Tag Archive for: vágy

Amióta mindenféle cuki játékszereket szereztem, elkezdtem valóban önkielégíteni. Mit értek az alatt, hogy valóban? Azt, hogy míg korábban azért csináltam, hogy megtanuljam élvezni a szexet és megismerjem a testem, most inkább azért kezdek el játszani magammal, mert szeretem csinálni.

Ez a felismerés rádöbbentett valamire! Naná, hogy addig nem tudtam élvezni a maszturbálást, ha igazából nem is arra törekedtem, hogy örömet okozzak magamnak! Teljesen más tudatállapotban voltam, más volt a szándékom.

Ez pedig elgondolkodtatott: vajon mit éreznek a nők a maszturbálással kapcsolatban?

Naná, hogy csak olyan anyagokat találtam, ahol azok a nők nyilatkoznak, akik imádnak masztizni! Arról még lehet hallani, hogy bizonyos nők szégyent éreznek saját maguk kényeztetése miatt, de olyanokról igazából még nem is hallottam, akik hozzám hasonlóan ezt is csak tanulják. Pedig gyanítom, hogy nem vagyok egyedül… Mindenesetre a „mit éreznek a nők maszturbálás után” kérdésre az alábbi idézeteket találtam itt.

„A néhány alkalommal, amikor kipróbáltam, bűntudatom volt, mintha valami rosszat tettem volna. Ez kb. 5-10 percig tartott, utána pedig megmaradt az, hogy csodálatosan éreztem magam és alig várom, hogy újra csináljam.”

Bűntudat, ezt értem. Nálam ez valószínűleg olyan mélyen lakozott, hogy emiatt neki sem láttam. Még a vágyat is blokkolta.

girls-984154_640.jpg Fotó: Free-Photo @ Pixabay

„Egy euforikus érzésbe kerülök és azt kívánom, bárcsak örökké tartana, de sajnos nem.”

Ha már bűntudat… Az ilyen mondatok miatt éreztem én mindig szerencsétlennek, bénának és selejtesnek, mert én nem vagyok képes erre az érzésre… Miért nem tanítja senki a maszturbálásról sem, hogy oké, ha eleinte nem megy?

„Abban a pillanatban mintha az összes stressz köddé vált volna! Főleg, ha akkor látok neki, amikor éjszakánként valami nagyon aggaszt. Segít lenyugtatni.”

Ilyen cél is lebegett sokszor a szemem előtt, amikor önkielégíteni kezdtem. Gyerünk, majd most levezetem a stresszt. De eközben is egyfajta ellenségként tekintettem magamra, akinek meg kell oldani a hülye problémáját. Hiányzott az önszeretet, az, hogy azért tegyem, hogy nekem jó legyen és nem azért, hogy kevésbé legyek szar.

sheep-1476781_640.jpg Fotó: DigiPD @ Pixabay

„Elengedést és megnyugvást is szoktam érezni. És ez a megnyugvás néha keveredik egy furcsa magány-érzettel is. Nyugodt és magányos vagyok utána.”

Ezt pedig egy nagyon szép, őszinte gondolatnak találtam. Végre nem csak a habos-babos, szivárványos sztorik, amikben esetleg egy kis bűntudat felmerül, de semmi több. Megkönnyebbültem tőle, azt éreztem, igenis jogos, hogy valami nehezet, valami rosszat hozzon elő belőlem a masztizás.

A többi idézetet angol nyelven itt éred el.

Kaptam ajándékba egy análkúpot. Tudom, hogy én kértem, de most, hogy megérkezett, kicsit pánikba estem. Egyszerre félek tőle és várom nagyon, hogy kipróbáljam. Talán a félelem az, amitől csak még izgatottabb lettem.

Én úgy képzeltem, hogy kapok egy apró kis dugócskát, ami kellemesen feszíteni fog, miközben eljátszadozunk az ágyban. Na ehhez képest, amikor kibontottam a dobozt, kiderült, hogy ez HATALMAS! Elkerekedett a szemem, de valahol nagyon tetszett.

20170703_195504_2.jpg Saját fotó

Szeretem az anális szexet

Én elsőre megszerettem az anális szexet. Elsőre, mikor értő kezekbe kerültem. Nehéz bevallani, mert ez aztán igazán „mocskosnak” számít a köztudatban. Talán azért, mert a homoszexualitáshoz kötik sokan, talán azért, mert a fekáliát is gusztustalannak tartják, ami a végbélen át távozik.

Elsőre megszerettem, ugyanis Laci nagyon jól tudta, hogy kell felkészíteni a popsim a behatolásra és mikor jön el az a pont, amikor tényleg beteheti a farkát. Figyelte a végbélnyílásom tágulását és a vágyam, a lihegésem. Bár előtte rettegtem az anális szextől és már a gondolatra is belesajdult a fenekem, amikor ő csinálta, nem volt belőle probléma. Sőt! Nem szólt előre, nem beszéltük meg, mi fog történni, csak szépen felépítve a mozdulatsort megtörtént. Én pedig csak annyit éreztem, hogy „jó… jó… egyre jobb… aztaaaaa!”.

Utána kavargott bennem minden. Aggódtam, hogy nem szabadott volna. Már azzal is éveket kellett dolgoznom, hogy a sima szexuális élvezetet megengedjem magamnak, hát még azt, hogy a „mocskos”, „erkölcstelen” anális szexet elfogadjam! (Amivel egyébként az ég világon semmi gond nincs, amíg figyelünk a higiéniára.)

Később valahogy mégis sikerült átlépnem ezen a boldogságomat korlátozó hiedelmen és egyszerre azon kaptam magam, hogy amikor egyszer-egyszer maszturbálásba kezdek, én magam izgatom a popsim. Persze csak óvatosan… (Erre most itt ez a hatalmas dugó!!! Hú.)

Ez a cikk egyébként az első anális élményt a „szüzesség elvesztéséhez” hasonlítja. Írója bevallotta: ugyanaz a buta koncepció járt a fejében mindkét alkalommal: ez egy ajándék, amit csak a megfelelő személynek szabad odaadni. – Hogy utálom én is ezt a gondolatot! Szerintem nem a megfelelő személy, hanem a felkészültség számít: akkor menjünk bele ilyenekbe, ha arra tényleg VÁGYUNK. És én szerencsére akkor nagyon is vágytam arra, hogy Laci belém hatoljon.

horse-692128_640.jpg Fotó: Free-Photos @ Pixabay

Végre ki mertem fejezni a vágyam

A napokban történt egy újabb szintlépés: míg Laci nagyon sok anális kényeztetést kér és kap is tőlem, addig én valahogy sosem mondtam ezt neki. Pedig én is szeretem. Persze tudom, mi ennek az oka: úgy alapvetően nehezen fogalmaztam meg felé a vágyaimat egészen mostanáig! (Azt hiszem, részben ez is a Heart & Sexuality képzés hozadéka.)

Megkértem hát, hogy izgassa a popsim is, mikor nyal. Onnantól pedig már egyenes út vezetett a behatolásig, később pedig az análkúp megrendeléséig, ami igen, hatalmasnak tűnik, de igazából nem nagyobb Laci péniszénél, ami vígan befér.

Alig várom, hogy hazajöjjön, és játsszunk vele! Mert egyedül azért nem merem kipróbálni… Ezzel a cuki, ékszerrel még talán egyedül is kísérleteznék, de a pónifarokkal megvárom Lacit. (Lehet, hogy van, aki betegnek tartja, de nekem már azóta tetszettek ezek a lófarkas análkúpok, mióta egyszer láttam egyet az Interneten. A cicafüles parókám mellé nagyon vágytam egy ilyenre a gyűjteményembe.)

Amúgy döbbenet, hogy több, mint 300 anális kényeztető eszköz van ezen az oldalon! Az meg még meglepőbb, hogy a termékek között lapozgatva egyre jobban felizgultam! Érzem, ahogy felváltva feszülnek be a különböző intim izmaim, miközben írok. Imádom ezt az érzést!

20170703_195302_2.jpg Saját fotó

Ez a videó azt mondja, olyan, mintha nekünk, nőknek is péniszünk lenne – csak egy kicsit jobb. A csikló ugyanis hasonlóan működik, mint a férfiak szerszáma: izgalom hatására ő is megnő. Szabad szemmel csak a „csúcsát” látni, két 10-10 cm hosszú szára mélyen bent rejtőzik a testünkben.

Jobb nekünk, nőknek, mint a pasiknak, ugyanis minket nem hoz zavarba az erekciónk nyilvános helyen. Attól sem kell tartanunk, hogy kellemetlen helyzetbe kerülünk, ha „lekonyul”, mert úgysem látszik.

Hohó! Itt álljunk meg egy szóra! Nem olyan biztos, hogy jó ez! Egy átlagos képességű pasi ugyanis észre sem veszi, ha a párja nincs eléggé felizgulva. Márpedig sok nő – engem beleértve – hagyja, hogy megdugják akkor is, amikor nem kívánja igazán a szexet. Ez pedig egy veszélyes játszma.

klitorisz.jpg

Míg a pasik sok esetben szégyent éreznek, ha nem tudják harci készültségbe hozni szerszámukat, addig én ezt jól tudom leplezni… Sokszor hagytam, hogy így is legyen szex, viszont ezzel csak halmoztam a sérüléseket, amiket a szexben éltem meg. Személytelen reszelésnek tűnt a szex, amiben én „nem vagyok képes normálisan részt venni”. Én éreztem magam hibásnak (tévesen, hisz senki sem tehet arról, ha nem vágyik épp a másikra), emiatt áldozat szerepbe helyeztem magam, amivel egyre csak rontottam a saját helyzetem.

Ha viszont jeleztem volna, hogy most nem állok készen a szeretkezésre, akkor a visszautasítás miatt éreztem volna szarul magam…

Lehet, mégis csak könnyebb a pénisszel: ott csak akkor van szex, ha tényleg akarják…

Szerencsére nem kell összehasonlítani, mert ez nem verseny. Mindkét nemnek lehet nehéz, amit fontos figyelembe venni és megértően kezelni.

És ugyanígy mindkét nem vágya csodálatos: akkor is, ha látszik és akkor is, ha titokban nyilvánul meg. Oltári butaság, amikor fiúkat kicsúfolnak az erekciójuk miatt… Mégis mi szégyellni való van azon?!

Sokat kaptam édesanyámtól, csakhogy ő is ember és ő sem tudott mindent tökéletesen csinálni. D. Tóth Kriszta saját lányának írt listáját olvasva 6 pont nagyon megszólított engem is. Azt képzelem, az ő lányának könnyebb lesz a szexuális élete ezekkel a tanításokkal a hátizsákjában. Kívánom neki, hogy így legyen! Én pedig most jól a fejembe vésem őket, hogy én is továbbadhassam majd az én leendő gyermekeimnek – persze ennél jobban kifejtve, ahogy gondolom ő is megteszi szóban.

Tudom, Kriszta ezeket a bölcsességeket nem (csak) a szexualitásra értette, de én most arra fogom átformálni őket, mert nekem itt van a legtöbb elakadásom.

1.) Ne hasonlítgasd magad másokhoz! Tényleg. Semmi értelme.

A Cosmopolitan szex tippjei és az egész, általánosításra hajlamos világ azt tanítja, hogy vannak a „normális” szexuális életet élő emberek, meg vannak az „abnormálisak”. Ha kevesebbet szexelek, mint az átlag, vagy ha nem szeretem azt, amit a többség igen (pl. inkább orális szexet kívánok behatolás helyett), akkor „nem vagyok normális”. Pedig mennyivel szabadabb lennék, ha megengedném magamnak, hogy egyéniség legyek!

A 2. pont is gyakorlatilag ugyanez, de azért fontos máshogy is megfogalmazni.

2.) Igen, furcsa vagy. De épp csak annyira, mint bárki más is furcsa. Mindenki más. Élvezd a másságodat! Légy büszke az egyéniségedre!

Furcsa vagyok, mert néha hagyom megnőni a szőrt a lábamon. És nem szeretem, ha a fülemet nyalogatják, pedig az egy elég „divatos” erogén zóna. Azt viszont szeretem, ha a végbélnyílásom izgatják, pedig az „olyan mocskos”. Fura? Sokszor más vagyok, mint a többiek, de ez nemcsak hogy nem baj, hanem elkerülhetetlen, ugyanis mindannyian mások vagyunk. Mennyivel jobb, ha inkább megtanulok büszke lenni a különlegességemre!

fashion-person-hands-woman_1.jpg Fotó: Splitshare @ Pexels

3.) Nem kell boldoggá tenned senkit – nem ez a feladatod. Magadat tedd boldoggá, és boldog lesz melletted a választottad.

Nem kell azért szexelni, mert a pasimat ez boldoggá tenné! És nem kell megpróbálni kitalálni, mit akar. Felnőttek vagyunk, saját magunkért felelősek. Rám is igaz ugyanez: nem várhatom el, hogy a másik tegyen boldoggá engem. Mondjam meg, mit szeretnék! Ha pedig ezt ő hosszú távon nem tudja, vagy nem akarja megadni, és ez a valami nagyon fontos nekem, az én felelősségem, hogy megkeressem, hol kaphatom ezt meg. És az is teljesen oké, ha valamit ő nem tud, nem szeretne megadni nekem. Joga van hozzá.

4.) A tested a tiéd. Te döntesz a sorsáról, és a döntésedet mindenkinek kötelessége elfogadni. Legyen az a társad, a gyereked vagy éppen az anyád.

Igen, olyan fazont választok a fanszőrzetemre, amilyet én szeretnék és erről csak nekem szabad dönteni. Mint ahogy arról is, hogy épp kit, vagy mit engedek be a puncimba.

5.) Ne félj nemet mondani! Ismerd meg a határaidat, és tiszteld őket. Légy tisztában azzal, hogy a nemet mondás képessége nagy érték. Puszta félelemből ne vállalj semmit. Nem igaz, hogy ha valamire, amit nem érzel magadénak, nemet mondasz, „legközelebb majd nem hívnak”. Vagy ha igen, akkor nem is  vagy odavaló.

„Ha nem adom meg neki, amit kér, félek, hogy elhagy.” – de jó lenne örökre megszabadulni ettől a gondolattól!

És attól még, hogy általában szeretem, ha „úgy” izgatja a csiklómat, lehet, hogy ez ma nem esik jól. Ezt pedig nyugodtan jelezhetem – sőt, jeleznem kell! Ha nem figyelek a saját testemre és nem húzom meg a határaimat ennek megfelelően, azzal sokat árthatok magamnak és ez nem tréfa-dolog!

6.) A szabadság: benned van. Ne nyomd el magadban. És ne hagyd, hogy elvegyék tőled.

Mikor teszem mégis ezt? Például amikor nem kezdem el magamat cirógatni szex közben, pedig arra lenne igényem.

***

Tegnap nagy áttörést éltem át újra a hálószobában. Mertem kérni Ádámot, hogy izgassa a fenekem. Bár már sokszor csináltunk ilyet, kérni sosem kértem, hanem mindig csak akkor történt meg, amikor ő magától kedvet kapott hozzá. Végre elkezdtem felelősséget vállalni a saját vágyaimért!

– Szép volt, Lilikém! – veregettem meg a saját vállam.

Az idézetek D. Tóth Krisztától származnak. Forrás itt, a WMN-en.

Sosem szerettem őt. Sőt, ha igazán őszinte vagyok, haragudtam rá. Sosem teljesítette a feléje támasztott elvárásokat. Akartam, hogy szeresse, ha simogatják, hogy rajongjon a férfiakért és az egekbe repítsen engem. Csakhogy ezt sosem tette meg. Nem engedelmeskedett.

Nézhetnénk fordítva is persze: én sem hallgattam meg sosem, én sem engedelmeskedtem neki. Ő bizsergett, én pedig csúnyán csöndre intettem még gyerekkoromban:

– Kussolj! Ez csúnya dolog! Ilyet nem szabad éreznünk! – és ezzel elfojtottam magamban minden gyönyört.

Ádám segített először, hogy meghalljam a puncim hangját: közvetített, mit tapasztalt, elmondta, mit csinált épp az én vaginám. Tolmácsolt köztünk addig, míg elkezdtem én is odafigyelni és érteni. Elkezdtem érezni.

De szeretni még nem szerettem.

orchid-1553589_640.jpg

Fotó: Freeimages9 @ Pixabay

Aztán jött egy másik lány. Anna csodálatos, vonz, mint egy mágnes és nagy szerencsémre még közel is enged magához. Feltüzel, az egész testemmel és lelkemmel vágyom rá. Lehunyom a szemem és őt látom magam előtt. Ő érint és őt kényeztetem. Mivel azonban őt még sosem láttam, érintettem, ízleltem olyan közelről, magamból táplálom a fantáziámat.

Rá gondolok, de egyben magamra is. Egyszerre vonzódom hozzá és saját magamhoz is. Általa a saját puncim is csodálatossá válik.

Olyannyira belevesztem a vele való szeretkezés képébe, hogy mikor a puncimhoz érek, rádöbbenek: szeretem őt. Hosszú-hosszú évek munkáját követően eljutok oda, hogy szeretettel gondolok a saját puncimra. Édesnek, nedvesnek, puhának, gyönyört adónak látom. Ellenségből szerető lesz.

Elmeséljem, min stresszelem mostanában magam? Azon, hogy „Jay igazából csak a pénzem miatt szeretett”. Aztán ezt gyorsan megcáfotam azzal, hogy nem is csak az anyagi biztonságot adtam neki, hanem csodálatos szexet is. Na, ilyenkor aztán bekapcsol a következő hülyeségem: „a rohadéknak csak a testem kellett„.

Szépen végigzongoráztam ezt a gondolatsort (Byron Katie 4 kérdés módszerével) és vicces mód többek között arra jutottam, hogy 1. túlságosan is akarom vissza a pénzt, amit tőlem kapott, 2. leginkább az hiányzik, hogy megdugjon. „Vicces” – gondolom magamban – „ilyen, amikor „csak a testéért kell” valaki”.

Szeretünk haragudni a pasikra amiatt, ha „csak arra kellünk nekik, hogy egy jót dughassanak”. „Tárgyiasít minket” – gondoljuk és egy utolsó szemétládának tituláljuk őket. Én még gyakran azt is hozzáteszem, hogy „mindegy neki, csak luk legyen”.

Most azonban fordult a kocka, ugyanis végeztem egy kis önreflekciót, és rájöttem: van olyan, hogy engem is a teste varázsol el valakinek elsősorban. (Nem is feltétlenül az, ahogy kinéz, mert általában a szépségtől függetlenül szoktam rákattanni egyes férfiakra. Inkább múlik ez valamiféle kémián.) Ezt viszont aztán semmilyen racionalitással nem tudom kiradírozni, gyakorlatilag csurog a nyálam a pasi után.

vogue-405148_640.jpg 

Fotó: Madeinitaly @ Pixabay

Mégis mit tudok tenni egy ilyen zsigeri érzés esetén? Persze, tudok dönteni, hogy flörtölök-e vele, vagy sem, de ez az érzéseken nem változtat. Ugyanis tudom jól, hogy sosem akarnék vele járni, nem akarnék tőle gyerekeket, még csak beszélgetni se nagyon szeretnék, csak a testét akarom érezni minél közelebb az enyémhez.

Szemét vagyok, mert „kihasználnám”? Azt hiszem, ha tiszták a keretek és nem hagyom, hogy a másik fél mást higgyen, nem engedem, hogy hiú ábrándokat kergessen, hanem tisztázzuk, hogy én csak szeretőnek tudom elképzelni őt, akkor ez nagyon is rendben van. És ugyanígy rendben van ez a pasi részéről is, ha neki csak szexre kelljek. Ha nem hazudik a szándékairól, én pedig elfogadom a feltételeit, akkor nincs gond azzal, ha csak a testem akarja.

Azt hiszem, valami olyasmi a célom, mint Janiék szexuális élete. 11 éve alkotnak egy párt és még mindig imádják egymást: egymás társaságát is és testét is. Amikor tanácsot kértem tőle, kiderült, hogy nem is nagyon volt még vágy nélküli időszakuk.

Szeretem a vágyat. Nem csak akarom (agyból), nem csak azt gondolom, hogy ettől leszek … nem is tudom … jó társ / nő / ember, ettől leszek normális (fú, ezt a baromságot, tudom), hanem tényleg szeretem, amikor kívánom a szexet. Amikor bizseregni kezd a puncim, vele mosolygok. 

Az ilyen történetek, mint Janiéké mozgatnak előre. Hitet adnak, hogy igenis lehetséges az, amit meg szeretnék élni. Tudom, hogy ha tovább gyógyítom magam, tovább oldom a blokkjaimat, gyomlálom a hiedelmeimet, akkor még jobb lesz.

Persze már most is jó. Csodálatosakat élvezek, mikor Ádám kinyal. Sok behatolás is okozott már komoly gyönyöröket, de ezen a téren még nagyon sok a fejlődési lehetőség. Tudom, hogy lehet változni és tudom, hogy tudok is.

Ahogy azonban Janiékkal beszélgettem (itt a videó róla, ha még nem láttad), rájöttem, hogy nem csak nekem érdemes fejlődnöm, hanem a partneremnek is. Nem azért, mert vele gond van, hisz „épp elég jó” már az is, amit megél, de ahogy hallom másoktól és ahogy tapasztalom magamon: a gyönyör igenis tovább fokozható, tovább halmozható. Például el lehet kezdeni tanulni a multiorgazmust, ami Gilján Jánoséknak nagyon bejött. Annyira, hogy még könyvet is írt róla.

giljan_interju.jpg

Még nem sikerült eldöntenem, izgat-e engem, ha beszélnek hozzám szex közben. Egyszerre szeretem és taszít.

A jó oldala az, hogy a jelenben tart. A síri csendben ugyanis hajlamos vagyok elkalandozni a testemből és elkezdeni tervezni a másnapi teendőket, átrendezni a lakást, vagy újraírni azt a régi beszélgetést a főnökömmel. Ilyenkor jól jön a „Bébi, kívánsz?” kérdés. Hirtelen muszáj lesz mégiscsak a szexszel foglalkoznom, ami jó.

Ugyanakkor a „Szereted a faszomat?” kérdést már kevésbé szívlelem. Például azért, mert még mindig van bennem egyfajta félelem a péniszekkel kapcsolatban. Valahogy még nem tudom őket őszintén csodálni és imádni. Amikor azt mondom, „Imádom!”, valahol igazából hazudok. Közben pedig nem nagyon van más választásom, hisz nem az őszinteségemre kíváncsi ott az aktus hevében, hanem inkább egyfajta játékot űz, ahol a számba adja azokat a mondatokat, amik számára szexik.

angel-1402794_640.jpg

Fotó: meinTAL @ Pixabay

Ja. Neki szexi. Én viszont nem tudok mit kezdeni a bűntudatommal azért, mert hazudtam és azért, mert nem rajongok eléggé a szerszámáért. Ez pedig már egyáltalán nem vágykeltő. Őt izgatjuk, engem meg lelombozunk.

Persze az más, amikor azzal jön nyalás közben: „Úgy imádom a puncikádat!”. Elképesztő megnyugtató tud ez lenni, mikor épp azon parázok, hogy ő most hatalmas áldozatot tesz azzal, hogy már 20 perce engem kényeztet. Ettől egy kicsit jobban el tudom hinni, hogy ő ezt tényleg élvezi.

Mit lehet és mit nem lehet? Már azóta foglalkoztat ez a kérdés, mióta gimiben egyszer ránk szólt az igazgatóhelyettes:
– A magánélet eme megnyilvánulásai nem az iskola folyosójára tartoznak. – Máig visszhangzik a mondata a fülemben, amit azért kaptunk, mert a srác ölében ülve csókolóztunk.

Persze semmiben sem gátolt meg ez a jövőre nézve. Emlékszem egy kanadai pasimra, akivel vadul smároltam Krakkó utcáin: szegénykém, tök zavarban volt.

Engem egyrészt izgat a nyilvánosság, másrészt el nem tudom képzelni, mit kéne ezen szégyellnem, vagy mit árthatok vele. Persze, tudom, aki magányos, annak szarul eshet. Hát, kérem szépen, akkor ennyi erővel a drága autód sem parkolhatod az utcán, mert rosszul eshet annak, akinek nem futja rá. Mindenki boldogsága a saját felelőssége. Nehogy már rám fogja! Eszébe juttatok valamit? És ha a rég halott feleségére hasonlítok, akkor mi csináljak magammal, hogy ne okozzak neki bánatot?

tango-108483_640.jpg Fotó: werner22brigitte @ Pixabay

Aztán ott vannak a „durvább” esetek is, amikor a buliban csókolózva (amit általában még elfogad a köznép, az nem számít erkölcstelennek, oda nem illőnek) elszabadulnak a vágyak és elkezdődik a komoly tapizás. Ez még oké?

És ha még ruhában egymáshoz dörzsöljük a nemi szerveinket? És ha orgazmusom van? És ha a pasinak van orgazmusa? És ha benyúlunk a másik nadrágjába? Hol a határ?

Én valahol leszarom ezeket a korlátokat. Vagy legalább is utálom őket.

Van egy társaságunk, egy baráti kör, ahol máshogy állnak a szexualitáshoz, mint a többség. Nem swinger csapat, egyszerűen csak szeretünk gyönyörködni mások gyönyörében. A kedvenc helyzetem ez volt:
– Gyere, Lili – kezd el rángatni Gréta barátnőm -, a táncparketten egy pár olyan szépen smárol!
Vele tartottam. A helyszínen konstatáltam, hogy már egész kis nézőközönség ülte körbe a párt és gyönyörködik bennük.

Ebben a társaságban az is oké, ha hárman csókolózunk, vagy négyen, vagy még többen. Úgy is oké, ha „elvadul” a csók, és már a szoknyám alá nyúlva simogat „ki tudja ki”. Elfogadott, mert ez egy gyönyörű dolog. Akkor is, ha részesei lehetünk és akkor is, ha csak kívülállóként szemléljük. És igen, tudok abban is gyönyörködni, amikor a pasim és még egy srác egy másik lánnyal romantikázik. Szépek, csodálom őket egy darabig. Tudom, hogy ha ahhoz van kedvem, csatlakozhatok. Ha pedig nem szeretnék, akkor is én leszek a felelős a saját boldogságomért: nézhetem őket, vagy találhatok másik elfoglaltságot. És ha ez nem megy, odamehetek a kedvesemhez és megkérhetem, hogy most inkább velem foglalkozzon, mert pl. elhanyagolva érzem magam.

Szerintem az erotika (ha nem beteges), gyönyörű. Nem kéne titkolni, takargatni, szégyellni. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, „ez privát dolog”, nem az utcára tartozik. Valóban privát, hisz a kettőnk (többünk) dolga, de miért ne élhetném meg ott, ahol rám talál az érzés?

Hiányzik, hogy átjárjon a szex. Talán ez a legjobb kifejezés rá. Idejét sem tudom, mikor szeretkeztem utoljára olyan igazán hatalmasat.

Érzek valami űrt a testemben. Érzem, ahogy hiányzik egy farok, ami kitölt. Nem csak úgy egy menet erejéig, hanem kitölt térben és időben. A lelkemig hatol és eltűnik tőle a valóság.

Nem egy orgazmusra vágyom és nem kettőre. Az egybefonódás hiányzik, az összekapcsolódás. Amikor az egész testemet átjárja a kéj és a csontomig hatol.

dress-864107_640.jpgFotó: LisaLiza @ Pixabay

Nem kaptam ilyet sokszor az életben. Talán csak pár alkalommal Jay-el. Azok a szeretkezések egészen földön túliak voltak és megmagyarázhatatlanok. Azt éreztem, megérkeztem. Végre megérkeztem a testembe. Nem tudom, mi volt a titka, miért épp ő volt az, aki ezt meg tudta adni nekem, de hálás vagyok érte, hogy megtapasztalhattam ezt az érzést. Boldog vagyok, hogy megélhettem ezt vele és hogy adott egy bizonyosságot: létezik az, amit annyi ideig kerestem.

Jay borzasztó messze van.

Szeretném, hogy mással is megélhessem ezt, vagy valami hasonlóan mélyet. Hiszem, hogy ez lehetséges, de közben borzasztó türelmetlen is vagyok és csalódott.