnyebben eljussak az orgazmushoz.

Szeretném meghallgatni, ti hogy vagytok ezekkel a dilemmákkal. Ezért is választottam következő beszégletésem témájának a szexuális játékszereket. Remélem, eljössz! Részletek és regisztráció itt.

 szexualis_jatekszerek_okt25.jpg

Bencével egyre jobb a szex. Sőt, visszaszívom. Bencével csodálatos a szex. Igaz, hogy az orgazmusig még nem nagyon jutottam el vele, de egyre izgalmasabb mélységekig jutok el, és igen, kimondhatom, hogy imádok szeretkezni vele. Legutóbb konkrétan már azt éreztem: oké, most végeztünk, de egy-két óra múlva szeretném folytatni.

Ilyen eddig még csak Jay-el volt talán. Azt a bizonyos eszméletlen, „elvesztem az eszem” szexet még csak vele éltem át eddig, és most erősen közelítünk ehhez.

Miért izgalmas ez? Azért, mert nekem korábban nagyon nehezemre esett elmerülni a szexben. Valószínűleg az történt, hogy ilyenkor erősen tiltakozott a tudatom az ellen, hogy ezt a „bűnös dolgot” élvezzem és ezért nem is hagyta, hogy megéljem a kéjt. Mindenfelé jártak a gondolataim, bevásárláson, munkán, korábbi beszélgetéseken, csak az ágyban nem.

Bencével is ilyesmi volt az első alkalom. Bár iszonyatosan vágytam rá, végül a nagy esemény előtt csak ráparáztam. Nem is tudom, mi járt a fejemben, ami leblokkolt, mert nem gondoltam, hogy ne szabadna lefeküdnöm vele. És kívántam is, de nagyon. Talán a sok rossz emlék, a sok csalódás indítja el ilyenkor bennem az óvatosságot, ami lekapcsolta a testem.

eszmeletlen_szex.jpgFotó: StockSnap @ Pixabay

Minden alkalommal egyre nagyobb biztonságban érzem magam vele, és emiatt egyre jobban is tudom élvezni az együttléteket. Nem csak az van, hogy egyre inkább megtanuljuk, mit szeret a másik, hanem az is, hogy egyre jobban felbátorodik a testem, és így még inkább át tudom adni magam az érzéseknek.

Ahogy bennem van, ahogy kitölt, már csak arra tudok gondolni, hogy mennyire imádom a farkát, az érintését, a csókját, a hangját… Figyelem, hogy mozdul és hogy reagál a testem az ő mozdulataira. Aztán egyszer-egyszer csak elakad a lélegzetem is és elveszek a mélységben…

Még nem tudok elélvezni vele. Valami elakadás mindig beüt a csúcs előtt, pedig számtalanszor nagyon közel jártam már hozzá. De érzem, ez is hamarosan el fog jönni. Addig pedig igyekszem megengedni magamnak, hogy ne legyen orgazmusom, mert az semmi jóra nem vezet, ha emiatt frusztrálom magam.

Nyugi, Lili. Minden rendben. Isteni érezni a testét, csodálatos örömöket élsz át vele. Majd jön az orgazmus is. Türelem!

Tényleg határozottan állíthatom, hogy 34 éves koromra megszerettem a szexet. Nem mindenkivel, de van, akivel imádom. Mesélni fogok arról, hogy hogyan jutottam el idáig október 18-ai előadásomon. Itt találsz róla részleteket.

Addig is egy ízelítő a történetemből: Nők Lapja Café riport velem.

megszerettem_2017_10_18.jpg

Míg Ákos nagyon vágyközpontú, addig én a megfelelési kényszer nyomásától szenvedek. Már a saját vágyaim megfogalmazásával is komoly problémáim vannak.
Nem csak, hogy nem tudom őket megélni, de még magamnak sem vallom be őket. Ez persze nem nagy újdonság, de úgy fest, még nagy szükségem van ennek tudatosítására, mert bár a problémát már diagnosztizáltam, de túljutni rajta még nem nagyon tudtam.

Ez volt az egyik dolog, ami feljött bennem a Movement Medicine múlt hétvégi workshopján tánc közben.

Mindent el lehet táncolni és tánc közben nagyon sok tudatalatti dolog fel tud jönni. Bennem legalább is tutira. Azt hiszem, ebben különösen jó is vagyok. Ezen a táncos (mozgás meditációnak hívják, de ez nálam mindig táncot jelent, mert ha zene van, én táncolok) workshopon példálul, aminek a témája a „változás” volt, már az első két órában olyan mélyre leástam a lelkembe, hogy konkrétan az egész életemet újraírtam. Még ki sem merem mondani, mi mindent rendeztem át a fejemben.

tancterapia_mozgasmeditacio_movement_medicine_budapest_vagy_megfelelesi_kenyszer.jpg Fotó: StockSnap @ Pixabay

És közben a meg nem élt vágyaimon és a megfelelési kényszeremen is dolgoztam. Nem csak szexuális vágyakat, de sokszor még olyat sem mondok ki, hogy én inkább szeretném, ha feltekernénk az ablakot a kocsiban, mert zavar a huzat. Sok-sok ilyen helyzet van, aminek tulajdonképpen semmi értelme.

Mert mi történik?

Feltételezem, hogy a másikat bántaná, ha nem úgy lenne, ahogy ő szokta, vagy ő szeretné és inkább ráhagyom, legyen, ahogy ő szeretné. (Amiből simán ő sokszor észre sem vesz semmit.) Bele se merek gondolni, hogy közben simán lehet, kimondottan imádná az én verziómat is. Lehet, inspirálnám vele. Vagy lehet, neki tulajdonképpen mindegy, vagy esetleg tényeg nekem szeretne kedveskedni. És persze az is lehet, hogy utálná, amit kérnék, de akkor meg meg is egyezhetünk valamiben. Mert miért kéne, hogy szabály legyen, hogy én vessem alá magam a másik szokásainak, vágyainak?

A család vígan falatozik, a nő pedig kiszolgálja őket. Folyton fel-felpattan az újabb fogásért, a hiányzó csontos tányérért, vagy hogy kávét főzzön, és csak futtában kap be egy-egy falatot.


A megfelelési kényszer volt a minta, amivel felnőttem

Szerintem ez nagyon is hatással van a szexuális életemre is.
Sokszor még magamnak sem merem bevallani, hogy másra vágyom az ágyban, mint ami épp történik. Más pozícióra, szögre, intenzitásra, tempóra, egy csókra, egy harapásra… De a legnehezebb azt bevallani magamnak, ha igazából nem is kívánom az együttlétet. Ebben szerintem benne van az a berögződésem is, hogy

Egy nőnek nincsenek kívánságai, gondolatai, ő a családjáért, a párjáért van, azért, hogy kiszolgáljon.

Nem direkt neveltek ilyennek és sosem volt ez kimondva sem, csak valahogy benne volt a levegőben. Generációról generációra hozták magukkal ezt a mintát a nők. És ez tök komoly. Sosem voltam feminista aktivista, egyszerűen ezt érzem a bőrömön.

Még akkor sem tudom kimondani, mire vágyom, mikor konkrétan rákérdez:
– Mit szeretnél? Hogy esne jól? – fordul felém a legnagyobb jóindulattal a férfi és én pánikba esek. Mégis honnan tudhatnám, mit szeretnék én? Hisz a férfi dolga, hogy vezessen az ágyban. Úgy csináljuk, ahogy ő szeretné, nem?

Tudom, rengeteget fejlődtem a családom előző generációihoz képest, sokkal szabadabb vagyok millió területen, de basszus, még mindig őrült nehéz láncok vannak rajtam, amiket nagyon nehéz levágni.

Mik segítettek abban, hogy továbblendüljek egy-egy problémámon, elakadásomon?

Sokan kérdeztétek már ezt tőlem.
Nos, bár én imádok írni, beszélni, mondatokat megfogalmazva átlendülni egy-egy problémán, azok a módszerek (workshopok, terápiák, játékok) talán még többet adtak, ahol mozogni kellett. Nem sportra gondolok. Itt, a Movement Medicinnel például (nagyon leegyszerűsítve) az történt, hogy zenére elkezdtünk tök szabadon mozogni, ami mellé legtöbbször egy kérdést is kaptunk. Úgy mozogtunk, ahogy jól esett, ahová a testünk vitt, nem törődve azzal, hogy nevetséges-e, amit csinálunk, vagy hogy mi vagyunk-e a legjobb táncosok. Táncolni sem kellett. Semmit sem kellett. (Most esett csak le, mennyire ritkán vagyok ilyen elvárás-mentes térben. Mármint hogy mennyire ritkán tudok megszabadulni a saját magammal szemben támasztott elvárásaimtól!)

És ahogy követtem a testem (amire egyébként ritkán vagyok képes hallgatni, hanem általában inkább megerőszakolom őt), a tudatom is más állapotba kapcsolt, elkezdtek teljesen új képek, új gondolatok megjelenni a fejemben.

És bár imádok csacsogni, borzasztó jól esett hosszú ideig meg sem szólalni és nem foglalkozni senkivel sem, csak magammal. Igazi én-idő volt ez, amikor igazán jót tettem a testemnek és a lelkemnek is.

Persze felkavaró is volt, amit igazából szeretek. Mert bár utána nehéz újra összerakni az új önmagam, de utána mindig sokkal jobb lesz.

Hónapok óta mély hiányérzetet érzek. Mintha a szex mélysége hiányozna belőlem. Arra vágytam, hogy egy nagy farok jó mélyen átjárjon úgy, hogy abban a szavam is elakad és megállnak a gondolataim. Leginkább arra vágytam, hogy Jay újra megdugjon úgy, ahogy szokott. Csakhogy ő egy másik kontinensen él…

Ezt a mélységesen mély, tátongó űrt sem Laci farka, sem az orális szex nem tudta betölteni.

Tudom, triviális, de csak ma, a napok óta bizsergő puncimra gondolva ugrott be: mi lenne, ha megdugnám magam a vibrátorommal?

20170705_103510-2.jpg Saját fotó

Ezt a vibrátort több, mint két éve vettem és azóta gyakorlatilag a fiókban várta a sorát. Egyszer-egyszer kipróbáltam, de valahogy sosem lettünk barátok. Amellett, hogy nem is szerettem önkielégíteni, talán azért is volt úgy elhanyagolva a dildó, mert önmagában a vaginális izgatás nem tudott magával ragadni. És az se ment igazán, hogy az ujjaimmal izgassam a csiklómat. Kb. annyira tudtam magam felizgatni, mint a nőgyógyász… Valószínűleg még mindig dolgozik bennem az a beidegződés, hogy

nem szabad a puncimhoz érni.

Ki tudom viszont játszani a tudatalattim azzal, ha nem én érintem magam, hanem

  1. a partnerem
  2. egy eszköz.

Olyan hát nekem az új rúzs alakú csiklóizgatóm, mint egy joghézag. Erre nem alkotott szabályt a tudatalattim, amikor a szexuális blokkjaimat felépítette.

Kicsit ugyan tartottam tőle, hogy rossz lesz, de bátran (vakmerően?) belevágtam. Még sosem csináltam ilyet: egyszerre két játékszerrel kezdtem bele a maszturbálásba. A csiklóizgatótól vártam az „alaphangulatot”: sokszor érzem ugyanis azt, hogy ha a klitoriszomat izgatják, a hüvelyem is éhes lesz. De ha nem izgatják, a hüvely bezárkózik és elkezd a félelmeire koncentrálni. Kell neki a figyelemelterelés.

Anno egy kellemes, barátságos, viszonylag kis méretű dildót vettem (ez egy nagyon hasonló termék, amit még most is lehet kapni). Ma azonban rájöttem: én egy ennél nagyobb, mélyebbre érő, vastagabb eszközt szeretnék most használni… Ha lenne…

Fogtam a síkosítót, bekentem mindkét játékszert, közben pedig csendben örültem magamnak:
– Nocsak, Lilikém, változnak az idők? Most már nem a cuki kicsi dildó, hanem a masszívabb kéne? – incselkedett velem az agyam és én csak mosolyogtam.
– Igen, most már jöhet a nagyobb fasz is, nem csak a kicsi, amit könnyű beengedni.

Jelentem, a két eszköz nagyon jól kooperált. Nem állítanám, hogy a hiányérzetem teljesen megszűnt, de sikerült legalább egy kicsit megbirizgálni a méhszájamat, ahol a hiányérzet lakott. (Azt hiszem, a méhszájam lehetett az a terület, de még nem ismerem eléggé a vaginám). Egy kicsit megnyugodva tettem le az eszközöket az akció után, mint a kislány, akinek ugyan még fáj a térde, de anyukája már megnyugtatta az esés utáni ijedtségből. Igen, sikerült magam megdugni úgy, hogy utána elégedett lehessek.

pexels-photo-269141.jpegFotó: Pixabay @ Pexels

A termékek pillanatnyi értékelése:

  • A dildókra még mindig nem vagyok felkészülve. Tudom, hogy miután bekapcsoltam, mozgott, forgott, meg repesgette a szárnyait a kis drága, de ettől én még alig éreztem valamit. Ezt azonban én nem fognám a termékre: egyszerűen csak még nem tanult meg érezni a hüvelyem annyira, hogy ezt értékelni tudja ezeket a funkciókat. Még mindig vannak a puncimban olyan falak, amiket le kell bontani.
  • A Womanizer eddig mindig bejött nekem. Főleg ez a rúzs alakú utazó verzió: ez valahogy jobban is tetszik és erősebb is, mint amit korábban használtam. Ezzel gyakorlatilag egy perc alatt elélvezek, amit általában kicsit még bánok is, mert jobb lenne, ha tovább tartana… Közben meg örülök, mert tényleg eléri mindig a hatását. Meg aztán utána lehet nyugodtan folytatni a kényeztetést.

Megismerkedek egy új pasival. Tetszik, amiket mond, ahogy viselkedik. „Biztos jó társ lesz belőle!” – gondolom. Csak szexuálisan nem vonz…

Évekig nem szerettem magam eléggé. Jó, ezt még lehet, így nem merném bevallani magamnak, de mindenképp bizalmatlan voltam a saját érzékelésemmel szemben. Egyszerűen nem hittem magamnak. Úgy gondoltam, én egy „selejtes” nő vagyok, akinek most még nem megy a szex. Igen, hittem benne, hogy ez változni fog, de közben tisztában voltam a „jelenlegi fogyatékosságommal”. Tudtam, hogy tele vagyok blokkokkal, félelmekkel. Azt gondoltam, a fenti pasi igazából azért nem vonz, mert még nem vagyok képes megélni a vágyat. Azaz: tévedek, amikor azt hiszem, nincs meg köztünk a „kémia”.

Mi történt ilyen esetekben? Mivel nem bíztam abban, hogy meg tudom ítélni, kihez vonzódom és kihez nem, ezért bárkivel lefeküdtem, akivel racionálisan úgy ítéltem meg, hogy érdemes kezdeni. Bárkivel, aki „olyan jó srác” volt: kedves, értelmes, vicces, „anyukák álma”, vagy épp nagyon izgalmas, különleges.

pexels-photo-185931.jpeg Fotó: Leah Kelley @ Pexels

Így jártam 2 évig azzal a sráccal is, akinek a szüzességem is „odaadtam”: nagyon szerettem, de igazából sosem vonzódtam hozzá. Mégis újra, meg újra hagytam, hogy hozzám érjen.

Visszagondolva azokra az esetekre, ahol olyanoknak adtam oda a testem, akiket a testem igazából nem akart, felfordul a gyomrom. Főleg, mert tudom, ez nem egy tinédzser-kori hülyeség volt, hanem még 1-2 hónapja is megesett.

Haragszom. Mégis hogy lehettem ilyen kegyetlen saját magammal? Gyakorlatilag újra, meg újra lehülyéztem a testem:

Te ezt nem tudhatod. Kussolj! Majd én megmondom, mi lesz. Majd meglátod, bebizonyítom, hogy jó lesz! Vagy ha mégsem, akkor az is a te hibád, mert nem voltál képes rendesen élvezni!

Nem, nem, nem, ez így nem mehet tovább. A jövőben igenis hinni fogok a puncimnak. Ha nem bizsereg, azt mondom az udvarlómnak: „bocs, most nem kívánom a szexet”. Néhány alkalom után már azt is el fogom tudni dönteni, hogy valóban vonzódom-e az illetőhöz. Igen! Még most is nehéz elhinni, hogy erre képes vagyok, de mostantól megszavazom magamnak a bizalmat! Adok magamnak egy esélyt a fejlődésre. És ha esetleg tévedek, akkor sincs semmi.

***

Ezt a bejegyzést Filep Dávid cikke inspirálta: eszembe juttatta, amit már korábban kezdtem felfedezni magamon.
„“Bocs, de nem működött a kémia!” Eddig azt hitted, ez csak egy hülye kifogás?” – írták, és ráeszméltem:
– Basszus, tényleg nem működött a kémia!
– Látod, Lilikém, máskor jobban figyelsz majd rám! – mondta a puncim és némi jogos elégtételt láttam a mosolyában.